Tát – ma már nemcsak a tátiak szerint – a „Dunakanyar kapuja”. Ezt jelképezi a 2006. szeptember 9-én felavatott szép köztéri szobor, a Táti Ister-pár, melyet Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotott és méltó helyet kapott Isztergom, azaz Esztergom közelében, hátterében pedig az Iszter, a Duna.

Tát Nagyközség a Duna jobb partján fekszik. Az ősközség észak-nyugati kezdete a 10-es főút 47-es kilométerkőjénél kezdődik, ahol a bécsi főút majdnem érinti a Kis-Dunát. Az 5631 fős lakosság majd 1860 lakásban él 2044 hektárnyi területen.
A falu történetében többször találkozunk nagy árvizekkel. A múlt században 1954-ben, l965-ben, l975-ben és 1991-ben volt komoly árvízveszély. Egy jelentős árhullám 2002 tavaszán vonult le, és árvíz mindenki számára komoly tanulságot jelentett. Akkor derült ki, kinek mi a feladata hasonló helyzetben, honnan lehet segítséget várni (és elvárni), hol vannak a védekezéshez szükséges anyagok, eszközök, stb.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv. szerint a települési önkormányzat feladata a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés, ezen belül a legfeljebb két település érdekében álló védőművek fenntartása, fejlesztése és azokon a védekezés ellátása. A polgármester rendeli el az árvíz- és belvízvédekezéssel, valamint a helyi vízkárelhárítással kapcsolatos kitelepítést, kimenekítést, a visszatelepítést, továbbá közreműködik az ezzel kapcsolatos egyéb feladatok végrehajtásában.
A polgármester tehát a védelmi igazgatás „Janus arcú” közszereplője akkor, amikor védművek hiányában az árvédekezés nem az állami vízügyi szolgálat feladata, hanem helyi vízkárelhárításnak minősül, melyet helyi erőkből, helyi szervezettel kell végrehajtani. A vízügyi szolgálat a helyi vízkárelhárításhoz – felkérésre – szakmai segítséget köteles nyújtani. Ebben a jogkörében a polgármestert a képviselőtestület nem utasíthatja és nem bírálhatja felül, feladatait a képviselőtestület hivatalának közreműködésével látja el. A feladatok két csoportba sorolhatók. Egyfelől kiemelendők a védekezés műszaki feladatainak ellátása érdekében szükséges tevékenységek, a munkaerő, anyag, eszköz, gép és szállítóeszköz folyamatos, a védekezés igényeit kielégítő biztosítása. Másfelől a veszélyeztetett lakosság és javak szükség esetén történő biztonságba helyezése érdekében szükséges (mentés, kitelepítés) tevékenységek, valamint a lakosság és a védekezési erők egészségügyi ellátása, a kitelepítettek szociális ellátása, a járványok megelőzése, elhárítása, a keletkezett károk felmérése, helyreállítása.
Ezzel a felismeréssel szembesültünk olyan helyzetben, amikor a Bős-Nagymarosi vízlépcső megkezdett beruházásai miatt a Duna viselkedése is megváltozott. A munkálatok előtt ugyanis a folyam két partja az esetleges árvizek kezelésére azonos védettségi szinttel rendelkezett. Térségünkben a bal-parti (Szlovákiai-felvidéki) területen a Nagymarosi duzzasztáshoz elkészült a gátrendszer. Így 2002-ben az árhullámnak kizárólagosan jobb-parti terülési lehetősége maradt, a tát-esztergomi öblözetben jelentős területek vannak az ártéren, illetve hullámtéren. Az előre jelzett árhullám érkezésére felkészülve a település védelme érdekében fontos munkálatokat kellett elvégezni.
A 2002 tavaszi árvizet hamar elfelejtették a folyó mentén élők, mert a nyár folyamán olyan kevés vízutánpótlás érkezett, hogy a Kisalföldön évtizedek óta nem tapasztalt vízkorlátozást kellett elrendelni. Augusztusban aztán az amúgy kevésbé szeszélyes időjárású Európa több régiójában ítéletidő tombolt. Augusztus 13-án már sejteni lehetett, hogy minden eddiginél magasabb áradás várható a Dunán, ezért megindult a szakemberek és védekezési anyag átcsoportosítása a Tisza völgyéből a Duna mellé. Problémás helyeknek számítottak Tát, Esztergom, Szob és Szentendre települések.
Táton rövid idő alatt a tavasszal kiépített védelmi vonalat meg kellett erősíteni, a magassághiányos töltéseket homokzsákokkal és fóliaterítéssel kellett alkalmassá tenni a védekezésre, a veszélyeztetett helyek védelmére ideiglenes töltést kellett emelni.
Az augusztus 17-én kiadott árvízi előrejelzés a Duna esztergomi tetőzését 770+20 cm-ben adta meg. Ez az addig mért legnagyobb vízszinthez képest – mely 740 cm volt – mindenképpen új csúcsot ígért. Minden korábbinál nagyobb gépi és emberi erőt kellett bevetni, mert az árvízi szint csaknem mindenütt meghaladta a talajszintet. A kiépített tényleges védelmi vonal 6,5 km-t tett ki. Az apadás időszakában sem lélegezhettek fel a védekezők, mert gyorsan kellett leszedni a gátkoronáról a homokzsákokat, ezzel csökkenteni annak önsúlyát, emellett folytatni kellett a töltések bordás megtámasztásait, hogy azok egy óvatlan pillanatban meg ne csússzanak.
Ezek a könnyen leírt mondatok azonban hihetetlen erőfeszítéseket takarnak. A falu vezetése bízott polgáraiban, a polgárok bíztak vezetőikben. Igazi veszély, de igazi közösségformáló hét is volt. A védekezés műszaki irányítására egyik, a Tisza völgyéből érkező vízügyi mérnök írta utóbb e sorokat:
„Az igazi dráma, a heroikus küzdelem az önkormányzati védekezést jellemezte. Tiszteletet parancsoló látvány, felemelő érzés volt, amikor láttuk azt az önfeláldozó munkát, amelyet nemtől és kortól függetlenül folytattak a helyi lakosok. Tisztelet Tát lakóinak, akik közel 6,5 km hosszon építették ki a védelmi rendszert.”
A védekezés közvetlen költségeiből és az azt követő eltakarítási munkákból a vis maior támogatás 270 millió forintot térített meg, és további 52 millió forint került kifizetésre a károk kompenzálására.
A sikeresen elhárított víz is világossá tette, hogy a jövő akkor lehet reményteljes, ha az árvédelmi művek fejlesztési üteme folytatódik, hiszen a magasabban tetőző árvizek a jövőben nagyobb előfordulási valószínűséggel várhatók, mint az elmúlt időszakban. Fentiek miatt az önkormányzat elsőrendű céljává vált a település árvízi biztonságának megteremtése, melyre lehetőséget adott két állami beruházás egy létesítményként történő megvalósítása, azaz a Tátot elkerülő út alépítményének árvízvédelmi töltéssé történő kiépítése, ugyanis a két funkció összekapcsolásával jelentős közúti és vízügyi ráfordítások takaríthatók meg. A közös projekt megvalósításához a GKM és a KvVM megállapodott az építési költségek viselésében és 2005. szeptember 9-én átadásra került a 4,7 km hosszú töltés, mint I. rendű árvízvédelmi fővonal, mellyel Tát mentett oldali községgé vált, a rajta lévő út pedig Dorog, Tát és Tokod települések közlekedését tehermentesíti.
Ezzel azonban a település árvízi bevédése még nem teljes, ahhoz szükséges az engedélyes tervvel rendelkező II. ütem megvalósítása, két jelentős patak visszaduzzadásának megakadályozása, amelyre a Duna Projekt biztosítana lehetőséget. Emiatt a 2006. áprilisi árhullám még lyukas árvízvédelmi rendszert talált Táton, de az új helyzetben a védekezésért felelős vízügyi szakma – természetesen a település minden lehetséges módon nyújtott segítségével – ismét legyőzte a veszélyt és a törvény értelmében már hivatalosan átvette a mentési munkákat, hiszen a kettőnél több települést szolgáló vízkárelhárítási létesítmények – az árvízvédelmi fővonalak fenntartása és fejlesztése, valamint a védekezés ellátása a vízügyi igazgatási szervezet feladata.