1. Bevezető gondolatok

A téma aktualitását az adja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-ei, és az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil Törvény) 2011. december 14-ei hatálybalépésével a sportegyesületek jogi szabályozása teljesen új szabályozási alapokra került. Bár a jogforrások újak, az új Ptk. a sportegyesületek szabályozását alapjaiban nem írta felül, mégis rendkívül sok részletszabállyal gazdagította azt. Az egyesületi szabályok kisebb horderejű módosítását alátámasztja az a tény, hogy bár az új Ptk. 2014. március 15-én hatályba lépett, az (sport)egyesületek alapszabályát elegendő 2016. március 15-ig hozzáigazítani. [2013. évi CLXXVII. törvény 11. § (3) bekezdése ugyanis az alábbiakat állapítja meg: „Az (1) bekezdés szerinti egyesület és alapítvány a létesítő okirata (1) bekezdés szerinti módosításának bírósági nyilvántartásba vételét, legkésőbb azonban 2016. március 15. napját követően csak a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő létesítő okirat alapján és a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően működhet.”]

Az új Ptk. egyesületekre vonatkozó szabályait a sportegyesületekre is alkalmazni kell, ennek megfelelően csak sportcélja megvalósítása érdekében, kizárólag kiegészítő jelleggel végezhet gazdasági tevékenységet, amely egyesületi céljával szorosan összefügg. Egyértelműen rögzíti, hogy a (sport)egyesület vagyonát céljának megfelelően használhatja, de nem oszthatja fel tagjai között és a tagok részére nyereséget nem juttathat. A régi, hatályon kívül helyezett Ptk.-hoz hasonlóan a továbbiakban is az egyesületek csak egyesületekkel egyesülhetnek és azokká válhatnak szét, de egyértelműen rögzíti, hogy egy sportegyesület abban az esetben is jogutód nélkül szűnik meg, ha célját megvalósította, illetve céljának megvalósítása lehetetlenné vált, továbbá ha tagjainak száma hat hónapon át 10 főnél kevesebb maradt.

Miért emelkedik ki a sport a szabadidős tevékenységek közül? Az amatőr sportolás – szemben a profi sporttal – a fizikai és mentális egészség megőrzésének talpköve, amelynek az előbbiek során említett szabályozott és szervezett alapokon kell nyugodni. Az új jogi alapok ellenére tapasztalatom szerint sem a sportolás, sem a helyi tömegsport nem kapta meg az őket megillető figyelmet. A sportolás támogatásra érdemes és arra rá is szorul, hiszen az amatőr sportok és helyi sportrendezvények rendkívül ritkán kapják meg azt a figyelmet és támogatást, amellyel legalább a költségeik ellensúlyozhatók. De miért érdemesek erre a támogatásra?

A sport örömet, aktív kikapcsolódást nyújt,¹ erősíti a csapatszellemet, mentális technikákat kínál a stressz levezetésére és az összpontosításra. Korunk mozgásszegény életmódját ellensúlyozza és hozzájárul az életminőség javításához. Egészségmegőrző szerepe már közhelynek számít, amelyet hangsúlyozni mégsem lehet eléggé.

A fizikailag egészséges társadalom előnyei pedig nem csak gazdaságilag, számokban mérhetők, mégis vitán felül állnak. Bizonyos esetekben az amatőr sportnak reklám (üzleti) szerepe is van, amellyel önkormányzati bevételt generál. Végül, de nem utolsósorban, ne feledkezzünk meg arról, hogy a sport – akár a hadsereg – hagyományosan kitörési lehetőség és esély a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására is.

2. Az önkormányzatok szerepe a helyi sportélet szervezésében

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény a sport kérdéseit csak közvetetten érintette, maga a sport, mint kifejezés nem is szerepelt benne. Ezzel szemben az Alaptörvény XX. Cikke értelmében:

„(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.”

Az alaptörvényi szinten megfogalmazott állami kötelezettségvállalás jogrendünkben elszórtan, a legkülönbözőbb jogszabályokban fogalmazódik meg. A helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatokat a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdése, a fővárosi önkormányzat feladatait a Mötv. 23. § (4) bekezdése tartalmazza. A Mötv. 13. § (1) bekezdés 15. pontja értelmében a helyi önkormányzat feladata – többek között – a sport, ifjúsági ügyek, a fővárosi önkormányzat feladata a Mötv. 23. § (4) bekezdés 8. pontja alapján a fővárosi szintű sport és szabadidősport.

A sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) – mint lex specialis – 55. §-a részletezi a helyi önkormányzatok feladatait, melyek különösen az alábbiak:

• meghatározni a helyi sportfejlesztési koncepciót, és gondoskodni annak megvalósításáról;
• fenti célkitűzéssel összhangban együttműködni a helyi sportszervezetekkel, sport-szövetségekkel;
• fenntartani és működtetni a tulajdonát képező sportlétesítményeket;
• megteremteni az önkormányzati iskolai testnevelés és sporttevékenység gyakorlásának feltételeit;
• a köznevelésről szóló törvényben meghatározottak szerint biztosítani az önkormányzati iskolai sportkörök működéséhez, vagy az ezek feladatait ellátó diáksport-egyesületek feladatainak zavartalan ellátásához szükséges feltételeket.

A fővárosi és a megyei önkormányzatoknak is természetesen ugyanezeket a feladatokat el kell látniuk, azonban ezen túl még az alábbi sportszervezési feladatai vannak:

• segíteni a területén tevékenykedő sportszövetségek működésének alapvető feltételeit,
• közreműködni a sportszakemberek képzésében és továbbképzésében,
• segíteni a sportági és iskolai területi versenyrendszerek kialakítását, illetve az e körbe tartozó sportrendezvények lebonyolítását,
• adottságainak megfelelően részt venni a nemzetközi sportkapcsolatokban,
• ellátni a nemzeti sportinformációs adatszolgáltatással összefüggő területi feladatokat,
• közreműködni a sport népszerűsítésében, a mozgásgazdag életmóddal kapcsolatos sporttudományos felvilágosító tevékenység szervezésében,
• közreműködni a sportorvosi tevékenység feltételeinek biztosításában.

Az Stv. 49. § d) pontjában foglaltak szerint az állam a törvényben, illetve a költségvetési törvényben, az államháztartás működésére vonatkozó jogszabályokban, valamint az állami sportcélú támogatásokról szóló miniszteri rendeletben meghatározottak szerint részt vesz a versenysport, az utánpótlás-nevelés, az iskolai és diáksport, a főiskolai-egyetemi sport, a szabadidősport és a fogyatékosok sportja, valamint a helyi önkormányzatok által ellátott sportfeladatok finanszírozásában. Ennek megfelelően helyi önkormányzatok a sporttal kapcsolatos feladataik ellátásához a költségvetési törvényben és más, a sport állami támogatásáról rendelkező jogszabályok szerinti támogatásokban részesülnek. Törvényi kötelezettség, hogy a tízezernél több lakosú helyi önkormányzatok rendeletben állapítják meg a helyi adottságoknak megfelelően a sporttal kapcsolatos részletes feladatokat és kötelezettségeket, valamint a költségvetésükből a sportra fordítandó összeget.

Az önkormányzati rendeletalkotás és támogatás során megfontolandó szempontok

A helyi önkormányzati rendeletben a szokásos célkitűzéseken és hatályosság meghatározásán túl érdemes jól körülhatárolni, hogy az önkormányzat milyen feladatokat vállal a helyi sportéletben. Ezek lehetnek, a teljesség igénye nélkül:
– sportintézmények, sportlétesítmények fenntartása;
– sportszervezetek (sportegyesületek ésa sportvállalkozások) támogatása;
– sporttal kapcsolatos címek alapítása és adományozása;
– sportfeladat ellátására vagy sportlétesítmény-üzemeltetésére önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság alapítása és támogatása;
– a sportfeladatok ellátásába más intézmények és szervezetek bevonása (megállapodás alapján);
– intézményi költségvetésen keresztül az óvodai testnevelés és a mindennapi testedzés biztosítása;
– az óvodai és iskolai kerületi sportverseny-rendszer működtetéséhez pénzeszközök biztosítása.

Figyelni kell arra is, hogy a sport területén is előfordulhat, hogy uniós normákba ütközik egyes szolgáltatók támogatása,² ezért meg kell nézni, hogy az önkormányzati támogatás megfelel-e a közösségi jogszabályoknak. Különös relevanciával bír ez akkor, ha önkormányzat által alapított gazdasági társaság vagy civil szervezet kap olyan támogatást, amely adott esetben a belső piacon a versenytorzítás lehetőségét teremti meg.

A közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény (a továbbiakban: Knytv.) 18. § (2) bekezdése alapján felhatalmazást kaptak a helyi önkormányzatok arra, hogy egyes, az önkormányzati költségvetési alrendszerből folyósított támogatások tekintetében rendeletet alkossanak. Az állami támogatásokra vonatkozó hazai eljárás szabályait az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről szóló 37/2011. (III. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) határozza meg. A Rendelet 2. § 1. pontja értelmében állami támogatás az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 107. cikk (1) bekezdése szerinti támogatás, vagy a csekély összegű támogatásokra vonatkozó bizottsági rendeletek alapján nyújtott támogatás [a továbbiakban: csekély összegű (de minimis) támogatás]. Az EUMSz.107. cikk (1) bekezdésében foglaltak főszabályként megtiltanak minden olyan támogatást, amely ezek hatálya alá tartozik, a belső piacon a versenytorzítás lehetőségének csökkentése érdekében.

Fontos, hogy az állami támogatás fogalma tágan értelmezendő, hiszen nem csupán a központi hatóság, illetve intézmény által nyújtott támogatások tartoznak ide, hanem az állam bármely szerve, így a helyi önkormányzatok által nyújtott támogatások is.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági rendelet értelmében a Bizottság feladata, hogy biztosítsa az állami támogatásra vonatkozó szabályok betartását, különös tekintettel a csekély összegű (de minimis) szabály alapján nyújtott támogatások jogszabály szerinti megfelelésére. A Rendelet 1. § (3) bekezdése értelmében az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a Rendeletben meghatározott feladatait a Támogatásokat Vizsgáló Iroda (a továbbiakban: TVI) – mint az állami támogatások európai uniós versenyszempontú vizsgálatáért felelős szervezet – útján látja el. A Rendelet 7. § (1)–(2) bekezdései szerint a támogatást nyújtónak a támogatási tervezetet (amely lehet támogatási szerződés, támogatási program, helyi rendelet) be kell jelentenie miniszter részére. Az állami támogatásról rendelkező jogszabály tervezetét csak miniszter állásfoglalása, illetve – az Európai Bizottság felé történő bejelentési kötelezettség esetén – a bejelentési értesítő kiadását követően lehet közigazgatási egyeztetésre, vagy a képviselő-testület elé bocsátani.

Helyi szinten az ún. csekély összegű (de minimis) támogatást szerződéses jogviszony keretén belül, illetve önkormányzati rendelet alkotásán keresztül lehet biztosítani. Amennyiben egy adott önkormányzat szerződéses jogviszonyban kíván de minimis támogatást biztosítani, úgy a megkötni kívánt szerződés-tervezeteket, mint egyedi támogatásokat is előzetesen meg kell küldeni véleményezésre. Amennyiben azonban releváns, úgy érdemes inkább egységes elvek alapján történő, államháztartáson kívülre nyújtott támogatási program kidolgozásában, azaz a rendeleti úton történő szabályozásban gondolkodni. Mind a szerződés-tervezetek, mind pedig a helyi rendelet-tervezetek vonatkozásában a miniszter a TVI útján elsősorban azt vizsgálja, hogy a véleményezésre megküldött tervezetek a csekély összegű támogatásokra vonatkozó szabályozás tekintetében összhangban vannak-e az említett bizottsági rendelettel.

A miniszter az állásfoglalását a Rendelet 10. § (2) bekezdése és 11. § értelmében írásban küldi meg a bejelentő felé, amely állásfoglalás kiterjed arra, hogy a tervezet alapján nyújtható támogatás egyrészről csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül-e, másrészről, hogy az összeegyeztethető-e a bizottsági rendelettel.

Azt, hogy egy adott önkormányzat miként kívánja szabályozni a támogatás nyújtásának feltételeit, mindenképpen előzetes felmérést és hatásvizsgálatot igényel. A helyi szabályozás jogszabály szerinti végrehajtását a rendelethez tartozó mellékletek útján érdemes segíteni. Így az önkormányzati rendelet mellékletei lehetnek például a megállapodás-minta, a pénzügyi támogatások elszámolásának követelményeiről szóló tájékoztató, a de minimis támogatás igénybevételéről, valamint a Knytv. szerinti összeférhetetlenség, illetve érintettség fennállásáról, vagy hiányáról szóló nyilatkozat-minta.

3. A köz- és felsőoktatásban működő sportegyesületek jellemzői

A köz- és felsőoktatásban működő sportegyesületek együttműködése az „alapítóval” jelenleg is kölcsönösen előnyös, viszont új távlatokat nyithatna a sportban. Ezeket a sportegyesületeket az jellemzi, hogy a sportegyesület neve utal az oktatási intézményre, az alapításban az oktatási intézmény részt vesz,³ vezető tisztségviselőinek része megegyezik az oktatási intézmény alkalmazottaival és/vagy kölcsönösen előnyös együttműködési megállapodásban áll sportegyesületével, amely elnevezésében legtöbbször utal az oktatási intézményre. Bár létezésük közismert és tagságuk is tekintélyes, legtöbb esetben a bennük lévő potenciál töredéke sem valósul meg.

A fenti típusú sportegyesület legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy elnevezésében utal az oktatási intézményre. Ez lehet teljes⁴ egyezés (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem sportegyesülete a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Sportegyesület nevet viseli), hasonlóság (például a beolvadással megszűnt Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem legfontosabb sportegyesülete a Honvéd Zrínyi Sportegyesület), esetleg utal az alapítóra (a Rendőrtiszti Főiskola Diák-Sportegyesület 2012. november 13-án felvette⁵ a Szent György Sportegyesület nevet, amellyel a rendőrök védőszentjére utal).

Az oktatási intézmény, mint jogi személy önállóan nem alapíthat egyesületet, de hatékonyan segítheti az alapítást azzal, hogy székhelyét vezetői ún. hozzájáruló nyilatkozattal engedi a sportegyesület székhelyeként az illetékes törvényszéken bejegyezni. Bár ez csupán gesztusnak tűnhet, a mindennapi életben az egyesületi közgyűlés, elnökségi ülés hatékony megszervezésekor (ti. a tisztségviselők és tagok többsége egyazon oktatási intézmény alkalmazottai), a hivatalos levelezésnél és költségtakarékosság szempontjából is ez hosszú távú előnyt jelent.

A sportegyesületek tisztségviselőinek többsége megegyezik az oktatási intézmény vezetőivel és alkalmazottaival. Több esetben az oktatási intézmény magasabb vezetője – sohasem hivatalból, hanem választás útján – tisztségviselője is a sportegyesületnek. Bizonyos esetekben az egyesület tisztségviselője az oktatási intézmény volt magasabb vezetője, aki kapcsolatait és munkáját – az alkalmazásban álló vezetőtársaival szemben – teljes időben kamatoztatja az egyesület érdekében. Az egyesületi tagok többsége pedig több okból az oktatási intézmény oktatója, adminisztratív alkalmazottja vagy diákja (hallgatója).

Az egyesület által használt sportlétesítmények az oktatási intézmény területén találhatók, ami igaz a sporteszközök javára is. Bizonyos esetekben az oktatási intézmény finanszírozza, több esetben kedvezményesen biztosítja sportegyesülete tagjai részvételét (pl. kedvezményes bérlettel vagy tagdíjjal) oktatási intézménytől távoli és attól független sportkomplexumokban.

A köz- és felsőoktatásban működő sportegyesületek kölcsönös előnyei

Az oktatási intézmény és a sportegyesület érdekeik érvényesítése érdekében általában már az alapításkor együttműködési megállapodást kötnek. Tapasztalatom szerint ezen érdekek találkozása szokott eleve az alapításhoz vezetni. A megállapodások a diákok és alkalmazottak fizikai és erkölcsi nevelését, egészségük megőrzését szabadidejük hasznos eltöltését célozzák, de tartalmazhatnak kitételeket versenysport támogatására is.

Természetesen az oktatási intézmény rendelkezik forrásokkal és eszközökkel, ezért támogatását feltételekhez köti. A legfontosabb lehet a tagok aránya: az együttműködési megállapodásban foglaltak csak akkor kötelezőek az oktatási intézményre, ha a tagok legalább 50+1%-a alkalmazott vagy diák, esetleg (közeli) hozzátartozójuk.⁶ Ez a feltétel érthető, hiszen az oktatási intézményhez a tagoknak kötődniük szükséges, hiszen az oktatási intézmény anyagi eszközökkel támogatja az egyesületet. (Viszont egy önkormányzati alapon működő és önkéntes alapon szerveződő sportegyesület tagsági összetételét szerződésben kikötni, az egyesület részéről pedig garantálni meglehetősen aggályos.)

Az oktatási intézmények – tekintettel gazdasági teherbíró képességükre – egyes sportrendezvényeken az egyesületi részvételt anyagilag támogatják (pl. belépőjegyek, nevezési díjak megtérítése), esetleg az oda- és visszautat finanszírozzák, illetve saját gépjárművekkel oldják meg. Ilyenkor a sportrendezvényeken az egyesület tagjai az intézmény jelvényeinek vagy ruházatának nyíltan viselésével mutatják ki szervezeti kötődésüket. A sportrendezvényeken a sportegyesület nemcsak vendégként, hanem szervezőként is részt vehet, amelyhez az intézmény támogatást és helyszínt biztosíthat. Ezek az ún. iskolai sportnapok kiváló példái az iskola és a sportegyesület együttműködésének. A sportrendezvényekre (versenyek és bemutatók) felkészüléshez az oktatási intézmény általában térítésmentesen vagy jelképes összeg fejében biztosítja sportlétesítményeit (torna- és konditerem) és sporteszközeit. Ezeket a létesítményeket és eszközöket a sportegyesület tagjai mindig az oktatási időn túl használhatják, az oktatási intézmények alaprendeltetésű feladatait nem veszélyeztetve. Minden esetben kötelesek állagukat megőrizni, esetenként részt venni ezek felújításában, kizárólag rendeltetésszerűen használhatják őket és semmilyen körülmények között nem adhatják azokat további használatba vagy albérletbe. Ezek elmulasztása kártérítési felelősséget, esetleg az együttműködési megállapodás felmondását vonja maga után.

Együttműködés jövője

A fenti együttműködés rendkívül sokrétű, mégis meggyőződésem, hogy sokkal szélesebb körű lehetőségek várnak a sportegyesületekre.

Első körben meg kell szüntetni a sportegyesületek tagjainak és vezető tisztségviselőinek jellemzően esetleges részvételét az egyesület ügyeiben: általános jelenségként tapasztalom, hogy az egyesület működésében aktívan részt vevők aránya 10% körüli. A tagok személyes részvétele a közgyűlésben alapítást követően viszonylag magas, de a második évtől meredeken visszaesik. Ez két módon szüntethető meg: a közgyűlés helyett küldöttgyűlést⁷ kell alkalmazni, illetve általánosan alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a sportegyesület közgyűlésének (helyben) megismételt ülése a résztvevők számától függetlenül határozatképes. A tisztségviselők távolléte tapasztalatom szerint még komolyabban akadályozza a sportegyesületek működését. A tisztségviselők távolléte megítélésem szerint három módon szüntethető meg: a tisztségviselők valóban értékes munkáját és felelősségét – a jelenlegi közvélekedéssel ellentétben – kompenzálni szükséges, de minimum a szabadidejüket ki kell fizetni. Másrészt be kell vezetni azt a szabályt, hogy az elnökségi ülésekről távollét esetén az elnök változatlan napirendi pontok mellett egyes halaszthatatlan kérdésekben dönthessen. Harmadrészt az elnökségi ülésekről történő indokolatlan és gyakori távollét fegyelmi eljárást, illetve kizárást vonjon maga után.

Bővíteni szükséges az egyesületi részvétel körét is: a sportegyesületek nem csupán a tömegsport és versenyek szervezésére, valamint az azokon való részvételre alkalmasak, hanem aktívan részt vehetnek a diákok (hallgatók) olimpikon életút programjában,⁸ valamint – együttműködési megállapodás keretein belül vagy intézményesített formában – részt vehetnek testnevelésben, képzésben és kiképzésben is. A sportegyesületek előbbi funkciója mellett egy önkormányzati alapon működő és önkéntes alapon szerveződő egyesület tagsági összetételét támogatási szerződésben kikötni, az egyesület részéről pedig garantálni nem csupán aggályos, hanem a továbbiakban felesleges és etikátlan is.

1 Melléklet a 65/2007. (VI. 27.) OGY határozathoz. Sport XXI. Nemzeti Sportstratégia 2007–2020.

2 Hivatásos sportszervezet. Fogalmát és a de minimis támogatásra vonatkozó rendelkezéseket lásd a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 43. pontjában és a 22/C. §-ban, továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (16) bekezdésében.

3 Egyéni alapító nem lehet, mert az alapításhoz legalább 10 tag együttes jelenléte szükséges (Ptk. 3:64. §).

4 Névkizárólagosság azt jelenti, hogy a név különbözik az ország területén hasonló működési körben tevékenykedő, nyilvántartásba vett szervezet nevétől, a név az egyediesítésre alkalmas, azaz a megjelölés a szervezetnek sajátos, más szervezettől eltérő jelleget ad, kizárja az összetévesztés lehetőségét. A névkizárólagosság szabályát a név teljes egyezése azért nem sérti, mert az oktatási intézmény és a sportegyesület teljesen különböző tevékenységet folytat.

5 Fővárosi Törvényszék 16.Pk.60313/1998/15. számú határozata alapján.

6 Hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa. Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér.

7 A sportegyesület legfőbb szerve lehet a küldöttgyűlés (közgyűlés helyett), amely dönthet minden más szerv hatáskörébe tartozó kérdésben is. Ez esetben a küldöttgyűlésen javaslattételi, tanácskozási és szavazati joggal a küldöttek, javaslattételi és tanácskozási joggal a sportegyesület tisztségviselői, tanácskozási joggal a meghívottak és a tagok vehetnek részt.

8 http://www.mob.hu/tamogatasi-osszegek/olimpikon-eletut-program (letöltve: 2015. március 1.).