Az építési termékek forgalomba hozatalával kapcsolatos rendelet egységes alkalmazása érdekében tájékoztató szakanyag kiadására került sor.

A könnyűszerkezetes épületek építési és használatbavételi engedélyezési eljárása során több elsőfokú építési hatóság, illetve az építés-felügyeleti ellenőrzések során az építésfelügyelők eltérő módon alkalmazták az építési termékek forgalomba hozataláról szóló 3/2003-as együttes rendeletet. 

Eltérő eljárások 

Előfordult több helyen, hogy egyedi építmény címszóval olyan építési és használatbavételi engedélyt is kiadtak, amit el kellett volna utasítani, máshol viszont hitelesített ÉMI dokumentumot kértek az építtetőtől. Több, minősítés nélküli, „feketén” forgalmazó cég kihasználta a lehetőséget, kárt okozva ezzel az építtetőnek és a jogszerűen dolgozó cégeknek. Így (az egységes eljárási rend alkalmazása érdekében) szükségessé vált egy szakanyag kiadása, amely az ÉVOSZ Könnyűszerkezet-építő Tagozatának kezdeményezésére június 18-án elkészült, és eljutott az érdekeltekhez. 

Az alábbiakban ismertetjük az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Építésügyi és Településrendezési Főosztályának az egységes jogalkalmazás érdekében megfogalmazott szakvéleményét. 

Szakmai állásfoglalás 

A könnyűszerkezetes épületek építésügyi hatósági engedélyezési eljárásának egyes kérdéseivel kapcsolatosan építésügyi hatóságoktól, illetve építtetőktől és építőktől érkezett kérdésekre az egységes jogalkalmazást elősegítendő az alábbi szakmai véleményemről kívánom tájékoztatni: 

A felmerült kérdés szerint nem egyértelmű az eljárás minden résztvevője számára az ÉME, illetve a megfelelőségigazolás szükségessége a könnyűszerkezetes épületek építési engedélyezése során. Több olyan jelzés érkezett a főosztályhoz, mely szerint egyes helyeken nem kérnek megfelelőségigazolást, de olyan hatóság is akadt, amely a teljes ÉME dokumentációt kérte az építésiengedély-kérelem mellékleteként benyújtani. 

Az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § 1. pontja értelmében: építési termék (a továbbiakban: termék): minden olyan anyag, szerkezet, berendezés vagy több, különböző részből összeállított elem, amelyet azért állítanak elő, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék. 

A R. 3. § (2) bekezdése szerint: (2) Építési terméket építménybe betervezni akkor szabad, ha arra jóváhagyott műszaki specifikáció van. 

A jóváhagyott műszaki specifikáció az R. fogalommeghatározása szerint „valamely arra jogosult szervezet által jóváhagyott és közzétett műszaki dokumentáció, amely tartalmazza a termékre vonatkozó műszaki követelményeket és rendszerint az alkalmazási feltételeket, továbbá a termék megfelelőségigazolásának módozatait is”. 

Az R. szerint műszaki specifikáció lehet:

a) magyar nemzeti szabvány, ezen belül a honosított harmonizált szabvány;

b) az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően az európai műszaki engedély (ETA);

c) az építőipari műszaki engedély (ÉME). 

Amennyiben az épület több komponensből álló (építő) készlet jellegű, rétegrendjében, anyagában és összeépítési csomópontjaiban tipizált és ezekből, mint összefüggő rendszerből tevődik össze az épület, amelyet ekként hoznak forgalomba, akkor függetlenül az alaprajzi és/vagy homlokzati variációktól, az egész szerkezetre összességében és együttesen kell igazolni, hogy az ilyen módon (ilyen szerkezeti rendszerrel) megépülő épület teljesíti az OTÉK 50. § (3) bekezdésében meghatározott alapvető követelményeket. Ezt – egyéb műszaki specifikáció hiányában – az arra jogosított jóváhagyó szervezet (Magyarországon egyedüliként az ÉMI) jóváhagyott műszaki specifikáció (például: ÉME) és az R.-ben meghatározott vizsgálatok alapján tanúsítja. Az ÉME (Építőipari Műszaki Engedély) egy olyan leírás, amely többek között tartalmazza a termékre vonatkozó műszaki követelményeket és alkalmazási feltételeket. Tehát hangsúlyozni kell, hogy az ÉME egy — az alap- és szerelési anyagokat, gyártási és tárolási, szállítási körülményeket is érintő — követelménymeghatározás, a terméktől elvárt műszaki paraméterek listája (egyebek mellett). A megfelelőségigazolás a már kész termék vizsgálatán alapuló olyan dokumentum, amely igazolja, hogy a termék, illetve műszaki megoldás megfelel a rá vonatkozó műszaki specifikációkban foglalt követelményeknek. Ennek következtében a tervezési, építési engedélyezési szakaszban megfelelőségigazolás nem igényelhető, hiszen még nincs „termék”, még nem épült meg az épület. 

Az építésügyi hatósági engedélyezés során az ÉME annyiban lényeges, hogy egy ÉME-vel rendelkező konkrét épület esetében az ott vizsgált alapvető követelmények teljesítését nem kell a tervezőnek külön vizsgálatokkal és számításokkal igazolni, "csak" arról nyilatkozni, hogy az általa tervezett épület (szerkezet) az ÉME dokumentumban foglaltak szerinti kialakítású (részleteiben és egészében, anyagára is kiterjedően), tehát szakszerű kivitelezés esetén meg fog felelni az alapvető követelményeknek. A „szakszerűség” ez esetben az ÉME alapjául szolgáló terveknek való megfelelést (is) jelenti. Ezt a kivitelezés közben az építésfelügyelet ellenőrizheti, míg a kivitelezés végén a felelős műszaki vezető erre is vonatkozó nyilatkozata szükséges az építésügyi hatóság részére a használatbavételi engedélyezési eljárás során. 

Ha olyan szerkezetekből (építési célú termékekből) készül az épület, amelyek nem a fentiek szerint bevizsgált építési rendszerek (akár tégla, akár fa, vagy más építőanyagból), akkor az általános szabály szerint a tervezőnek az alapvető követelmények (terv szintű) teljesülését igazolni kell (lásd: Étv. 31. §), ami lehet igazoló számítás (lásd statika), a betervezett anyagokra vonatkozó műszaki specifikációra (magyar szabvány, honosított harmonizált szabvány, ETA, ÉME; lásd R. 4. §) való hivatkozás vagy az adott egyedi szerkezetre vonatkozó vizsgálati eredmény (például a 2/2002.(I. 23.) BM rendelet szerinti tűzvédelmi vizsgálatról). Ez esetben az egyedi termékre (nem az épületre!) a tervek tartalmi követelményeiről szóló jogszabály szerinti részletezettségű kiviteli terv vagy gyártmányterv szolgál műszaki specifikációul és a szállító/gyártó az ennek való megfelelőséget köteles igazolni saját vagy kijelölt jóváhagyó szervezet vizsgálata alapján. (lásd R. 9. § (4)) 

A tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról szóló 2/2002.(I. 23.) BM rendelet 5. melléklet I/3 fejezet szerint az új szerkezeteknél vagy azokban az esetekben, amikor a megoldás anyagminőség, keresztmetszet, méret, terhelés, statikai modell stb.) eltér a függelékben közöltektől, laboratóriumi vizsgálattal kell megállapítani a szóban forgó szerkezet tűzállósági határértékét. A szerelt szerkezetek tűzállósági határértékét elsősorban a szerelés (merevítési rendszer, felerősítés anyaga és módja, segédanyagok, a szerkezet mérete stb.) határozza meg. Ezért a szerkezetek (a hivatkozott BM rendeletben közölt) tűzállósági határértékét csak tájékoztató jelleggel lehet figyelembe venni. 

Összefoglalva tehát, amennyiben az engedélyeztetésre benyújtott tervdokumentáció szerint az épület szerkezete nem a fentiek szerint egységben bevizsgált építési rendszer, úgy az engedélyezési eljárás során ellenőrizni kell az alapvető követelmények (köztük a tűzbiztonság) terv szintű teljesítésének módját. Amennyiben ez nincs kellőképpen dokumentálva, úgy az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 19. § (2) szerint meg kell tagadni az engedélyt.