„Abádszalók, a vállalkozó város” című cikkben, Ballagó László jegyző rámutatott azokra az újabb lehetőségekre, amelyek a jövőben a vidéki városok rendelkezésére állnak.

2006. január 1-től, akik a városok falusias beépítésű részein családi házban fogadnak vendéget, 10 ágyig és 800 ezer forint bruttó bevételig személyi jövedelemadó mentességet élveznek. Folyamatosan problémát jelentett azonban, hogy a városi rangot elnyert településeken a korábban kiépült falusi vendégfogadók, pusztán a közigazgatási státusz változásával automatikusan elveszítették az adómentességüket. Ezt a problémát számos vendégfogadó és polgármester sérelmezte. A Szövetség a problémát továbbgondolva javasolta, hogy ezt a 15 éve, 1990. év óta hatályban lévő személyi jövedelemadó-mentességet a városokra terjesszék ki. Az adómentességnek a falusias lakóterületekre történő kiterjesztését az Országgyűlés Idegenforgalmi Bizottsága felkarolta és egyhangú szavazással terjesztette a Parlament elé, amely azt az adótörvényben jóváhagyta.
Megállapítható, hogy az Országgyűlés immáron az ötödik cikluson keresztül egyöntetűen támogatja a falusi-tanyai, vidéki vendégfogadás ügyét. 1990-től falun, tanyán és a már kialakult tanyás térségekben 10 ágyig, kezdetben 300 ezer, majd 600 ezer forintig, jelenleg 800 ezer forintig a falusi-tanyai vendégfogadás személyi jövedelemadó-mentes. Meg kell jegyezni, hogy 1989-ben az eredeti javaslat országgyűlési tárgyalásán és azt követően az adómentesség határának fölemelése során is kétharmados többségnél nagyobb támogatást kapott a falusi vendégfogadás ügye. Az adómentesség biztosítása eredményezte, hogy sikerült újra honosítani és kiszélesíteni a falusi-tanyai vendégfogadást. Napjainkban – egy KSH kiadvány, a „Turizmus 2004” adatai szerint – már több mint 7431 vendégfogadó, 43.256 ágyon fogadott vendéget. A vendégéjszakák száma 496 ezer éjszaka volt.
Az adómentesség a vendégfogadónak és a vendégnek egyaránt hasznos. Amennyiben adót kellene fizetni, az adóval növelt árat a vendég fizetné. Ugyanakkor a jelenleg egyszerű nyilvántartással szemben egy bonyolultabb könyvelést kellene vezetni, amely éppen azokat a vendégfogadókat tartaná vissza a vendégfogadástól, akik identitással rendelkeznek, s a vendégfogadás lelkét jelentik.
Az adómentesség biztosítása az európai versenyképességünket is javítja, mert az Európai Unió régi országaiban a falusi, vidéki üdülés adómentességét 40-50 éve 8-12 ágy között biztosítják. Adómentesség nélkül Magyarországon az árak az európai átlagárat meghaladnák.
A városok falusias lakóterületnek minősített részén lévő lakóházak (családi házak) bekapcsolása és mobilizálása új vonzerőkkel erősítik a vidéki vendégfogadást. Ezekben a városrészekben található a település falusias magja, amelyek többsége híven őrzi vidéki gazdálkodó, kézműves identitást, hagyományokat. Az épített, a kulturális örökség jelentős része található itt. Európa szerte megfigyelhető, hogy a vidéki üdülés szorosan kapcsolódik a városok történeti építészeti, kulturális egészségmegőrző értékeinek megismeréséhez. Ezek általában nem konkurálnak, hanem kiegészítik egymást. Megfigyelhető, hogy a nagy kulturális és igazgatási központok környékén lévő falvak, falusias városrészek nem csak kiránduló, hanem lakó- és üdülőhelyként is fejlődnek (pl. Strasbourg). Hagyományosan ez a pihenési forma, az „Üdülés a parasztudvarban”, „Üdülés a farmon” és „Üdülés a vidéken” címen („Urlaub auf dem Bauernhof”, „Farm holiday”, „Le Gites rural”) vált ismertté a német nyelvterülettől Franciaországon át Angliáig, Portugáliától Skandináviáig. Nem a város, vagy a falu szerint, hanem az üdülés tartalma, a tevékenység, a környezet alapján különböztetik meg az egyes pihenési formákat. Így e tevékenység mind a városokban és a falvakban egyaránt adómentes. Ugyanis a területfejlesztésben az évtizedek alatt kifejlődő és formálódó rural development keretében fontos szerepet kap a vidéki térség, a zöld, öko, bio természetbarát szempont, az aktív, más összefüggésben light turizmus, illetve pihenési forma. A falufejlesztésben, a vidéki népesség megtartásában és jövedelemszerző képességében, továbbá az épített és a természeti kulturális örökség megőrzésében fontos szerepet kap a falusi-tanyai, vidéki vendégfogadás. Az Európai Tanács és az Európai Unió előrejelzése szerint a XXI. század a zöld turizmus százada lesz, amelyet a piaci tapasztalatok és a statisztikák is alátámasztanak.
A vidéki vendégfogadás kiépítésében és működésében a városok falusias térségében a vonzerők hasznosításában fontos szerepet töltenek be a helyi önkormányzatok, tisztségviselők és a jegyzők. A 110/1997. (VI. 25.) kormányrendelet a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról úgy rendelkezik, hogy „a szállásadó a szállásadói tevékenységet akkor folytathatja, ha – kérelmére – a szálláshely szerint illetékes település jegyzője az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint közhitelű nyilvántartásba vette”, továbbá „a jegyző a nyilvántartásba vételről igazolást ad ki a szállásadónak”. A jegyző a kormányrendelet mellett a nyilvántartásba vételhez a 2006. január 1-től a városokban figyelembe veszi az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 2538/1997. (XII. 20.) kormányrendeletet, az OTÉK-et is. A jegyző az OTÉK alapján készült helyi településrendezési terv (település szerkezeti és szabályozási terv), illetőleg a helyi építési szabályzat alapján veszi a vendégfogadót nyilvántartásba. Az adómentesség további feltétele, hogy családi házban fogadjon vendéget. Ezek valamint a 110/1997. (VI. 25) kormányrendelet és a személyi jövedelemadóról szóló CXVII. törvény együttes feltételei megléte esetén kapják meg a személyi jövedelemadó mentességet.
Amint Ballagó László cikke is rámutat arra, hogy a fogalmak pontosításra szorulnak. Úgy gondolom, hogy a jövőben, e tekintetben a vidéki-zöld övezeti-családi vendégfogadásból célszerű kiindulni. Jelenleg ugyanis azt tekintik falusi magánszállásadónak, aki falusi szállásadónként van nyilvántartásba véve, ha a települése várossá válik, akkor a tevékenység és a körülmények, a közvetlen környezet változás nélkül „fizető vendéglátó” besorolást kap. Ezt az ellentmondást részben feloldotta az, hogy 2006. január 1-től érvényes személyi jövedelemadó törvény III. fejezet Fogalmak és értelmezési rendelkezések 3. § 56. pont a falusi lakóház fogalmát az adómentesség szempontjából kiterjesztette a városok falusias térségek lakóházaira is. A 110/1997. (VI. 25) kormányrendelet melléklete tartalmazza azoknak a községeknek és városoknak a felsorolását, amelyek mint kiemelt gyógyhelyek üdülőhelyek, illetve gyógy- és üdülőhelyek, megyei városok, megyeszékhelyek, megyei jogú városok, főváros nem kapják meg az említett adómentességet.
A Szövetség közreműködik és segítséget nyújt abban, hogy a rendelet egységes értelmezését a vidéki térségekben levő vendégfogadó kapacitások minőségi és széleskörű hasznosítását elősegítse. Ennek érdekében 2006. március 9-én Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal (Budapest, VIII. Bródy Sándor utca 16.) együttműködve országos nyilvános fórumot szervez az érintett minisztériumok és főhatóságok szakértőinek bevonásával az önkormányzatok, a jegyzők a vendégfogadók és a leendő vendégfogadók, a térségi managerek, a falugazdászok, a civil és egyházi szervezetek, valamint az idegenforgalmi szervezetek részére. A Szövetség üdvözli, hogy a parlament, a kormány és a pártok, a fejlesztési tanácsok terület és térségfejlesztési politikájában, az Országos Területfejlesztési Koncepcióban, a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában kiemelt célként jeleneik meg a falusi vendégfogadás fejlesztése. Javasolni fogjuk, hogy a fejlesztési eszközöket még inkább a Nyugat-Európában jól bevált módon és technikákkal alkalmazzák országos, regionális, megyei, kistérségi és helyi szinten egyaránt.
A Szövetség tervezi a falusias beépítésű térségek lehatárolásának pontosítását. Javasolja az üdülő és a gyógyhelyek falusias területein lévő családi házban vendéget fogadók részére az adómentesség megadását 2007-től. Meg vagyunk győződve arról, hogy a vidéki vendégfogadás minőségi széleskörű kiépítése hozzájárul a természeti, a kulturális és építészeti örökség megőrzéséhez, a térség sokoldalú dinamizálásához, a városok és a falvak a külföldi és a hazai cserekapcsolatok fejlesztéséhez. Ezt szolgálja a napokban a Kárpát-medencei fiatalok részére meghirdetésre kerülő „Gyere vidékünkre, falunkra, tanyánkra nyaralni” és a „Vidéken, tanyán, falun nyaraltam” című ifjúsági pályázat is. A pályázóktól rövid csalogató, nyaralási élményleveleket várunk.