Az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzésére vonatkozó állami számvevőszéki feladatot több magas szintű jogszabály határozza meg. A hatályos jogszabályokból kiindulva arra keresem a választ, hogy milyen "saját erős" számvevőségi lehetőség van – a jelenlegi jogi keretek között, törvénymódosítás(ok) nélkül – a mainál hatékonyabb ellenőrzésre az államháztartás ezen alrendszerében.

 Ugyanis az önkormányzati körben hiányzik a rendszer-szemléletű külső és belső ellenőrzés, nincs kellő összhang a különböző típusú ellenőrzések között: a rendszeres gyakorisággal sorra kerülő államháztartási (állami) ellenőrzés nem megoldott, a belső ellenőrzés eseti, a saját intézményi körben végzett (felügyeleti-tulajdonosi) ellenőrzések minősége és gyakorisága nem megfelelő, a könyvvizsgálói foglalkoztatás ezen hiányosságokat pedig nem pótolja.
Az ajánlás során figyelembe vettem a 2064/2000. (III. 29.) Korm. határozatban foglaltakat, kiemelten azért is, mivel az ÁSZ elnöke felkérést kapott arra, hogy vegyen részt az államháztartás ellenőrzési rendszerének felülvizsgálatában, az ellenőrző szervezetek közötti munkamegosztás továbbfejlesztésében.
1. A javaslat bemutatása előtt szükséges áttekinteni a hatályos jogszabályi környezetet.
 Az Alkotmány VI. fejezet 32/C § (1) bekezdése kimondja, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását.
 A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 92. § (1) bekezdése értelmében, a helyi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 121. § (1) bekezdés már egyértelműen előírja, hogy az Állami Számvevőszéknek a vagyonnal való gazdálkodást is ellenőriznie kell.
 Jogosan felvetődik a kérdés , hogy mit értünk gazdálkodás alatt. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 12-18. §-ban foglaltak részletesen ismertetik a gazdálkodás alapelveit. Eszerint a gazdálkodás alatti a költségvetés elkészítését, annak végrehajtását és az arról történő beszámolást értjük, azaz összegezve a közpénzekkel való gazdálkodást.
2. Az ismertetett jogszabályi környezetből kiindulva azt kell megvizsgálni, milyen mértékben és milyen feltételek biztosításával vállalkozhat az Állami Számvevőszék az önkormányzatok gazdálkodásában:
 teljes körű,
 átfogó és
 rendszeres
ellenőrzésre (a célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontok alapján).
Az ÁSZ szakmai függetlenségét fenntartva – mint az Országgyűlés ellenőrző szerve – figyelembe kell vennem azt, hogy az államháztartás ezen alrendszerében indokolt-e a három évenkénti számvevői jelenlét, ezen belül is kiemelten a szétaprózott, minimális költségvetéssel rendelkező települési önkormányzatoknál. Az államháztartás önkormányzati gazdálkodásának ellenőrzési szempontjánál – álláspontom szerint – nem a települési lélekszám, hanem az éves költségvetés (pénzügyi-vagyoni helyzet) a meghatározó, (azaz az éves költségvetés bevételi és kiadási oldalának és a vagyon nagyságának van jelentősége).
3. A javaslat kidolgozásánál – a jogszabályi kötöttségeken túlmenően – alapvetően az ellenőrzés és költségvetési gazdálkodás együttes racionalitásának kívántam megfelelni:
 az önkormányzatok képviselő testületei négy éves ciklusban szolgálják a helyi közügyeket. Biztosítani kell, hogy az önkormányzati testület a választási ciklus alatt legalább egyszer "szembesüljön" a helyi gazdálkodás törvényességével, célszerűségével, eredményességével;
 ugyanakkor a lehető legkisebb költségvetési többlet igénnyel a lehető legnagyobb ellenőrzési hatékonyságot, a megalapozottabb információ átadása történjen az Országgyűlés számára.
E kettős cél az OGY Számvevőszéki és Önkormányzati és Rendészeti Bizottság ülésein több alkalommal igényként megfogalmazásra került.
Konkrét módosítási javaslat az 1000 lélekszám alatti önkormányzatok éves költségvetési beszámolóinak, illetve a pénzügyi-gazdasági tevékenységének rendszeres ún. szabályszerűségi ellenőrzésére irányul.
Az 1000 fő lélekszám alatti önkormányzati települések száma 1674, mely az államháztartás ezen alrendszerén belül mindössze az éves költségvetési előirányzat 4,6%-át reprezentálja, ez közel megegyezik a közvetlen költségvetési támogatási előirányzat arányával (mivel a kistelepülési önkormányzatoknál az egyéb saját bevételi lehetőség nagyságrendje elhanyagolható mértékű). Ezen településeknél az ÁSZ felügyeletével és koordinációjával, de kizárólag megbízásos jogviszonyban, természetes személyek bevonásával történő foglalkoztatással kerülne sor a számvevőszéki vizsgálatokra.
A fennmaradó közel azonos település számú (mintegy 1600) önkormányzatot a Számvevőszék a jövőben is az eddigi gyakorlat szerint vizsgálja, úgy, hogy a városoknál három évente szabályszerűségi (pénzügyi-gazdasági) vizsgálatra, míg az 1000 fő feletti településekre legalább négyévenkénti rendszeres ellenőrzésre is sor kerül. Továbbá biztosítható a témaellenőrzés az ún. teljesítmény vizsgálati módszer fokozatos alkalmazása.
A megbízásos szerződéses viszony "jogi hátterét" az Állami Számvevőszékről elfogadott 1989. évi XXXVIII. törvény 19. § (2) bekezdésében foglaltak adják, mely szerint:
Az Állami Számvevőszék megbízásából ellenőrzést végző személy felelős:
a) az ellenőrzési feladatnak a vizsgálati programban foglaltak szerinti végrehajtásáért,
b) azért, hogy a vizsgálati program által meghatározott körben minden lényeges tény megállapításra (feltárásra) és írásban rögzítésre kerüljön,
c) a megállapítások helytállóságáért és azok adatszerű megalapozásáért.
A továbbfejlesztés gyakorlati "alkalmazására" a következők együttes figyelembevételével kerülhet sor:
 a megbízással foglalkoztatott természetes személy(ek) – könyvvizsgáló, felsőfokú államháztartási végzettséggel, vagy önkormányzati gyakorlattal és felsőfokú közgazdasági végzettséggel bíró szakértő – kiválasztására megyénként kerülne sor az előzetesen meghirdetett országos pályázat útján. (A pályázatra javasolható megoldásra példa: a kincstári biztos, vagy a PM vizsgabizottsági elnökök kiválasztása). A pályázat a szükséges és elvárható – különös tekintettel etikai és feddhetetlenségi követelményekre – számvevőszéki feltételrendszert tartalmazza. A pályázat alapján kiválasztott szakértőkből Névjegyzék közzétételét követően kerülne ki választásra az évenként szükséges a számvevői "külsős" állandó kör.
 További jogos igényként merül fel, hogy a megbízással alkalmazott ellenőrzést végző természetes személytől:
 az egyes önkormányzati ellenőrzéseket megelőzően az Állami Számvevőszék szolgálati titok vállalására vonatkozó nyilatkozatot kérjen, és előírja azt is, hogy a jelentésben foglaltakról harmadik személy felé meghatározott ideig tájékoztatót, információt nem adhat;
 az az elvárás, hogy a Számvevőszék által készített "egyszerűsített" vizsgálati program alapján lássa el tevékenységét a kijelölt önkormányzatoknál: az éves zárszámadás, ill. a szabályszerűségi ellenőrzés során. Az operatív ellenőrzést a megyei vizsgálatra kijelölt számvevő "felügyelné". A jelentések realizálására minden esetben az alkalmazott szakértő és a témakörben kijelölt megyei számvevő együttes helyszíni jelenlétével kerülne sor.
 Alternatív megoldásként javasolható annak a szakmai lehetőségnek a bevezetése, hogy a 200 fő alatti önkormányzatok (számuk: 290!) költségvetési beszámolójának felülvizsgálatára, reprezentatív véletlenszerű helyszíni ellenőrzéssel vállalkozzunk.
A javasolt új vizsgálati módszer évente mintegy 400 önkormányzatot von be a zárszámadási és mintegy 200 önkormányzatot a szabályszerűségi (pénzügyi-gazdasági) vizsgálatba. Ezáltal biztosítható, hogy az ezer fő alatti 1674 települési önkormányzatnál és az ezer fő feletti önkormányza- toknál legalább négy évenként számvevőszéki ellenőrzésre sor kerüljön, ezáltal az Országgyűlés számára e területről megalapozottabb információt szolgáltasson, kiemelten a zárszámadás és a szabályszerűségi (pénzügyi-gazdasági) ellenőrzés tapasztalatairól.
Összegezve a javasolt alternatív módszer elfogadása esetén (az Állami Számvevőszék állományi létszámának felemelése, annak igen jelentős infrastrukturális költségvonzata helyett, de közvetlenül az ÁSZ irányításával a Számvevőszék évente mintegy 1000 önkormányzat halmozódás nélküli rendszer szemléletű vizsgálatát tudja biztosítani, azaz: Eredményként a Számvevőszék évente az államháztartás ezen alrendszeréből: zárszámadás keretében mintegy 500, a szabályszerűségi (pénzügyi-gazdasági) ellenőrzésnél mintegy 250 és a témavizsgálatoknál további 300 önkormányzati ellenőrzésről ad megalapozottabb jelentést.