Amennyiben egy társadalmi szervezet (továbbiakban szervezet) közhasznú szervezetkénti nyilvántartásba vételét kérik, abban az esetben sokkal szigorúbb feltételeknek kell hogy a szervezet megfeleljen mind a bejegyzési eljárás során, mind a továbbiakban a működés tekintetében.
Ezen szigorúbb szabályokat a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) tartalmazza.

Ksztv. 3. §-a értelmében a következő közhasznúsági fokozatok megszerzésére van lehetőség: „közhasznú” vagy „kiemelkedően közhasznú”. Az interneten sok olyan minta található, ahol „kiemelten közhasznú” szervezetet említenek, de ilyen közhasznúsági fokozatba sorolásra nincs lehetőség. Egy szervezet a közhasznú jogállását a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vételéről rendelkező végzés jogerőre emelkedésének napján szerzi meg.

A Ksztv. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen, e törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat, és – ha tagsággal rendelkezik – nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásaiból.

Ez a rendelkezés 2 fontos feltételt is szab. Az első a közhasznú szervezet tevékenységére vonatkozik.
A Ksztv. 26. § c) pontja meghatározza a közhasznú tevékenység fogalmát, mely szerint közhasznú tevékenység: a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló következő – a szervezet létesítő okiratában szereplő – cél szerinti tevékenységek:
1. egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenység,
2. szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása,
3. tudományos tevékenység, kutatás,
4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés,
5. kulturális tevékenység,
6. kulturális örökség megóvása,
7. műemlékvédelem,
8. természetvédelem, állatvédelem,
9. környezetvédelem,
10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet,
11. hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése,
12. emberi és állampolgári jogok védelme,
13. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység,
14. sport, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás alapján folytatott sporttevékenység kivételével,
15. közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tűzoltás, mentés, katasztrófa-elhárítás,
16. fogyasztóvédelem,
17. rehabilitációs foglalkoztatás,
18. munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése – ideértve a munkaerő-kölcsönzést is – és a kapcsolódó szolgáltatások,
19. euroatlanti integráció elősegítése,
20. közhasznú szervezetek számára biztosított – csak közhasznú szervezetek által igénybe vehető – szolgáltatások,
21. ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó tevékenység,
22. a közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység,
23. bűnmegelőzés és az áldozatvédelem,
24. az elektronikus közszolgáltatások alapszolgáltatásként történő biztosítása;

Ügyelni kell azonban arra, hogy a közhasznú tevékenységek formális, a Ksztv. törvényi szövegét idéző felsorolása a létesítő okiratban önmagában nem alkalmas arra, hogy a bíróság a közhasznú tevékenység tényleges tartalmát megvizsgálhassa. (KGD 2000. 222., KGD 2000. 179.)
Erre mutatott rá a 4/2006. Közigazgatási jogegységi határozat is, mikor azt mondta ki, hogy szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen tényleges tevékenységet folytat, közhasznú céljait milyen módon valósítja meg.
Ezért az létesítő okiratban meg kell határozni azt is, hogy a felvállalt közhasznú feladatokat milyen konkrét tevékenységek végzése útján kívánják teljesíteni.

A másik feltétel a szolgáltatás nyilvánosságára vonatkozik. A 4/2006. Közigazgatási jogegységi határozat álláspontja szerint a közhasznú tevékenység nyilvánosságának elve azt kívánja meg, hogy a szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést a létesítő okirat biztosítsa. E követelménynek oly módon tehet eleget, ha a kívülállók részéről való igénybevételt kifejezetten megengedi, illetve a létesítő okirat tartalmazza azt, hogy – a Ksztv. szóhasználatával élve – „nem zárja ki”.
/Nem vehető közhasznú szervezetként nyilvántartásba az olyan nyilvántartott tagsággal rendelkező egyesület, melynek alapszabályában nem szerepel, hogy a közhasznú szolgáltatásból tagjain kívül mások is részesülhetnek (KGD 2000. 221., KGD 2000. 211.)/

A közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet:
– vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez [Ksztv. 4. § (1) bekezdés b) pont],
Vállalkozási tevékenység: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenység, ide nem értve a bevétellel járó cél szerinti tevékenységet, valamint a közhasznú tevékenységhez nyújtott támogatást [Ksztv. 26.§ l) pont]
– a gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítő okiratban meghatározott tevékenységére fordítja [Ksztv. 4. § (1) bekezdés c) pont],

– közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt [Ksztv. 4. § (1) bekezdés d) pont].
Közvetlen politikai tevékenységnek számít a pártpolitikai tevékenység, továbbá országgyűlési képviselői, megyei, fővárosi önkormányzati választáson jelölt állítása [Ksztv. 26. § d) pont]

A közhasznú szervezet létesítő okiratának az előbbieken túlmenően további követelményeknek is meg kell felelnie.
Ksztv. 7. § (1) bekezdése szerint a több tagból (személyből) álló legfőbb szerv, valamint a legfőbb szervnek nem minősülő ügyintéző és képviseleti szerv ülései nyilvánosak. Ezen rendelkezés értelmében zárt ülés tartására nincs lehetőség és a létesítő okiratnak tartalmaznia kell, hogy a legfőbb szerv, illetve az ügyintéző és képviseleti szerv ülései nyilvánosak.

Több tagból (személyből) álló legfőbb szerv esetén a közhasznú szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell a 

– legfőbb szerv és az ügyintéző és képviseleti szerv (továbbiakban együtt: vezető szerv) ülésezésének gyakoriságára – amely az évi egy alkalomnál kevesebb nem lehet – ülései összehívásának rendjére, a napirend közlésének módjára, üléseinek nyilvánosságára, határozatképességére és a határozathozatal módjára vonatkozó szabályokat (7. § (2) bekezdés a) pont),
/Jogszabálysértő a társadalmi szervezet közhasznúvá nyilvánítása, ha az alapszabály nem tartalmazza a vezetőség létszámára, ülésezésének gyakoriságára, határozatképességére, határozathozatalára, a közgyűlés és a vezetőség összehívásának rendjére és működésére vonatkozó szabályokat (BH 2000. 229.)/

–  a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat (7. § (2) bekezdés b) pont),

Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a Ksztv. 8. § (1) és (2) bekezdése, továbbá a 9. § (1) bekezdése tartalmazza.

A 8. § (1) bekezdésének megfelelően a vezető szerv határozathozatalában nem vehet részt az a személy, aki vagy akinek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa (a továbbiakban együtt: hozzátartozó) a határozat alapján
a) kötelezettség vagy felelősség alól mentesül, vagy
b) bármilyen más előnyben részesül, illetve a megkötendő jogügyletben egyébként érdekelt. Nem minősül előnynek a közhasznú szervezet cél szerinti juttatásai keretében a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető nem pénzbeli szolgáltatás, illetve a társadalmi szervezet által tagjának, a tagsági jogviszony alapján nyújtott, létesítő okiratnak megfelelő cél szerinti juttatás.

A (2) bekezdés a felügyelő szerv tagjainak összeférhetetlenségére vonatkozik. Eszerint nem lehet a felügyelő szerv elnöke vagy tagja, illetve könyvvizsgálója az a személy, aki
a) a vezető szerv elnöke vagy tagja,
b) a közhasznú szervezettel a megbízatásán kívüli más tevékenység kifejtésére irányuló munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll, ha jogszabály másképp nem rendelkezik,
c) a közhasznú szervezet cél szerinti juttatásából részesül – kivéve a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető nem pénzbeli szolgáltatásokat, és a társadalmi szervezet által tagjának a tagsági jogviszony alapján nyújtott, létesítő okiratnak megfelelő cél szerinti juttatást -, illetve
d) az a)-c) pontban meghatározott személyek hozzátartozója.

9. § (1) szerint a közhasznú szervezet megszűntét követő két évig nem lehet más közhasznú szervezet vezető tisztségviselője az a személy, aki olyan közhasznú szervezetnél töltött be – annak megszűntét megelőző két évben legalább egy évig – vezető tisztséget, amely az adózás rendjéről szóló törvény szerinti köztartozását nem egyenlítette ki.

4/2006. Közigazgatási jogegységi határozat álláspontja szerint a közhasznú szervezet létesítő okiratának elégendő a Ksztv. 8. és 9. §-ára való utalással tartalmazni a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat.
Az összeférhetetlenségi szabályokat – illetve az erre való utalást – azonban nem csak a létesítő okiratnak kell tartalmaznia. A vezető tisztviselőknek a tisztségüket elfogadó nyilatkozatban is külön nyilatkozniuk kell arról, hogy velük szemben fennállnak e a Ksztv. 8. és 9. §-ban meghatározott kizárási okok.
– ha a közhasznú szervezet működését és gazdálkodását ellenőrző, a vezető szervtől elkülönült szerv (a továbbiakban: felügyelő szerv) létrehozása vagy kijelölése kötelező, tartalmaznia kell a felügyelő szerv létrehozására, hatáskörére és működésére vonatkozó szabályokat [Ksztv. 7.§ (2) bekezdés c) pont],
Ha a közhasznú szervezet éves bevétele meghaladja az ötmillió forintot, a vezető szervtől elkülönült felügyelő szerv létrehozása akkor is kötelező, ha ilyen kötelezettség más jogszabálynál fogva egyébként nem áll fenn. (Ksztv. 10. § (1) bekezdés)
Amennyiben a szervezet várható bevétele az ötmillió forintot nem haladja meg, abban az esetben tartalmaznia kell az alapszabálynak ezen tényt, illetve azt, hogy felügyelő szervet ezért nem hoz létre.
– közhasznú szervezet éves beszámoló jóváhagyási módjára vonatkozó szabályokat. [Ksztv. 7. § (2) bekezdés d) pont].

A Ksztv. 7.§ (3) bekezdés a)-d) pontjai olyan tartalmi elemeket sorolnak fel, amelyek nem feltétlenül kell, hogy a létesítő okirat részét képezzék, belső szabályzat is rendelkezhet ezen szabályokról, de csak abban az esetben, ha a létesítő okiratban megtalálható az erre vonatkozó felhatalmazás.
Az előbbieknek megfelelően belső szabályzat is rendelkezhet:
– olyan nyilvántartás vezetéséről, amelyből a vezető szervek döntéseinek tartalma, időpontja és hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzők számaránya (ha lehetséges, személye is) megállapítható [Ksztv. 7. § (3) bekezdés a) pont],
/A közhasznú szervezet létesítő okiratának, vagy belső szabályzatának kell rendelkeznie a vezető szerv döntéseinek nyilvántartásáról (KGD 2000. 237.)/

Ezen szabálynak az a célja, hogy közhasznú szervezet működését átláthatóbbá tegye, elősegítse a döntéshozatal nyomon követhetőségét, biztosítsa a kellő nyilvánosságot. A nyilvántartás formáját illetően azonban nincs törvényi előírás. Lényeges szempont a döntéshozatal körülményeinek és a döntések tartalmának rögzítése oly módon, hogy az bármikor visszakereshető, utólagosan is igazolható maradjon. A nyilvántartás céljára minden olyan dokumentáció (akár lefűzött jegyzőkönyvek, akár külön vezetett nyilvántartás) elfogadható, amely biztosítja a vezető szerv döntései tartalmának, időpontjának és hatályának, illetve a döntést támogatók és ellenzők számarányának (ha lehetséges, személyének) utólagos megismerhetőségét, igazolását (4/2006. Közigazgatási jogegységi határozat).

– a vezető szervek döntéseinek az érintettekkel való közlési, illetve nyilvánosságra hozatali módjáról [Ksztv. 7. § (3) bekezdés b) pont],

Elfogadható például, ha a létesítő okirat azt tartalmazza, hogy az érintetteket ajánlott levélben értesítik, illetve az egyesület – pontosan megnevezett – honlapján nyilvánosságra is hozzák a vezető szervek határozatait.
/Sérti a társadalmi szervezet demokratikus működési elvét, ha a létesítő okirat a vezető  szervek üléseinek nyilvánosságáról, a vezető szervek döntéseinek nyilvántartásáról, közléséről, nyilvánosságra hozataláról nem rendelkezik (KGD 2000. 292)
A közhasznú szervezet esetén a vezető szerv döntéseiről való közlési, illetve nyilvánosságra hozatali módról, a működéssel kapcsolatban keletkezett iratokba való betekintés rendjéről a létesítő okiratban, vagy annak felhatalmazása alapján belső szabályzatban kell rendelkezni (KGD 2001. 101.)/

– a közhasznú szervezet működésével kapcsolatosan keletkezett iratokba való betekintés rendjéről [Ksztv. 7. § (3) bekezdés c) pont],

Ennek megfelelően meg kell határozni, hogy a betekintés milyen eljárási rend alapján, hogyan valósul meg, kinél, milyen formában kell kezdeményezni, ki és hogyan gondoskodik a megvalósulásról stb.

– a közhasznú szervezet működésének, szolgáltatásai igénybevétele módjának, beszámolói közlésének nyilvánosságáról [Ksztv. 7. § (3) bekezdés d) pont].
Amennyiben „kiemelkedően közhasznú” közhasznúsági fokozatot kívánnak elérni, úgy a Ksztv. 5. §-a értelmében a létesítő okiratnak – az előbbieken túlmenően – tartalmaznia kell, hogy a szervezet
– a közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, amelyről törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint valamely állami szervnek vagy a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia, továbbá
– a létesítő okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait a helyi vagy országos sajtó útján is nyilvánosságra hozza.
Amennyiben a társadalmi szervezet alapító okirata megfelel az előbbi követelményeknek, csak abban az esetben vehető közhasznú szervezetként nyilvántartásba.
/Csak a jogszabályoknak megfelelő alapító okirat alapján minősíthető az egyesület közhasznú szervezetté (KGD 2000. 235, KGD 1999. 367.)/
Természetesen nemcsak társadalmi szervezetek közhasznú nyilvántartásba vételét lehet kérni. A Ksztv. 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy közhasznú szervezetté minősíthető a Magyarországon nyilvántartásba vett
1.) társadalmi szervezet, kivéve a biztosító egyesületet és a politikai pártot, valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet),
2.) alapítvány,
3.) közalapítvány,
4.) köztestület, ha a létrehozásáról szóló törvény azt lehetővé teszi,
5.) országos sportági szakszövetség,
6.) nonprofit gazdasági társaság,
7.) a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Rektori Konferencia,
8.) európai területi együttműködési csoportosulás,
9.) nem költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény,
10.) közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet,
11.) vízitársulat.
A 1)-4) felsorolt esetekben közhasznú szervezetté minősítést a nyilvántartásba vételi eljárással egyidejűleg is lehet kérni a reá irányadó szabályok szerint.

Amennyiben a szervezet nem közhasznú szervezetkénti nyilvántartába vételét kérik, illetve a szervezet nem közhasznú szervezetként működik, abban az esetben nagyon fontos, hogy a létesítő okirat ne tartalmazzon semmilyen olyan elemet, mely azt a – téves – látszatot kelti, vagy keltheti, hogy a szervezet közhasznú.
A közhasznúsági nyilvántartásba vétel, a közhasznúsági fokozatok közötti átsorolás, valamint a közhasznú jogállás törlése iránti kérelmet a szervezet nyilvántartásba vételére illetékes bíróságnál, ha a nyilvántartásba vételre nem a bíróság jogosult, az erre jogosult szervezetnél kell benyújtani (Ksztv. 22. § (1) bekezdés)

A közhasznúsági nyilvántartásba vételről, az átsorolásról és a törlésről a bíróság nemperes eljárásban, soron kívül határoz (Ksztv. 22. § (3) bekezdés).