A korábbi anyagban megjelent gondolatok kiterjesztésére igény merült fel néhány előadáson elhangzott eszmecsere alapján: kreditpontos továbbképzésen ki nem tárgyalt kérdések okán, szakmai körökben elhangzott dilemmák miatt, tehát a szinte általános érdeklődést kiváltó és megválaszolatlan helyzet ténye indokán.

Az olvasó téma iránti érdeklődését megelőzve megjegyezni szükséges, hogy a felsorolt fórumok feladata mindenekelőtt a teljes adórendszer változásainak feltérképezése volt, az eljárási rendszer és az anyagi-jogi struktúra szerkezeti és tartalmi részei aktuális helyzetének bemutatása. A központi adózási rendszer érintettsége, volumene, hatása, tehát dominanciája miatt a helyi adózás csekélyebb (?) érdeklődést indukált az előadók, szerzők részéről, ezért jelen sorozat korábbi ide vonatkozó cikkeit kiegészítve, egyes témáknak nagyobb hangsúlyt adva számos gondolat ismétlése, illetve újraemlítése az önkormányzati adóhatóságokban dolgozók számára kíván segítséget nyújtani.

1. Az önkormányzatok többsége élt a helyi adó bevezetésének lehetőségével, ismeri az adómérték meghatározásának lehetőségét, módját és technikáját. Változás január 1-jétől, hogy az adó mértékét, a törvényi határokon belül (a jogalkotás alárendeltségének elve nem sérülhet) határozatlan, vagy határozott időre állapíthatja meg az önkormányzat. A határozott időre megállapított adómérték az első két naptári évben nem emelhető és nem növelhető a harmadik évtől sem, ha a bevételcsökkenés legfeljebb 30%-os. Növelhető a határozott adómérték 130%-ig, ha a bevételcsökkenés a 30%-ot meghaladja, legfeljebb 50%-ig terjed. Ha a következő év első tíz hónapjában eléri az adóbevétel a viszonyítási bevételt (bázis szemlélet), akkor az adómértéket vissza kell (lehet) állítani az eredeti adómértékre. Ez az önkormányzati rendeletalkotási mozgáskörlet nehezen követhető vállalkozói és adóetikai normák betartásával, tehát az érdekképviseleti és egyéb szakmai szervekkel (NAV) való koordináció alaposan indokolt. Egyértelmű az adóbevétel szinten tartására való törekvés és a piaci hatások együttes követésére irányuló akarat, amelyet a törvényalkotó közgazdaságilag helyesen, ám mindig csak utólag tud követni, így nem biztos a bevétel szinten tartása, csak az önkormányzati rendelet belépését követő második esztendőben van arra esély. A rendelet módosításának bevezetése előtt a korábbi anyagokban számos alkalommal kiemelten említett elemzési munka elvégzése nem mellőzhető, minimálisan a legtöbb adót fizető, legnagyobb volument bevalló adóalanyok körére, a levont következtetések alapján elkészült esetleges előterjesztés lehet megvédhető a képviselő-testület előtt. Az erőteljes érvek felsorolását segíti elő, ha az elemzés legalább három esztendő adatainak felhasználásából építkezik.
2. Az előrehozott adófizetési lehetőség belépése kedvező lehet az önkormányzati adóhatóság és az adóalany számára egyaránt. Követi az adófizető számára kedvező fizetési képesség adóra történő realizálását, de az adóhatóság finanszírozási erejét is elősegíti. A megbízható adóalanyként való esetleges minősítése csökkenti az adóellenőrzés gyakoriságát, amely a biztonságos vállalkozói működés fontos feltétele, de az esetleges fizetési könnyítési hatósági eljárás gyors elbírálását is megvalósítja. Lényeges feltétel, hogy az előrehozott adóról – annak megfizetésével egy időben – adóbevallást kell benyújtani, amelyből kiderül, hogy a fizetési készség és szándék megalapozott-e. Ez a bevallás önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóalany megjelölheti, hogy az adóhatóság az előrehozott adóját melyik jövőben esedékessé váló adófizetési kötelezettségébe számítsa be. Ha erről nem rendelkezik, akkor a korábbi időszakra vonatkozik az elszámolási rend. Külön minősítést igényel azon helyzet, amikor az adóalany adóhátralékos körben érintett, illetve folyamatban lévő adóellenőrzés közben teszi meg nyilatkozatát, nyújtja be az adóbevallását. Adott esetben az önkormányzati adóhatóság mérlegel, majd hatósági eljárás keretében dönt.
3. Néhány gondolat az egycsatornás bejelentkezésről, amely eljárási egyszerűsítést jelent. A cégről, a cégbíróság útján az állami adóhatósághoz érkezett adatokat az állami adóhatóság a cég székhelye szerinti önkormányzati adóhatóság részére elektronikus úton megküldi, ha a települési önkormányzat adórendelete hatályos. Ebben az esetben a bejelentkezési kötelezettséget teljesítettnek kell tekinteni. Kivétel lehet a KATA 2,5 mFt adóalap [Htv. 39/B. § (9) bekezdése] szerinti körülménye, amikor is külön bejelentést kell tenni. Amennyiben az önkormányzat egyéb adatra is igény tart, akkor erről külön értesítés alapján intézkedik.
4. A sportvállalkozás intézménye új megfogalmazásban jelent meg, amelynek áttekintése, értelmezése annak alkalmazása előtt minden önkormányzati adóhatóság számára feltétlenül szükséges, különösen a kiemelkedő sportkultúrával, történelemmel rendelkezők számára. Az ilyen vállalkozás nettó árbevétele, majd a korrigált nettó árbevétele igazodik a számviteli törvény vonatkozó szakaszához, ám vannak árbevételt csökkentő tételek, amelyek a sportról szóló törvény paragrafusaihoz igazodnak, ezek különösen a szponzorálási és elektronikus közvetítési, valamint a létesítmény hasznosításából származó árbevételhez kapcsolódnak.
5. A 2016. évi LXXIV. törvény 11/F. § (4) bekezdés szerint reklámhordozónak minősül a funkcióját vagy létesítésének célját tekintve túlnyomórészt e törvény szerinti reklám közzétételét, illetve elhelyezését biztosító, elősegítő vagy támogató eszköz, berendezés, létesítmény. Mindezeket építményadó terheli, mert az önkormányzat illetékességi területén lévő ingatlanon elhelyezett, és a településkép védelméről szóló törvény szerint reklámhordozónak minősül. Az adókötelezettség a hatósági engedély kiadását, a reklámhordozó ingatlanon való elhelyezését követő év első napján jelentkezik. Jelen időszakban, a nagy és közép, illetve kisvárosi szerkezetek, valamint a kapcsolódó közlekedési struktúra csekély mértékű ismeretével bírók számára is mindez jelentős önkormányzati feladatnövekedéssel jár, de potenciális bevétel növelési lehetőséget feltételez.
6. Felsorolásra érdemes néhány változás még, így az építményadó összege 1 853,9 Ft/nm, telekadó 337,0 Ft/nm, magánszemélyek kommunális adója 28 652Ft/adótárgy; az iparűzési adó a korrigált nettó árbevétel után 2% maradt mint max. adókulcs, az idegenforgalmi adóban 505,6 Ft/vendégéjszaka adótétel alkalmazható.

A törvényi és önkormányzati rendeletek gyakori, esetenként éven belüli változtatása indokoltan kikényszeríti az adóellenőrzési elképzelések, tervek újragondolását, amelyek jellemzően visszamenőleges, lezárt adóévre vonatkoznak, ám a változással érintett adóalanyi kör miatt a jelen adóév áttekintését is indokolják. Itt találkozik a célszerűség és gazdaságos adókapacitás kihasználásának szempontja, amely a már év elején kialakított tervezési elképzelések részbeni megváltoztatását teszi szükségessé, átszerkesztésre kerülnek azok a vállalkozói területek, tevékenységi körök, amelyek adóellenőrzés keretében érintettek lesznek. A 2018. év elején belépett szabályozás változása miatti adóalanyi körtől beérkező adóbevallások, más hatósági ügyet kezdeményező beadványok áttekintése kiemelt szempont lehet, mert kiváló viszonyítási lehetőséget biztosít az előző évekkel való összehasonlítással, mindezek eredményeként a levonható következtetés visszatükrözi a törvényi és rendeleti változtatások szándékának elvárható hatását, a települési önkormányzat adóbevétel teljesítésének esélyét támasztja alá, vagy megcáfolja azt. Változatlanul kiválasztási szempont az évek óta adóbevallást be nem nyújtók közül különösen az iparűzési adó és idegenforgalmi adókötelezettség miatt érintettek köre, de az évenként többször átalakuló, beolvadó, más társasággal összeolvadók csoportja is, mely fiktív működést feltételez, jellemző előfordulásuk a városi agglomerációban bejelentett székhely szerint gyakori. A központi adókban bekövetkezett, minden állami adónemet érintő módosítások a NAV-val való kapcsolat további erősítését indokolják, különösen az illetékesség változtatásának gyakori előfordulása alkalmával, mert a székhely, telephely átrendezése gyakran a települési önkormányzat illetékességét és hatáskörét átlépi, így kizárólag társhatóságok együttműködése alapján lehet tiszta adóhatósági eljárást lezárni.

Az önkormányzati apparátuson belüli adatok kihasználása kötelező, különösen a vállalkozások indításának engedélyezése, a székhely, telephely bejelentésének tudomásulvétele, az építés rendjéhez kapcsolódó engedélyek kiadásával találkozó tevékenység érintettsége miatt. Az adótörvények változása esetén a működés természetes rendje, hogy az adóalanyok, különösen a kisebb vállalkozások keresik a lehető legkisebb kockázattal járó adóelkerülési módszert, amely számukra a lehető legkedvezőbb eredményt garantálja. A korábbi hasonló tartalmú gondolatokat megjelenítő tanulmányban számos alkalommal említésre került, hogy az Állami Adóhatóságtól, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálattól, más önkormányzati adóhatóságtól kapott kontrolladatok felhasználása az önkormányzati adóhatóság alapvető feladata, a saját szakmaiságának emelése, elfogadottságának pozitív megítélése okán jelentkező kihívás miatt is kötelező.

A helyi adó ellenőrzése önkormányzati szakmai kapacitás birtokában általában az iparűzési adóra irányul, de kisebb gyakorisággal az idegenforgalmi adó, az építményadó, telekadó is része lehet az éves vizsgálati tervnek. A sorrend tetszőleges, az érintett adóalanyi kiválasztás a helyi adóapparátus előterjesztése alapján jegyzői(főjegyzői) döntés után lehet végleges. A szándék az adómorál javításán túl adóbevételi többlet elérése, amely a helyi költségvetés egyetlen biztos bevételi forrása. Az alábbi példák olyan esetek bemutatásával szándékozik segítséget nyújtani, amely kisebb települések számára az újdonság tartalmával támpontként használható.

1. Önkormányzati adóhatóság adózó mint KATA adóalany tételes adóalap-megállapítási mód választása vonatkozásában benyújtott igazolási kérelmét és bejelentését érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A hivatkozás alapja az volt, hogy az adózó az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól számított 6 hónapon túl nyújtotta be. A Kormányhivatal megállapította, hogy a jogvesztő határidő utolsó napja a beadvány benyújtásakor valóban letelt, így az igazolási kérelem elutasítás alapján jogszerűen került elutasításra a késedelmes bejelentés is. Az adóalany a következő évben szabályszerű eljárással KATA alannyá vált. A téma hangsúlyát emeli az a tény, hogy e körben adózók száma jelentősen megnőtt, egyszerűbb kezelése nem vitatható.
2. Adóalany nagy összegű késedelmi pótlék tartozása miatt annak elengedése iránti kérelmet nyújtott be. Az ügyazonosság feltétele vizsgálandó, amely személyi (adóalany végig adózó volt), tárgyi (valóban késedelmi pótlék tartozás van), ténybeli (folyószámlája a késedelem tárgyát igazolja) maradéktalanul fennáll. Ha az ügyben nincs közigazgatási bírósági határozat, helye van I. fokú eljárásnak, tehát az önkormányzati adóhatóság az eset összes körülményére tekintettel mérlegelési, esetleg méltányossági jogkörének gyakorlásával dönt. Fellebbezés esetén a II. fokú hatóság, illetve későbbi szakaszban a bíróság döntése alapján indulhat végrehajtási eljárás.
3. A helyi adó ellenőrzése adókülönbözet megállapításával végződött, így felmerült adóbírság, késedelmi pótlék utólagos megállapítása, mivel a szándékos adóelkerülés vélelmezhető, de a költségvetési csalás intézménye nem bizonyítható. Az ellenőrzést követő hatósági szakaszban számos probléma merült fel, amelyek az ellenőrzés időtartamát meghosszabbították, mindezek az ügyintézési határidőbe be nem számíthatónak minősítést kapták. Ilyenek például: az adóalany jogsegélyeljárásra kért időt (szakértő felkérése), az adóhatóság az ellenőrzöttet hiánypótlásra kötelezte, az adóhatóság a jogalkotótól jogértelmezési kérdésben állásfoglalást kért, az eljárás során technikai kérdések tisztázására volt szükség (számszaki különbség az adókülönbözet összegében), a szakértői vélemény dokumentált anyaga még nem állt rendelkezésre stb., mindezek a határozat megfogalmazását akadályozták, tehát a vizsgálat realizálási folyamata nem kezdődhetett meg. A 2018. január 1-jétől indított adóellenőrzési eljárást 365 napon belül be kell fejezni (korábbi anyagban szerepelt), tehát az előbbi példában felsorolt határidő-hosszabbítási taktikák kizárásra kerültek.
4. A kialakult gyakorlat szerint a felettes adóhatóságok méltányos eljárásnak ítélik meg, ha az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabása előtt felhívja az adózót bejelentési, bevallási kötelezettségének teljesítésére, dokumentumok pótlólagos benyújtására, és a bírságot megállapító határozat meghozatalára csak ezt követően kerül sor. Egy Kft. terhére bevallási kötelezettség elmulasztása miatt 150 000 Ft bírságot szabtak ki. Adózó terhére került értékelésre, hogy jogi személyként az elvárhatósági szint magasabb és az éves fizetési értesítésből tudomása volt a mulasztásról, viszont javára került megítélésre, hogy korábban ilyen ügyben nem volt érintettsége, számláján jelentős összegű túlfizetés mutatkozott. A Kormányhivatal az eset összes (terhére, javára) körülményét megvizsgálva a csaknem 1 millió Ft-os adóhiány mellett a mulasztási bírságot is jogerőre emelte. Tehát mindkét adóhatóság mérlegelési szempontot alkalmazva azonos döntést hozott.
5. Az adóhatóság bevallási kötelezettség elmulasztása miatt mulasztási bírságot szabott ki. A határozat kézhezvételét követően adózó feladóvevényt nyújtott be annak bizonyítására, hogy a kötelezettségét határidőben teljesítette és ezzel együtt megküldte a bevallási nyomtatványt is egy borítékban, amelynek súlya 65 gramm. A Legfelsőbb Bíróság 135061/2012. sz. ítéletében kifejtette, hogy a feladóvevény nem igazolja hitelt érdemlően a bevallás adóhatósághoz való megküldését, a mulasztási bírság jogalapját pedig nem érinti az a tény, hogy adózó a bevallását a határozat átvételét követően pótolja. A feladóvevény kizárólag a postára adás tényét és idejét igazolja, a feladott boríték tartalmát nem, mivel erre nézve információt nem tartalmaz. A 65 gramm súly megjelölés nem alkalmas annak hitelt érdemlő bizonyítására, hogy adózó a határozat szerinti bevallást ajánlottan feladott borítékban az adóhatóság részére postázta volna, mivel az adóhatósághoz nem érkezett be.
6. A betéti társaságtól megváló beltag fellebbezett a mögöttes felelősséget megállapító határozat ellen, amelyben arra hivatkozott, hogy a társaság részesedésének átruházása során az új beltag átvállalta a Bt. helyi adó tartozását iparűzési és idegenforgalmi adóban, de építményadóban is érintetté vált. A Kormányhivatal és a Kúria is kimondta több esetben, hogy a volt beltag a tagsági jogviszony megszűnésétől számított 5 éves jogvesztő határidőn belül ugyanolyan mértékben és terjedelemben felel a tagsági jogviszonya alatt keletkezett tartozásokért, mint a jelenlegi beltag(ok).
7. Az adóhatóság az adózó fennálló adótartozására részletfizetést engedélyezett. A határozat felhívta adózó figyelmét, ha a befizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, a kedvezmény érvényét veszti, a tartozás egy összegben esedékessé válik. A határozat a fizetési könnyítés időtartalma alatt esedékessé vált egyéb adófizetési kötelezettségét nem érinti, az esedékessé vált adóelőleget meg kell fizetni (pl.: a részletfizetés lehetősége idegenforgalmi adóra vonatkozik, adóelőleget telekadóban és iparűzési adóban kell teljesíteni). Az adóhatóság értesítette a hátralékos adóalanyt, hogy végrehajtási cselekményként átvezette a kommunális adóban mutatkozó túlfizetést az adószámlájára. Ezzel egyidejűleg felhívta adózót a folyószámla rendezést követően fennálló tartozás megfizetésére. Az értesítés nem kereste jelzéssel érkezett vissza az adóhatósághoz, tehát kézbesítettnek minősült. A határidő leteltét követően benyújtott hatósági átutalási megbízás egyértelműen jogszerű volt, mindezzel a Kormányhivatal is a II. fokú eljárásban egyetértett.
8. Az önkormányzati adóhatóság NAV-adatok alapján egy biztosító társaság esetében bevallások utólagos ellenőrzése során jelentős, (1 milliárd forint feletti) helyi iparűzési adóeltérésből adóhiányt állapított meg, amelyet realizáló határozatban előírt az ellenőrzött terhére. A társaság fellebbezett, a Kormányhivatal helybenhagyó döntést hozott. A határozat a közléssel jogerőre emelkedett és ezzel végrehajthatóvá vált. Egy nappal később az adóhatóság átutalási megbízást nyújtott be a biztosító társaság pénzforgalmi számlája ellen, amely egy nap alatt teljesült. A társaság végrehajtási kifogást terjesztett elő az intézkedés ellen arra hivatkozva, hogy az adóhatóság nem biztosított önkéntes teljesítésre 15 napot, továbbá nem volt lehetősége méltányossági eljárás kezdeményezésére. Az adóhatóság a végrehajtási kifogás benyújtásakor sem vizsgálta felül intézkedésének jogszerűségét, azt felterjesztette a Kormányhivatalhoz. A II. fokú hatóság jogosnak találta adózó indokait és kamat fizetését rendelte el az esedékességet megelőző időszakra, azonban a már beszedett, jogerős adóelőírás összegének visszatérítését nem érintette.

A fentiekben felsorolt példák a korábbi szabályozás tartalmához igazodtak. Megfelelő érdeklődés esetén, hasonló ellenőrzési és hatósági eljárások bemutatásával a régi és új feltételrendszer azonosságai, hasonlóságai és aktuális tapasztalatai adnak majd segítséget az olvasók számára.