Ahogy dobbal nem lehet verebet fogni, úgy rádió és TV hirdetéssel a parlagfűtől sem lehet megszabadulni.

A mechanikai gyomszabályozás kézi eszközei:
Kapálás:
A kapálás a házi kertekben, ökológiai gazdálkodásban nyert létjogosultságot. Számos esetben a parlagfű elleni védelem igen hatékony eszköze. A hagyományos mezőgazdasági területeken ott van jelentősége, ahol a vegyszeres gyomirtás eredménytelen volt.
A parlagfű elleni védekezés a kapálást megelőzően, már azzal a talajműveléssel megkezdődik, amelyet a növény vetése és ültetése előtt végzünk. Ez meghatározza a talaj ellenállását és a parlagfű csírázási esélyeit.
A vetés után a növényápolás – ha a kihúzott sorok jól látszanak vagy az elvetett sorjelző növények már virítanak – vakkapálással kezdődik. Ezt a kapálást egész sekélyen végezzük és vigyázunk, hogy a sorok közelébe ne kerüljünk, mert a csírában lévő termesztett növényt kiforgatjuk a talajból. Munkaerő szükséglete 4-7 munkás/ha.
Ezen kapálás után következik a sarabolás vagy sekélykapálás, amelyet akkor végzünk, amikor a sorok már jól látszanak.
 A kapálás szakszerű elvégzése (1. sz. kép)
A sarabolás után következik a mélykapálás, amelynek során, ha lehet, a kapát 6-8 cm-re húzzuk a földbe és így a sorok között a talajréteget mélyebben mozgatjuk meg. A mélykapálás munkaerő szükséglete 15-20 fő/ha. A továbbiak során szükséges kapálást (a második kapálástól már csak 4-7 fő/ha a munkaerő szükséglet) mélyen végezzük, hogy a talaj szellőztetése, a víztartalom megőrzése és a gyomok mélye történő kivágása minél eredményesebb lehessen. A kapálás hatékonysága elsősorban az időjárási tényezőktől függ, de fontos az adott talaj gyomosodása, a vetett és a gyomnövény fejlettsége is.
Répa kapák – ezek a legáltalánosabban használt eszközök. Formájukat származási helyük szerint különböztetjük meg. Változatosságukban szerepet játszik az a kultúrkör, ahol felhasználták, illetve a táj jellege, talajtípusa, növénytermesztési rendszere. A közforgalomban kapható leggyakoribb típusok a bácskai, békési, budai, miskolci, győri, debreceni, balatoni, egri, pápai, bajai. Ezek a kapák aránylag könnyűek, a növényekben nem tesznek kárt, a sorközöket teljesen felporhanyítják. Ha a sorok köze keskeny, akkor a kapa húzása teljesen a sorok felé esik, ha pedig szélesebb, akkora kapa húzási iránya kissé keresztben esik a sorokra, hogy teljesen meg legyen munkálva.
Kerti kapa – a kerti kapákat rendszerint veteményesekben használják, ültetéskor rónát húznak vele és ebbe szórják a magokat. A hagyma és zöldféleségek sortávolságának éppen megfelel ez a kapatípus. Jellegzetes típusa a villás végű kapa. (2. sz. kép)
A kengyelkapát a talaj lazítására, gyomtalanítására és egyelésre használhatjuk. Egyes vidékeken átvágó kapának is hívják. (3. sz. kép)
A fogas kapa akkor használható igazán gyomirtásra, ha a parlagfű szik, illetve kétleveles állapotban vannak. (4. sz. kép)
A karmos kapa a nem nagyon gyomos, de porhanyításra erősen rászoruló talajokon alkalmazható. Előnye, hogy nem kell a lemezéről a megporhanyított talajréteget lecsúsztatni és ez majdnem kényelmes haladást tesz lehetővé. Magasabb irtására és összeboruló növények ápolására nem alkalmas.
Kerekes kapa –borsónál, salátánál, répánál, de más növényeknél is a kezdeti fejlődéskor, amíg össze nem borulnak a sorok, jól használható. Munkateljesítménye nagy, munkavégzése 85-95% hatékonyságú. Olyan felső száraz réteg esetében, melyet kézi kapával nem tudunk megmunkálni vagy a kézi kapa rögöket szaggatna ki, kifogástalanul dolgozik és a talaj felszínén aprómorzsás réteget hagy hátra.
Lókapa – átmenet a tolókapa és a traktorvontatású kultivátor között. Tökéletes munkát végez. Területteljesítménye 2-3 ha naponta, cukorrépában sarabolásra 4-5 ha/nap.
A gyomláló kés rövid nyelű, változatos, éles, hegyes eszköz. Modern felhasználása az önjáró fekvő gyomlálónál van. (5. sz. kép)
Gyomlálás: a kézi gyomszabályozás a gyomirtás legősibb módja. A világ számos országában szinte kizárólagos módszer a gyomok féken tartására. A gyomlálás nagyon időigényes és költséges módszer. Az ökológiai gazdálkodásban mégis kikerülhetetlen az értékes kultúrnövények sorainak tisztántartásához. 3-5 fő/nap szükséges, pl.: gabonában. Kertészeti kultúrában ennek a többszöröse szükséges, ha csak a sorokban gyomlálnak, a sorközök pedig kapálva vannak.
Kaszálás – főleg gyepes, ruderális, parlagterületek tisztántartását célozza. Újabban tévesen javasolják, pl.: az Ambrosia elatior irtására. Felhasználási cél szerint lehet kézi, kézi motoros vagy nagyobb teljesítményű rotációs illetve alternáló. A parlagfű, mint számos más gyomnövény, képes a kaszálást túlélni és a talajra lapulva új hajtásokat hozni és viráozni.
Fizikai gyomszabályozás
A fizikai eljárások közül a gyomperzselő a legismertebb. A magas energiaköltség miatt csak a kertészeti ágazatban fogadható el a munkája. Hatékonysága 80-90 % körüli.
A gyomperzselővel történő gyomirtás nem új találmány. Először 1852-ben az USA-ban jegyezték be. Akkor petróleumot égettek el, de ennek felhasználása nehézkes volt, ezért alkalmazása feledésbe merült. A fejlesztés a 2. világháború után kapott nagyobb lendületet, amikor a bután gázt kezdték a készülékben alkalmazni.
Hatásmechanizmusa a következő; a növényi sejteket legalább 60-70 ºC-ra kell felmelegíteni a lángsugárral. Ennek hatására: (6. sz. kép) a sejtnedvek áthatolnak a sejtfalon
a.) a hő hatására a sejtfehérjék részben kicsapódnak és elpusztítják a gyomnövényt
A kezelés után a növény lekonyul, petyhüdtté válik. A következő napokban kiszárad. A kezelés abszolút környezetbarát, mert az égésterméke csak víz és széndioxid. A talaj felszínét nem károsítja, mivel a talaj csak annyira melegszik fel, mintha átlagos napsütés érte volna. A vegetációs időszak elején használva még a rovarfaunában sem tesz kárt. Nagy előny, hogy a munka során nem bolygatjuk a talaj felső rétegét, s ezért újabb gyommagok kelését sem segítjük elő.
Gyakorlati tapasztalatok szerint az infravörös tartományban működő hősugárzó hatékonysága nem megfelelő.
Felhasználására jó lehetőséget kínálnak a gyümölcsösök, szőlőkultúrák, sárgarépa, földieper, cékla és hagyma.
A kukoricában és a hagymában lehetséges a kelés utáni alkalmazás, sárgarépában csak a répa kelése előtt javasolható.
Esős napokon, illetve utánuk ne tervezzünk kezelést, mert így a felhasznált energia nagy része a nedvesség elpárologtatására szolgál. Ugyancsak tanácsos megvárni a reggeli harmat felszáradását.
Hatékonyan csak egyéves kétszikű gyomok irtására való, így a parlagfű eééen, a tarack és acat irtására alkalmatlan. Ha pl.: sárgarépa gyomirtására kívánjuk felhasználni, akkor ajánlatos a sorokba jelző növényt vetni (pl.: retek, saláta), ugyanúgy, mint a vakkapálásnál. Az égőfejek a talajfelszíntől legalább 15 cm távolságra legyenek és a láng beesési szöge 45º-os legyen.
A papírtakarás az egyik legígéretesebb gyomszabályozási stratégia az ökológiai zöldségtermesztésben. Ha sikerül mérgezőanyag-mentes újrapapírt beszereznünk, akkor a papírtakaróval az egész tenyészidőszakban gyommentesen tarthatjuk a védendő területet. A munka gépesíthető, a tenyészidő végén a papírtakaró bedolgozható a talajba, ott környezetszennyezés nélkül lebomlik. Hasonló hatású a fényáteresztő fólia, illetve a fekete fólia. Ezek felhasználási területe szélesebb. Nem szabad azonban megfeledkezni környezetszennyező hatásukról sem.
Kis területeken, elsősorban szaporító házakban alkalmazható a talajsterilizálás. Lényege a nagynyomású autoklávban a talajt meghatározott ideig hevítik nyomás alatt. A gyommagvak, köztük a parlagfű elpusztul a kezelés hatására.
Ezután következne a vegyszeres gyomirtás ismertetése. A parlagfű ellen több mint 30 szer engedélyezett. Felhasználásuk nagyrészt felesleges, ha elvégezzük azokat a megelőző védekezéseket és agrotechnikai gyomszabályozást, amelyeket az előzőekben leírtunk. Ha mégis vegyszerezést választunk, mindig gondoljunk a környezetünkre, és az egészséges élelmiszer termelésre. Egyet azonban feltétlenül kerüljünk, amit a parlagfű mentesítési bizottság fizetett TV hirdetésében láthatott kicsi és nagy, közvetlenül a lakókörnyezetünkben egy lakóháznál vegyszereztek. Ez mindenképp káros, talán még jobban is, mint a parlagfű.
Összefoglalva
A parlagfű elleni védekezésnek megvan a törvényi háttere. A kötelező védekezésre az alábbi jogszabályok vonatkoznak:
– Növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. Törvény
– 5/2001. (I. 16.) FVM rendeletet módosító 81/2003 (VII. 9.) FVM rendelet
– A Termőföldről szóló 1994. évi LV. Törvény
– A Növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény közérdekű védekezést szabályozó 7. §-a a törvény módosításában az alábbi új 5) bekezdéssel egészült ki.
– „(5) A védekezésre kötelező, valamint a közérdekű védekezést elrendelő határozat közszemlére tétel útján is közölhető , ha a földhasználó, illetve székhelye (telephelye) ismeretlen, vagy a postai küldemény azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik vagy címe ismeretlen.”
5/2001. (I. 16.) FVM rendeletet módosító 81/2003. (VII. 9.) FVM rendeletet 2. § d) bekezdése három gyomfajt, az aranka fajokat, a parlagfüvet és a selyemkórót nevesíti, mint kötelezően irtandó gyomokat.
A megfelelő szaktudás rendelkezésre áll.
Nincs meg a védekezés szervezeti háttere. Ami ma létezik, az sem szakmailag, sem hatékonyságában nem megfelelő.
Nincs meg a valós állami akarat az előbbi megteremtésére.
Nincs forrás a végrehajtásra.
Nincs igény a szakszerű cselekvési programra, illetve az azt igénylő civil és önkormányzati szervek érdek érvényesítő képessége csekély annak ellenére, hogy a társadalmi kár milliárdokra tehető évente.
Mi lehet a teendő?
– A védekezéshez biztosítani kell a megfelelő összeget.
– Az önkormányzatok és a civil szervezetek, tehát az érdekeltek kezébe kell tenni a cselekvés lehetőségét. Amíg ez meg nem történik nem lesz előrehaladás.