A pártok és a választások kampányok finanszírozásának az állami szabályozása azért szükséges, hogy a gazdasági hatalom ne válhasson közvetlenül közjogi hatalommá: ne lehessen szavazatokat és képviselői mandátumokat vásárolni. A demokrácia lényege az általános, egyenlő választójog, a közvetlen és tikos szavazás. Ha pénzzel törvényesen, közvetlenül befolyásolható a választópolgár akarata, vagy a képviselő pénzért szavaz a törvényhozásban, akkor nincs értelme választást tartani: a virilisek (a legtöbb adót fizetők) beülhetnek a parlamentbe és kedvükre alkothatnak törvényeket. Ez is egy létező állami formáció, melynek a neve: NEMDEMOKRACIA.

A magyar történelemben 1848-tól beszélhetünk a mai értelembe vett polgári választójogról. A kiegyezést követően megtartott választások története azonban nem váll demokratikus választásokra, mivel nem érvényesült a választójog általánosságának, egyenlőségének, a szavazás titkosságának az elve. Gróf Apponyi Albert „Emlékirataim”-ban a következőt írja: „A választási korrupció… a korrajzból ki nem hagyható.” (www.valasztas.hu, Választási Füzetek 34.Választási olvasókönyv). Jókai Mór, aki több cikluson át országgyűlési képviselő volt, elismerte, hogy „..etettünk és itattunk!” A Vasárnapi Újság az 1901. szeptember 29-i számában összesíti, hogy mi kerül pénzbe a választási kampányban a pártoknak: bor és birka, zászlók, plakátok, levelezőlapok, jelvények és kalapdíszek, stb. (Választási füzetek 34.)

Finanszírozási botrányok külföldön

A lobbi szóról mindenkinek az jut az eszébe, hogy „valakinek az érdekében – pénzért – eljárni, befolyást szerezni”. Azt talán kevesen tudják, hogy ez a szó (lobby) az USA-ból terjedt el az egész világon, és a szálloda földszinti fogadótermét jelenti. Ez volt az a hely, ahol  – a XX. sz. elején – a kongresszusi képviselőjelöltek találkoztak azon választópolgáraikkal, akik egy fekete táskában adták át a kampányfinanszírozáshoz szükséges dollárokat, annak érdekében, hogy a kongresszusban az érdekeiknek megfelelő törvények szülessenek. A II. világháború után az USA-ban és egész Nyugat-Európában egyre szigorúbb törvények születnek a pártok és a kampányok finanszírozására. Ennek ellenére az olasz „Tiszta kezek” leleplezhetik a korrupt politikusok tömegeit, Jelcin vidéki pénzbegyűjtési látogatásai a kormányzóságokban közismertek voltak, Kohl kancellárnak dicstelenül kellett távoznia a politikai színpadról, és valószínűleg Blair is nehezen úszhatja meg az angol munkáspárt hitel-felvételeinek az ügyét.
A jelenlegi helyzet előzménye

A parlamenti választási törvény a rendszerváltás sarkalatos törvénye volt. A Nemzeti kerek-asztal tárgyalások felvetődött annak a kérdése, hogy szabályozni kellene a kampányfinanszírozást is, de ez azonnal lekerült a napirendről (fel sem került), mivel az MSZMP vagyonának a megszüntetése volt a közvetlen cél. A pártok gazdálkodásáról született önálló törvény, amely azonban nem alkalmas (jelenleg sem) érdemi szabályozásra. Jellemző a hatályos szabályokra, hogy egy egyéni vállalkozónak vagy kft-nek sokkal szigorúbb szabályai vannak a gazdálkodásuk néhány milliójára, mint a pártok milliárdjaira. A Németh-kormány a pártok esélyegyenlősége irányába tett lépést, amikor döntésével az új pártoknak egy irodahelyiséget, telefont, gépkocsit és 2 millió forintot juttatott.

A pártok anyagi forrásai

Legális és mennyiségében döntően illegális pénzügyi forrásokkal rendelkeznek a pártok. Legálisak: 1 %-t elérő pártok a választási eredmény alapján – differenciált – juttatásban részesülnek az éves költségvetésből. További támogatás jár a képviselőjelöltek arányában a parlamenti választás előtt. Az ingatlan-támogatás sok vitát váltott ki, de lényegesen hozzájárult a pártok anyagi megerősödéséhez, és adósságuk rendezéséhez. A média-piacon lényeges árkedvezményre jogosultak. A kampány idején az önkormányzati intézményeket gyakorlatilag ingyen használhatják. Törvényesen fogadhatnak el saját alapítványaiktól és saját vállalataiktól támogatást. A legkisebb a bevételük a tagdíjakból.

Az illegális bevételek a gazdasági szereplőktől származnak. A privát szféra támogatásai a homályban maradnak, mind a készpénz, mind a természetbeni támogatások (helyiségbérlet, berendezések, humánerőforrás, stb.) vonatkozásában. Az állami vállatoknak törvényileg tilos támogatást nyújtaniuk, de a jelenlegi szabályozás mellett ez is homályos terület.
A szabályozás tárgya

A bevezetőben a pénz és a pártok (kampányok) átfogó összefüggéseire történt utalás, azonban amit ma Magyarországon szabályozni szükséges az sokkal szűkebb terület. A magyar alkotmány megfelelő módon szabályozza a pártok és a választások alapjait. Azonban a törvények, amelyeknek a végrehajtási szabályokat kellene hogy megállapítsák a jogállamiság alkotmányos követelménye szerint, azok hiányosak. A pártok önmaguktól nem képesek felülemelkedni a joghézagokon, mert a napi érdekeikkel kellene szembefordulniuk, és erre eddig nem voltak alkalmasak. Így nem marad más hátra, mint törvényt kell alkotni erre, mert a demokrácia fontosabb társadalmi érdek, mint a kormányzó és ellenzéki pártok jelenesetben egybeeső napi érdeke.

Elsőként azt kell meghatározni, hogy lehet-e külön-külön szabályozni a pártok általános pénzügyeit és a kampányfinanszírozást. Ennek lehetetlenségét a mai szabályozás is mutatja (A pártok gazdálkodásáról és a kampányfinanszírozásról