A helyi adózás területén 2026. január 1-jei hatállyal bekövetkezett jogszabály-módosítások elsősorban a vagyoni típusú adókat érintik, emellett a települési adó esetében az adó tárgyára vonatkozó szabályok is pontosításra kerültek. Ezek a változások alapvetően technikai jellegűek, céljuk a szabályozás egyértelműsítése és kiegészítése. Az adóigazgatási eljárásra vonatkozó jogszabályi környezetben szintén történtek módosítások, mind az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben (a továbbiakban: Art.), mind az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvényben (a továbbiakban: Air.). Jelen írás célja azoknak a változásoknak a bemutatása, amelyek közvetlenül érintik a helyi adóztatást és az ahhoz kapcsolódó adóigazgatási eljárásokat.

I. A helyi adók

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (a továbbiakban: Htv.) 2026. január 1-jétől módosul a vagyoni értékű jog fogalma. A fogalom kiegészül a tulajdonjog-fenntartáshoz kapcsolódó vevői joggal, valamint a lízingbevevői joggal. A módosítás célja az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény végrehajtásáról rendelkező 179/2023. (V. 15.) Korm. rendelettel való összhang megteremtése.

A szabályozás értelmében 2025. január 15-től a vételár teljes megfizetéséig fennálló tulajdonjog-fenntartás már nem pusztán tényként kerül feltüntetésre, hanem bejegyzésre kerül az ingatlan-nyilvántartásba.

A vagyoni értékű jog fogalmi körébe új elemként bekerül a lízingbevevői jog is. Ennek ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követő évtől kezdődően a lízingbevevő jog jogosultja válik az építményadó, telekadó, illetve a magánszemélyek kommunális adója alanyává (Htv. 52. § 3. pont).

A Htv. 2023. szeptember 1-jétől hatályos módosítása jelentősen szűkítette a települési önkormányzatok adókivetési jogkörét a termőföldeket érintően. Az új szabályozás értelmében települési adó nem állapítható meg sem a termőföldre, sem a termőföld tulajdonjogára, továbbá a termőföldre az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jogra.

A Htv. értelmező rendelkezései szerint termőföldnek minősül a szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, fásított terület és halastó művelési ágban nyilvántartott földrészlet. A korábbi szabályozás alapján ugyanakkor az erdő művelési ágban nyilvántartott földterületek nem tartoztak egyértelműen ebbe a körbe, ami jogértelmezési lehetőséget biztosított arra, hogy egyes települési önkormányzatok települési adót vessenek ki az erdőingatlanokra.

A jogalkotó ezt a szabályozási hiányosságot a Htv. 1/A. § (1) bekezdésének módosításával kívánta megszüntetni, amely kifejezetten rögzíti, hogy 2026. január 1-jétől települési adó tárgya nem lehet az erdő, az erdő tulajdonjoga, valamint az erdőre az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett vagyoni értékű jog. A módosítás indoka, hogy az erdőingatlanok a jogszabályi besorolás alapján a termőföldnek minősülő ingatlanokkal azonos kategóriába kerültek.

A Htv. 6/A. §-ának beiktatásával 2026. január 1-jétől az önkormányzat jogosult arra, hogy rendeletében a lakóhelyhez kapcsolódó adókedvezmény vagy adómentesség igénybevételének feltételeként előírja a lakcímnyilvántartásban szereplő lakóhely vagy tartózkodási hely meglétét. A jogszabály-módosítás ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy az önkormányzat a nyilvántartott lakcím hiányában is megállapítsa a kedvezményt vagy mentességet, amennyiben az adóalany hitelt érdemlően bizonyítja, hogy az érintett lakás életvitelszerű lakóhelyéül szolgál. Ennek igazolására különösen alkalmasak a saját névre szóló közüzemi számlák. Az új rendelkezés első ízben a 2026. évi adókötelezettséghez kapcsolódó kedvezmények és mentességek esetében alkalmazható.

II. Az adózás rendjét és az adóigazgatási eljárást érintő változások

Az Art., valamint az Air. 2025. szeptember 1-jétől hatályos módosításai több ponton is érintik az adóalanyi kört és az eljárási szabályokat. A jogszabályi változások értelmében az Art. hatálya kiterjed a vagyonkezelő alapítvány által tartós vagyonkezelés keretében kezelt vagyonra [Art. 6. § (1) bekezdés f) pont], továbbá az Art. (7. § 30. pont) önállóan nevesíti és meghatározza a kezelt vagyon fogalmát, egyúttal az Air.-ban rögzítésre került, hogy a kezelt vagyon adózónak minősül [Air. 11. § (2) bekezdés].

További lényeges változás, hogy 2025. november 20-tól az Art. lehetővé teszi az automatikus részletfizetési kedvezmény engedélyezését már az adófizetési kötelezettség esedékességét megelőzően is. Ennek gyakorlati jelentősége abban áll, hogy az eljárás megindításához nem szükséges megvárni az adótartozás megjelenését az adózó folyószámláján, így az eljárás egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá válik.

Az Air. szintén 2025. november 20-tól bővíti az önálló fellebbezéssel támadható végzések körét. Ennek megfelelően önálló fellebbezésnek van helye az első fokon hozott olyan végzéssel szemben is, amely a bevallás, adatbejelentés, bejelentés, fellebbezés vagy egyéb jogorvoslat határidejének elmulasztása miatt, illetve az adószámlán nyilvántartott fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése miatt előírt késedelmi pótlék ügyében benyújtott igazolási kérelmet utasítja el [Air. 122. § (3) bekezdés c) pont].

2026. január 1-jétől új eljárási forma jelenik meg az adóigazgatási eljárásban, azautomatikus döntéshozatal.A jogintézmény a helyi adóztatás területén is alkalmazható, célja az adóhatósági eljárások egyszerűsítése és gyorsítása. A helyi adóhatóság akkor élhet az automatikus döntéshozatal lehetőségével, ha az alkalmazás törvényi feltételei fennállnak, így különösen akkor, ha a döntéshez szükséges valamennyi adat rendelkezésre áll és az ügy elbírálása nem igényel mérlegelést.

Az automatikus döntéshozatal elsősorban a tipikus, nagy számban előforduló, automatizálható ügytípusokban – például egyes bevallási vagy fizetési könnyítési eljárásokban – kaphat szerepet. Az eljárás keretében nemcsak az ügyet lezáró döntés, hanem az ügyintézéshez kapcsolódó egyéb adóhatósági iratok is kibocsáthatók, amelyeknek kötelezően tartalmazniuk kell az automatikus döntéshozatalra való utalást, az eljáró helyi adóhatóság megnevezését, valamint minősített vagy fokozott biztonságú elektronikus bélyegzővel és minősített elektronikus időbélyegzővel kell ellátni őket.

Fontos korlát, hogy jogorvoslati eljárásban automatikus döntéshozatal nem alkalmazható, így a fellebbezési eljárások továbbra is a hagyományos döntéshozatali rend szerint zajlanak. Az új eljárási forma összességében hozzájárulhat az ügyintézési határidők csökkentéséhez és az önkormányzati adóhatóságok adminisztratív terheinek mérsékléséhez, miközben alkalmazása kizárólag a mérlegelést nem igénylő ügyekre korlátozódik, biztosítva a jogbiztonságot és az egységes jogalkalmazást (Air. 29/A. §).

III. Összegzés

A Htv. 2026. január 1-jétől hatályba lépő módosításai elsősorban technikai jellegűek, a meglévő szabályozást pontosítják és egészítik ki.

Az Art. és az Air. módosításai kiterjesztik az adózói kört, lehetővé teszik az automatikus részletfizetési kedvezmény engedélyezését az adófizetési kötelezettség esedékességét megelőzően, valamint bővítik az önálló fellebbezéssel megtámadható végzések körét.

Az új eljárási forma bevezetése lehetővé teszi a helyi adóhatóságok számára, hogy az automatikus döntéshozatal keretében a tipikus, könnyen automatizálható ügyeket gyorsabban, rövidebb ügyintézési idővel intézzék.

A módosítások összességében gyorsítják és egyszerűsítik az ügyintézést, egyidejűleg biztosítva a jogbiztonságot és a jogalkalmazás következetességét.