Szándékaim szerint elemezni akartam előző cikkeimhez hasonlóan a Lisszaboni Szerződés sorsát, az Euro-szkeptikusok előretörését, a legújabb osztrák választások fényében, de a világ pénzügyi helyzetében bekövetkezett folyamatok felülíratták célomat.

Amikor a pénzügyi válság kitört az Egyesült Államokban az EU irányítói kizártnak nevezték azt a lehetőséget, hogy a krízis átterjedjen Európára. Szeptember hónaptól azonban sorra kezdtek meginogni, illetve bedőlni az európai bankok is az érintett tagországok kapkodó egyéni lépésekkel kísérleteztek megfékezni a begyűrűdző pénzügyi válságot.
A francia elnökség javaslatára ugyan összeült Párizsban a brit-német-francia-olasz csúcsvezetés, de az csekély eredménnyel járt.
Amikor azonban a válság újabb hullámai indultak be – a részvényárfolyamok évtizedek óta nem látott mértékű zuhanásával – az Európai Unió kinyilvánította és tevőlegesen is érzékeltette, hogy a válság helyzetben képes összefogni és jelentős intézkedéseket alkotni.
Az ECOFIN (az EU pénzügyminisztereinek tanácsa) a pénzügyi rendszer egészében szembeni bizalmatlanság erősödésének kivédése érdekében a tagállami bankbetétvédelmi garancia alapok által minimálisan nyújtható 20 ezer euróról 50 ezer euróra emelte a garancia mértékét. Tudomásul vették azt is, hogy egyes tagországok 100 ezer euróra emelték a garancia nagyságát, illetve teljes helytállásról döntöttek. A meghozott intézkedések eredményei világossá tették, hogy a válságkezelést szélesebb körben kell kezelni ezért az EU 27-ek vezetői s egyben Európai Tanács jóváhagyta azt az intézkedési tervet amelyet 2008. október 12-én az euró zóna országainak képviselői elfogadtak. A cselekvési tervvel szemben csak a Cseh Köztársaságnak voltak felvetései (egyenlő versenyfeltételek megsérülésének veszélyei, a betétekben nyújtott állami garancia felemelése), de végül is elfogadták.
Annak ellenére, hogy Európai Unió demonstrálta az egységét és elhatározását a válság leküzdésére a tőzsdéken tovább zuhantak a részvények árfolyamai.
Piaci elemzők ezt azzal magyarázták, hogy kedvezőtlenül alakultak az amerikai mutatók, valamint a kockázati alapok tömeges eladása valósult meg.
Az állam és kormányfők – ezt követően – újból megerősítették azt a szándékukat, hogy minden körülmények között megteszik a szükséges lépéseket a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzésére, a jelentős pénzintézetek támogatása a csődök elkerülése valamint a betétesek védelmének biztosítása érdekében.
Egy új intézmény felállítását is elhatározták az ún. pénzügyi válságstábot. Ennek tagjai az uniós intézmények vezetői.
Az Európai Tanács ülésén egy „innovációs” lépésre is sor került, ennek az a lényege, hogy síkraszálltak a globális pénzügyi rendszer rendbetételéért.
Az Európai Unió állam és kormányfői olyan nemzetközi felhívást bocsátottak ki, hogy fogjanak össze a nemzetközi pénzügyi rendszer teljes körű megreformálására, amely „az átláthatóság, a banki stabilitás, a felelősségvállalás, az integritás és globális kormányzás elvén alapul”.
Ezzel az lenne az elérendő cél, hogy gyors döntéseket hozzanak (az átláthatóságra, általános szabályozási előírásokra, a határokon átirányuló felügyeletre, válságkezelésre) valamint az érdekellentétek elkerülésére, és egy gyors figyelmeztető rendszer működtetésére, annak érdekében, hogy valamennyi országban bizalom alakuljon ki újra a betétesek és a befektetők körében.
Lényeges feladat – a globális problémák felmerülése miatt -, hogy az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok szorosan együttműködve fogjon össze egy új pénzügyi rendszer kialakítására és ebbe vonják be a válság által érintett országokat is.
Egy új kapitalizmus alapjait kell lerakni, ezért Nicolas Sarkozy és José Manuel Barroso az Egyesült Államokba utazott, találkoztak George Bush amerikai elnökkel annak érdekében, hogy novemberben összehívjanak New Yorkban egy nemzetközi csúcstalálkozót egy úgy Bretton Woods-i rendszer létrehozására.
Bush amerikai elnök a találkozó után kijelentette, hogy szükség van változtatásokra így (a pü. szabályozás, felügyeleti rendszer, új intézmények), de fontos, „hogy megőrizzük a demokratikus kapitalizmus alapjait”.
Sarkozy az unió soros elnöke szerint viszont a világnak nem szabad visszatérnie az eddigi rossz gyakorlathoz, – nem tagadva a piacgazdaság alapjait -, mert a folytatás egyet jelent azzal, hogy a problémák ugyanazok lesznek és ugyanazon szerencsétlenségeket okozzák.
Sarkozy szerint „az új rendszernek rendelkezni kell a szükséges politikai akaratokkal és képesnek kell lennie az új globális kihívásokkal való szembenézésre”.
Nagy kérdés, hogy az Európai Unió képes lesz-e együttműködni a 2008. november 5-én megválasztásra kerülő új amerikai elnökkel, ezért bárki is kerül az elnöki székbe, nem térhet ki a világot sújtó pénzügyi válság megoldása elől.
Egy biztos, hogy az amerikai „örökhagyónak” és európai és a többi örököseinek meg kell találni a hathatós választ, minél rövidebb időn belül.