Szíves figyelmüket és támogató közreműködésüket kérve fordulok Önökhöz! Bár nem lepődnék meg, ha nagyon elegük lenne mindenből, aminek köze van a választásokhoz, arra kérem Önöket, hogy legyenek segítségünkre egy a választásban közreműködőket összefogó társadalmi szervezet létrehozásában.

Az alábbiakban elsőbb röviden vázolom, hogyan merült fel az ötlet, majd megadom a szerveződés főbb jellegzetességeit, végül felemlítem a kettős népszavazás néhány tanulságát a szavazatszámlálói oldalról.

Változnak az idők (Tempera mutandum), azaz változik a világ. A múltban négyévenként volt két (egy országgyűlési és egy helyhatósági) választás és néhány helyi és időközi. Azonban az elmúlt időszakban újabb és újabb szavazási események szólítják urnához az állampolgárokat, és ezzel hívják munkára a választások lebonyolítására szolgáló apparátust.
Ezen választások technikai lebonyolítása egyre több pénzt igényelne, de egyre nagyobb teher az egyébként sem túl jó helyzetben lévő költségvetésnek. S akkor még nem is említettük a tényt, hogy a népi kezdeményezések még csak nem is tervezhetőek előre (bár becslési módszerek erre is vannak).
További változás a lebonyolításban részvevők tevékenységének társadalmi elfogadottsága, az ebben történt változások még az előbbieknél is elkeserítőbb jeleket mutatnak. A 2002-es országgyűlési választások után országos kampányból tudhattuk meg, hogy az egész apparátus elcsalta a választásokat. Az elmúlt időszakban a politikusok és pártjaik megkettőzött figyelemre bíztatták az országot, azonban a december 5-i népszavazást követő események mindent felülmúltak. Most már nem csak úgy általában vagyunk csalók, hanem szinte az egész média azt harsogta, hogy az ilyen, meg olyan szavazatszámlálók mintha „itt a piros hol a piros” játékot játszanának keverték a lapokat. Sőt további „galád csalásokat” is meséltek. Mint tudjuk ilyen butaságokat csak, az mondhat, vagy hihet el, akinek fogalmi sincs arról, hogyan történik a szavazatok számlálása.
Sajnos sehol, senki sem állt ki mellettünk, senki sem érezte kötelességének megvédeni a becsületünket, senki sem rögzítette, hogy bornírt rágalmakról van szó. Az OVB és OVI vezetői elvannak a magukkal. A területet felügyelő belügyi vezetés sem érezte szükségét a megszólalásnak. Egyetlen újságíró sem akadt, aki ezeket a gyanúsításokat megkérdőjelezte volna, sőt még rá is játszottak erre. És ebben a „cserbenhagyásban” az sem tud vigasztalni, hogy arra sem hallottunk példát, hogy valahol, valaki illetékes felhívta volna a figyelmet arra, hogy abban az esetben is, ha mindazon abszurd és kivitelezhetetlen disznóságot elkövettük volna, akkor is a kifogásolt szavazókörök teljes szavazói-létszáma is csak töredékét teszi ki az érvényességhez hiányzó több mint félmilliónak. A megkifogásolt  a végére majd 1200-ra duzzadt számoságú – körök kiválasztási „módszere” is megérne egy misét.
Mindezen folyamatok és jelenségek elemzése megérlelte bennem a gondolatot, hogy kellene egy Szövetség, a választások és népszavazásokban dolgozók (elsősorban a szavazatszámlálók) szakmai és érdekvédelmi szerveze.
Természetesen az SZSZB választott tagjai és póttagjai lehetnének a szövetség tagjai, de megfontolandónak tartom a jegyzőkönyvvezetők és különböző szintű választási irodák munkatársai bekapcsolását, sőt nem zárkóznék el a párt-küldöttek csatlakozása lehetőségétől sem.
A szervezet tevékenységi körébe tartozna a közvetlen érdekvédelmi és képviseleti feladatok ellátása mellett, hogy segítséget nyújtson a szakmai felkészülés, továbbképzés esetleg utánpótlás képzés területein. Lehetőséget nyújtana a tapasztalatok kicserélése. Szakértő segítséget nyújthatna a felsőbb választási szervek munkájához, akár a „normál-Hauptmann” (a K&K hadseregében a főparancsnokságon dolgozott egy százados, akinek el kellett olvasnia minden utasítást, hogy érti-e és jól értelmezi-e annak lényegét) intézményre is gondolhatnánk. Egységes fellépést biztosíthatna a média felé.
Megfontolandónak tartom a párt-küldöttek technikai felkészítésének megszervezését és segítését.
Hogyan képzelem? Mindenek előtt fokozatosan kellene fellépni. Első lépésben támogatókat szeretnék találni az elképzeléshez. Az érdeklődés felkeltésére szolgál ez az írás, de ennél többre is. Egyben kérem a T. jegyző hölgyeket és urakat, hogy legyenek segítségünkre és értesítsék az érintetteket az elképzelésről.
A legelső időszakban elegendőnek látszik, hogy pl. vendégként  „A jegyző”-ben egy önálló rovat lehetőségét megkaphatnánk.
Fontos továbblépés lenne, ha egy honlapon (pl. valasztas.hu, jegyzo.hu vagy más befogadó) kapnánk egy group-ot.
Később az önálló honlap látszik megoldásnak, ahol hírek és tájékoztatók mellett vitafórum kerülhet kialakításra.
A szervezet „intézményesülése” után önálló kiadvány és rendezvények is szolgálnák céljainkat.
Végezetül engedtessék meg nekem, hogy felemlítsem a népszavazással kapcsolatos véleményemet és tapasztalataimat, illetve azokat kiegészítsem másokéval is. Mint ismert a Bizottságok működési ideje, reggel öt – negyed hattól, a jegyzőkönyvek aláírásáig, jó 15 óra, ez idő alatt bőven van lehetőség a tagok egymás közötti és a szomszédos bizottságok tagjaival beszélgetésekre. Ezen túlmenően, s bizottsági elnököknek a városházán az ellenőrzések idején van lehetősége más bizottságok vezetőivel és jegyzőkönyv-vezetőivel beszélgetni. Sőt most  a takarékosság jegyében  be kellett menni a tiszteletdíjért, így a pénztárnál való sorban állás alatt is eszmecseréket folytattunk.
Mindenek előtt rögzíteni kell, hogy nem nevezhető szerencsés ötleteknek a két népszavazás kérdéseinek egy szavazólapra történő össze-telepítése. A dolog, azon az elméleti problémán túl, hogy logikai és kommunikáció technikai okokból a függetlenség megsértésével járt, komoly nehézséget okozott az állampolgároknak és nagyon megnehezítette a számlálók munkáját. Ez utóbbiról csak annyit, hogy az összes többi választásnál más logika működik, és azt a bizottsági tagok évek óta nagy gyakorlattal és biztonsággal végezték. Egy másik logika, többek között, ezt a stabilitást veszélyeztette. Meglátásom szerint a vonatkozó törvényeket felül kellene vizsgálni, és meg kellene fosztani az OVB-t attól a lehetőségtől, hogy két független népszavazást egyetlen szavazólapra hozzon össze.
Nem könnyítette a helyzetet az OVI által kidolgozott – de egy kissé átgondolatlannak tűnő – (a szinte kötelező újraszámolások nélkül is) 44 lépést tartalmazó számlálási javaslat, illetve előírás. Szerencsére az eljárást is rögzítő 130. füzetből, a már említett takarékosság miatt, a szokásos 3-4 példány helyett csak egyet kaptunk. A legtöbb bizottságban egy sokkal egyszerűbb, gyorsabb és  ami fő  biztonságosabb eljárást folytattak le. Ami persze nem sértette az előírás alapelveit, csak az állandó átválogatás és az inhomogén csoportok (ami nehezen ellenőrizhető) gondjait oldotta meg. Semmi sem tiltja a részcsomagok képzését.
Ennél a választásnál az előrejelzések alapján egyértelműen látszott, hogy egyetlen igazi kérdés van: a népszavazás(ok) eredményes(ek) lesz(nek) vagy sem? Ennek fényében kiemelt jelentőséget kapott a szavazási jog vizsgálata.
Nos itt is komoly gondok vannak:
Előzetes propaganda és értesítő: Sem az OVI beharangozók, sem a plakátok, sem az OVI és OVB vezetői és sajnos az értesítő szelvény sem hívta fel megfelelően az állampolgár figyelmét, hogy a szavazni csak akkor tud, ha a személyazonosságát és a szavazás napján az adott szavazókörhöz való tartozását érvényes és megfelelő igazolással bizonyította.
De sajnos a szavazások lebonyolításában közreműködők sincsenek teljesen tisztában, hogy az „igazoltatás” módja miért és hogyan került elrendelésre. A legtöbben a felháborodott – alkotmányos jogában korlátozott (ez nem vicc, erre hivatkozik)  állampolgárnak csak hebegni tudnak, ismételgetve, hogy ezt írja elő a törvény. Pedig, mint tudjuk ezen előírások az alkotmányból közvetlenül levezethetők és az eljárást rögzítő törvények is kellően magas szintűek.
Hozzá kell tenni, hogy a média ebben sem ad túl sok segítséget, sőt. Elmondom a saját történetemet. Az egyik dec. 6-i, hétfői – nem bulvár  napilap (bár lehet, hogy csak az on-line verzióban) „munkatársunktól” cikket adott közre. Mélységes felháborodásának adott hangot, hogy gyermeke lejárt személyi igazolvánnyal nem szavazhatott. Beszámolt róla, hogy még a helyi választási irodát is felkereste, de mindenütt a törvényre hivatkoztak. Majd annak a dörgedelmének adott hangot, hogy itt az alkotmányt felülírják mindenféle feles törvényecskékkel. Vettem magamnak a fáradtságot és megkerestem az újság szerkesztőséget és tájékoztattam a cikkben foglalt tévedésekről, ismertetve a valós helyzetet. Nos a cikk még most is ott díszeleg, hozzászólásom nem.
Jegyző hölgyek és urak, köszönöm figyelmük és remélem szíves támogató közreműködésüket
Tisztelettel
Róna György okl. matematikus, informatikai (nem csak számítástechnikai) tanácsadó
Budapest III. kerület 58. számú szavazókör szavazatszámláló bizottságának elnöke
e-mail: rona@interware.hu