Boldogok legyünk vagy megváltoztassuk a világot?! A budapesti Radnóti Színházban Móricz Zsigmond: Rokonok című előadása után ezen a kérdésen gondolkoztam. A polgármester, a köztisztviselők, a központ embere, a bankigazgató, a vállalkozók mind-mind panamisták. A színdarab „tisztakezű” köztisztviselője mind a két kérdésre „igen”-nel akar válaszolni, ezért logikus, hogy golyót röpít a fejébe.

Már a nyitó kép is megfog. A színpadon megragadó a díszlet, és előadás alatt tartalommal töltődik fel: egy kisváros szépen kivitelezett épületeit látjuk folyamatosan, fejjel lefelé lógva: templomot, városházát, bérpalotákat. Móricz eredeti szövegében is megtalálható a város neve: Zsarátnok város, ZsV, zsebreváglak. Az előadás alaphangja anélkül megadatik, hogy a színészek egy hangot szólnának. Egy város, ahol minden fordítva történik, mint ahogy természetes volna.

Móricz regényének tartalmát mindenki ismeri: kötelező olvasmány az iskolában, de aki ott elmulasztotta az is tudja: a Rokonok az összefonódást, a sógor-komaságot, a korrupciót, a megvesztegetés világát jelenti. A polgármester, a köztisztviselők, a bankigazgató, a vállalkozók mind-mind panimisták (e szó a Panama-csatorna építésének pénzügyi botrányát őrzi a magyar nyelvben), a közpénzek elcsalásából, elsikkasztásából teremtenek maguknak és rokonaiknak vagyont.

A panamisták és rokonaik jól meg vannak, azonban a város fiatal főügyésze 2 év alatt olyan sokat lop a közpénzekből, amit már fedezni nem lehet, sőt veszélyezteti a további diszkrét lopások lehetőségét. Ezért a városi vezetők megegyeznek abban, hogy az éppen közelgő választásokon kibuktatják a mértékét vesztett urat és helyébe egy még fiatalabb, tehetséges, tisztakezű kistisztviselőt választanak főügyésznek. Az elgondolást tettek követik (jelölőlista megfelelő személyekkel) és a szabad választás megfelelő eredményt hoz: Kopjáss úr, a beosztott váratlanul megválasztatik városi vezetőnek.
A tisztakezűt lassan behálózzák a rokonok (remek epizódszerepek és alakítások), felszínre jönnek az előző főügyész és az új korrupciós ügyek. Kopjáss küzd a tisztán maradásért, és ebben felesége támogatja is, de felbukkan egy konfliktus, amit nehéz kezelni egy fiatal és gyakorlatlan vezetőnek: a szakmai siker és az egyidejű, gyors meggazdagodás lehetősége!
A köztisztviselői pálya soha nem olyan, amiből elegáns villát, a családnak fényűző életet és a rokonoknak anyagi boldogulást lehet teremteni. Tisztes alsó-közép középosztályi létet igen, de tőkét, vagyont nem. De mit tudja ezt egy kistisztviselő, aki győzött a választásokon, szakmai képzettsége kitűnő, törekvő és ambiciózus ember? Ki mondja meg neki, hogy a választáson azért győzött, mert a polgármester és az alispán „helyzetbe hozta”? Senki. Sőt, tehetségét mindenki dicséri, komoly ügyekkel bízzák meg, felmehet a miniszterhez és a csendőr-pertut tiszteletteljes tegeződésre változtatja. Persze érzi a veszélyt, hogy „disznózni kell”, de bízik benne, hogy ő meg tudja őrizni a kereteket, más lehet korrupt, legfeljebb nem jelentjük fel, de mi – kis pöttyel a lelkiismeretünkön – tiszták maradunk.
A megkísértett ember egyedül bukásra van ítélve a közéletben, ha nincsenek társai, akik példát mutatnának és visszatartanák a közpénzek ellopásától. Ha a közélet általában tisztátalan, homályos erkölcsi értékek uralkodnak, akkor az egyén bukásra van ítélve, és csak idő kérdése, hogy mikor adja fel a saját elveit, értékeit. Egyedül nem lehet az ember tisztességes. Kevesen nem lehetnek tisztességesek egy korrupt politikai, társadalmi közegben. Sorsuk az elbukás, vagy egy olyan társadalmi változás előkészítése, amikor majd többségben lehetnek a tisztességesek.
Ha tehát a közéletben nem lehet az ember tisztességes, akkor sáncot kell építeni magunk köré, és a családunkat kell boldoggá tenni. Könnyű azoknak, kiknek felesége nagyravágyó és imádja a rongyrázást. Kopjássnak ebben sincs szerencséje, mert felesége puritán elvei és neveltetése ellentmond a társasági élet kivagyiságának, és nem akar versenyezni a félvilágiakkal. Hősünk előtt bezáródnak a kapuk a magánéletben is. Egy váratlan botrány a városházán pisztolyt ad kezébe, és öngyilkos lesz. Ilyenkor mondják az ismerősök: „Érthetetlen!” A néző nem mond ilyet, mert végignézte a főhős kétségeit és vívódásait, legfeljebb azt csodálja, hogy volt lelki ereje, ezt megtenni. Boldogok legyünk vagy megváltoztassuk a világot? A harmadik útról még nem tért meg utazó…