Pénzügyi végrehajtás – három járásban
Dr. Kiss Pál
címzetes főjegyző
Balatonföldvár
Tíz éves múltra tekint vissza a Balatonföldvár és Környéke Pénzügyi Végrehajtási Társulás. Huszonhárom település, három járásra (négy kistérségre) kiterjedően, benne négy város. Valójában pezsgőt kellene bontani, örülni az elért eredményeknek, de azért a gondokat is meg szeretném osztani.
Történelem
Balatonföldvár Város csak a térképen nagy, a valóságban elég kicsi, de idejekorán felmérte, ahhoz, hogy naggyá váljék, társulnia kell („Mások csak háborúzzanak, te meg házasodj Boldog Ausztria”). Elsők között alapítottunk körjegyzőséget négy településre, majd ez hamarosan hétre nőtt, aztán tizenhárom településből álló kistérséggé nőttük ki magunkat, ma pedig a huszonhárom településre kiterjedő társulásunkról szeretnék szólni. Csak halkan mondom, hogy vannak újabb jelentkezők. Három járás területén dolgozunk, de egyik járási székhely sincs benne a társulásban. Ez egy „hézagpótló mű”, sajnos a Balatonföldvári Kistérség nem lett járás, pedig itt van példa az együttműködésre, a másik három kistérség területéről pedig van igény erre, így egy lazán összefüggő terület alakult ki. Így is van huszonhárom település, benne négy város.
Szervezeti forma
Természetesen a szervezeti forma is változott, hiszen ez már nem hatósági igazgatási társulás, tudjuk, hogy a Mötv. már nem Ötv., át kellett alakulnunk. Pedig az előző mennyivel könnyebb volt:
Hatósági igazgatási társulás
42. § (1) A képviselő-testületek megállapodással egyes államigazgatási hatósági ügyfajták szakszerű intézésére hatósági igazgatási társulást hozhatnak létre.
Bezzeg mennyivel precízebb az új Mötv., bár gyanítom, hogy a társulásokra vonatkozó rendelkezéseit nem a pénzügyi végrehajtásra, hanem sokkal fajsúlyosabb célokra találták ki.
87. § A helyi önkormányzatok képviselő-testületei megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több önkormányzati feladat- és hatáskör, valamint a polgármester és a jegyző államigazgatási feladat- és hatáskörének hatékonyabb, célszerűbb ellátására jogi személyiséggel rendelkező társulást hoznak létre.
88. § (1) Az önkormányzati társulás döntéshozó szerve a társulási tanács.
89. § (1) A társulási tanács tagjai közül elnököt választ, alelnököt választhat. Együttes akadályoztatásuk esetén a tanács ülését a korelnök hívja össze és vezeti.
(2) A társulási tanács … bizottságokat alakíthat.
(3) A …… képviselő-testületre és az önkormányzati bizottságokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(4) A társulási tanács munkaszervezeti feladatait … székhelyének polgármesteri hivatala látja el.
(5) A társulási tanács ülésén a társult önkormányzatok jegyzői tanácskozási joggal részt vehetnek.
Mindenkinek megakad a szeme azon, hogy a jegyzők „akár jelen is lehetnek a társulási tanács ülésén”, de hát jeleztem, hogy a Mötv. egy sokkal szigorúbb szabálygyűjtemény, és hogy itt minden egy helyre van csoportosítva.
Először is meg kell szenvedni a jogi személyiséggel járó tortúrával. A társulásra is ugyanúgy vonatkoznak az Államháztartási törvény szabályai, mely főként pénzügyi-költségvetési szempontból jelent kötelező, ugyanakkor a társulásra nézve nem releváns elvárásokat. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a székhely hivatalba beépült struktúra működtetése elsősorban Balatonföldvár költségvetésében jelenik meg (köztisztviselőként foglalkoztatott végrehajtó), a társulásnál közvetlenül megjelenő dologi kiadások nagyságrendje nem jelentős. Az önálló jogi személyiség önálló törzskönyvi bejegyzést követel meg, melyhez kapcsolódó feladatokat – gondolom – részletezni nem kell.
Másodszor pedig gyakran kell mozgatni a polgármestereket. Ők ugyan szeretnék az adóbevételeket behajtatni, de nem értik, hogy minek kell ehhez annyit ülésezni, hiszen nagyon elfoglaltak. Nehéz megmagyarázni, hogy ez is hozzátartozik a sikerhez. Itt tehát egy pénzügyi végrehajtási társulás adminisztrációja azonos (mondjuk) egy önkormányzati üzemmel, akár huszonhárom település városgazdálkodásával. Mondhatja persze a törvényalkotó, hogy egy társulásba több feladatkört-hatáskört is bele lehet tenni, csakhogy manapság nem az a divat, hogy tartós házasságok köttetnek. Főleg nem ugyanazok, ugyanazon célokra. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a szereplők közül egy is változik, akkor az már nem ugyanaz. A „házastársi hűséget” felülírja a gazdasági érdek és a finanszírozás, ez pedig évente változtatja a szereplőket.
Szerencsére itt nem, ennél a társulásnál nem jellemző, de ezért a „hűségért” nagyon meg kell szenvedni.
Eddig jutottam a gondolatokkal, aztán felmerült a kérdés: Vajon a jogalkotó tudta-e, előre látta-e, hogy a hozott szabályok miben különböznek majd egy sima hivataltól?
85. § (1) Közös önkormányzati hivatalt hoznak létre azok a járáson belüli községi önkormányzatok, ……………. A kétezer fő lakosságszámot meghaladó település is tartozhat közös önkormányzati hivatalhoz.
(2) A közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések összlakosságszáma legalább kétezer fő, vagy a közös hivatalhoz tartozó települések száma legalább hét.
Finanszírozás
Korábban egyértelműen „ingyenes” volt a társulás, vagyis önfenntartó. A végrehajtókra vonatkozó szabályok szerint jártunk el, és ez lehetővé tette, hogy ne kelljen semmilyen hozzájárulást fizetnie a tagoknak. Ebből a fenntartást ki lehetett gazdálkodni.
Majd a felettes szakigazgatás észrevételezte, hogy az addig alkalmazott 30% nem alkalmazható, így az IM rendelet szerinti tarifa alapján jártunk el.
Aztán már ez sem volt megfelelő, az sem vonatkozhat ránk.
Jogilag lehet, hogy helytálló az érvelésük, de nem értjük, hogy akkor miért nem lehet változtatni a jogi szabályokon, miért helyezi hátrányba a jogalkotó az önkormányzati végrehajtót a magánvégrehajtóval szemben?
Van más példa is, az önkormányzati óvodának minden feltételt teljesítenie kell, az óvodaszerű „magánóvodácskák” pedig könnyített feltételekkel is működhetnek…
Ez olyan, mintha az állami rendőrnek össze kellene kötni a cipőfűzőit a lassúbb haladás érdekében, a magánrendőr meg hamarabb odaér.
Remélem, hogy a hatékony és erős állami-önkormányzati működésre fordított energia ezt a területet is el fogja érni, hiszen erre ígéret van, tehát a jogalkotó a szabályokat párhuzamba fogja állítani. Közben a NAV-hoz is átkerültek egyes feladatok, de attól még igény van a munkára, és nagyon is igény lenne a finanszírozás jogi szabályozásának javítására. Talán a NAV majd kiharcolja a jegyzők helyett is.
Gyanítom, itt ennél a pontnál adta fel a harcot Kaposvár, az úttörő első társulás, ahol minta értékű, példamutató munka folyt, de az említett gondok miatt valószínűleg megelégelték a finanszírozási szélmalomharcot. Kár értük.
Mi másodikak, most az 5000 Ft költségátalány és az egyes igazolt költségek, valamint a megelőlegezett 1,5% és a 30 Ft/lakos/év tagdíj mezsgyéjén haladva próbálunk megélni.
Mitől jobb egy végrehajtási társulás az adóügyi ügyintézőnél?
A társulás jegyzőjének, aljegyzőjének, pénzügyi osztályvezetőjének biztos, hogy nem jobb, mert ebből az önfenntartásból egy fillér sem jut a mi munkánk elismerésére. Örülünk, ha a munkatársaknak jut.
A többi jegyzőnek egyértelműen jobb, mert a munkát átküldik, és mi elvégezzük helyettük. Az ő szempontjukból quasi ingyen.
A polgármesterek még jobban örülnek. Szerintük a helyi adóügyi ügyintézők nem tudnak megfelelni a végrehajtási feladatnak. Helyben laknak, sok a rokon, barát, ismerős, így aztán nem eléggé hatékonyak. Ha a helyi adóügyes jár el, akkor a hátralékosok nem veszik annyira komolyan, mint amikor helyette megérkezik a végrehajtó.
Említettem, hogy Balatonföldvár nem túl nagy, vagyis a társulásban van nálunk nagyobb város is. Nem csoda, hogy a tavalyi újraszabályozáskor felajánlottam a két nagyobb város polgármesterének, hogy lehetne náluk a székhely. Őszinték voltak, az adóvégrehajtás nem népszerű, nem kapkodtak utána. Másként fogalmazva inkább bíznak Balatonföldvár szakmai hozzáértésében.
Minden településen vannak kezdeti gyermekbetegségek. A hátralékosok, amikor szembesülnek a végrehajtóval, úgy érzik, megúszhatják legalább a költségeket, és visszaszaladnak az illetékes hivatalhoz, ott próbálják elrendezni a tartozást, vagy keresnek egy régi csekket, befizetik, amelynek köszönhetően úgy tűnik, ezzel minden rendben.
Fontos tehát a polgármesterek, jegyzők, adóügyi ügyintézők és általában az önkormányzatok hozzáállása: ha egyszer beléptünk a társulásba, akkor tartjuk magunkat a játékszabályokhoz.
Kategória
Könyvajánló
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata
Negyedik, hatályosított kiadás
(2023. őszi kiadás)
Ára: 12000 Ft