Dés László, Böhm György, Horváth Péter, Korcsmáros György, Nemes István
Valahol Európában
Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg
Kaló Flórián – Aldobolyi Nagy György
Egyedül
Egri Gárdonyi Géza Színház

Néha a nyilvánvaló dolgokról is beszélgetni kell. Időnként a közhelyeket is ki szabad mondani. Nehogy elfelejtsük azokat.
"Hát mért nincs senki most velem?"
Ezt Kuksi mondja Zalaegerszegen. De mondhatta volna Domján Edit, akiről, és akinek emlékéért az egri darab szól, és mondhatnák ma is nagyon sokan. Kuksi háború után egyedül maradt árva, Domján Edit a "konszolidáció" éveiben magára hagyott művész, a sikeres és nagyon-nagyon magányos emberek viszont mai világunk építőelemei.
Zajos, "zűrös" környezetünkben sokszor szeretnénk egy kis nyugalmat, egyedüllétet, különösen akkor, amikor a tömegben már magányosnak érezzük magunkat. A két fogalom összekeveredik, pedig az egyedüllét elsősorban egy fizikai állapotot ír le, a magány egy érzést. Egy kis csend, egy kis magunkkal törődés után sokszor joggal vágyakozhatunk, a magány némaságát, a telefon csengése utáni sóvárgást ép ésszel soha nem kívánhatjuk. Az egyszereplős egri darab semmi mást, mint ezt a lassan őrjítő várakozást mutatja meg. Megözvegyült idős hölgyektől szoktuk hallani: a legpipogyább férj is jobb volt, mint a semmilyen.
Zalaegerszegen a híres film történetével azonos módon egy véletlenszerűen összeverődött gyerekbanda alakítja át, védi meg a magányukban eldurvult, szinte elembertelenedett kis csavargókat. Egy durva gyerekbanda is jó valamire?
Aki vigyázott rám, már nincs velem,
És azt kívánom, bárcsak tudnád,
Hogy mit is érezhet a védtelen!
Radványi Géza 1947-ben forgatta filmjét, Domján Edit 1972-ben lett öngyilkos. Ma nálunk nincsen háború, talán mindenkinek jut víz, és kenyér. De végtelenségig magányos ember, kirekesztett, csavargó és éhes gyerek ma is igen sok van, akkor is, ha nem veszünk róluk tudomást. Érdekmentes együttlétre, az unalomig ismétlődő, egyhangúan zajos programok mellett egy-két jó szót, közös hitet is tartalmazó közösségre rengetegen vágynak.
Ez a ma betegsége.
"Nem akarok eltévedni"
A művészetnek is, a tudománynak is van egy különösen fontos feladata: válaszolni a művészetet, a tudományt nem művelők, az érdeklődők kérdéseire. Ha a művészet válasza összecseng a tudomány válaszával, és ezt képesek vagyunk megérteni, akkor lehet, hogy képesek leszünk megfogadni is javaslataikat. "Magányügyben" nagyon hasonlóak mondataik:
Az egyszemélyes csoport így egy parányi kis kultúra, egyetlen résztvevővel, […]. Minden érzelmi kapcsolat, érdek, hűség saját maga felé irányul. A külső csoportokkal, legyenek azok egy vagy többszemélyesek, csupán egyezkedni hajlandó. […] Az egyszemélyes csoportoknak, a modern személyiségnek, hihetetlen variabilitása van, ami egyben azt is jelenti, hogy sok olyan konstruálódik, amelyik sikeres, hatékony, sőt esetleg még érzelmileg is kiegyensúlyozott. A többség azonban a véletlenszerű szerveződés miatt számos pszichés problémával küzd, elégedetlen önmagával, sodródik. Ez az alapja a depressziós neurózisok, a drogfogyasztás folyamatos növekedésének, a média mérhetetlenül nagy és elfogadott bárgyúságának és meghatározó politikai folyamatoknak is.
A két darab szereplőinek gyerekkorát a háború keserítette. Az egyre jobban öregedő Ratkó gyerekek még panaszkodhatnak, hogy a forradalom napjaiban a felnőttek nem az ő gyermeklelkük jólétével voltak elfoglalva. Ma azonban vitathatatlanul demokrácia és a társadalom jelentős része számára jobb-rosszabb, de rendezett életszínvonal, életminőség van. Kamaszaink, fiataljaink, a sikeres harmincasok mégis szinte magányosabbak, mint valaha.
Ez a diagnózis.
"Talán, lesz még egy életem"
Talán. De nem lehetünk biztosak benne.
Európában kevesen hisznek a reinkarnációban, sokkal többen az egyszeri feltámadásban. Nagyon sokan viszont semmiben nem hisznek. De közülük is nagyon sokan boldogan hinnének, szeretnének végre hinni egy másik élő, hús-vér ember szeretetében.
Ha megkeressük az Interneten Domján Edit igen kevés fennmaradt felvételének egyikét, akkor azt érezhetjük, hogy minden egyes alkalommal, amikor valaki meghallgatja énekét, egy-egy új életet kap a nagy színésznő. Ha a zalaegerszegi művészek kiváló és fegyelmezett játéka hatására egy gyerek csak annyit mond: "nedves lett a szemem", mert a "meghatódás" szót még nem ismeri, akkor tudjuk: ennek a darabnak még sok élete lesz. És ha bármelyik színdarab hatására alapítunk egy kis, helyi banda-egyesületet, vagy egy hétvégén, amikor a magányosok a legmagányosabbak, felvesszük a telefont, akkor tettünk valamit a jelenlegi életért. Akkor számunkra is érkezhet egy "köszönet, mindenért". Mert ez a dal nem csupán egy szó szerint varázsos hang egyik, vagy szinte egyetlen fennmaradt emléke, hanem a magány orvossága.
Köszönet mindenért, amihez kezed ér,
mert minden, ami tőled érkezik, rólad mesél,
és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék, minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol, te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülembe zsibong a vér, hogy fülembe zsibong a vér.
[…]
És két karom kitárva vár!
Ez a gyógyulás.
Révész György
Telhetetleneknek Internetes kereső-programok:
• www.google.com, a legismertebb
• search.yahoo.com, a második
• search.msn.com, a Microsoft keresője
• vizsla.origo.hu, a legnagyobb hazai kereső
• tango.hu, a feltörekvő hazai.
Üssünk be bármelyikbe akármit, ami érdekel minket! Meg fogunk döbbenni, mi mindent megtalálnak!