A biometrikus technológiák térhódítása lehetővé teszi, hogy hamarosan nem kell PIN-kódokra emlékeznünk, nem lesz szükségünk igazolványképekre, és talán a kulcsok és a mindentudó kártyák is az íróasztalfiókjainkban porosodnak majd.

Ez azért lehetséges, mert ezek a módszerek ténylegesen a személyt azonosítják, és nem a nagyobb kockázatot jelentő közvetett jellemzőket. Elsősorban a köz- és a vállalati szféra fokozott biztonságot követelő területein válnak kötelezővé, de a hétköznapjainkat is egyre inkább meg fogják határozni.
Hogyan működik?
Biometrikus azonosításnak az ember fizikai és viselkedésbeli karaktervonásait azonosító/hitelesítő céllal mérő és elemző számítógépes eljárásokat nevezzük. A hitelesítés azt is jelenti, hogy az engedély nem ruházható át másra. Két típus különböztethető meg: fizikai jegyek alapján történő azonosítás: 1. ujjlenyomat, kéz, írisz, retina, arc, 2. viselkedésjegyek alapján is történő azonosítás: hang, testtartás/mozgás, aláírás, egyéb kombinált eljárások.
A rendszer a következőképpen működik: a felhasználó egy vagy több fizikai és/vagy viselkedésjegye alapján regisztrálja magát. Az információt algoritmus dolgozza fel, elkészíti a minták digitális reprezentációját, ami adatbázisba kerül. A biometrikus adatok felvétele minden használatnál szükséges. Az azonosítás szenzor megérintésével, nevünk kimondásával, stb. történik. Miután a rendszer digitális mintává alakította a bemenő információkat, összehasonlítja az adatbázisban lévőkkel, s megállapítja, hogy az új megegyezik-e, illetve hány százalékban egyezik meg a régiekkel.
Ujj-, kéz-, szemalapú azonosítás
Ujjlenyomat-azonosításkor az ujj körülbelül negyven-hatvan pontját rögzítik, így az adatbázisban való keresés és az azonosság megállapítása gyorsan megtörténik. A személyiségi jogok esetleges megsértésére szempontjából fontos, hogy az ujjlenyomat nem állítható vissza a mintából. Az eddigi legalacsonyabb hibarátájú azonosító, egy új-mexikói cég rendszere kilencvenkilenc százalékos pontossággal dolgozik: a jellegzetességeket a korábbi eljárásoknál sokkal markánsabban megmutató fényhullámhossz-módszerrel vizsgálja az ujj bőrfelszíni és bőr alatti rétegeit.
A kézgeometria-elemzés viszonylag egyszerű, de az ízületi gyulladás, fogyás és műtéti hegek problémát okozhatnak. A rendszer az ujjlenyomat-olvasóhoz hasonlóan működik: a kéz alakjáról és felületéről vett mintát elemzi. Az írisz szkennelése dinamikusan fejlődő terület. Az azonosításnál körülbelül négyszáz adatpontot használnak, a kontaktlencse, a szürke hályog, vagy a szembe vetített erős fénysugár viszont problémákat okozhat a mérésnél. A retina szkennelése az írisznél is pontosabb, ugyanakkor, mivel a fénysugárnak a retina hátfalára vetítéséhez a fejet rögzíteni kell, meglehetősen agresszív, körülményesen használható módszer.
Arcazonosítás
Az arcazonosítás legbiztosabb módszere az infrakamerával készített, hőmintákat mutató fénykép, az arcthermogram alapján történik. Az egyedi kép és a relatív hőmérséklet-különbségeket ellenőrző mintaazonosító algoritmus kortól, egészségi állapottól, testhőmérséklettől függetlenül felismeri az adott személyt. A rendkívüli pontosságot tizenkilencezer adatpont garantálja, melyek alapján akár a teljesen azonos külsejű egypetéjű ikrek sötétben is megkülönböztethetők egymástól.
Arcfelismerést használnak az automatizált útlevél-ellenőrzésnél: az utas belenéz a kamerába, a számítógép az arc kulcspontjait összeveti a chipre rögzítettel, és kész az azonosítás. Egy még fejlettebb technológiával a rendszer az arc negyvenezer pontját térképezi fel, és 3D-s képet készít róla, amit (a többi adattal együtt) a biometrikus útlevél (vagy ePassport) tárol.
Az arcfelismerés egy másik alkalmazási területe személyek távolról történő nyomon követése. Az illető rendezvényen vesz részt, a rendszer azonosítja az adatbázisában tárolt képekkel. Az eljárás egyelőre nem annyira pontos (mozgó személy gépi azonosítása sokkal nehezebb), mint az íriszen vagy az ujjlenyomaton alapuló, de arra elegendő, hogy az illetékeseket további azonosításra figyelmeztesse. A távolról követés azonban nemcsak technikai, hanem személyiségjogi problémákat is felvet: az azonosítás megfigyeléssé válik, illetve a rendszer az adott illető mellett másokról szintén gyűjt(het) jogosulatlanul adatokat.
Hangalapú és más eljárások
A hanganalízisen alapuló felismerés annyiban különbözik a beszédfelismeréstől, hogy csak a beszélő személyével, a tartalommal viszont egyáltalán nem foglalkozik. A legújabb rendszerek száznál több paraméter figyelembevételével dolgoznak. Alkalmazásuk főként a telefonos és az internetes kommunikációra terjed ki. Használatuk egyszerű, viszont a háttérzaj és a hangvesztés problémákat okozhat.
A testtartás (és mozgás) alapján történő azonosítás tér-időbeli (lépések hosszúsága, szélessége, sebesség, stb.) és kinematikus (kar, láb mozgásának sajátosságai, stb.) paraméterek, vagy e paraméterek közötti korrelációk szerint történik. Az ilyen rendszerek például nyomásmintákból állapítják meg a használatra való jogosultságot. A különböző minták nemcsak egymástól függetlenül használhatók, hanem úgynevezett multimodális biometrikus rendszerekben, vagy a biometria és az elektronikus aláírás ötvözéseként egyesíthetők. Már forgalomba kerültek olyan eszközök, melyek arc-, írisz- és ujjlenyomat-, vagy arc-, hang-, és ajakmozgás-azonosítást egyaránt végeznek. A legszigorúbb esetekben élnek velük, például az amerikai hadsereg alkalmaz ilyeneket Irakban és Afganisztánban.
Előnyök és félelmek
A hagyományos azonosításnál és jogosultságvizsgálatnál használt tárgyakat elveszíthetjük, otthon hagyhatjuk, ellophatók, másolhatók. A jelszavak szintén elfelejthetjük, esetleg másokkal közöljük, kilesik, vagy számítástechnikai módszerekkel tulajdonítják el. A biometrikus eljárásokkal elvileg a legtöbb visszaélés kizárható. Ujjunkat, arcunkat mindenhova magunkkal visszük, hangunkat és testtartásunkat sem tudjuk másnak kölcsönözni.
A biometrikus azonosítás az egyetlen olyan eljárás, mely az emberek valódi, tőlük elválaszthatatlan azonosságán alapul, személyesebb az útlevélképnél vagy a PIN-kódnál. Gyors terjedését különböző veszélyforrások, elsősorban a terrorizmustól való fenyegetettség miatt fokozódó biztonságvágy indokolja. Szinte végtelen a potenciális alkalmazási területek száma: épületekbe történő belépéskor, repülőtéren, laptop-használatnál, bank-automatánál, stb. egyaránt segítségünkre lehet. Ugyanakkor, az összes hatékony infokommunikációs technológiához hasonlóan, a biometria is több aggályt vet fel: az (esetleg) átláthatóbb magánszféra mellett az is tény, hogy nehezebben, de azért megvalósítható a tárolt adatokkal való visszaélés, az adat- és identitáslopás, az „identitásklónozás”. Így a legfőbb kérdés még mindig az, hogy maguk a felhasználók mennyire fogadják el.