Dr. Sólyom László köztársasági elnök – az önkormányzati és területfejlesztési miniszter előterjesztésére – 2007. július 1-i hatállyal Törökbálint nagyközségnek városi címet adományozott. Rövid határozat, amelyet a település évtizedes fejlődése alapozott meg. Az ország legnagyobb nagyközsége a 299.-ként nyerte el a kitüntető címet. A cím elnyeréséhez 16 év fejlődésének eredményei, 16 heti munka a kezdeményezés dokumentumának elkészítéséhez és 16 percnyi testületi vitát követő határozat kellett.

Törökbálint a fõváros nyugati kapujában fekszik, az országban szinte egyedülálló módon három autópálya találkozásánál. Az agglomerációs lét és a fõútvonalak közelsége dinamikus fejlõdésre ítélte a települést. A rendszerváltást követõen sorra jelentek meg a nagynevû multinacionális cégek. Folyamatosan növekedett a lakosság száma, az 1990-es 8200-ról a 2006-os 12 500-ra.

A fejlõdés az 1990-es évek elején a helyi infrastruktúra elmaradottságának felszámolásával indult meg. 1993-ra kiépült a telefonhálózat. Ma már hihetetlennek tûnik, de 1992-ben mindössze 50 telefonvonal volt Törökbálinton. 1994-re a település minden utcájában a gáz- és ivóvízvezeték, valamint szennyvízcsatorna létesült. Új, korszerû, jelentõs tartalékokkal bíró szennyvíztisztító telep épült, szinte teljesen önkormányzati beruházásból. 1995-re minden utca szilárd burkolatot kapott.

A fejlõdés természetesen nem járt feszültségek nélkül. A nagyközség jelentõs külterületei kerültek kivonásra a mezõgazdasági mûvelés alól, átsorolásra, beépítésre szánva. A tapasztalat azt mutatta, hogy amíg például 30 hektárnyi lakásépítésre szánt terület alig két év alatt csordultig benépesült, addig ugyanekkora ipari, kereskedelmi, gazdasági célokra szánt övezetbe csak igen lassan érkeztek a felhasználók. A település lakóterülete 1998-ra „megtelt”. Ezt leginkább a humán infrastruktúra fejlõdésének elmaradásában lehetett tapasztalni. Óvodai, iskolai férõhelyhiány keserítette a törökbálintiakat, a sorban állás, várakozás az orvosi rendelõkben nehezítette az életet.

Az új évezred elsõ éveit tehát az intézmények „felhozatalára” kellett szentelni. Iskoláink bõvültek, új sportcsarnokok épültek. A helyzetre mi sem jellemzõbb, minthogy a 2001-ben elkészült és átadott hatcsoportos óvoda után 2005-ben újabb hatcsoportos intézmény tervpályázatát kellett meghirdetni. A helyi élet élhetõbbé tételét és értékeink megõrzését célozta egy új mûvelõdési ház és könyvtár megépítése, minden idõk legnagyobb értékû önkormányzati beruházásaként.

Városok Magyarországon

A hazai városok lakosságszámban, fejlettségben igen színes spektrumot mutatnak. Visegrád elsõsorban történelmi múltja, jelentõsége, kevésbé lakosságszáma okán büszkélkedhet városi ranggal. Hiszem azt, hogy Törökbálint nem a közel 13 ezer fõs lélekszáma okán lehetett város. Ezt támasztja alá az a felmérés is, amely tavaly készült nem kevesebb, mint 15 fejlettségi mutató súlyozott egybevetésével. A felmérés városunkat az ország ötödik legfejlettebb településeként rangsorolta.

Törökbálint 2006-ban Magyarország legnépesebb nem városi jogállású települése volt. 12 000 lakosával kiemelkedik nemcsak a nagyközségi állományból, lélekszáma néhány történelmi kisvároséval vetekszik, az ország 130. legnépesebb településeként súlya van, amely még a Budapest környéki agglomerációban is jelentõsnek mondható. Az elmúlt években a 10 000 fõt meghaladó nagyközségek szinte kivétel nélkül várossá lettek. A várossá nyilvánított települések átlagos népességszáma a kilencvenes években egyre kisebb mértéket öltött, utoljára, 2005-ben már 6000 fõ körül alakult. Jelenleg Magyarországon több olyan város is van, amelynek lélekszáma nem éri el a 2000 fõt sem (például Pálháza, Zalakaros vagy Balatonföldvár). A városi cím elnyerésével Törökbálint 160 más magyar várost tudhat maga mögött a népességszám szerinti hazai rangsor tekintetében.

Mikor van ideje?

Elõször is: mikor nincs? Nincs várossá válás a választás évében. Illõ korlátozás, hiszen a szakmai eredményt, a lokálpatrióta büszkeséget nem szabadna kampánycélokra felhasználni.

A legcélszerûbb idõpont a választást követõ év, de ezzel meg az a baj, hogy már január 31-ig be kell nyújtani a kezdeményezést alátámasztó dokumentumot, egy komoly munkát igénylõ szakmai tanulmányt. Elkészítése nem kis feladat, és az elõzõ év õszén megválasztott új önkormányzat még csak szárnyait bontogatja (vagy éppen: oroszlánkörmeit próbálgatja), kisebb gondja is nagyobb, mint a dokumentum elkészíttetése. Lehet, hogy volna testületi akarat, de nincsen elegendõ idõ a dokumentum öszszeállíttatásához. Így aztán a választás utáni évben kevesebb, késõbb pedig több a kezdeményezés. Törökbálinton szinte példátlan módon: egy civil szervezet, helyi egyesület készítette el elõre, 2006 nyarán a dokumentumot, így az október 1-én megválasztott képviselõ-testületnek már csak határozatot kellett elfogadnia a benyújtásról.

Urbanisztikai és közigazgatási szakmai körökben vita folyik arról, hogy nem lesze már elegendõ Magyarországnak ennyi város? Az idén rangot kapottakkal együtt 300 fölé emelkedik számuk, településeink közel 10%-a város, ez pedig már az uniós átlagot mutatja. Az prognosztizálható, hogy már a közeli jövõben szigorúbb elbírálásra számíthatnak a városi rangra aspiráló nagyközségek. Ebbõl a meggondolásból is ideális volt a kezdeményezés benyújtásának idõzítése.

Társadalmi fogadtatás

Most, hogy megvan a városi rang, mondhatni: elcsitultak azok a viták, amelyek a várossá válás kapcsán korábban fellángoltak. Rendkívül sokrétûen fogalmazódtak meg álláspontok. A „régi törökbálintiak” körében sem volt egyértelmû a támogatottság, voltak akik a „…mi ebbe a faluba születtünk, jó lesz nekünk így is…” véleményt hangoztatták, mások szerint pedig: „…igazán itt már az ideje, hogy város legyen a falunkból”. A közelmúlt „telepesei” – a fõvárosból annak peremére, zöldövezetbe költözõk – körében pedig ezt hallhattuk: „…nem azért jöttünk ki falura, hogy most várost csináljatok belõle!”

Hogy ezek a vélemények mennyire eltérõek voltak, azt leginkább egy 2003- ban tartott helyi népszavazás mutatta meg. Bár a voksolásra nem jött el a választópolgárok fele, így az legfeljebb közvélemény-kutatásnak volt tekinthetõ, ám a városra adott igenek és nemek között minimális, mindössze 2 szavazat volt a különbség. A döntést a képviselõ-testület hozta meg: akkor nem kezdeményezte a várossá nyilvánítást.

Alighanem igazuk volt azoknak, akik azt mondták: majdnem mindegy is, hogy város vagy nagyközség, a kérdés az: hogyan élünk benne. Valóban: a különbség legfeljebb szerény anyagiakban lesz mérhetõ.

Mi lesz más?

A különbözõ szakmai körök eltérõ módon határozzák meg, hogy számukra mit jelent a város. Az építészek sommás értékelése szerint város az, ahol az épületeken nem csak a jellegzetes vízszintes, hanem függõleges struktúrák is megjelennek, azaz vannak többszintes, magas épületek. A statisztikus minden bizonnyal a lakosságszámot nézi. A szociológus a helyi társadalom fejlettségét, az intézményrendszer szolgáltatási színvonalát, összetételét.

A várossá válással kapcsolatban megfogalmazott legtöbb ellenérzés a beépülés, a zsúfoltság növekedése és a hagyományos törökbálinti településarculat elvesztésétõl való félelem okán fogalmazódott meg. Évek munkája kellett ahhoz, hogy széles körben nyilvánvalóvá tegye a település vezetése: a helyi építési jogalkotás – amely a helyi önkormányzat kezében van – nem óhajt teret engedni magas épületek létesítésének. Épített környezetünk értékeit pedig külön rendelet védi.

Kulcskérdés volt – és még ma is az – hogy a város központja milyen módon alakítható ki, formálható át. Törökbálintnak az a jellegzetessége, hogy a településközpont a falu szélén, egy egyébként természeti értékeit tekintve szépséges ófalui részen van. Soha nem került számításba, hogy máshol legyen. Különösebben helye sem lenne, hiszen meglévõ, belterületi parkjainkat nagyon védjük a beépítéstõl. A legnagyobb elõrelépés 2003–2006 között volt, amikor megindult és „termõre fordult” a településközpont rehabilitációs folyamata. Ennek keretében, ezt célozva nyert 3 millió eurós támogatást az önkormányzat a már említett kulturális központ felépítésére.

Némi többletbevételt fog majd hozni Törökbálintnak a városi rang. Pontosabban: mérsékeltebb lesz az adóerõ-képesség miatt elvonás. Persze akkor, ha a következõ évek költségvetési törvényei is követik az elõzõk hagyományait. Ha marad a szabályozás, akkor a törökbálinti 5 milliárdos költségvetés akár 100-120 millió forint többletbevételre (elvonásmérséklésre) számíthat.Többletfeladatok nem nagyon lesznek. Részben azért, mert már eddig is ellátta a település, részben pedig azért, mert – egy kivétellel – az összes szomszédja városi ranggal bír. Térségi funkció nemigen akad Érd és Budaörs szomszédságában. Ami jó lenne helyben: az okmányiroda, de ezt Budaörs rendkívül hatékonyan, gördülékenyen látja el. ■