A Csongrád Megyei Államigazgatási Kollégium 2015. május 19. napján tartotta rendes ülését, amelyre a megyében tevékenykedő jegyzők is meghívást kaptak. E kollégiumi ülés 3. napirendi pontját képezte a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásokról szóló tájékoztató.

Mint meghívott résztvevők, úgyis mint a birtokvédelmi eljárásokban érintett eljárók véleményeztük a 17/2015. (II. 16.) Korm. rendeletet, egyben – egy, az alábbiakban előadandó hasonló tartalmú levéllel – a 26 fős tagságot számláló egyesületünk, a Homokháti Jegyzők Egyesülete megkereste a Csongrád Megyei Kormányhivatalt, hogy tegyen javaslatot a jogszabály módosítására az illetékes minisztérium felé:

A Homokháti Jegyzők Egyesülete üdvözli azon kormányzati kezdeményezést, amely a különféle hatósági – így a birtokvédelmi – eljárások gyorsítására, egyszerűsítésére, emellett az ügyféli jogok megerősítésére, biztosítására irányul. Az Alaptörvényen túl e kormányrendelet is lefekteti az eljárás során alkalmazandó alapelveket (1. §). Az ügyintézés gyorsaságát hivatottak előmozdítani a 3., 5., 8. § rendelkezései a 15 napos ügyintézési határidő bevezetésével, a kérelem 3 napos kézbesítési határidejével és a bizonyítékok befogadásának időbeli korlátozásával (eljárási határidő lejártát megelőző 5. nap).

Az ügyfelek eljárásban való részvételét elősegítendő formanyomtatványt készítettünk, részletezve abban az érintett felek jogait, kötelezettségeit, felhívva a figyelmet az egyes aktusok jogvesztő határidőire. Mégis, az alig 3 hónapos gyakorlat bebizonyította, hogy az ügyfelek a régi bevett gyakorlat alapján teljesen az ügyintézőre, a jegyzőre hagyatkoznak. Sokszor el sem olvassák a rájuk vonatkozó tájékoztatót. Sajnálatos módon több esetben előfordult, hogy az ügyfél elkésett a bizonyíték benyújtásával, vagy valamely lényeges tartalmi elemre nem nyilatkozott, ezért a kérelmét el kellett utasítani. A kormányrendelet ilyenkor nem teszi lehetővé hiánypótlás elrendelését, holott ezen jogintézmény visszaemelésével az ügyfelek eljárási jogai is teljesebb körűek lennének.

Nehezen értelmezhető módon, csupán az illeték leróvásának elmulasztása esetén van lehetőség hiánypótlásra. Nézzünk egy példát: az ügyfél birtokvédelmi eljárást kér a szomszédja ellen, kérelme azonban hiányos, mert bár megnevezte a szomszédot, leírta a konkrét tényállást is, de nem jelölte meg a szomszéd lakcímét, emellett az illetékbélyeget sem ragasztotta rá a kérelmére. Ekkor – a 8. § (1) bekezdése értelmében – önként vagy felhívásra később lerója az illetéket, mégis el kell utasítani kérelmét, mert abból hiányzik egy lényeges elem. Vagy adott esetben a birtoksértéssel az ügyfélnek kára keletkezett, azonban a határozat meghozatalát megelőzően meghal, ezért a 7. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel – mivel az eljárás okafogyottá válik és nincs jogutódlás – el kell utasítani a kérelmet. A kár ettől még kár, ezt ki fogja megtéríteni az örökösnek?

Gyakorlati problémaként merült fel, hogy a formai okok miatt elutasított kérelem esetében az ügyfél a továbbiakban nem tudja jogos érdekeit érvényesíteni, mert érdemben döntés született (res iudicata).

Gyakorló jegyzőként azt is tudjuk, hogy kis településeken magának az eljárási illetéknek a leróvása is komoly terhet jelenthet a polgároknak. Mivel a kormányrendelet értelmében a kérelmező nyújtja be a kérelmében foglaltak igazolására szolgáló bizonyítékokat, kevesen lesznek olyan anyagi helyzetben, hogy meg tudják maguknak engedni pl. egy szakvélemény elkészíttetését, kitűzési vázrajz készíttetését stb. Célszerűnek tartjuk ezért a részleges vagy teljes eljárási költségmentesség kiterjesztését a birtokügyekre.

A bizonyítási eljárás hivatalból történő lefolytatásának kizárásával előfordulhat, hogy a tényállást nem lehet alaposan tisztázni, emiatt megint csak a kérelem elutasítására kerülhet sor.

Anomáliát vélünk felfedezni abban is, hogy míg az „adatkezelés és iratbetekintés” címnél a kormányrendelet visszahivatkozik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényre (a továbbiakban: Ket.), ugyanakkor a jegyzőkönyvezésre, bizonyítási eszközökre, határozathozatalra vonatkozó címekben gyakorlatilag megismétli a Ket. rendelkezéseit. Ez álláspontunk szerint ellenkezik a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény és a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet passzusaival. Nem látjuk ugyanakkor biztosítottnak a jogszabályban a birtokvédelmi határozat módosításának, visszavonásának lehetőségét.

Ismerve a korábbi időszakban lefolytatott birtokügyeket, tarthatatlannak tartjuk az eljárások 15 napos határidejét az ügyfelek szemszögéből és az eljáró hatóság oldaláról nézve is. Bár a kormányrendelet 8. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy „Az eljárási határidőbe nem számít bele
a) a 3. § (1) bekezdésében foglalt jegyzői megkeresés hivatalos iratként való postára adásának napjától annak kézbesítéséig vagy a megkeresés jegyzőhöz történő visszaérkezéséig terjedő időtartam,

b) a 3. § (1) bekezdésében foglalt jegyzői megkeresés kézbesítésétől az ellenérdekű fél nyilatkozatának megtételéig vagy az ellenérdekű fél írásbeli nyilatkozatának jegyzőhöz történő megérkezéséig terjedő legfeljebb nyolc napos időtartam.”,
mégis ez a szabályozás azt eredményezi, hogy az ellenérdekű félnek meglehetősen rövid ideje marad adott esetben szakértőt igénybe venni nyilatkozata alátámasztására.

A hatóság oldaláról nézve teljesen méltánytalan és elfogadhatatlan a kormányrendelet 11. §-a, amely kötelező jelleggel fegyelmi eljárással fenyegeti a – lehet, hogy önhibáján kívül – határidőt mulasztó jegyzőt. Ezen túl a 26. § 10 000 forintos költségátalány megfizetésével is sújtja az eljárás lefolytatásával kötelezett jegyzőt. Mindezen szabályozások meglátásunk szerint a jegyzői kar méltóságát sértik.

Reményeink szerint a fent előadottakat a jogalkotó figyelembe fogja venni és mind az ügyfél jogait, érdekét, mind az eljáró hatóság tekintélyét szem előtt tartva módosításnak veti alá ezt a mindennapi munkánk során gyakran alkalmazott jogszabályt.