A Belügyminisztérium Önkormányzati Főosztályán az elmúlt év végén dolgoztuk ki a helyi önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének fő irányait vázoló koncepciót. Ezt az önkormányzati vezetők, érdekképviseleti szervek széles körben megvitatták 2001 első félévében, gyakorlatilag minden érintett lehetőséget kapott véleményének, javaslatainak megfogalmazására. Úgy véltük, szakmai kötelességünk olyan törvénytervezet-csomag kidolgozása az Ötv. és kapcsolódó törvények módosítására, amelynek alapján a 2002. évi országgyűlési választások után megalakuló új Kormány kialakíthatja a maga álláspontját.

Az eddigi vitákra is figyelemmel olyan összefüggésekről ismertetem – most már külső – szakmai véleményem, amelyek eddig még kissé háttérbe szorultak. Álláspontom szerint a szakmának reform értékű változtatásokra kell kidolgozni a tervezeteket, s majd az új Kormány eldönti, hogy reformot kezdeményez vagy kisebb-nagyobb módosításokat. Reform értékű tervezetekből még lehet „csak” módosításokat csinálni, fordítva nehezen képzelhető el.
Önkormányzati reform azonban csak akkor képzelhető el, ha kidolgozzák az önkormányzati pénzügyi szabályozás reformját is. E terület felelős vezetőitől ilyen anyagot még nem olvastam. Van még idő, de ideje hozzá kezdeni. Az önkormányzati pénzügyi szabályozási reformhoz a következők megfontolását ajánlom.
A helyi önkormányzatok tervező, programozó, fejlesztő munkájához biztos, több évre kiszámítható pénzügyi megoldásokat szükséges kidolgozni. Évente változó, évente változtatható pénzügyi szabályozás mellett nehéz megalapozott programokat megvalósítani. Az elmúlt évben az Országgyűlés kétéves költségvetést fogadott el, ennek alapján a helyi önkormányzatok is két évre láthatják mozgásterüket. Reform értékű megoldás az lenne, ha meghatározott pénzügyi szabályozókat négy évre, az önkormányzati ciklus időtartamára állapítana meg az Országgyűlés. A Kormány prognózisa szerint a következő években is kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés várható. Ennek alapján már joggal vethető fel, hogy az Országgyűlés a 2003-2006 évekre döntse el: a GDP legalább hány százalékát kapják meg az önkormányzatok, és/vagy az SZJA legalább hány százaléka (pl. 15-20 % – a) lesz a helyben maradó és szabadon felhasználható része. Ilyen pénzügyi szabályozás nyújthatna biztonságot, kiszámíthatóságot a helyi önkormányzatoknak arra, hogy teljesítsék azt a programot, amelynek megvalósításával megbízták a választópolgárok. Az EU is több évre szóló programokat támogat, és azokhoz is több évre kell vállalni a saját erőt, ami legalábbis bizonytalan évente változó pénzügyi szabályozás esetén. Az Ötv-be tehát a több évre szóló szabályozó elem kötelezettségét kell beemelni.
Reform-elem az is, hogy az Ötv-be ugyancsak be kell emelni a kistérséget és a körzetközponti igazgatást. /Nem önkormányzati szintként!/ Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének kiemelt területe a társulások és főként a kistérségi együttműködés megerősítése, reformálása.
A területfejlesztéssel létrehozott kistérségek is intézményesítésre várnak az önkormányzati rendszerben. Ma csak pályázat útján juthatnak többletforrásokhoz. A térségi szolgáltatások – ezekben a magasabb szintű együttműködések – úgy és akkor alakulhatnak ki, ha a kistérségek normatív központi támogatást kapnak vagy a térségi lakosságszám, vagy külön-külön térségi szolgáltatásonként az ellátottak arányában. A térség menedzselését a városok kötelességévé indokolt tenni /az Ötv. városfogalmát ehhez kell reformálni/, természetesen e kötelesség teljesítéséhez – mint kötelező feladathoz – központi költségvetési támogatás szükséges.
Kidolgoztuk már a körjegyzőségek és a polgármesteri hivatalok modelljeit, ezek alapján részleteiben is az igazgatási normatíva meghatározásának alapjait, teljes számítási anyagát. Megalapozottan kezdeményezhető, hogy az Ötv. 8.§ (4) bekezdésében – a kötelező alapfeladatok között – szerepeljen az államigazgatási feladatok ellátásának kötelező biztosítása is, amihez akkor már szükségképpen kötődik az igazgatási normatíva bevezetése.
A vizsgálati tapasztalatok igazolják, hogy a polgármesteri hivatalok munkájuk kétharmad részében állami, államigazgatási feladatokat végeznek. Így van ez a fejlett önkormányzati rendszerekben az Európai Unió tagállamaiban is, ahol az önkormányzati szervek az állam által átruházott feladatokat is végeznek. Számítások bizonyítják, hogy az állami feladatok ellátásának költségeit legfeljebb egyharmad részben „támogatja” az állam, kétharmad részben az önkormányzatok viselik az állami feladatok ellátásának a költségeit. /Az okmányirodák ebben nem szerepelnek./ A pénzügyi szabályozási reform fontos része annak elismertetése, hogy az államigazgatási feladatok teljes költségét a központi költségvetésből kell biztosítani. Ez még mindig sokkal olcsóbb, mintha ezekre a feladatokra külön állami szerveket hoznának létre a községekben, városokban is.
Valódi önkormányzati reform akkor remélhető, ha a következő időszakban együtt dolgoznak az önkormányzati, az egészségügyi, a közoktatási és a pénzügyi reform hívei, szakértői és összehangolt tervezeteket dolgoznak ki.