A korábbiakhoz hasonlóan ezen cikkemben is egy jogalkotási-jogalkalmazási anomáliára szeretném felhívni a figyelmet a hamarosan hatályba lépő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Tv.) kapcsán.

Jogalkotás
A Tv.29. § (1) bekezdése: „A hatósági eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára, más hatóság kezdeményezésére, külön jogszabályban meghatározott panaszra (a továbbiakban együtt: kérelem) vagy hivatalból indul meg.”
A Tv. 30. §-a: „A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül végzéssel elutasítja, ha
a) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága,
b) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, továbbá ha a kérelem áttételéhez szükséges adatok a kérelemből hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg,
c) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,
d) jogszabály az igény érvényesítésére határidőt állapít meg, és a kérelem elkésett,
e) a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki,
f) a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elő,
g) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.”
A Tv. 31. § (1) bekezdés a) pontja: „A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha
a) a 30. § alapján a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására.”
Jogalkalmazás
A Tv. 29. § (1) bekezdése értelmében a kérelembenyújtásával a hatósági eljárás megindul, tehát ha az ügyfél kérelmét benyújtja, megindítottnak kell tekinteni a hatósági eljárást. A Tv. 31. § (1) bekezdés a) pontja szerint végzéssel meg kell szüntetni az eljárást, ha a 30. § szerinti elutasítási okok az eljárás megindítását követően jutnak a hatóság tudomására.
Ezeket az okokat (nincs hatásköre vagy illetékessége a hatóságnak, a kérelem lehetetlen célra irányul, a kérelem jogszabályban előírt határidőn túl lett benyújtva, stb.) az eljáró hatóság csak a kérelem elolvasása után, tehát az eljárás megindítását követően tudja megállapítani.
A számomra jogalkalmazási problémát jelent − a fentiek figyelembe vételével −, hogy akkor mikor kell alkalmazni a Tv. 30. §-át, azaz, hogy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Ugyanis, hogy mit tartalmaz a kérelem, az csak annak elolvasása után, tehát az eljárás megindítása után jut a hatóság tudomására, ebben az esetben viszont már végzéssel kell az eljárást megszüntetni. Kérdés tehát, hogy akkor mi értelme van a 30. §-nak, mert az ott felsorolt elutasítási okok szerintem mind csak az eljárás megindítását követően derülnek ki, mivel míg nincs kérelem, addig annak tartalma sem ismert az eljáró hatóság részéről. Ha viszont már van kérelem, akkor az eljárást megindítottnak kell tekinteni, és végzéssel kell az eljárást megszüntetni, ha a 30. §-ban jelzett valamelyik elutasítási ok fennáll.

A helyi rendeletek alkotásával kapcsolatban elég sok kritika éri az azért felelős jegyzőket, ezért közzététel véget két központi jogszerkesztési érdekességre szeretném felhívni a figyelmet:
1./ A közbeszerzésekről szóló 2003.évi CXXIX. törvény „Negyedik rész” „A nemzeti értékhatárok alatti értékű közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések, egyszerű közbeszerzési eljárás”, „43. cím”, „A negyedik rész alkalmazási köre”, „Általános rendelkezések” 292. §-a az alábbi rendelkezés tartalmazza:
292. § (1) E rész szerint kell eljárni a 293. §-ban meghatározott szervezeteknek (ajánlatkérők), ha
a) megadott tárgyú közbeszerzéseik értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárait, és nem a IV. vagy a VI. fejezet szerint kell eljárni;
(2) E rész szerint kell eljárni a 294. §-ban meghatározott szervezeteknek is, ha megadott tárgyú közbeszerzéseik értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat, és nem a IV. vagy a VI. fejezet szerint kell eljárni."
Ebben a jogi előírásban egy szó sem esik arról, hogy mi a teendő a címben jelzett „nemzeti értékhatárok alatti” közbeszerzési eljárás esetén, ugyanis a 292. § csak
az e fölötti közbeszerzésekre ad útmutatót.
Tehát eleve rossz a cím, mivel a jogi szabályozás nem az értékhatár alatti közbeszerzésekre vonatkozik, hanem a nemzeti értékhatár felettiekre.
2./ A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. 25. § (1) bekezdésénél is jelentkezik szerintem jogszabályszerkesztési probléma:
Ugyan is a hatályos jogszabály az alábbiak szerint van megfogalmazva:
25. § (1) A közalkalmazotti jogviszony megszűnik:
e) a prémiumévek programban történő részvétel esetén az erre vonatkozó külön törvény szabályai szerint.
e)"
Az egyik e) pontot a 2004. évi CXXII. tv. 9. § (2) bekezdése, a másik e) pontot a 2004. évi CXXXV. tv. 87. § (1) bekezdése léptette hatályba, és mindkettő
2005. január 1-i dátummal.
Tehát egy paragrafus, (1) bekezdésén belül két e) pont van, és mindkettő 2005. január 1-i alkalmazással.
Akkor, ha a jogalkalmazó egy munkaviszony megszűntetésnél a 25. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozik mondjuk 2005. január 2-án, a dolgozó még akkor sem tudja miről van szó, ha ismeri a jogszabályt, tekintettel a két, akkor hatályos e) pontra.
Szerintem a későbbi törvénnyel hatályba léptetett e) pontot ("f)" pontként kellett volna megjelölni, hogy a munkáltató pontos jogszabályi előírásra tudott volna hivatkozni a munkaviszony megszüntetésekor.