Az illegális hulladéklerakás ellen, a hulladék elhagyása ellen régóta nem – s jelenleg sem igazán – tudunk eredményesen fellépni.

Ennek több oka van, mely okokat kereshetjük a jogszabályok gyengeségében és abban, hogy azok időnként többfajta értelmezést tesznek lehetővé. Kereshetjük az okokat továbbá az eljárásra jogosult és köteles hatóságok eszköztelenségében és adott esetben az eljárásuk megindításának, lefolytatásának hiányában, vagy az eljárásuk esetén annak gyenge hatékonyságában. Vagy éppen hatáskörük, illetékességük vitatásában.

S ha mindezen nehézségek nem lennének elegendőek, akkor még a végrehajtás – ez esetben inkább az elhagyott hulladék elszállítása, elszállíttatása – érdekében is hiányzik az ehhez szükséges anyagi fedezet mind az eljáró hatóságoknál, mind pedig a települési önkormányzatoknál.

Módosult ugyan néhány jogszabály – volt, amelyik többször is – az utóbbi években, de ez nem szorította vissza az engedély nélküli – adott esetben megrendelésre, illegális vállalkozásként folytatott – hulladéklerakást, s nem kerültek könnyebb helyzetbe a települési önkormányzatok sem.

A vármegyei kormányhivatalok hulladékgazdálkodási hatóságai ugyanúgy nem képesek hatékonyan végezni ezt a feladatot, mint korábban. S itt nemcsak arról van szó, hogy immár – lényegében a helyszíni bírsággal végződő eljárásokat és a bűncselekménynek minősülő eseteket leszámítva – egyedül a hulladékgazdálkodási hatóság járhat el ezekben az ügyekben, s ebből adódóan túlterheltségükkel és a szakemberek (azaz az eljáró ügyintézők) kevés számával is szembe kell nézni. Hanem azt is meg kell említeni – ahogy utaltam rá –, hogy ehhez a feladathoz elegendő, megfelelő pénzügyi, személyi és tárgyi feltételrendszer kell(ene). Természetesen ez nem lehet akadálya annak, hogy ügyféli vagy önkormányzati megkeresésekre, kérelmekre reagáljanak, azonban a tényleges intézkedést, az ellenőrzést, a döntési és végrehajtási eljárást mindez megnehezíti, annak hatékonyságát csökkenti.

Létezik tehát a kormányhivatalokon belül az a szervezeti egység – a már említett hulladékgazdálkodási hatóság –, amelynek elsődleges feladata az illegális hulladékelhelyezések, a hulladékelhagyások elkövetőinek felderítése és szankcionálása. S feladata ezzel összefüggésben az így lerakott hulladékkupacok, sok esetben „hulladékhegyek” elszállíttatása.

Ez azonban többnyire sajnos továbbra sem az elkövetőkkel, a hulladékot jogellenesen elhelyezőkkel, őket kötelezve történik. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az elkövetők tettenérése, az elkövetés bizonyítása szinte, vagy majdnem mindig lehetetlen.

Erre a jogszabály-módosítások sem kínálnak hatékony megoldást. S többnyire – vagy szinte mindig – a települési önkormányzatok az elszenvedői az elhagyott hulladék elszállításával kapcsolatos feladatoknak.

Lehet természetesen azzal érvelni, hogy meg kell előzni az illegális lerakást, főleg hogy a törvény a megelőzést kötelezővé is teszi. Viszont akik ismerik a helyi önkormányzatok lehetőségeit, pénzügyi hátterét és azt, hogy a feladatfinanszírozás és a saját bevételek sok esetben a kötelező feladatok ellátását sem fedezik, azok tudják, hogy ez szélmalomharc. Nincs rá pénz, nincs rá ember, s nincs rá hatékony és tenni tudó vagy tenni akaró szervezeti háttér. Legalábbis mindezekből nagyon kevés van.

Az elkövetőket, a hulladékot elhagyókat – ahogy említettem – ritkán lehet tetten érni vagy felderíteni.

S ha az elkövető személye nem ismert, akkor a hulladékgazdálkodási hatóság továbbra is elsődlegesen a hulladék elhelyezésének helye szerinti ingatlan tulajdonosát kötelezi az elhagyott hulladék felszámolására. S ennek felszámolási, elszállítási, lerakási költségei szintén az ingatlantulajdonost terhelik.

Az illegálisan elhelyezett hulladék a legtöbb esetben önkormányzati területen, sok esetben közterületen található.

Ezért is, s természetesen a hulladékelhagyás megelőzése érdekében is tartalmazza azt a rendelkezést a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 35. § (1) bekezdés h) pontja, amely a települési önkormányzat számára előírja, hogy önkormányzati rendeletben állapítsa meg az elhagyott hulladék felszámolásához szükséges helyi intézkedések körét.

Ha pedig az elhagyott hulladék közterületen található, abban az esetben a települési önkormányzatnak a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 5. pontjában foglalt köztisztasági feladatai ellátása körében eleget kell tennie a közterületen elhagyott hulladék felszámolásával összefüggő kötelezettségének [Ht. 33. § (4) bekezdése]. Ezt a kötelezettséget még szigorúbban írja elő a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 6. § (9) bekezdése, amikor azt nemcsak a közterületekre, hanem a nemzeti vagyonba (így az önkormányzati vagyonba is) tartozó ingatlanok teljes körére teszi kötelezővé (nemzeti vagyonba tartozó ingatlanok esetében a hulladékról szóló törvény szerinti elhagyott hulladék felszámolásának kötelezettsége az ingatlan tulajdonosát terheli).

Az Alaptörvény a XXI. cikk (3) bekezdése értelmében „elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni”. Itt érdemes megjegyezni, hogy az országhatárt átlépő hulladékszállításról szóló 180/2007. (VII. 3.) Korm. rendelet értelmében a hulladék behozatala, kivitele és átszállítása során hatóságként az országos hulladékgazdálkodási hatóság jár el. A hulladék behozatalának, kivitelének és átszállításának ellenőrzését pedig a rendőrség, a vámhatóság, közúti és vasúti szállítás esetén a közlekedési hatóság, veszélyes hulladék esetén a katasztrófavédelmi hatóság önállóan, illetve az országos hulladékgazdálkodási hatóság az említett hatóságokkal egyeztetve végzi. Ez adott esetben kiterjedhet a szállítóeszköz rakománnyal együtt történő megállítására, felnyittatására, feltartóztatására is.

Az, hogy tilos az ország területére szennyező hulladékot behozni, nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy ha a hulladék nem külföldről származik, hanem itthon termelődik, az bárhol elhelyezhető lenne. Mert a hulladék összegyűjtése, szállítása, tárolása, az azokkal való gazdálkodás csak szabályozott keretek között történhet. Ha jogszerűen történik. Ez a jogszerűség azonban egyre gyakrabban szenved csorbát, melynek legfeltűnőbb jelei és egyik legkárosabb következményei az illegálisan elhelyezett, elhagyott hulladékkupacok egyre nagyobb száma, amely egyre gyakrabban történik „üzletszerűen”, megrendelésre is. Ahol pedig megjelenik egy hulladékkupac, oda egyre többen hordják mások is a különféle hulladékot, mert úgy gondolják ők is, hogy ha oda más letette, akkor ők is letehetik. Ez pedig károsítja a környezetet, az élővilágot, a talajt, a vizeket, büdös, fertőzésveszélyes és abban bizony egyre több ember guberál és abból egyre több állat táplálkozik. Az illegális hulladékelhelyezés tehát mind a jelen, mind pedig a jövő problémája.

De lássuk – a lehetséges megoldások felvázolása előtt –, mit is mond mindezekről fent említettek mellett a jelenlegi jogi szabályozás! Ad-e támpontot és biztosít-e szankciókat, illetve ennek érdekében hatékony eszközöket a jogsértők felderítésére.

A Mötv. 13. § (1) bekezdés 5. és 11. pontja szerint a helyi önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata a környezetegészségügyi feladatok körében a köztisztaságról, a települési környezet tisztaságáról való gondoskodás, illetve a helyi környezet- és természetvédelem biztosítása.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosítása állami közfeladat.

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás állami feladattá vált, viszont a jogellenesen elhelyezett hulladék okozta probléma, a hulladék felhalmozódása és az ebből adódó egyéb következmények a települési önkormányzatoknál jelennek meg.

A Ht. 62. §-a alapján hulladékgazdálkodási tevékenység – például a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, a hulladékgazdálkodási létesítmények üzemeltetése – hulladékgazdálkodási hatósági engedély és nyilvántartásba vétel nélkül nem folytatható.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 248. § (1) bekezdés a) pontja szerint az, aki nyilvántartásba vétel vagy bejelentés nélkül, illetve engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve végez hulladékgazdálkodási tevékenységet, bűncselekményt követ el. De itt többről – vagy a legtöbb esetben másról – van szó általában, mint engedély nélkül végzett hulladékgazdálkodási tevékenységről.

Röviden tekintsük át azt a jogszabályi környezetet, amely a hulladék gyűjtésével, elszállításával, tárolásával, ártalmatlanításával összefüggésben kötelezi, terheli, illetve szankcionálja az abban – témánk szempontjából főképpen jogszerűtlenül – közreműködő szereplőket.

A társadalomra legveszélyesebb cselekményeket a már említett Btk. szankcionálja. A hatályos Btk. más bűncselekmények mellett a környezet- és természet elleni bűncselekmények megsértését szintén „nem nézi jó szemmel”, s ezek között tartalmazza a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűncselekmény törvényi tényállását.

A Btk. 248. § (1), (2) bekezdése rögzíti az ezzel kapcsolatos elkövetési magatartásokat, amelyek a következők:

Aki

a) nyilvántartásba vétel vagy bejelentés nélkül, illetve engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve végez hulladékgazdálkodási tevékenységet, vagy

b) hulladékkal más jogellenes tevékenységet végezés az alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, továbbá

aki arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen

a) az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére alkalmas vagy

b) jelentős mennyiségű(azaz 500 kg-ot vagy 5 köbmétert meghaladó mennyiségű)

hulladékot elhelyez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A hulladékgazdálkodási tevékenység – mint fent már volt szó róla – a hulladéknak a hulladékról szóló törvényben meghatározott gyűjtése, begyűjtése, szállítása (ideértve az országba történő behozatalt, onnan történő kivitelt vagy átszállítást is), a hulladék előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása.

Tehát a Btk. ez esetben [248. § (1) bekezdés a) pont] a jogellenes tevékenység megállapításához nem írja elő feltételként azt, hogy a hulladék veszélyeztetésre alkalmas is legyen.

Emellett a Btk. szankcionálja a hulladékkal történő más jogellenes tevékenységet is, ehhez azonban feltétel annak veszélyeztetésre alkalmassága [Btk. 248. § (1) bekezdés b) pont].

A bűncselekmény elkövetési tárgya – alapesetben – maga a hulladék, pontosabban az a hulladék, amelyet a Ht. annak minősít.

A szűkebb értelemben vett illegális hulladékelhelyezés, azaz a hatóság által nem engedélyezett helyen történő hulladékelhelyezés szempontjából akkor minősül a cselekmény bűncselekménynek, ha a hulladék alkalmas az emberi élet, a testi épség, az egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy ezek összetevői, illetve az élő szervezet veszélyeztetésére.

Hozzáteszem: véleményem szerint akkor is illegális, jogellenes hulladékelhelyezésről van szó, ha valaki nyilvántartásba vétel vagy bejelentés nélkül, illetve a szükséges engedély nélkül végez hulladékgazdálkodási tevékenységet, azaz rendszeresen lerakja, „elhagyja” a hulladékot. S ez esetben – hangsúlyozom újra – a törvény nem írja elő feltételként a hulladék veszélyeztetésre alkalmasságát [Btk. 248. § (1) bekezdés a) pont].

Az elkövetési tárgy továbbá – minősített esetben – a hulladéktörvény szerinti veszélyes hulladék, továbbá a különösen jelentős mennyiségű hulladék (ez a jelentős mennyiségű hulladék legalább tízszerese), vagy ha a szóban forgó bűncselekményt különös visszaesőként követik el. Ez annyit jelent, hogy a Btk. 248. § (3) bekezdése még szigorúbban szankcionálja a veszélyes hulladékra vonatkozó jogellenes magatartásokat, továbbá a különösen jelentős mennyiségű hulladékra és a különös visszaesőként elkövetett jogsértéseket:

A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a Btk. 248. § (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott bűncselekményt

a) veszélyes hulladékra,

b) különösen jelentős mennyiségű hulladékra, vagy

c) különös visszaesőként követik el.

Ebből az is következik, hogy abban az esetben, ha valaki a hatóság által nem engedélyezett helyen például veszélyes hulladékot elhelyez (elhagy), az bűncselekményt követ el. Bűncselekmény esetén az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik, veszélyes hulladék illegális elhelyezésének észlelésekor a települési önkormányzatok is ennek megfelelően kötelesek ezt a helyzetet kezelni.

A hulladék veszélyes hulladéknak minősül, ha az a hulladékjegyzékben – 72/2013. (VIII. 27.) VM rendelet – veszélyes hulladékként szerepel és a Ht. 1. melléklete szerinti veszélyességi jellemzők legalább egyikével rendelkezik, azaz: robbanásveszélyes, oxidáló, tűzveszélyes, irritáló, toxikus, rákkeltő, maró, fertőző, reprodukciót (szaporodást) károsító, mutagén, akut mérgező gázokat fejlesztő, érzékenységet okozó, környezetre veszélyes (ökotoxikus), továbbá képes olyan veszélyességi tulajdonságot mutatni, amellyel az eredeti hulladék nem rendelkezik. Az ilyen veszélyes hulladékot a környezetvédelmi hatóság döntéséig veszélyes hulladéknak kell tekinteni.

A veszélyes hulladékot tehát elsősorban jogszabály határozza meg, nem pedig szakértői vélemény. Ugyanakkor a hulladék nem minősül veszélyes hulladéknak, ha a jogszabályban (hulladékjegyzékben) veszélyes hulladékként szerepel ugyan, de a környezetvédelmi hatóság azt állapítja meg, hogy az nem rendelkezik a veszélyességi jellemzők egyikével sem.

A Ht. 61. § (1) bekezdése kimondja, hogy hulladéktól csak kijelölt vagy arra fenntartott helyen, a környezet veszélyeztetését kizáró módon lehet megválni.

Ha ez a „megválás”, hulladékelhelyezés mégis megtörténik (illegálisan), az így elhelyezett vagy elhagyott hulladék elszállításának kötelezettsége a hulladék tulajdonosát (erre sok esetben nem derül fény) vagy korábbi birtokosát (ez sem sokszor derül ki) terheli.

Ha ők – a hulladék tulajdonosa vagy korábbi birtokosa – ismeretlen, akkor ez a kötelezettség az ingatlan tulajdonosát terheli. Ez közterület vagy más önkormányzati terület esetében – többnyire, mint volt róla szó – a települési önkormányzat.

Érdemes itt azt is hangsúlyozni, hogy a törvény a 61. § (1) bekezdésében azt is kimondja, hogy az ingatlan tulajdonosát felelősség terheli az illegális hulladéklerakás vagy hulladékelhagyás megelőzéséért is. Részben ezt a prevenciót, részben pedig általában magát a településtisztaságot szolgálja az, hogy arra is felhatalmazást kaptak a települési önkormányzatok képviselő-testületei, hogy rendeletben állapítsák meg a közterület tisztántartására vonatkozó részletes szabályokat [Ht. 88. § (4) bekezdés c) pont].

A Ht. 3. § (4) bekezdése szerint az Alaptörvény P) cikkével összhangban mindenki törekszik minden tőle elvárhatót megtenni az elhagyott hulladék képződésének megelőzése és mennyiségének csökkentése érdekében, valamint az Alaptörvény XXI. cikkével összhangban mindenkit fokozott felelősség terhel az egészséges környezethez való jog biztosítása érdekében a jogellenes hulladéklerakás megelőzése, felszámolása, az ilyen tevékenység bejelentése és az azzal kapcsolatos hatósági eljárásban való együttműködés során.

A megelőzésre való ösztönzéssel kapcsolatos az a rendelkezés is, hogy az ingatlan tulajdonosa mentesül a felelősség alól, ha megtett minden tőle elvárható intézkedést, hogy a hulladék elhelyezését vagy elhagyását megakadályozza és a hulladékgazdálkodási hatóság eljárása során bizonyítja a hulladék korábbi birtokosának vagy az ingatlan tényleges használójának személyét [Ht. 61. § (3) bekezdés].

Az elhagyott hulladék felszámolása tárgyában előírt kötelezettség teljesítésére a hulladékgazdálkodási hatóság – az ügy körülményeire tekintettel – határidőt állapít meg, amely nem lehet kevesebb 30 napnál és nem lehet több 90 napnál. A határidő annak lejárta előtt legalább 5 nappal benyújtott kérelemre indokolt esetben, egy alkalommal legfeljebb további 90 nappal meghosszabbítható.

Az elhagyott hulladék felszámolására kötelezett a kötelezést megállapító közigazgatási hatósági döntésben foglalt határidőn belül gondoskodik a hulladék ingatlanról történő elszállításáról és a hulladék megfelelő hulladékkezelési helyre történő elszállításának tényét a hulladékgazdálkodási hatóságnál az átvevő által a jogszabályban meghatározott teljes bizonyító erejű magánokiratokkal, vagy – veszélyes hulladék esetén – szállítási lappal, illetve bizonylattal igazolja.

Az igazolás egy eredeti példányát az átvevő az átadással egyidejűleg a kötelezett részére átadja. Ennek esetleges elmulasztását a kötelezettnek haladéktalanul jeleznie kell a kötelezést kibocsátó hulladékgazdálkodási hatóság felé.

Az átvevő képviselőjének aláírásával ellátott igazolást a kötelezett annak kézhezvételét követően haladéktalanul továbbítja a kötelezést kibocsátó hulladékgazdálkodási hatóság részére.

Ha az igazolás kiállítása akadályba ütközik, a kötelezett az elszállítás tényét a jogszabályban meghatározott teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja, és annak kiállítását követően azt haladéktalanul továbbítja a kötelezést kibocsátó hulladékgazdálkodási hatóság részére.

Az elhagyott hulladék felszámolásával, elszállításával kapcsolatos kötelezettségek a nemzeti vagyon körébe tartozó ingatlanok – például az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanok – esetében azzal az eltéréssel alkalmazandók, hogy az elhagyott hulladék felszámolására kötelezett tulajdonos vagy a vagyonkezelői, egyéb használati, hasznosítási jogot gyakorló az elhagyott hulladékról való tudomásszerzést követően haladéktalanul megteszi erre vonatkozóan a bejelentését – a hulladékot elhagyó beazonosításához rendelkezésére álló adatok átadásával együtt – a hulladékgazdálkodási hatóságnak. Emellett a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül gondoskodik az elhagyott hulladék felszámolásáról a jogszabályban foglaltaknak megfelelő módon, és az erre vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokiratot, valamint a hulladék felszámolásával összefüggésben felmerült költségei kimutatását megküldi a hulladékgazdálkodási hatóságnak [Ht. 61. § (5) bekezdése].

Ha a jogellenesen elhelyezett hulladék elszállításáról a fent említettek – az ott megállapított felelősségi sorrendnek megfelelően – önként nem tesznek eleget, arra a hulladékgazdálkodási hatóság – közigazgatási eljárás keretében – kötelezi őket. Emellett a hulladékgazdálkodási hatóság bírságot is kiszabhat.

Azt a természetes vagy jogi személyt, egyéni vállalkozót, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, aki, vagy amely

a) a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabály, közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus vagy hatósági határozat előírásait megsérti,

b) hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, nyilvántartásba vételhez vagy bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulás, nyilvántartásba vétel vagy bejelentés nélkül, továbbá attól eltérően végez,

c) a melléktermék előállításáról vagy képződéséről a hulladékgazdálkodási hatóságot nem vagy nem megfelelően tájékoztatja, hulladékot termékként vagy melléktermékként használ fel, forgalmaz vagy tárol, vagy

d) terméket a hulladékképződés megelőzésével kapcsolatos jogszabály, közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus vagy hatósági határozat előírásait megsértve forgalmaz,

a hulladékgazdálkodási hatóság a Ht. végrehajtására kiadott kormányrendelet – 156/2025. (VI. 23.) Korm. rendelet – szerint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezi [Ht. 86. § (1) bekezdése].

Az elhagyott hulladék felszámolása tárgyában a kötelezést a hulladékgazdálkodási hatóság a közérdek védelme miatt azonnal végrehajthatónak nyilvánítja. A hulladék felszámolásával összefüggésben felmerülő költségek a kötelezettet terhelik.

A kötelezettet terhelő, meg nem fizetett hulladékgazdálkodási bírság és a hulladék elszállíttatásának a végrehajtási eljárásban felmerült költsége adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Ha a fizetési kötelezettség adók módjára történő behajtása eredménytelen, természetes személy kötelezett esetén a meg nem fizetett fizetési kötelezettség helyébe ötezer forintonként hat óra közérdekű munkát kell meghatározni. A meg nem fizetett fizetési kötelezettség ötezerrel nem osztható részét nem kell a közérdekű munka előírásánál figyelembe venni.

Meg kell említeni, hogy hulladékgazdálkodási bírság a Ht. 86. § (11) bekezdése alapján helyszíni bírságként is kiszabható. A hulladékgazdálkodási hatóság mellett hulladékgazdálkodási bírságot helyszíni bírságként

a) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,

b) a rendőr,

c) a jegyző,

d) a hivatásos katasztrófavédelmi szerv erre felhatalmazott ügyintézője,

e) a közterület-felügyelő,

f) a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr,

g) a mezőőr, a hegyőr,

h) az állami halőr,

i) az erdészeti hatóság rendészeti feladatokat ellátó tagja,

j) az erdészeti, vadászati, természetvédelmi hatóság arra felhatalmazott ügyintézője,

k) az élelmiszer-rendész

(együtt: közreműködő hatóság) szabhat ki.

A hulladék felszámolásával összefüggésben felmerülő költségek – ahogy említettem – szintén a kötelezettet terhelik.

Amennyiben a kötelezett nem teljesíti a bírság-, illetve költségmegfizetési kötelezettségét, a hulladékgazdálkodási hatóság a magyar állam javára a követelés és kamatai összegéig jelzáloggal terheli meg az elhagyott hulladékkal érintett ingatlant, s az ingatlanügyi hatóság a hulladékgazdálkodási hatóság megkeresésére a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba soron kívül bejegyzi.

A hulladékgazdálkodási bírság annak megfizetése esetén sem mentesít a büntetőjogi, továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására vagy a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy eredeti környezeti állapot helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

A hulladékgazdálkodási hatóság kijelöléséről szóló 124/2021. (III. 12.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése értelmében hulladékgazdálkodási hatóságként a vármegyei kormányhivatal mint területi hulladékgazdálkodási hatóság és a hulladékgazdálkodásért felelős miniszter által kijelölt szervezeti egység mint minisztériumi hulladékgazdálkodási hatóság jár el.

Országos hulladékgazdálkodási hatóságként – jogszabályban meghatározott esetekben – országos illetékességgel a Pest Vármegyei Kormányhivatal jár el.

A minisztériumi hulladékgazdálkodási hatóság szintén országos illetékességgel jár el.

Néhány következtetés:

Az elkövetők személyére, mint fent említettem, sajnos nem derül fény a legtöbb esetben. Így – mivel a hulladékok zömét önkormányzati területre, közterületre rakják le ismeretlenül maradó elkövetők, ez a helyi önkormányzatok terhét, kiadásait növeli. A helyi önkormányzatoknak pedig szűkös anyagi forrásaik miatt a legtöbb esetben nincs lehetőségük és pénzük az elhagyott hulladékok elszállítására. Ez más – kötelezően biztosítandó – feladataik ellátását veszélyeztetné. Azaz: amennyiben a központi költségvetés erre nem biztosít külön forrást, jónéhány önkormányzat kerülhet – vétlenül – nehéz helyzetbe. Még akkor is, ha az ingatlan tulajdonosát felelősség terheli az illegális hulladéklerakás vagy elhagyás megelőzéséért. Mert a megelőzés tág fogalom, nem lehet a közterületet, főleg nem az összeset folyamatosan szemmel tartani, de ha lehetne is (például kamerákkal), az is rengeteg pénzbe kerülne.

A Btk. vonatkozó rendelkezése szerinti eljárásoknál vagy a „veszélyeztetésre alkalmas” hulladékkal, vagy a jelentős vagy különösen jelentős mennyiségű hulladékkal kapcsolatos elkövetés szankcionálására helyeződik a jogalkalmazás, illetve a hangsúly annak ellenére, hogy az elkövetések jelentős része „hulladékkal más jogellenes tevékenység” végzése, amely szinte minden esetben veszélyezteti a környezetünk valamely elemét.

A hulladék mennyiségének a meghatározása – amely különösen méréssel, számítással, valamint műszaki becsléssel történhet – abban az esetben is kérdéseket vet fel, ha az meghaladja a jelentős mennyiséget, azaz az 1000 kg-ot vagy 10 köbmétert. Abban az esetben ugyanis, ha a jelentős mennyiségű hulladékot vélhetően többen helyezték el – azaz több elkövető van – a rendőrségi hatáskör jogértelmezési kérdésként felmerülhet. Ez szabályozási szinten mindenképpen pontosításra szorul véleményem szerint.

Ahhoz, hogy a hatóságok minél eredményesebben lássák el feladataikat, nem csak a jogszabályok további szigorítása szükséges. S nem elég az sem, hogy azok egyértelműségét, végrehajthatóságát tovább fokozzuk. És az sem elég – bár fontos feltétel – , hogy legyen elegendő forrás az önkormányzatok költségvetésében a területükön illegálisan lerakott, elhagyott hulladékhegyek elszállítására.

Fontos feladat és kihívás, hogy az állampolgárok feljelentési, bejelentési hajlandóságán javítsunk. Ennek megalapozója, kiindulópontja pedig a környezettudatos nevelés, melyet már az óvodákban, általános iskolákban el kell kezdeni, meg kell honosítani, de azt minden korosztály és társadalmi csoport irányába javítani kell. Az oktatás egyrészt ismeretterjesztő tréningekkel történhetne, másrészt a pedagógusok ilyen irányú felkészítését követően általuk is. Emellett az illegális hulladéklerakás visszaszorítását is célul tűző civil szervezetek bevonásával, ideértve a környezetvédelmet, természetvédelmet célul tűző egyesületeket és a polgárőrségeket is, amelyek szintén sokat tehetnek a megelőzés, megakadályozás, az elkövetők felderítése területén.

Mindezek több fejlett országban már működő és eredményes gyakorlatok, melyeket a lakosság számára térítésmentesen igénybe vehető hulladékgyűjtő pontokkal (pl. építési törmelék-gyűjtőpontok) is segítenek és ösztönöznek.

A kamerás megfigyelőrendszer szintén sokat lendíthet az elkövetők felderítésének sikerességén, de az elkövetés megelőzésében is. Mivel a közérdek védelme erősebb érdek a magánszféra érdekeinél, itt a megfigyelhető területek szélesítése is szóba jöhetne. Tehát a kamerával való megfigyelés lehetőségét a közterületek mellett – törvényi felhatalmazással – ki kellene terjeszteni azokra a területekre, amelyek az illegális hulladéklerakás fő célpontjai (erdőszélek, út menti területek stb.).

Mindemellett nem hanyagolhatók el a különböző kiegészítő és folyamatosan alkalmazandó eszközök sem.

Előadások, képzések, tájékoztató kampányok, a megelőzés tudatosításának fontossága. Tiltó táblák, figyelemfelhívó közlemények. Főleg azokon a helyeken, amelyek tipikus lerakóhelynek számítanak, ahol gyakori az illegális hulladékelhelyezés. S ide kellenek főleg a kamerák is.

Emellett könnyíteni kellene a hulladék, építési és más – veszélyes, veszélyeztetésre alkalmas és egyéb – hulladék legális és ingyenes elhelyezésének módjain. Párhuzamosan a szigorúbb büntethetőséggel, a bizonyítás egyszerűsítésével, a végrehajtás feltételeinek megteremtésével és a végrehajtás gyorsításával, a hatóságok eszköz- és intézkedési feltételrendszerének megteremtésével, illetve egyszerűsítésével.

Az a következtetés már most levonható, hogy a legfontosabb a megelőzés. Emellett alapvetően további három lehetőség van a hulladék csökkentésére: a hasznosítás, az ártalmatlanítás és a – legális – hulladéklerakás.

Fontos továbbá „a szennyező fizessen” elvének meghonosítása!

Végül, de nem utolsó sorban nagyon lényeges a szelektív hulladékgyűjtés – a tényleges szelektív gyűjtés – további fejlesztése és megkövetelése.