A települési jegyzők feladata is, hogy igyekezzenek a helyi politikusokat meggyőzni arról: a környezetvédelem ügyét érintő kérdésekben kizárólag szakmai alapon szabad dönteni – hangsúlyozta a Jegyző és Közigazgatásnak adott interjúban Dióssy László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium környezetgazdasági ügyekért felelős szakállamtitkára. Dióssy a Környezet és Energia Operatív Program céljai mellett beszélt a támogatások elnyeréséhez vezető út buktatóiról is.

– Az Új Magyarország Fejlesztési Terv szerint mintegy 1300 milliárd forint uniós forrás jut 2013-ig a Környezet és Energia Operatív Programban (KEOP) meghatározott feladatokra. Mit takar ez a tekintélyes summa?
– A cél az emberek életminőségének javítása, illetve a gazdaság környezeti folyamatokhoz történő alkalmazkodásának elősegítése, vagyis a környezettel kapcsolatos problémák mérséklése. De vegyük sorra a három legfontosabb feladatot. 1. A megfelelő életminőséghez szükséges feltételeket elsősorban a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésével, a környezet állapotának megőrzésével, szükség esetén javításával, illetve helyreállításával biztosíthatjuk. 2. Az értékvédelem azt jelenti, hogy óvjuk az ökoszisztémát, vagyis a különféle fajok együttélésének rendszerét, a biodiverzitást, tehát az élővilág sokszínűségét, természeti értékeinket és vizeinket. 3. A megelőzés, a takarékosság, a hatékonyság szempontjainak érvényesítése pedig a gazdaság fenntarthatóságát szolgálja például a nyersanyag- és energiafelhasználás, illetve a károsanyag-kibocsátás csökkentése, a környezettudatosság erősítése révén.
– Mit jelent mindez a gyakorlatban? Melyek azok az önkormányzati feladatok, amelyeket ebből a keretből támogatnak?
– Mindjárt érthetőbbé válik mindez, ha mondok néhány példát. A KEOP keretében az első körben – még tavaly szeptemberben – pályázatot írtunk ki többek között szennyvízelvezető és -tisztító rendszerek, továbbá a települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációjával, illetve az ivóvízvédelemmel kapcsolatos beruházások támogatására. Emellett uniós forrásokhoz juthatnak azok a települések, illetve társulásaik, amelyek az energiahatékonyságot javító, vagy a vonalas létesítmények – utak, vasutak – által okozott környezetkárosítást mérséklő projekteket kívánnak megvalósítani. Ugyancsak támogatjuk a környezetvédelmi célú informatikai fejlesztéseket. A múlt év decemberében hirdették meg a második körös pályázatokat, amelyek között a települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszerek és önkormányzati árvízvédelmi létesítmények fejlesztése, az ivóvízbázis védelmét szolgáló beruházások, valamint az erdei iskolai hálózat bővítése szerepel. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) az idén májusban teszi közzé a harmadik körös pályázatokat: ebben a mező- és erdőgazdálkodás infrastruktúrájának az élőhelyek megőrzését biztosító fejlesztési elképzelésekkel, a fenntartható életmódot és fogyasztási lehetőségeket népszerűsítő kampányokkal, mintaprojektekkel lehet majd jelentkezni. Egyébként a támogatási arány – a céloktól függően – tíztől egészen száz százalékig terjed; magas támogatási aránnyal rendelkező területek közé tartozik például az ivóvíz minőségének javítása, amely projektek akár tízszázalékos önrész hozzáadásával, továbbá az élőhelyek védelmére irányuló fejlesztések, amelyek akár önrész nélkül is megvalósíthatók.
– És mi a helyzet az e-környezetvédelemmel?
– Az e-környezetvédelem programja alapvetően a központi és regionális környezetvédelmi szervek hatósági tevékenységére, illetőleg a helyi önkormányzatok, s az országos és területi civil szervezetek támogatására terjed ki. Ennek keretében elsődlegesnek tekintjük a tartalomszolgáltatás, a tájékoztatás és a közösségi döntéshozatalban való társadalmi részvétel – a környezeti demokrácia – fejlesztését. A környezeti károk megelőzése, illetve a problémák kezelése összehangolt fejlesztést igényel, és az egyik kulcselem az információ. Magyarország csatlakozott ugyan az Európai Környezeti Tájékoztató és Megfigyel Hálózathoz (EIONET), ám a hazai rendszer csak részben épült ki. Így most többek között azokat a projekteket támogatjuk, amelyek megvalósítása révén több és megalapozottabb információhoz juthatunk a környezet állapotáról, annak változásáról, illetve a környezet terheléséről. Az önkormányzatok például a települési környezetvédelmi programok végrehajtásának és a lakossági tájékoztatási kötelezettség teljesítésének érdekében térinformatikai adatbázisok létrehozásához szükséges informatikai rendszerek telepítéséhez kaphatnak segítséget. Az első pályázatok a közelmúltban érkeztek be, és az értékelés még folyik.
– A pályázati felhívásokat, illetve a mellékelt, s gyakran igen terjedelmes dokumentummintákat olvasva kézenfekvő a kérdés: a helyhatóságok egyáltalán képesek megfelelő pályázatot benyújtani?
– Az önkormányzatok az előcsatlakozási támogatások kapcsán már szerezhettek bizonyos tapasztalatokat arról, hogy miként kell összeállítani egy pályázati anyagot, bár tény: a feltételek azóta szigorúbbá váltak. Ennek ellenére sem gondolom, hogy a feladat megoldhatatlan lenne, mindazonáltal javaslom, aki teheti, tájékozódjék olyan helyhatóságoknál, amelyek már korábban nyújtottak be sikeres pályázatokat. És tizenhat esztendős polgármesteri praxis birtokában hadd tegyem hozzá: az érintett önkormányzatok közötti konszenzus hiányában kevés esély van sikeres pályázat benyújtására. Gondoljunk csak arra, hogy egy-egy nagyobb projektben – ilyen lehet például egy települési szilárdhulladék-lerakó vagy egy szennyvízelvezető és -tisztító rendszer – száz-százötven település is érdekelt lehet. Példaként említhetem az észak-balatoni vagy a közép-dunavölgyi regionális hulladékgazdálkodási rendszerek ügyét, hiszen mindkettőnél voltak súlyos konfliktusok. Azt gondolom, a települési jegyzők feladata is, hogy igyekezzenek a helyi politikusokat meggyőzni arról: a környezetvédelem ügyét érintő kérdésekben kizárólag szakmai alapon szabad dönteni.
– Visszatérve az eredeti kérdésre: nem szerencsésebb, ha a helyhatóságok inkább profi pályázatírók közreműködését veszik igénybe?
– Az sem rossz megoldás, ha az önkormányzatok a pályázatok előkészítésében gyakorlott vállalkozásokat bíznak meg, mert – különösen a nagyobb projektek esetén – az EU igen bonyolult hatásvizsgálatokat és költséghatékonysági számításokat ír elő. Gyakori, hogy az önrész mértéke is az ilyen számítások eredményétől függ, profi segítség nélkül pedig a települések nem könnyen boldogulnak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy elég sok a „barkácsolt” dokumentáció. Az első körös pályázatok értékelése már megkezdődött, és az esetek felében-kétharmadában találkozunk valamilyen hiányossággal, ami nem túl jó arány. Sokszor kimarad valami, nem állapítható meg az igénylő jogosultsága, de még az is előfordul, hogy az önkormányzatok az egyes projektek és a lehetséges támogatási jogcímek között sem tudnak eligazodni. Például szennyvízkezelési projektek esetén a KEOP keretében pályáznak, jóllehet, a kétezer lakosegyenérték alatti fejlesztések támogatására a Regionális Operatív Programok nyújtanak lehetőséget.
– A tárca tud a pályázatok összeállításához valamilyen segítséget nyújtani?
– A minisztérium fejlesztési igazgatósága, mint közreműködő szervezet feladata, hogy segítse a pályázókat, és munkatársaink készek arra, hogy igény esetén tájékoztassák az önkormányzatok, illetve a társulások vezetőit. Egyébként már az akciótervek előkészítése során folyt társadalmi vita, vagyis az érintetteket a döntések előkészítésébe is bevontuk. Tavaly tavasszal valamennyi régióban folyt konzultáció a lehetséges kedvezményezettekkel, és számos olyan javaslatot beépítettünk a KEOP-ba, amelyet Brüsszel is támogatható célként fogadott el. Most pedig az önkormányzati érdekszövetségekkel – és az NFÜ-vel – közösen szeretnénk szakmai fórumokat szervezni, hogy tájékoztathassuk az önkormányzatokat a pályázatok benyújtásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról, és persze az értékelés során szerzett tapasztalatainkról, például a típushibákról. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége máris jelezte, hogy kész az ilyen együttműködésre.
– Az önkormányzatok – különösen a kistelepülések – számára gondot jelenthet, hogy miként teremtsék elő a projektek megvalósításához szükséges önerőt. Tud valami bíztatót mondani?
– Valóban bukott már el fejlesztési program az önerő hiánya miatt. A kormány – a hasonló helyzetek elkerülése érdekében – tavaly döntött a Sikeres Magyarországért Önkormányzati Infrastruktúrafejlesztési Hitelprogram bővítéséről. Ez azt jelenti, hogy a korábbi 135 milliárd helyett 235 milliárd forintos hitelkeret áll rendelkezésre. A kedvezményes – legfeljebb 25 év futamidejű – kölcsönt a helyhatóságok a kereskedelmi bankokon keresztül vehetik igénybe, kiváltva ezzel a társfinanszírozáshoz szükséges önerőt. Emellett – hatvanmilliárdos keretösszeggel – kötvényfinanszírozási program is indul, és ebből harmincmilliárdot kifejezetten az úgynevezett derogációs, vagyis az uniós csatlakozáskor vállalt környezetvédelmi kötelezettségeink teljesítéséhez elengedhetetlen projektek megvalósításához szükséges önerő megszerzése érdekében kibocsátott kötvények kamattámogatására fordíthatunk. További segítséget jelenthet, hogy ezekhez a derogációs projektekhez társul majd más speciális kamattámogatás is, de a részletek kidolgozása még folyamatban van. Egyébként a helyhatóságoknak jól jönnek ezek a lehetőségek, mert a jövedelemtermelő beruházások esetében az eddigi 90-95 százalékos finanszírozás helyett csak 75-80 százalékra számíthatnak, tehát az önerő a korábbinál lényegesen nagyobb lesz. Ezért vetődött fel az is, hogy a finanszírozásba érdemes lehet bevonni a vonatkozó közbeszerzési eljárásnak megfelelően kiválasztott későbbi üzemeltetőket. Ha például egy vízmű vagy a csatornahálózat és a szennyvízkezelő rendszer üzemeltetésére már a beruházás megkezdése előtt koncessziós szerződést kötnének, a szükséges önerő egy részét a később várható haszon terhére a vállalkozás állhatná.
– Vagyis a lakosság…
– Ez valóban így van, de mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a környezet védelme pénzbe kerül. Tény ugyanis, hogy drágábbak azok a technológiák, amelyeknek kisebb a szennyezőanyag-kibocsátása, illetve az energia- és nyersanyagszükséglete, és a lakossági hulladék kezelése sincs ingyen. Valamilyen mértékig a környezetvédelem rendszerét is piacosítani kell, különben fenntarthatatlanná válik.
– Mikor érdemes benyújtani a pályázatot? Vannak olyan határidők, amelyekre érdemes ügyelni?
– Pályázatot a felhívások megjelenése után bármikor be lehet nyújtani, az értékelés azonban szakaszosan történik. A kiírásban meghatározott határnapok után érkezett dokumentációkat viszont csak a következő csoportban bírálják el. Az NFÜ honlapján nemcsak a pályázati felhívásokat, hanem ezeket a határnapokat is közzéteszik, így ki-ki eldöntheti, hogy miként célszerű időzíteni. Egyébként az első körös pályázatok értékelése már megkezdődött, és a bírálóbizottságok hamarosan javaslatot is tesznek. A végső szót az irányító hatóság, vagyis az NFÜ mondja ki, majd a kedvező döntés után következhet a szerződéskötés, és megindulhat a kivitelezés. A kétfordulós pályázatoknál – a különösen nagy értékű projekteknél – annyiban más a helyzet, hogy először csak arról döntenek, támogatható-e az ötlet. Ennek egyik oka, hogy a teljes – a megvalósíthatósági és a hatásvizsgálatot is tartalmazó – dokumentáció elkészítése meglehetősen munka- és költségigényes feladat, s így a pályázókat megkímélhetjük attól, hogy a második fordulóra nyilvánvalóan elfogadhatatlan elképzelésekkel álljanak elő. Az első fordulóban elfogadott programokat egyébként projekt-előkészítő támogatásban – beleértve a pénzügyi segítséget is – részesíthetjük, amely kiterjedhet többek között a különféle tanulmányok, a műszaki tervek, valamint a közbeszerzési dokumentáció elkészítésére is.
– Tapasztalataik szerint milyen érdeklődést váltottak ki a KEOP keretében meghirdetett programok?
– Eddig mintegy kétszáz pályázat érkezett, és ezek több mint a felében valamilyen „szennyvizes” projekthez kérnek támogatást. Emellett viszonylag nagyobb számban jelentkeztek rekultivációs, természetvédelmi, valamint az energiahatékonyságot szolgáló, illetve a megújuló energia felhasználásával kapcsolatos programokkal is.
– Ha megszületik a döntés, kezdődhet a kivitelezés, és jöhetnek a közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó újabb buktatók. A potenciális kedvezményezettek mennyire ismerik az eljárási szabályokat?
– Eddig is voltak gondok a közbeszerzési eljárások lebonyolításával, és nem zárható ki, hogy lesznek is. Érdemes tehát a kivitelezési tendereket felkészült közbeszerzési szakértő bevonásával előkészíteni, mert ha nem elég transzparens a folyamat, az ország eleshet uniós forrásoktól. Néhány tagállamban előfordult, hogy a szabálytalanságok miatt vissza kellett fizetni támogatást, és ezt el kellene kerülni. Az eljárást ráadásul szeretnénk még szigorítani is, hogy a környezeti szempontok jobban érvényesüljenek. Ma is előnyben részesíthetők a zöld technológiák, ám úgy véljük, kötelezővé kellene tenni, hogy a termékek és szolgáltatások vásárlása esetén részesítsék előnyben a környezetbarát – például energiatakarékos vagy újrahasznosítható anyagokat tartalmazó – termékeket, illetve szolgáltatásokat.