2006. október 1-jén hét újszülött, azaz új önálló település jött létre a magyar közigazgatásban. Közös jellemzőnk, hogy a jogszabályi környezet nem igazából segíti az indulásunkat, külső segítség nélkül a hét település – Gibárt, Ipolyszög, Kerekharaszt, Monorierdő, Pálosvörösmart, Pári és Somoskőújfalu – képviselőtestülete összefogott, s elkészített egy törvénymódosítási javaslatot. A törvénymódosítási javaslatunkkal tapasztalatainkat kívántuk átültetni a törvény általi szabályozás göröngyös mezsgyéjére.

Alapvetõen az 1999. évi XLI. törvény „a területszervezési eljárásról” foglalkozik az új települések létrejöttének elõkészítési folyamatával, vagyonmegosztással és közigazgatási határ kialakításával. A hét településbõl öt település (Gibárt, Ipolyszög, Pálosvörösmart, Pári és Somoskõújfalu) a korábbi egyesítés megszüntetésével jött létre, míg két település (Kerekharaszt és Monorierdõ) meglévõ településbõl való kiválással jött létre. A törvény egységesen községgé nyilvánításként kezeli, már ez is kifogásolható, mert a már önálló múlttal rendelkezõ települések esetében mind a vagyonmegosztás, mind a közigazgatási határ kialakításának vannak korábbi tényadatai, míg a településrész kiválásának ezen feladatait csak feltételezésen alapuló módszerrel lehet megvalósítani. 

Az érvényes és eredményes helyi népszavazásig a nevezett törvény csak eljárástechnikaikérdéseket szabályoz, így az elõkészítõ bizottságnak nincs joga vagyonmegosztási és közigazgatási témakörben véleményezési vagy vétójogkört gyakorolni. 

Az érvényes népszavazást követõen a köztársasági elnök döntéséig terjedõ idõszakra is a fent leírtak szerint nyújt szabályozást a nevezett törvény. 

köztársasági elnök döntése az önkormányzati általános választás napján lép hatályba, azaz a települést érintõ kérdésekben ismét csak az „anya” önkormányzat mint létezõ jogi személy intézkedhet, az önállósult településrészen található vagyoni elemekkel is rendelkezik (megszüntet, funkciót vált, értékesít, apportelemként kezel). 

Összegezve a hét település tapasztalatait, s ami dokumentálható idõpont a népszavazás napja és a 2006. október 1-i önkormányzati általános választás napja között eltelt több mint 3 év, Pálosvörösmart esetében 14 év. 

Az önállósulási kezdeményezések indulási idõpontjai nehezen dokumentálhatók, de legalább kétszer annyi, mint a jogszabályi pontok, tehát átlagosan 6 év. 

Feltételezésünk bizonyítást nyert, hogy az önállósulásokat az „anya” települések soha nem tekintik támogatóan, tehát még a törvényi kötelezettségüknek jogkövetõ magatartással is nehezen tesznek eleget. Vagyoni ügyekben abszolút nem veszik figyelembe a leendõ közigazgatási egység jövendõ érdekeit, így vagyonelemeket értékesítenek, funkciójukat megszüntetik, nehezen teljesíthetõ feltételekkel terhes szerzõdéseket kötnek. Legtöbb településen alapellátási intézményeket szüntettek meg, zártak be. 

Az önkormányzati általános választás napját követõen az „anya” települések nehézkesen tesznek eleget a törvényi elõírásoknak, azaz az új települések mûködõképességének elõsegítése területén. Feladatuk abban kimerült, hogy apró technikai eszközöket biztosítanak (alakuló ülés forgatókönyve, bélyegzõk, aláírási címpéldány közjegyzõi elõkészítése stb.), a polgármesteri hivatal elhelyezése, tárgyi és személyi feltételeinek kialakítása, a közigazgatási feladatok tervszerû, egyeztetett átadása jogszabályi lefedettség hiányában esetleges. 

Az „anya” település adatszolgáltatási kötelezettsége, értve a folyó ügyek területén, esetleges, volt olyan ügy, melyben a jogszabályi illetékesség hiányában azonnal áthelyezte az ügyet, mielõtt a közigazgatási ügyintézõi feltételek megteremtésre kerültek volna, sajnálatos, hogy ez a szociális területre volt a jellemzõ. 

A közigazgatási feladatok átvétele mellett fontos a vagyongazdálkodáshoz kapcsolódó feladatok ellátása. Az önkormányzatiság létrejöttének napja a 2006. október 1-jei önkormányzati általános választás napja, a jog gyakorlása a sikeres alakuló üléssel indult, azaz Somoskõújfalu esetében 2006. október 15. vasárnap, melyen sikerült megbízást adni a jegyzõi tevékenység ellátására. 2006. október 16-án hétfõn 8 órakor indult az élet, az elsõ köztisztviselõnket október 17-én vettük fel szociális területre. Hivatalunk alkalmazottainak létszámfeltöltése 2007. április 1-ig megtörtént, azaz a jogi mûködést követõen 6 hónappal. Gondot jelent az is, hogy az újonnan alakult önkormányzat nem rendelkezik jogi kényszerítõ eszközzel annak érvényesítésére, hogy a maradó település minden vonatkozásban eleget tegyen adatszolgáltatási kötelezettségének, mely adatokkal döntési helyzetbe hozhatná vagy kellene hoznia az új település képviselõ- testületét. 

Teljes a zavar a helyi adók területén, így az „anya” település joghatálya 2006. október 1-jével megszûnik, az új település pedig csak 2007. január 1-tõl jogosult kivetni. Kit ér forrásveszteség? Egyértelmûen az új települést. Ki ezért a felelõs? A jogalkotók. 

A hivatal beindításához és mûködtetéséhez – külön kezdeményezésünkre – különített el Salgótarján megyei jogú város 5,98 m Ft-ot. Szabályozás az elkülönítésre sincs. 

A közigazgatási feladatok beindítása mellett másik fontos feladat a vagyonmegosztás és a közigazgatási határ megállapítása, melyre a törvény 6 hónapot biztosít a felek között. 

Vagyon esetében elõállt az a helyzet, hogy Somoskõújfalu Önkormányzata 3 hónapon keresztül nem rendelkezett saját vagyonnal, azaz mintha nem is létezne, arról nem is beszélve, hogy hitelképtelen volt. Az „anya” település a belterületi egyesítés elõtti vagyonelemeket is a vagyonmegosztás tárgyává tette, ami felháborító, így a részben helyi összefogással épített általános iskola és az ivóvízhálózat a mai napig nem került átadásra. Ez a sorsa a tekézõ épületének is, mely idõközben egy vállalkozás vagyonát gyarapítja. 

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 53. §-a értelmében községegyesítés megszüntetése esetén – eltérõ megállapodás hiányában – a községek területe azonos a községegyesítést megelõzõ területükkel. 

Somoskõújfalu esetében a két település egyesítését ugyan a 4/1977. (II. 8.) NET-határozat mondta ki, azonban ezt a döntést megelõzte több olyan területet érintõ intézkedés, mely Somoskõújfalu érdekét sértette, melynek a szabályszerûsége is erõsen megkérdõjelezhetõ. 

Mindezek alapján a két település közötti utolsó korrekten meghatározott és földhivatali nyilvántartás szerint is egyértelmûen követhetõ közigazgatási határ az 1964. május 12-én érvényben levõ volt, azaz a 10/1964 (V. 13.) NET-határozat szerinti. 

Az említett települések polgármesterei és jegyzõi a nagy egyeztetésüket Somoskõújfaluban tartották 2007. március 6-án. Ezt követõen a közösen megfogalmazott dokumentumot több országgyûlési képviselõnek és az országgyûlés elnökének, valamint alelnökeinek juttattuk el. 2007. május 23-án az Országgyûlés Önkormányzati és Területi Bizottsága napirendre tûzte törvénymódosítási javaslatunkat. A bizottság 11- 10 arányban elvetette, hogy a parlament elé terjeszti. 

Röviden összefoglalva megállapítható, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem megfelelõ, nem tér ki a részletekre, nem szabályozza a felek jogait és kötelezettségeit a teljes jogi folyamat során. Javasoljuk, hogy a jogi szabályozás törvényi szintje a hét település által megfogalmazott tartalom figyelembevételével készüljön el, valamint adjon útmutatást a jogalkotás a végrehajtás egyes kérdéseiben is. 

Befejezésül kérjük a jogalkotókat és a munkájukat elõkészítõ szakembereket, hogy vegyék figyelembe a hét település (Gibárt, Ipolyszög, Kerekharaszt, Monorierdõ, Pálosvörösmart, Pári és Somoskõújfalu) önkormányzatainak közel egyéves tapasztalatait, talán elkerülhetõ lenne az alap állapotú önhikis települések kialakítása.