Fővárosi sajátosság, hogy a belvárosi kerületekben a leromlott műszaki állapotú társasházak száma egyre növekvő. A társasházak közössége a szükségessé váló munkálatokat sok esetben nem tudja elvégeztetni, mert födémcserék, lépcsők, korlátok felújítása, liftek felújítása, tető kijavítása, vezetékek cseréje, homlokzatok veszélytelenítése és a további szükségessé váló munkálatok anyagi terhei a kevésbé tehetős társasházak pénzügyi lehetőségeit meghaladhatják. Elsődleges…

Az építésügyi hatósági tevékenység jelenlegi rendszerét érdemes lenne újragondolni – nyilatkozta lapunknak Dénes György, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium építésügyi hivatalának helyettes vezetôje, aki a korábban kidolgozott koncepciókkal egyetértve változatlanul úgy véli, hogy a centralizált állami építésügyi hivatalok hatékonyabban, szakszerűbben és költségtakarékosabban láthatnák el ezt a feladatot.  

Isten hozta, Mérnök úr! – mondja a községi jegyző – 20 éve nem járt nálunk. Amit akkor újjáépítettek, már romlóban van, ideje volna, hogy újra jöjjenek. Pénzünk nincs, de pályázni tudunk, ha megmondja, hogy hová érdemes.  

A területi főépítészi hálózat 1992-ben jött létre, már akkor regionális szervezetként, hiszen az akkori illetékességi területek nagyrészt megegyeztek a később kialakított régiós lehatárolással.  

Az építési termékek forgalomba hozatalával kapcsolatos rendelet egységes alkalmazása érdekében tájékoztató szakanyag kiadására került sor.  

Az önkormányzatok kezelésében a különböző mélységű és formátumban meglévő adatvagyon hatékony felhasználására az ésszerűség mellett a közelmúltban lezárult GVOP pályázatok irányították figyelmet, amelyek éppen a hasznosítás gyakorlati formáinak kidolgozását szorgalmazták.  

Az 1992. évi LVI. törvény írja elő az önkormányzatok számára a címnyilvántartás vezetését, azaz 12 évnyi mulasztásos törvényesítés terheli a jegyzőket. Ennek elsődleges oka, hogy a törvény nem biztosított a megvalósításhoz szükséges eszközöket az önkormányzatok számára, és enélkül a kezdeti adatfeltöltés nehezen megoldható feladatot jelent, hiszen a népességnyilvántartás címállománya csak a jelentett, illetve lakott ingatlanokat…

Jogértelmezési problémák az építésügyi hatósági munkában Az építésügyi hatósági munkával foglalkozó szakemberek szinte egyöntetű véleménye: a jogalkotási, a napi jogalkalmazási és jogértelmezési problémák, anomáliák egyik forrása, hogy az építésügynek 1990. óta nincs önálló minisztériumi képviselete. A szakterületet kormányváltásról-kormányváltásra különböző ágazatokhoz csatolták, jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal több részlege és a Belügyminisztérium között oszlik meg.

Az építési törvényben kapott felhatalmazás alapján a kormány 1997-ben rendeletben állapította meg a kiemelt építéshatósági ügyekben eljáró hatóságok illetékességi területét. A hatáskör-telepítés fő szabályai szerint a körzetközponti jegyzőhöz kerültek a fontosabb építéshatósági feladatok, de sok kis települési jegyző is „megtarthatta” ezen hatásköröket.

Az építésügyi igazgatásban a hatásköröket, hatósági jogköröket háromféle építési hatóság gyakorolja. A kisebb jelentőségű (ha van ilyen egyáltalán) ügyekben az 1997. évi LXXVIII. törvény /Étv./ 52. §. /1/ bekezdés alapján a települések jegyzői, az un. kiemelt elsőfokú építési ügyekben a körzetközponti (városi) jegyzők, illetve azok járnak el, akik a meghatározott szakmai feltételeket tartósan biztosítani tudják.