Makó város és térsége a Közigazgatási Szolgáltatások Korszerűsítési Programja modellkísérlet kertében mintahelyül kijelölt 6 mintatérség egyike. A kistérséghez 17 település tartozik: Ambrózfalva, Apátfalva, Csanádalberti, Csanádpalota, Ferencszállás, Földeák, Királyhegyes, Kiszombor, Klárafalva, Kövegy, Magyarcsanád, Maroslele, Nagyér, Nagylak, Óföldeák, Pitvaros. Központja a 700 éves városi múlttal rendelkező Makó, ahonnan 20-30 perc alatt minden település megközelíthető. A kistérségben mintegy 51 ezer ember él.
A modellkísérlet célja a térség 17 települése között meglévő hagyományosan jó kapcsolat- és együttműködési rendszer többcélú társulás keretei közé illesztése; javaslat kidolgozása a többcélú társulás feladat- és hatásköreire, szervezeti és intézményrendszerére, finanszírozására; a térségközpont szerepkörének elemzése továbbá a tapasztalatok továbbadása.
A Makó Kistérség Többcélú Társulása az elmúlt év decemberében alakult meg a kistérséget alkotó valamennyi önkormányzat egyhangú döntésével. Létrehozását többfordulós, és hosszas egyeztetés előzte meg. A feladatok megfogalmazása során tételesen, az együttműködés szempontjából figyelembe vehető feladatkörökön belől mintegy 80-90 részfeladatot, hatáskört vizsgáltunk meg. A vizsgálati szempontok között hangsúlyosan szerepelt az az elvárás, hogy a többcélú társulás keretei közé csak az a feladat, hatáskör kerülhet be, amely közvetlenül vagy közvetve a lakossági ellátás színvonalának emelését eredményezi, és hatékonyabb feladatellátást biztosít.
A községek első körben a „nem szeretem” feladataikat – állategészségügyi feladatok (kóbor ebek befogása), szabálysértési-, birtokvitás ügyek intézése, stb. – ajánlották szívesen a térségi szinten ellátandó feladatok közé. Gyakorlatilag vita nélkül ezt azok a feladatok követték, melyek megoldása a kistelepülések szintjén önállóan nem megoldható a szükséges szakértelem hiánya miatt (térségi főépítész, térségi környezetvédelmi referens foglalkoztatása, pedagógiai szakmai szolgáltatás stb.). Néhány feladat ellátása – bár jól látszik, hogy a lakosság számára érzékelhetően sokkal jobb ellátást biztosítana, és hatékonyabb is lenne kistérségi szinten (például: pedagógiai szakszolgálat) – egyenlőre inkább csak megoldásra váró feladat a jelenleg hatályos jogszabályi keretek között, a szükséges pénzügyi fedezet hiányában.
Többször felvetődött az előkészítés során a települési önállóság féltése, valamint a községi önkormányzat feladatainak kiüresedésétől való félelem. A társulási megállapodásban ezért a kistérséget alkotó települések képviselőtestületeinek rálátását, tájékozódását szolgáló megoldások épültek be. Egyetértésben döntöttek az önkormányzatok arról is, hogy a többcélú társulás keretei közé „magukkal hozzák” a többnyire a szomszédos települési önkormányzatokkal kötött társulási megállapodásaikat is. Az aggályok kezelésének eszköze emellett a fokozatos és differenciált feladatellátás is. A fokozatosság szükségszerű, mert a valóban minőségi javulást hozó térségi feladatellátáshoz a szükséges tárgyi és személyi feltételek nem állnak rögtön és egyszerre rendelkezésre. Az önkormányzatok teherbíró képességét figyelembe vevő új típusú feladatelosztás legnagyobb eredményének pedig az ellátatlanul maradt  feladatok számának csökkenését, és a mikrotérség szerepének erősödését látjuk, melyre az igény igen erősen megmutatkozik.
A modellkísérlet központi kérdése kezdettől fogva a finanszírozás. A településen élők jobb, magasabb színvonalon történő ellátásához a jelenleginél több pénz kell, mellyel a többségében forráshiányos önkormányzatok nem rendelkeznek. Természetesen a hatékonyabb feladatellátás során felszabaduló források alkalmasak a visszaforgatásra, de – kedvezőbb és több évre előre kiszámítható normatív támogatások, valamint a felhalmozási célú beszerzéseket segítő pályázati rendszer nélkül – ez önmagában szinte semmire nem elég. A folyamatot gyorsíthatja a pozitív és negatív ösztönzők megfelelő arányú rendszerben történő működtetése is.