2021 hozadéka, hogy hagyatéki csontvázak potyognak a földhivatalok szekrényeiből…

Ahhoz, hogy jelen kontextusban értelmezzük a hagyatéki csontvázak fogalmát, érdemes átnézni a hagyatéki eljárások két egymást követő szakasza közül az elsőt, a jegyzői eljárást. A jegyző feladata felmérni az örökhagyó vagyonát és fellelni az örökhagyó öröklésben érdekelt hozzátartozóinak adatait, elérhetőségeit, a közjegyző feladata az érdemi döntés a vagyonról. Az eljárás alapjogszabálya a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.).

A Hetv. 2020. július 1-ig hatályos szabályozása szerint az eljárás akkor indult, amikor a jegyző

a) a halottvizsgálati bizonyítvány alapján,

b) az a) pont szerinti irat hiányában a holtnak nyilvánító vagy a halál tényét megállapító végzés alapján, vagy

c) olyan személynek a bejelentése alapján, akinek a hagyatéki eljárás megindításához jogi érdeke fűződik,

az örökhagyó haláláról értesült.

2020. július 1-jétől a Hetv. fenti hivatkozott 19. § (1) bekezdése új ponttal egészült ki, az ekkor a Hetv.-be bekerülő d) pont szerint az eljárás akkor is megindul, ha (és amikor) a jegyző az ingatlanügyi hatóság bejelentése alapján az örökhagyó haláláról értesül.

A jogszabálymódosítás hátterében az ingatlan-nyilvántartási adatok rendezésének igénye áll. 2021. január 1-jén lépett hatályba a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény, amelynek célja, hogy „az osztatlan közös földtulajdoni viszonyok felszámolását gyorsítsa, az osztatlan közös tulajdonban álló mező- és erdőgazdasági célú földek elmúlt évtizedekben kialakult tulajdonviszonyait rendezze”^[1]. A törvény 23. §-a alapján „ha az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személy haláláról az ingatlanügyi hatóság tudomást szerez, hivatalból értesíti a jegyzőt a hagyatéki eljárás vagy a póthagyatéki eljárás megindítása céljából.”

Miután rendkívül nagy azoknak a tulajdonosoknak a száma az ingatlan-nyilvántartásban, akikről feltételezhető, hogy már nincsenek az élők sorában, a jegyzők előtti hagyatéki eljárások száma nagymértékben megnövekedett 2020. július 1-jét követően^[2].

Ezen régen elhunyt személyek földtulajdonai úgy kerülnek elő az ingatlan-nyilvántartásból, ahogyan rég elfelejtett csontvázak dőlnek ki a szekrényből, amikor kinyílik annak ajtaja…

A jegyzők munkáját segítő Magyar Birtokvédelmi Szövetség 2021 tavaszán már rámutatott arra, hogy ezen eljárások jegyzői szakasza időigényes és bonyolult, a legtöbb esetben valóságos nyomozati munkát igényelnek a jegyző hagyatéki feladatkörét ellátó ügyintézők részéről^[3].

Amikor az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személy halálára tekintettel

a) az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye,

b) az a) pontban foglaltak hiányában az örökhagyó utolsó belföldi tartózkodási helye,

c) az a) és b) pontokban foglaltak hiányában az örökhagyó belföldi elhalálozásának helye,

d) az a)–c) pontokban foglaltak hiányában a hagyatéki vagyon fekvésének helye

szerint illetékes jegyzőnél^[4] a hagyatéki eljárás megindítását kezdeményezi, akkor kezdődik a jegyző, illetve a hagyatéki feladatkörét ellátó ügyintéző (a továbbiakban együtt: jegyző) nyomozása.

Az eljárás két célja az ingatlan adó- és értékbizonyítványának kiállítása, és az életben lévő, öröklésben érdekelt hozzátartozók felvétele a leltárba elérhetőségükkel.

Az öröklésben érdekelt személyek jelen tanulmány szempontjából az örökösként érdekelt személyek^[5], ezekben az ügyekben többnyire a leszármazók, illetve az elhunyt leszármazók leszármazói.

A jegyző munkáját nehezíti, hogy szinte minden esetben olyan örökhagyóról van szó, aki 10–20–30 éve elhunyt, nehezen fellelhető hozzátartozó, aki emlékezne az öröklésben érdekeltek személyére (vagy arra, hogy indult-e hagyatéki eljárás az örökhagyó halála idején) és ha van is hozzátartozó, nem feltétlenül működik együtt. Nagyon sokan zaklatásnak, régi sebek feltépésének, vegzálásnak veszik a hatóság megkeresését.

Jelen esszé célja, hogy a jegyzők részére megkönnyítse ezt a nehéz feladatot, támpontot nyújtson az elinduláshoz, a közigazgatáson kívül dolgozó olvasókat pedig felvilágosítsa, hogyan jut el hozzájuk a hatóság egy-egy régen nem látott rokon hagyatéki ügyében.

Az ingatlanügyi hatóság megkeresésében megküldi az érintett ingatlan helyrajzi számát és az örökhagyó néhány ismert adatát a jegyző részére. A jegyző első lépésben kiállítja az ingatlan adó- és értékbizonyítványát, vagy ha az ingatlan másik településen található, megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes jegyzőt az adó- és értékbizonyítvány kiállítása érdekében.

Eközben megtörténik a hivatal irattárának átnézése előzményirat felkutatása végett. Amennyiben az irattárban fellelhető előzményirat, a jegyző az abban feltüntetett, öröklésben érdekelt hozzátartozó részére kiküldi az ingatlan adó- és értékbizonyítványát, mellyel szemben a hozzátartozó fellebbezést nyújthat be. Amennyiben nem érkezik fellebbezés, a jegyző a hagyatéki leltárt megküldi a közjegyzőnek.

Az esetek többségében a hagyatéki csontvázak ügyeiben érintett örökhagyókkal kapcsolatosan a jegyzői irattár már nem tartalmaz iratanyagot. Ekkor érdemes a levéltárakhoz fordulni.

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) Közjegyzői Levéltár területi levéltárainak illetékessége a területi közjegyzői kamarák illetékességéhez igazodik. A közjegyzői levéltárban megtalálhatók

a) az 1992. január 1-jén, illetve ezt követően hivatalba lépett közjegyző okiratai, nyilvántartásai és hivatali bélyegzője, ha a közjegyző szolgálata megszűnt vagy áthelyezték;

b) a 2009. január 1-jét követően érkezett, jogerősen befejezett, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben nem szabályozott közjegyzői nemperes eljárásban keletkezett, további intézkedést nem igénylő iratok az érkezésüket követő öt év elteltével;

c) az elektronikus úton vezetett, levéltárban elhelyezett, 2004. július 1-jét követően létrejött okiratok eredeti példányai, ha elkészítésük óta öt év eltelt;

d) az 1992. január 1. napja és 2004. június 30. napja között készült papír alapú okiratok eredeti példányai;

e) a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és a területi kamarák maradandó értékű iratai.^[6]

A Magyar Nemzeti Levéltár 2022. februári megkeresésemre tájékoztatott, hogy hivatalos szervek a levéltárnál kezdeményezhetik levéltári adatok igénylését és másolatkiadást

• a levéltár őrizetében lévő bírósági iratanyagból;
• a levéltárban található névváltoztatási iratokról;
• az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok és tények igazolására vonatkozóan;
• egyéb ügyben;
• építésügyi hatósági eljárások támogatásához;
• családi jogállással kapcsolatos ügyekben, gyámhatósági eljárásokra vonatkozóan;
• hadigondozással kapcsolatos ügyekben;
• munkaviszonnyal, nyugdíjjal és juttatásokkal kapcsolatos ügyekben;
• tanulóidőre, illetve iskolai végzettségre vonatkozóan;
• hagyatéki iratokból.

Az esetlegesen fellelhető előzményiratok nem minden esetben a levéltáraknál, hanem gyakran a közjegyzők irattárában találhatóak meg. A jegyzőnek annál a közjegyzőnél érdemes elsősorban érdeklődni, amely az örökhagyó halálakor a hagyatéki eljárás lefolytatására illetékességgel rendelkezett.

A levéltárak és közjegyzők megkeresése mellett az ügyben érintett ingatlan, valamint örökhagyó utolsó bejelentett lakcíme szerinti ingatlan irányába is lehet felderítő lépéseket tenni.

Mint arról már szó esett, az ingatlanügyi hatóság megküldi az ügyben érintett ingatlan helyrajzi számát és az örökhagyó utolsó ismert lakcímét, így a hozzátartozók felkutatása végett lehetséges ez irányban is lépéseket tenni. A jegyző lekérheti az ingatlan-nyilvántartásból az ügyben érintett ingatlan, valamint örökhagyó utolsó bejelentett lakcíme szerinti ingatlan tulajdoni lapjának teljes másolatát^[7], amely az ingatlanra vonatkozó összes bejegyzést tartalmazza. A tulajdoni lapokra bejegyzett személyek adatait örökhagyó adataival összevetve a legtöbb esetben fellelhető olyan hozzátartozó, aki vagy öröklésben érdekeltnek minősül, vagy tájékoztatást tud adni öröklésben érdekelt hozzátartozó tekintetében. Kikérhetőek továbbá az egyes bejegyzések alapjául szolgáló iratok, amelyekből további értékes információkhoz juthatunk. Az sem kizárt, hogy az ügyben érintett ingatlan, valamint örökhagyó utolsó bejelentett lakcíme szerinti ingatlan szerint illetékes jegyző tud tájékoztatást nyújtani a hozzátartozók személyét illetően, érdemes őket is megkeresni, ha a jegyző elakad a kutatás során.

Amennyiben a jegyző megtalálja őket, az öröklésben nem érdekelt hozzátartozók nyilatkoztatása során is érdemi információkra bukkanhat.

Az irattárak és a tulajdoni lapok mellett a jegyző lekérhet adatot a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból, amely közhiteles nyilvántartás. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény alapján a nyilvántartásból adatok az alábbi csoportosítás szerint szolgáltathatók:

a) név- és lakcímadatok (felvilágosítás a lakcímről);

b) természetes személyazonosító adatok és lakcímadatok, állampolgárság, családi állapot, a házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének helye, a nem, a nyilvántartásból való kikerülés oka, helye és ideje;

c) a b) pontban felsorolt adatok és a személyazonosító jel;

d) a jogszabályban meghatározott kivételekkel a nyilvántartásba felvett adatok teljes köre;

e) természetes személyazonosító adatok és állampolgárság;

f) természetes személyazonosító adatok, valamint a lakcímadatok;

g) elhalálozás ténye, helye és ideje;

h) egyéb, a jogszabályban meghatározott adatok.

A személyi adat- és lakcímnyilvántartásból a jegyző le tudja kérni örökhagyó adatait és sok esetben hozzátartozóinak adatait is.

Nem egyszer szinte komplett családfát kell felállítani az életben lévő örökösök felkutatásához, hiszen sok esetben az örökhagyó után öröklő hozzátartozó is elhunyt, mire az ügy megindult, s így az öröklésben elhunyt hozzátartozó utáni öröklésben érdekelt hozzátartozóinak megtalálása érdekében is végig kell menni a fenti lehetőségeken.

Mint látjuk, az eljárás összetett és tulajdonképpen bármeddig elhúzódhat. A Hetv. határidőre vonatkozó követelménye nem életszerű, amikor előírja, hogy a hagyatéki csontvázak ügyeiben felvett leltárt 60 napon belül el kell készíteni^[8].

A Hetv. szerint „e határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a jegyző a kötelező leltározás alá eső vagyontárgyról vagy a leltár felvételét kötelezővé tevő tényről, körülményről okiratból tudomást szerzett.” Gyakorlatban tehát a határidő akkor indul, amikor az ingatlanügyi hatóság megkeresése a hatósághoz beérkezik.

A határidő meghosszabbítása, valamint a leltár elkészítésének felfüggesztése vagy szünetelése nem lehetséges, és kizárólag a konzuli védelemről szóló törvény szerinti megkeresés teljesítésének időtartama vagy a posta továbbításához szükséges idő nem számítódik be.

A helyzet pikantériája, hogy tulajdonképpen a 60 nap sem 60 nap.

Mit jelent ez?

Amikor elkészült az adó- és értékbizonyítvány az ügyben érintett ingatlanról és a jegyző megtalálta az összes életben lévő, öröklésben érdekelt hozzátartozó elérhetőségét – ismétlem: az eljárásnak már ez a szakasza is bármeddig elhúzódhat –, következik a leltározási eljárás újabb szakasza. A jegyző kiküldi az öröklésben érdekelt hozzátartozóknak az adó- és értékbizonyítvánnyal kiegészített hagyatéki leltárt azzal a felhívással, hogy amennyiben további, a hagyaték tárgyához tartozó vagyontárgy rögzítése szükséges a leltárban, az jelen felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül jelenthető be, továbbá amennyiben bármely öröklésben érdekelt fél az adó- és értékbizonyítvánnyal szemben fellebbezni kíván, a fellebbezést a döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül nyújthatja be.

Ez azt jelenti, hogy a 60 napos eljárási határidőből le kell vonni azt a „holt időt”, amely az öröklésben érdekeltek rendelkezésére áll az észrevételek megtételére, az adó- és értékbizonyítvánnyal szemben történő fellebbezésre.

Amennyiben az eljárás egyszerűsítése érdekében a jegyző a leltárt és az adó- és értékbizonyítványt egyszerre küldi ki, ez a holt idő akkor is minimum 15 nap, tehát marad a tényleges eljárási cselekményekre, hozzátartozók felkutatására 45 nap.

Amennyiben bármely öröklésben érdekelt kiegészíti a leltárt, célszerű ismét megkeresni a kiegészített leltárral minden öröklésben érdekeltet, hogy ne a közjegyző előtt szembesüljenek azzal, hogy a náluk meglévő leltár nem egyezik azzal, amely a közjegyzőhöz beérkezik. Az újabb kiküldés ismét csak időbe kerül.

Amennyiben bármely öröklésben érdekelt az adó- és értékbizonyítvánnyal szemben fellebbezni kíván, a fellebbezést a jegyző megküldi a kormányhivatalnak, a kormányhivatali döntésig az eljárás áll, a határidő ketyeg.

A „holt idő” tartamát növeli természetesen a kézbesítések időtartama is.

Összegzésül elmondható, hogy az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanok tulajdonviszonyainak rendezése szükségszerű és időigényes feladat. A munka oroszlánrésze a jegyzőkre hárul, akiket egyrészről köt – kötne – az eljárás észszerűtlenül meghatározott határideje, másrészről semmilyen támogatást nem kaptak a nagymértékben megnövekedett ügyteher rendezésére.

A jövőben ezen ingatlanok sorsa mindenképp rendeződik annak ütemében, ahogyan a földhivatalok a megkereséseket kiküldik a jegyzőknek, a jegyzők felkutatják az örökösöket, s a közjegyzők lefolytatják a hagyatéki tárgyalásokat.

Belátható időn belül semmiképpen nem várható, hogy országosan érzékelhető legyen a változás a földtulajdonviszonyokban.

^[1] 2020. évi LXXI. törvény preambuluma.

^[2] „Például a budaörsi önkormányzat statisztikai adatai szerint 2020-ban 2 darab hagyatéki eljárás indult ingatlanügyi hatóság kérelme alapján, ehhez képest 2021-ben 74 darab.” Dr. Juhász Ivett: A koronavírus-járvány hatása a hagyatéki eljárásokra, Jegyző és Közigazgatás, 2021-10-21 XXIII. évfolyam, 4. lapszám

^[3] https://index.hu/belfold/2021/04/30/miert-huzodik-a-hagyateki-eljaras-az-onkormanyzatoknal-/

^[4] Hetv. 4. § (1) bek., 5. § (1) bek.

^[5] A Hetv. meghatározása szerint „öröklésben érdekelt: az örökösként érdekelt, továbbá az, aki az eljárásban hagyatéki hitelezőként, igénylőként vagy kötelesrészre jogosultként lépett fel, továbbá a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti végrendeleti végrehajtó és hagyatéki gondnok, valamint a biztosítási intézkedés, illetve a jogorvoslat iránti kérelem előterjesztése körében a gyámhatóság” [6. § (1) bek. l) pont].

^[6] 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről, 166. § (1) bek.

^[7] Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 72. § (2) bek.

^[8] Határidőszámítás: Hetv. 23. §