Az önkormányzatok közbeszerzései során számos fontos kérdés merült fel az ajánlati biztosítékkal kapcsolatban. Ezek közül jártunk körbe néhány, a gyakorlat során gyakran jelentkező kérdéskört.

A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. §-ában szabályozott ajánlati biztosíték arra szolgál, hogy az ajánlattevők betartsák az ajánlati kötöttségből fakadó kötelezettségeiket, így biztosítva azt, hogy az ajánlatkérő a szerződés megkötésének meghatározott időpontjában lehetőleg ne maradjon a szerződést megkötni kívánó másik fél nélkül. A Kbt. 59. §-ának (1) bekezdése alapján az ajánlati biztosíték az ajánlati kötöttség megtartását hivatott biztosítani, ugyanakkor az ajánlat visszavonásán túl az 59. § (4) bekezdése alapján e körbe tartozik az az eset is, amikor a nyertes ajánlattevőnek felróható egyéb okból marad el a szerződéskötés az ajánlati kötöttségének időtartama alatt.

Hangsúlyozandó, hogy a Kbt. nem teszi kötelezővé az ajánlati biztosíték kikötését, az kizárólag jogosultság az ajánlatkérő számára. Abban az esetben lehet indokolt ajánlati biztosíték előírása, ha az eljárás nagy értéke, vagy egyéb körülmények miatt az ajánlatkérőnek jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy a szerződéskötés ne hiúsulhasson meg.

Az ajánlattevőnek kell – ajánlata érvényességének egyik feltételeként [Kbt. 74. § (2) bekezdés c) pont] – igazolnia, hogy a biztosítékot az ajánlatkérő az előírt mértékben és határidőben rendelkezésére bocsátotta. A Kbt. 59. §-ának (2) bekezdése alapján az ajánlati biztosíték az ajánlattevő választása szerint teljesíthető az előírt pénzösszegnek az ajánlatkérő bankszámlájára történő befizetésével, bankgarancia biztosításával vagy biztosítási szerződés alapján kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvénnyel. Fontos kiemelni, hogy az ajánlattevő joga megválasztani, hogy e három forma közül melyiket kívánja alkalmazni, az ajánlatkérő e körben megszorítást nem tehet.

Az ajánlati biztosíték mértéke természetesen az esélyegyenlőség alapelvi követelményéből fakadóan nem állapítható meg oly módon, hogy az ajánlattevők indokolatlan és hátrányos megkülönböztetését okozza. Annak érdekében, hogy az ajánlatkérők az ajánlati biztosíték összegét ne határozhassák meg túlzott mértékben, a Kbt. 59. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy a biztosíték mértékének kiszámításakor azt kell szem előtt tartani, mekkora költség keletkezne az ajánlatkérőnél, ha az ajánlattevő visszavonná ajánlatát vagy nyertessége ellenére nem kötne szerződést. Megjegyezzük, hogy a Kbt. által e körben használt „költség” kifejezés a korábbi Kbt. által használt „veszteség” fogalmához képest mindenképp szűkebb kört ölel fel. Álláspontunk szerint e fogalomba csak az ajánlati kötöttség megsértése kapcsán ténylegesen felmerülő (pl. az új eljárás lefolytatásával kapcsolatos) költségek értendőek bele, kérdéses ugyanakkor, hogy a tényleges kárra, vagy esetlegesen az elmaradt haszonra is vonatkoztatható-e az előírás.

Amennyiben az ajánlatkérő a részajánlattétel lehetőségét biztosítja, úgy az ajánlati biztosíték mértékét részenként külön-külön kell meghatároznia, értelemszerűen az egyes részek egymáshoz viszonyított becsült értékével arányosan.

Az ajánlati kötöttség megsértésének – ide értve a szerződéskötés ajánlattevőnek felróható okból történő, az ajánlattevő ajánlati kötöttsége alatti elmaradását is – következménye az ajánlati biztosíték elveszítése, melyet a Kbt. 59. §-ának (4) bekezdése szabályoz. Az ajánlati biztosítéknak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a célját betöltse, azaz olyan összegű biztosítékot célszerű megállapítani, amely már kellően ösztönzi az ajánlattevőket, hogy „vegyék komolyan” az eljárást.

A biztosíték összegének meghatározása során azonban érdemes tekintettel lenni arra is, hogy a megadott összeg az ajánlatkérőt is érintheti. Ha ugyanis az eljárás eredményéről az ajánlati kötöttség alatt nem tájékoztatja az ajánlattevőket, minden ajánlattevő részére köteles az ajánlati biztosítékkal megegyező összeget megfizetni azzal, hogy emellett természetesen a pénzben lerótt ajánlati biztosíték, illetve a más formában (bankgarancia, biztosítási kötelezvény) teljesített ajánlati biztosíték is visszajár. Abban az esetben pedig, ha az ajánlatkérő jogtalanul elzárkózik a szerződés megkötése elől, akkor ugyanilyen kötelezettsége van a szerződéskötésre jogosult ajánlattevővel szemben. Ennek megfelelően a Kbt. 59. §-ának (6) bekezdése rendezi az ajánlati biztosíték, illetve kétszeres összege visszafizetésének szabályait, ide értve ennek határidejét is (tíz nap), amelyet a visszafizetésre okot adó körülmény bekövetkezésétől kell számítani.

Az ajánlati biztosíték mértékének meghatározásakor azt is célszerű figyelembe venni, hogy az ajánlattevők számára anyagi teherként merül fel az ajánlati biztosíték rendelkezésre bocsátása, különösen, ha azt bankgarancia vagy biztosítási kötelezvény formájában adják. E költségeket pedig az ajánlattevők nagy valószínűséggel az ajánlati árukban fogják érvényesíteni. Erre figyelemmel egy túlságosan magas ajánlati biztosíték szükségtelenül megdrágíthatja a beszerzést.

Összefoglalva: az ajánlati biztosítékkal kapcsolatban is elmondható, hogy az ajánlatkérőknek nagyon alapos, minden körülményre kiterjedő körültekintéssel kell eljárniuk annak a kérdésnek a vizsgálatakor, hogy kívánnak-e ajánlati biztosítékot előírni és ha igen, akkor milyen feltételekkel.