Néhány gondolat a települési ügysegédről

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jogalkotás-Jogalkalmazás

Néhány gondolat a települési ügysegédről

XIV. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Újházi Miklós dr.
jegyző
Sóskút

A járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló T/6590. számon benyújtott törvényjavaslat indokolásában szerepel egy részleteiben nem kibontott, mégis sokat sejtető bekezdés.

A pontosság kedvéért a teljes szöveget idézem: 

„Ugyanakkor a járások kialakításával az Állam nem vonul vissza azon településekről sem, ahol jelenleg történik hatósági ügyintézés, azonban ott a jövőben nem lesz járási hivatal székhelye és nem kerül kialakításra kormányablak sem. Ezen településeken is biztosítja a járási hivatal kirendeltségek, illetve települési ügysegédként eljáró kormánytisztviselők útján, hogy az állampolgároknak lehetőségük legyen államigazgatási ügyek kezdeményezésére, illetve egyszerűbb ügyek elintézésére is kirendeltség/ügysegéd részére biztosított kiadmányozási jog biztosításával. Abban az esetben azonban, ha valamely államigazgatási ügy bonyolultabb megítélésű, komolyabb szakértelmet igényel, az továbbításra kerül a járásszékhelyen megtalálható járási hivatalhoz.” 

Ez a gondolat egy lehetőség ahhoz, hogy a járási rendszer kialakításával az ügyintézés sehol ne kerüljön az eddiginél távolabb a polgároktól. Újnak tűnik az elképzelés, bár talán nem is annyira új. De erről majd kicsit később. Vitathatatlan, hogy a kormányablakok rendszerének országos kiépítése, az egyablakos ügyintézés jelentős előrelépést jelent az ügyfélbarát közigazgatás, a „Jó Állam” irányába. Azonban a kormányablakokról eddig kialakult kedvező képben annak is szerepe van, hogy most még kevés helyen és a jövőben tervezettnél szűkebb palettával működik. Bár növekszik az ügyfélforgalom, de egy ügyintézőre még mindig kevesebb teher hárul, mint a polgármesteri hivatalok ügyintézőire. A járási hivatalok kialakításával valószínűleg megnövekszik majd az ügyfélforgalom, de ez együtt fog járni a lassabb ügyintézéssel is. Lehet másik hatása is. Az emberek egy része, főleg faluhelyen továbbra is a polgármestert, a jegyzőt keresi majd fel ügyes-bajos dolgaival annak ellenére, hogy hatáskör hiányában ők már nem intézkedhetnek. Ezt jól tudják azok, akik valaha dolgoztak már községi önkormányzat hivatalában. Szeretném ezt egy személyes példával érzékeltetni. Az építésügyi hatósági hatáskört négy éve elvonták saját településemtől. Ennek ellenére hetente többször fordulnak hozzám telefonon, e-mailben, személyesen. Tájékoztatást és információkat kérnek a település helyi építési szabályairól és lehetőségeiről. Megtehetném, hogy a hatáskör hiányára hivatkozva minden érdeklődőt egyenesen a községben heti fél napos ügyfélfogadást tartó szakügyintézőhöz irányítok. E helyett legjobb tudásom szerint igyekszem a hozzám fordulókat tájékoztatni. Ez kettős haszonnal jár. Egyrészt az építészmérnök idejét és energiáját azokra a kérdésekre koncentrálhatja, amelyekhez az ő szaktudása elengedhetetlen, valamint több ideje jut a benyújtott kérelmek gyors és szakszerű elbírálására. Másrészt községünk hírét öregbítjük azzal, ha szolgáljuk, sőt kiszolgáljuk az ügyfeleket. Tőlünk senki nem távozhat „üres kézzel”. Számtalan ilyen példát sorolhatnék még. A lényeg, hogy a hozzánk fordulók részletes tájékoztatást kapnak úgy, hogy biztosítani tudjuk akár a négyszemközti ügyintézést is. Még az az érzés sem zavarja az ügyfelet, hogy látja a mögötte várakozók esetenként hosszú sorát. Ezt a – meglátásom szerint – pozitív gyakorlatot folytathatná a települési ügysegéd.

Megfelelő képzettséggel és gyakorlattal a járási hivatal kormánytisztviselőjeként mindazoknak segíthetne, akiknek a járásközpont vagy a kormányablak messze van. Itt nem csak fizikai távolságra kell gondolni. Az elektronikus ügyintézés az idősek nagy részének nem alternatíva. Idegenkednek ettől. Szintén nem elérhető megoldás azoknak sem, akik esetleg hátrányos helyzetük miatt sem géppel, sem az ennek kezeléséhez szükséges ismeretekkel nem rendelkeznek. Számítógép, internet, okostelefon. Ez gyermekeinknek mindennapos dolog, az idősebb korosztálynak idegen, vagy elérhetetlen. Nekik maradna az utazás. Tíz év múlva már nem biztos, de ma még feltétlenül szükség van a személyes ügyintézésére, mégpedig tömegesen és itt van különös indokoltsága az ügysegédnek. A falusi emberek egy része – kortól függetlenül – sokkal szívesebben nyílik meg az általa ismert személynek. Sok ügyfél inkább vár néhány napot az ügyintézéssel csak azért, hogy azzal az ügyintézővel tudjon beszélni, akiben bízik, aki előtt talán kevésbé szégyelli a problémáját. Sokszor voltam alanya, vagy tanúja ilyen esetnek. Mindezek miatt úgy gondolom, hogy az ügysegéd kiváló ötlet és lehetőség. Ötvözheti a járási igazgatás és a községi polgármesteri hivatal előnyeit. Az ügysegédnek komoly szakmai hátteret ad a járási hivatal. Speciális szakismeretet igénylő ügyekben házon belül biztosított a széles konzultációs lehetőség. Ugyanakkor helyben van, kivívhatja, erősítheti a Jó Államba, a jó közigazgatásba vetett bizalmat. Részben azért, mert „mindent tud”, azaz a járás valamennyi feladatkörét érintően teljes körű tájékoztatást nyújthat. Közreműködhet a gyors ügyintézésben a kérelmek átvételével, előzetes (legalább formai) vizsgálatával, azonnali hiánypótlás kérésével. Részt vállalhat az egyszerűbb ügyekben azonnali, vagy legfeljebb két-három napon belüli döntéssel úgy, hogy az ügyfélnek nem kell az eddig megszokottnál távolabb utaznia.

Most térnék vissza az elején felvetett gondolatra. A települési ügysegéd nem is teljesen új ötlet. Szerintem ma is létezik, csak más a neve. Községi jegyzőnek hívják. A faluban dolgozó jegyző – ha hivatását komolyan veszi – pont így dolgozik. Ő az, akinek mindenhez kell értenie legalább egy keveset. Tőle vár segítséget az ügyfél, vele konzultál munkatársa, a szakügyintéző. A települési ügysegéd feladata kiváló lehetőség lenne azoknak a kisebb községekben dolgozó jegyzőknek, akik a közös önkormányzati hivatalok 2013. január 1-jétől kötelező létrehozásával talán nem tudják folytatni munkájukat. Az átszervezések során a jelenleg ismert elképzelések szerint őket automatikusan nem veszik át a járási hivatal állományába és könnyen lehet, hogy a közös hivatalt létrehozó önkormányzatok sem tudják őket tovább alkalmazni, ha másért nem, akkor anyagi okokból. (Ez nem csak a jegyzőkre igaz, hanem igaz lehet a kishivatalok olyan szakképzett munkatársaira is, akik osztott munkakörben nagyon sokféle feladatkört látnak el.)

Úgy vélem sem az ország, sem a közigazgatás nem olyan gazdag, hogy lemondjon több száz, esetleg egy-két ezer olyan közszolgálati dolgozóról, aki képzett, gyakorlott és bírja szűkebb közössége bizalmát, tiszteletét, sőt talán szeretetét is! Ezeknek az embereknek a HIVATÁSUK, sokszor az életük a közszolgálat. Többeket ismerek, akik csaknem negyedszázada foglalkoznak közösségük ügyes-bajos dolgaival. Általában megelégedésre. Folyamatosan képzik magukat, igyekeznek megfelelni az új kihívásoknak, de jövő januártól csaknem biztos, hogy nem ők lesznek a kötelezően létrehozandó közös hivatalok vezetői. Talán még a munkatársai sem. Megengedhetetlen pazarlás, ha róluk lemond a közigazgatás.

Mi lehetne a megoldás? Első lépésként a települési ügysegéd képesítési előírásait kell megfelelően meghatározni. Nem szabad elfeledkezni a magas színvonalú, de döntően általános ismereteket jelentő igazgatásszervezői képesítésről. Az ügysegédnek nem szükséges egyetemi képesítéssel, jogi doktori címmel rendelkeznie. Ha egy-egy ügy ilyen ismereteket kíván, akkor a járási hivatalon belül lesz megfelelő munkatárs, akivel konzultálni lehet. Aki az Államigazgatási Főiskolát elvégezte igazat ad nekem abban, hogy remek iskola. Kiváló tanárainktól az elméleti alapokon túl nagyon sok olyat tanultunk, amit a gyakorlatban is hasznosíthattunk.

A következő lépés a járási hivatalok személyi állományának kialakításakor szükséges. A törvénytervezet szerint a járáshoz kerülő feladatokat ellátó ügyintézők álláshelyei átkerülnek a járási hivatalokhoz és átkerülnek az ügyintézők is, ha megfelelnek a képesítési előírásoknak. Miért ne kerülhetnének át áthelyezéssel azok a jegyzők és azok az osztott munkakörben dolgozó ügyintézők is, akik nem biztos, hogy folytatni tudják a munkájukat jövő januártól a közös hivatalban? Az sem okozhat gondot, hogy a közös hivatalokat a törvény január 1-jei hatálybalépését követő 60 napon belül kell létrehozni. Fel lehetne kínálni a települési ügysegéd feladatkörének ellátását az érintett jegyzőknek, ügyintézőknek ez év végéig. Kaphassanak ők is lehetőséget a bizonyításra. Ha szakügyintéző (pl. gyámügyes, anyakönyvvezető, építészmérnök) törvény és kormányrendelet alapján átkerülhet a járáshoz kormánytisztviselőnek, akkor talán az ügysegéd alkalmazása is történhet ebben a formában. Biztos, hogy sokan vállalnák azt a kihívást is, ha az új állás megtartásának feltétele bizonyos időn (pl. egy év) belül a munkáltató költségén továbbképzés elvégzése.

A községi hivatalokban általában az maradt meg hosszú távon, aki hivatásnak tekinti a közigazgatást és szolgálatnak egy kisebb közösséggel való törődést. Az állam akkor jár el helyesen, ha megadja nekik a lehetőséget a további szolgálatra. Különösen igaz ez azokra, akik esetleg már felette járnak 50. életévüknek. Ők 25-30 év alatt rengeteg elméleti tudást és – ami ugyanilyen fontos – gyakorlati tapasztalatot halmoztak fel. De ez a tudás, tapasztalat olyan speciális, hogy a vállalkozói szférában kevésbé hasznosítható. Ráadásul életkoruk miatt is hátrányban vannak a munkaerőpiacon. Ezt talán nem szükséges bizonygatnom. Ha a közigazgatás átszervezésén munkálkodók úgy gondolják, hogy ezek mellett új ismeretekre is szükség van, akkor ennek a célnak az eléréséhez megfelelő eszközt jelentenek a továbbképzések, tanfolyamok.

Egy konferencián hallottam, hogy a járások kialakításával összefüggésben mind a szükséges informatikai fejlesztéshez, mind a képzésekhez komoly uniós támogatások igénybevételét tervezi a Kormány. Tehát az anyagiak is rendelkezésre állnának. Természetesen szükség van a pályakezdők munkájára és az általuk képviselt friss szellemiségre, de ugyanilyen szükség van az idősebbek tapasztalatára, gyakorlati ismereteire, és különösen a falvakban ismerni kell az embereket is. Az igazán jó csapat a mindenféle szempontból vegyes összetételű csapat. A járási hivatal harminc év szünet után nem átalakulással, hanem újként jön létre. Remek alkalom az ideális összetételű munkacsapat kialakítására és higgyék el, van választási lehetőség.       

Zárásként egy kérés. Kérem a Jegyzők Országos Szövetségének elnökségét, hogy ha akár csak kis részben is, de egyetért a cikkben leírtakkal, akkor a szövetség tekintélyét felhasználva próbáljon megoldást keresni a felvetett problémákra! Nem állítom, hogy mindenben jó látom a helyzetet és a megoldást, írásomat gondolatébresztőnek szántam. Örülnék, ha lenne folytatása. Végezetül szeretnék köszönetet mondani dr. Kosztyi Emma pusztazámori jegyzőnek! A vele folytatott beszélgetések szerepet játszottak jelen cikk megírásában.

Hozzászólások

Előfizetés

Kategória

Feliratkozás hírlevélre

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu