A napi sajtóban elég sok ellentétes értékelés olvasható az elmúlt négy éves kormányzati ciklusról. Nem gondolom, hogy felkészült lennék egy átfogó értékelést nyújtani, de egy megközelítést szeretnék a lap olvasói figyelmébe ajánlani. Magyarország társadalmi szerkezetében megkésetten és sajátosan, de egy megkerülhetetlen változási folyamat megy végbe. Lehet ezt a tényt nem figyelembe venni, és ezt sokan meg is teszik, azonban nagy valószínűséggel állítható, hogy a változás nem megfelelő befogadása igen könnyen negatív spirálba viheti az ország társadalmát, gazdaságát, aminek szomorú eredménye csak a periféria lehet.

Már az elmúlt négy évre is igaz volt, de a következő négy év egyik legfontosabb kihívása is az lesz, hogy képesek voltunk-e, leszünk-e az információs társadalomban rejlő lehetőségeket kiaknázni, illetve milyen széles réteg részesülhet az információs társadalom biztosította megnövekedett mozgástérből mind gazdasági, mind szellemi értelemben. Azt gondolom, az elmúlt parlamenti ciklusban nem kevés történt az információs társadalom fejlődéséért, a tudásalapú, szolgáltató állam és az IKT gazdaság hazai kiépítéséért, annak ellenére, hogy elégedettek biztosan nem lehetünk, hiszen sokkal többre lett volna szükség.
Az elmúlt kormányzati ciklusban jutott el az infokommunikáció abban a helyzetbe, hogy egységes szemléletben egységes intézményi háttérrel és egységes stratégiával rendelkezzen. Elfogadásra került az Informatikai Átfogó Stratégia, amely azon túl, hogy keretet ad az e-közigazgatási fejlesztések továbbviteléhez, kiemelten kezeli az állampolgárok bevonását és a gazdaság IKT felzárkóztatását is. Az infokommunikáció társadalmi súlyának növekedésével ötpárti kezdeményezéssel először nyílt lehetőség arra, hogy kifejezetten az információs társadalom fejlődésének kérdéseit eseti parlamenti bizottság gondozza.
Átlátható politikai célrendszer és világos megvalósítási terv alapján a kormány ügyfélközpontú szolgáltató állam kialakítása iránti elkötelezettsége az elmúlt négy évben jelentős változásokat volt képes végigvinni. A Stratégia a közigazgatási reform egyik erőteljes hajtóereje, a kormányzati belső működés és a szolgáltatások elektronizálása köré szerveződött, emellett azonban nagy hangsúlyt fektetett az állampolgárok és a kis- és középvállalkozások bevonására, IKT felzárkóztatására is. Összhangban a fejlett uniós országok gyakorlatával az e-kormányzati fejlesztések a gazdaság és a társadalom IKT felkészítését megcélzó kiemelt programok mentén folytak. Az e-közigazgatási fejlesztések sikerességének alapfeltétele volt, hogy a társadalmi, gazdasági fogadókészség és tudás kiépüljön.
A kialakított stratégiai programok megvalósítása horizontális, több ágazati minisztériumon átnyúló feladatok koordinálását igényelte. Az ehhez szükséges hatáskört az informatikáért felelős kormánybiztos számára a 44/2005. (III. 11.), a kormányzati informatika koordinációjáról és a kapcsolódó eljárási rendről szóló kormányrendelet biztosítja.
Az Informatikai Átfogó Stratégia megvalósítása során kiépíteni kívánt képességek újdonságuk folytán nagy kihívást jelentettek a hazai közigazgatás minden szervezete számára. A Stratégia a fő fejlesztési feladatokat és a megvalósítás elvárt eredményeit az alábbi öt átfogó program mentén tekintette át:
• Integrált szolgáltatások,
• Ügyfélorientált szolgáltatások,
• Elektronikus ügyintézés,
• Állampolgári bevonás,
• Vállalkozások IKT fejlesztése.
A kormányzati hatékonyság fejlesztésének egyik alapvető iránya az e-közigazgatás széles körű kiterjesztése volt a kormányzat belső működési és ügyfélkapcsolati területein.
• A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, (a Ket.), annak 2008. évi korszerűsítése,
• az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény, annak 2008. évi kiegészítése,
• az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi XL. törvény és
• a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény
olyan, a technológiára építő, hatékony és átlátható módon működő szolgáltató állam megteremtését fogalmazták meg, ahol a szolgáltatásokat létrehozó tisztviselők és intézmények hatékony működése kiemelt cél, teljesítményük mérhető és követhető, a közigazgatás által kezdeményezett társadalmi-gazdasági fejlesztések eredményessége számon kérhető.
Annak érdekében, hogy a közigazgatási rendszerek még hatékonyabban és átláthatóbban működjenek, illetve a felhasználói igényekre való reagálás célirányos legyen, a stratégia a megosztott és integrált szolgáltatási megközelítést támogatta. Ez lehetőséget adott a meghatározó funkcionális területeken a közigazgatási szervezetek számára a párhuzamosságok kiküszöbölésére, a további fejlesztések egységes keretek között történő megvalósítására, a reformokhoz szükséges befektetések és a megvalósítási idő csökkentésére a költségvetési rendszerektől a dokumentumkezelésen keresztül az önkormányzati megosztott szolgáltató rendszerekig. E folyamat megalapozó dokumentumaként jött létre a Közigazgatási Informatikai Bizottság által is elfogadott elektronikus közigazgatási keretrendszer. Az egységes és osztott infrastruktúra érdekében a következő fejlesztések vannak jelenleg is folyamatban:
• Központi Gazdálkodási Rendszer
• Adóalany centrikus adatszolgáltatás
• Személyügyi Szolgáltató Rendszer
• Területi alkalmazás-szolgáltató központok
• e-Levéltár
• Tudásportál
A fejlesztések eredményeként e területeken megszűnhetnek a magas üzemeltetési költségű szigetrendszerek, jelentősen javulhat a feldolgozási idő és az információszolgáltatás átfutási ideje, valamint a gyors és pontosabb adatszolgáltatás révén a döntéshozatal minősége.
Az e-közigazgatási relációban a fejlesztés fő hangsúlya a leggyakrabban keresett szolgáltatások, kiemelten az EU által az egyes országok e-közszolgáltatási teljesítményének mérésére kijelölt 20 közszolgáltatás minél teljesebb körű elektronizáltságának megteremtése volt. Az EU ezeknél meghatározta az egyes fejlettségi szintekhez tartozó alapvető tartalmi elemeket. Általánosságban a ma elérhető legmagasabb, ötödik szint azt biztosítja, hogy a közigazgatás birtokában meglévő adatot nem kérnek be az ügyféltől, és amikor ez lehetséges, a közigazgatás proaktívan kezdeményezi az ügyintézést, felhívja a potenciális ügyfél figyelmét, a számára vélhetően célszerű lépésekre. A 2003. óta az EU 20 szolgáltatás terén folyó fejlesztések eredményeként minden meghatározó szolgáltatási területen történt előrelépés a szolgáltatások elektronizáltságának fokozásában, azonban jelentős különbségek vannak az egyes szolgáltatásoknál elért elektronizáltsági szinteket tekintve. E területen a jelenleg is folyó, de már eddig is komoly előrelépést biztosító fejlesztések a következők:
• Egyablakos vámügyintézés megvalósítása;
• A cégbírósági rendszerek korszerűsítése;
• Civil szervezetek nyilvántartásának modernizációja;
• A családtámogatási ellátások folyósításának korszerűsítése;
• Földhivatali adatok elektronikus non-stop szolgáltató rendszere;
• Anyakönyvi nyilvántartás reformja;
• A szolgáltatási irányelv megvalósítását szolgáló fejlesztések.
Az egyes szolgáltatások, szolgáltatás-csoportok fejlesztésére alapvetően az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT), illetve annak operatív programjaihoz kötött finanszírozására építve indultak a projektek. Az közigazgatási szolgáltatások teljes körű elektronizálása, valamint az informatika előnyeinek, hatékonyságának kihasználása érdekében szükséges volt a központi online ügyintézés, az e-fizetés és az állampolgári azonosítás fejlesztése. A szolgáltatások nyújtásában részt vevő, vagy azokat alkalmazó közigazgatási intézmények részére biztosítani kellett a biztonságos és nagy kapacitású gerinchálózatot.
Ezen a területen az eredmények számszerűen is imponálóak:
• A központi elektronikus szolgáltató rendszernek jelenleg már több mint 850 ezer regisztrált felhasználója van;
• A biztonságos elektronikus dokumentumtovábbító szolgáltatás létrejötte óta több mint 65 millió dokumentumot továbbított;
• Az elektronikus kormányzati gerinchálózat Európa és a világ egyik legkiterjedtebb közigazgatási hálózata több mint 70 ezer számítógépet és 50 ezer VOIP telefont fog össze.
Az előző programok eredményeként 2010 végére létrejönnek az elektronikus ügyintézéshez szükséges alapvető központi, integrált infrastruktúra elemek és rendelkezésre állnak a leggyakrabban keresett közigazgatási szolgáltatások. Emellett az alapvető kérdés, hogy milyen lesz az így kialakított, e-közigazgatási szolgáltatások igénybe vétele. Az e-közigazgatás sikeressége elválaszthatatlan a használat mértékétől.
Jelenleg azonban mind a lakossági, mind a vállalati szegmensben alacsony az elektronikus szolgáltatásokat használók aránya: míg a lakosság esetében az EU-átlag körüli a közigazgatási elektronikus szolgáltatások igénybevétele, a vállalkozások esetében az utolsó helyek egyikét foglalja el Magyarország. A fenti problémák kiküszöbölése érdekében integrált többcsatornás közigazgatási ügyfélszolgálati hálózat kialakításának megalapozásával, a szolgáltatások nyújtásában érintett köztisztviselők képzéséi programjának kialakításával, a 100%-os szélessávú lefedettséget biztosító Nemzeti Digitális Közmű előkészítésével, a lakosság számítógép és internethasználati motivációjának és a szociálisan rászoruló társadalmi csoportok hozzáférésének támogatásával kell előrelépni. Ezek a feladatok hosszú távú cselekvéseket, igényelnek, amiben az elmúlt évek törvényszerűen csak az alapokat alakíthatták ki, de az e-tanácsadók, e-mentorok, integrált közösségi szolgáltató terek hálózatának kialakításával Európa számára is példaértékű megoldások kimunkálása kezdődött meg.
Míg a közigazgatási szolgáltatások elektronizálása terén jelentős előrelépéseket tettünk, addig az elektronikus kereskedelem és a korszerű IKT eszközök vállalati alkalmazásba vétele terén a sereghajtók között vagyunk. A mezőgazdasági vállalkozások támogatási rendszerének elektronizálása ugyanakkor szemléletes példa arra, hogy megfelelő támogatói hálózattal ezen a területen is lehet áttörést elérni. A magyar agrártámogatás rendszer az egyik legkorszerűbb, legelektronizáltabb Európában. E téren megelőzünk számos nálunk lényegesen fejlettebb államot.
Ezen a területen is van azonban olyan feladat, ahol érik az áttörés, ilyennek látom az elektronikus számlázás elterjedését, amihez szabályozási és piaci környezeti oldalról ma már egyértelműen látszanak a feltételek, és jól mérhető az elektronizálás lévén elérhető megtakarítás, illetve pozitív környezeti hatás is.
A sort lehetne még folytatni, de nem pusztán a technológiai fejlődés a kérdés, hanem legalább annyira fontos az értő felhasználó, aki révén valóban termelőerővé, életminőséget javító tényezővé válhat a felhalmozott tudás.