Civil szervezetek jelentősége az önkormányzatok eredményesebb feladatellátásában

A magyar civil társadalom fejlődését sok tekintélyes kutatási eredmény mutatja be. Ezek kiegészítésére a Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya – amely 1998-ban a kormányzati struktúra átalakításakor jött létre – elkészíttetett egy önkormányzatok és a civil szervezetek viszonyát, együttműködését bemutató tanulmányt. A kötet főbb megállapításait szélesebb körben és célszerűnek tartjuk megjelentetni, ezért a gyakorlati szakemberek számára rövid, szakmai csomópontokban összesítve közöljük a legfontosabb tapasztalatokat.

Magyarországon a civil szervezetek fejlődése 1990-ben kapott új lendületet. A kilencvenes évek végére a növekedés dinamikája lelassult és a mennyiségi növekedés helyett a szakosodás, a minőségi munkavégzés vette át a szervezetek formálódásának lényegét. Mára hivatalosnak tekinthető a KSH által forgalmazott adat, miszerint a civil szerveződések létszáma 47.300 körüli. Természetesen ez a szám magában foglalja a valós működést alig mutató törpeszervezeteket és a civil „hegyeket” is mint például a Vörös Kereszt, Soros Alapítvány, stb. A szektor nagyságára jellemző, hogy több mint 50.000 embernek biztosít fő foglakozású munkát és a bevételi források meghaladják a 350.000 milliárd forintot.

A civil szervezeteknek csak kisebb része vállalkozik állami, illetve önkormányzati feladatok ellátásában való közreműködésre. Ezek a szervezetek keresik a kapcsolatot a hivatalokkal, ajánlják fel segítségüket, szakmai tudásukat a lakosság ellátásának javításara. Az oktatás, a szociális gondoskodás, a gyermekvédelem, az épített és természeti értékek megőrzése, az ifjúságpolitikai feladatok megvalósítása mind lehetőséget kínál a polgárok önkéntes szerepvállalására. A problémákat mára már nem csak jelzik ezek a szervezetek, hanem nagyfokú szakmai tudással részt is vállalnak a megoldások kidolgozásában, a végrehajtásban és az ellenőrzésben. A források növelésében jelentős arányú az ingyenes munka, a pénz és eszközök felajánlása, amit a civil szervezetek mozgósítanak. A nyugat-európai gyakorlat igazolja, hogy a civil szektorba kihelyezett egy egységnyi költségvetési támogatáshoz a civilek hozzá tudnak tenni egy egység szaktudást és egy egység önkéntes munkát. Ezt mind az önkormányzatnak kellene megfizetni, ha saját intézményeivel akarná a feladatokat megoldani. Vagyis ez az egyik legjobb befektetetés, ahol az önkormányzati forrásokat meg lehet háromszorozni.

Összegzésül megállapítható, hogy a közigazgatás, illetve az önkormányzati igazgatás a ráháruló kötelező feladatokat társadalmi támogatás nélkül, a polgárok civil szerveződéseinek aktív támogatása és közreműködése nélkül nem tudják megfelelő hatékonysággal ellátni. Azok a települések, amelynek testületi, illetve szakapparátusi vezetése időben felismerte ezt a tényt és lépéseket tett a civil szervezetekkel való párbeszédre és együttműködésre jelentős előnyökre tesznek szert – és sokan már tettek is – azokhoz képest, akik a szűkös forrásokból csak a hivatali eszközökre támaszkodva próbálnak fejlődést biztosítani településükön élő polgáraiknak.

Nem szándékunk elhúzódó, szappanoperákhoz hasonló ismertetést írni, de a terjedelmi korlátok miatt a főbb témákat külön-külön, önállóan fogjuk bemutatni. Elsőnek a szervezeti szabályzatok (SZMSZ) tartalmát elemezzük.

A kutatás során 90 város SZMSZ-ének áttekintésére nyílt lehetőség az 50.000 feletti lélekszámtól egészen a 10.000 fő alatti kisvárosig. Arra kerestük a választ, milyen formában vonják be a civileket a döntések előkészítésébe, egyáltalán számítanak-e szakmai állásfoglalásaikra.

A közgyűlések – feldolgozott adatok alapján – 61,1 %-a rendelkeznek ezekről a kérdésekről az SZMSZ keretei között. Ez nagyon komoly tény! Kisebb településeken általános, hogy állandó meghívotti státust kap valamennyi civil szervezet vezetője a közgyűlésre, míg nagyobb városokban csak bizonyos szervezetek kapják meg ezt a jogot, sőt az sem ritka, hogy csak egy napirendhez hívják az érintett civileket. A differenciálás oka sok esetben a meglévő együttműködési megállapodásokra vezethető vissza, illetve a település nagysága és a szervezetek száma is jelentőséggel bír a szabályozás kialakításánál.

Megítélésünk szerint az önkormányzatok alapvetően két helyes utat választhatnak a civil szervezetekkel való kapcsolat kiépítésére. Az első, hogy az SZMSZ-ben formalizált jogosítványokat biztosítanak a polgárok szervezeteit képviselő vezetőknek, bevonják őket a politikai szervezetek mellett a döntések előkészítésébe. A másik, hogy az önkormányzati feladatok végrehajtásának segítésére szerződéses formában megállapodásokat kötnek civil szervezetekkel és a támogatás, a teljesítés polgári jogi keretek közé foglalásával partneri viszonyt alakítanak ki a megfelelő civil szervezetekkel.

A következő részben a civil ügyekkel foglalkozó referensek munkaköréről adunk tájékoztatást.