A kormány – közel egy esztendős előkészítést követően – 2003. ősszén elfogadta a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény módosításának koncepcióját. A koncepció alapvető célkitűzése volt a decentralizáció folyamatának előre vitele, a regionális és a kistérségi szint megerősítése.
A koncepciót és az annak alapján elkészült törvénytervezetet párját ritkítóan széles szakmai és szervezeti egyeztetés előzte meg a kistérségek településeivel folytatott konzultációktól kezdve az önkormányzati érdekszövetségeken keresztül a tudományos konferenciákig bezárólag.
A kormány a rendkívül alaposan megvitatott, kétkörös előkészítés után 2003 decemberében nyújtotta be a törvénytervezetet az Országgyűlésnek.

A decentralizáció folyamata
A 2002 nyarától a törvényjavaslat megszületéséig eltelt időben a törvénymódosítás előkészítésén túlmenően – összhangban a tervezetben foglaltakkal, azok megalapozásaként is  a rendelkezésre álló eszközökkel segítettük a kitűzött célok elérését, a decentralizáció folyamatát:
 2002 őszén került sor először a területfejlesztés előtt álló aktuális feladatok kormány szintű áttekintésére és meghatározására, amelynek eredményeként született a 2305/2002 (X.10.) Korm. határozat;
 már 2002-ben kormányrendelet rögzítette a kedvezményezett 94 kistérségen belül a leghátrányosabb 42 kistérséget, amelyek társulásai még ez évben pályázhattak mintegy 1,3 milliárd forintos fejlesztési forrásra, erősíthették munkaszervezeteiket;
 a 2003. évi költségvetés lényegesen nagyobb összegeket biztosított területfejlesztésre a korábbiaknál;
 ezen belül 3 milliárdra növelt összeg állt rendelkezésre a kistérségi fejlesztési alapra (KITA), egy milliárd az addig elhanyagolt ipari parkokra és vállalkozási övezetekre (VÖC), a területfejlesztés központi forrásainak jelentős része – elsősorban a mintegy tízmilliárdos terület – és településfejlesztési célelőirányzat (TTFC) 81 % – a – pedig decentralizálásra került a regionális fejlesztési tanácsokhoz, továbbá külön több milliárdos nagyságrendű forrás decentralizálódott a hét hátrányos helyzetű megyéhez;
 háromnegyed éves, valamennyi érintett bevonásával lezajlott egyeztetést követően 2003 végén a ormány rendeletben szabályozta a kistérségek lehatárolását. Az addig a KSH elnökének közleményében szabályozott területi egységek 2004. január 1-jétől az államigazgatás, a statisztika és a területfejlesztés számára egyaránt használható területi egységeket képeznek. Hangsúlyozzuk, hogy mindezen feladatok a kormány térségi – területi kompetenciájába tartoznak. A kormány rendelete semmilyen kötelezettséget nem ró – nem is róhat – az önkormányzatokra e területeket illetően. A felülvizsgálat eredményeként 150-ből 168 kistérség jött létre, amelyek között 8900 lakosú és 250 ezer lakosú ugyanúgy megtalálható, mint 3, illetve 79 településből álló (Budapest és Debrecen egy – egy kistérséget képez);
 a 2004. évi költségvetésben tovább folytattuk a decentralizáció folyamatát. A 16 milliárdos terület és regionális fejlesztési célelőirányzat (TRFC) mintegy kétharmadát a regionális fejlesztési tanácsokra bízta az Országgyűlés. Ezen túlmenően – zökkenőktől nem mentes kormányzati alkukat követően – több mint tízmilliárdos összeg decentralizálódott regionális szintre a tárcáktól is;
 ugyancsak idén tavasszal a kormány maghatározta a kedvezményezett és – ezen belül – a hátrányos helyzetű kistérségeket az új területi beosztásnak megfelelően. Mindkét kategóriában nőtt a kistérségek száma (a 18 új kistérségből 13 kerület a kedvezményezetti kategóriába). A kedvezményezettség, illetve a hátrányos helyzet többletforrásokhoz jutás lehetőségét jelenti az érintettek számára;
 ez év tavaszán került sor a Nemzeti Fejlesztési Terv Regionális Operatív Programjának intézkedései alapján a pályázatok kiírására. Az eddig eltelt rövid idő mutatja, hogy rendkívül eredményes volt a régiók bevonása a ROP tervezésének folyamatába, a regionális fejlesztési ügynökségek (RFÜ) közreműködő szervként történő bevonása: a kitűzött fejlesztési irányok és célok megfelelőségét jól mutatja a hatalmas érdeklődés, a pályázatok nagy száma és a megpályázott fejlesztési források nagysága. Mindez igazolja azon korábbi álláspontunkat is, hogy a ROP bátran rendelkezhet nagyobb aránnyal is az NFT forrásain belül.
A törvénymódosítás előkészítésével kitűzött célokhoz tehát konzekvensen közelítettünk a törvény tervezetének előkészítése és egyeztetése idején is, mivel nem gondoltuk, hogy a törvény módosításáig minden egyéb, hasonló irányú törekvéssel várni kell.
A törvény módosítása
A regionális decentralizáció feladat – és működési elemei erősödnek, a kistérségekben szervezeti reformmal is támogatott megújulásra nyílik lehetőség.
A törvény 2004. június 21-dikén elfogadott és 2004. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítása jelentős állomása egy folyamatnak, sok tekintetben megnyitja a továbblépés, a gyorsabb fejlődés útját, elgördíti az akadályok nagy részét. Ezután is folytatni kell azonban azokat a törekvéseket, amelyek a regionális decentralizációt és a kistérség fokozottabb szerepvállalását a költségvetési törvényen és más szabályozáson keresztül is erősítik.
Kiemelt figyelmet fogunk fordítani például a 2007-13 közötti időszak átfogó fejlesztési tervének és nemzeti fejlesztési tervének előkészítésére. E kérdéskör rendkívüli figyelmet érdemel, hiszen nem csupán arról van szó, hogy a régiók milyen mértékben és milyen elvek, célkitűzések mentén részesednek egy bő középtávú időszak – hazai viszonylatban óriási – fejlesztési lehetőségeiben, hanem arról is, hogy miként alakul a régiók beleszólási lehetősége a tervezés folyamatába, mennyire érvényesülnek a régiók célkitűzései a fejlesztések megvalósulása során. E keretben készítjük elő az új Országos Területfejlesztési Koncepciót és a támogatáspolitikát újra szabályozó országgyűlési határozatot is.
A kormányzati szinten az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) súlyának növekedése – feladatainak bővülése és tagságának megerősítése – jelzi az érintettek befolyásának növekedését az országos szintű döntéshozatalban. Bővebb és operatívabb feladatkört kap a területfejlesztésért felelős miniszter is, érzékeltetve, hogy a területfejlesztés kormányzati szintjén kiemelt jelentősége van a koordinációnak.
Önkormányzatok önkéntessége
Ugyanakkor – az önkormányzati önkéntességet maximális mértékben tiszteletben tartva – a két feladatkör együttes ellátására csak az önkormányzatok ilyen szándéka esetén kerül sor. A területfejlesztési törvény szabályozása ilyen szándék hiányát is minden további nélkül tudomásul veszi és – messzemenően a partnerség alapelvére építve  megfelelő megoldást nyújt a kistérségi fejlesztési tanács szervezeti formájában az önkormányzatoknak és a többi szereplőnek egyaránt. Ezzel összhangba kerül a területfejlesztés kistérségi intézménye és működési területe, a kistérség szervezete pedig  a megyei és a regionális összetételhez hasonlóan – megfelel a partnerség követelményének, lehetővé teszi a többi érdekelt, a gazdaság, a munkáltatók, a munkavállalók, a civil szervezetek szabályozott és hatékony közreműködését a döntések meghozatalában és a fejlesztések megvalósításának valamennyi fázisában.
A törvényi szabályozás megalapozza a kistérségi szakmai kapacitások megerősítésére irányuló törekvéseket. A törvény felhatalmazása alapján készült – egyeztetés alatt, illetve kormányülés előtt álló – rendeleti szabályozásokkal elérhető, hogy a kistérségi szakmai kapacitások integrálása meginduljon és kialakuljanak az erre szolgáló szervezeti formák, amelyek felépítéséhez és működéséhez a rendelkezésre áll forrásokból támogatás is biztosítható. A területfejlesztés szempontjából rendkívül fontos, hogy e munkaszervezetek mielőbb eredményes tevékenységet folytassanak lehetőleg valamennyi kistérségben, de különösen a kedvezményezett, a fejlesztésekhez leginkább támogatásra szoruló kistérségekben. A Nemzeti Fejlesztési Terv, különösen annak Regionális Operatív Programja keretében rendelkezésre álló források megszerzéséhez és felhasználásához, a kistérség fejlesztésében döntéseket hozó testületek döntéseinek előkészítéséhez elengedhetetlen feltétel, hogy az egyébként létező szakmai kapacitások megfelelő szervezettséggel a kistérségi fejlesztési tanácsok, többcélú társulások rendelkezésére álljanak.
A megoldás nem érinti az eddig is – tetszés szerinti összetétellel és működési területtel – működő területfejlesztési társulásokat: mint eddig, ezután is tehetik dolgukat az egyes településcsoportoknak hasznos fejlesztések szervezésben, lebonyolításában. A kistérség munkaszervezetének fokozatos megerősödése, a fejlesztési koncepciók hiánytalanabb elkészítése a kistérség egészére, az egységesebb képviselet a regionális és a megyei döntéshozatal szintjén a jelenleginél kedvezőbb feltételeket teremt számukra is.
A kistérségek a jövőben nem csupán a területfejlesztés kedvezményezett alapsejtjét képezik, hanem feladataik, összetételük, a megyei és regionális döntésekre gyakorolható befolyásuk, saját fejlesztéseik feletti dominanciájuk révén nagyságrenddel fontosabb szerepet kapnak a helyi fejlesztések alakításában.
Erősödő decentralizáció
A törvény módosítása révén erősödik a decentralizáció. Bár – eredeti szándékainkkal nem teljesen egyezően – nem kerül sor a regionális fejlesztési tanácsok és a megyei területfejlesztési tanácsok összetételének módosítására, bővül a RFT – k feladatköre, a fejlesztési források elosztásában vállalható szerepe, működési szabályaik módosítása lényegesen gördülékenyebbé teszi tevékenységüket.
A törvény nem foglalkozik a regionális területi lehatárolással. Jelenleg a hatályos OTK szabályozás területi beosztása szerint működnek a régiók. Budapest és Pest megye által alkotott Közép-Magyarországi régió speciális területfejlesztési igényeinek megfelelő kezelésére a törvény feltámasztja a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács – egyszer már működött – intézményét. A főváros és a regionális fejlesztési tanács közös intézményeként a BAFT alkalmas keretet nyújt az agglomeráció és városa közötti fejlesztések közös érdekeket akceptáló tervezéséhez és hatékony megvalósításához.
A fejlesztések kulcseleme a terület felhasználásnak tervezése és szabályozása. Ma már rendelkezünk Országos Területrendezési Tervvel és az országgyűlés által elfogadott „Balaton – rendezési tervvel”, előkészületben van a budapesti agglomeráció rendezési terve. Ezért is elkerülhetetlen volt, hogy a törvénymódosítás tartalmazza a területrendezés intézményéhez kapcsolódó, az alulszabályozás negatív következményeit kiküszöbölő kiegészítéseket és pontosításokat.
Mindezek alapján a 2002. őszén intenzíven megindult decentralizálási folyamat fontos eszközzel bővült: a területfejlesztési és területrendezési törvény módosítása jelentősen megerősítette a decentralizálás eddigi eredményeit, és több tekintetben megalapozza a tovább lépés lehetőségeit. A törvény hatályba lépésével erősödik a régiók súlya, és alapvetően megnő a kistérségek mozgástere. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a hazai és EU költségvetésből rendelkezésre álló lehetőségeket minél teljesebb körűen használhassák ki a területfejlesztés regionális és kistérségi szereplői, továbbá, hogy egyre jobban bekapcsolódhassanak a jövő tervezésébe: esélyt teremtve egyszerre érvényesíthessék az összetartozást és a lokalitást az integrálódó Európában, a globalizálódó világban.