Döbbenettel és természetesen elfogultan olvastam végig a Jegyző októberi számában az “Interjú Hankiss Elemérrel a korrupcióról” című cikket. Úgy érzem, hogy jegyzőként talán elfogult lehetek a közigazgatással, mint hivatással szemben, mert emberileg, szakmailag csak így lehet ezt a munkát megélni, az embereket szolgálni és kiszolgálni. Polgármesteri Hivatal vezetőjeként kolléganőimben is azt a hitet erősítem, hogy egy csapat vagyunk és a településen élők igényeit megfelelő szakmai tudással és gyorsasággal, odafigyeléssel kell kielégítenünk.

Döbbenetem oka és tárgya Hankiss Elemér köztisztviselők korrupciójáról és életszínvonaláról, átlagkeresetéről alkotott képe. Nyilatkozatát olvasván elgondolkodtam azon, hogy vajon a magyar társadalomban általában is ez a kép alakult-e ki a közigazgatásról, a köztisztviselői kar egészéről. Azt gondolom, hogy a naponta végzett sok munkának, a munkához kapcsolódó tanulásnak, a követelményeknek való állandó megfelelésnek nem lehet csak ennyi az eredménye. Személy szerint önkormányzati köztisztviselőként, egy szép, fejlődő kis falu jegyzőjeként természetesen nem értek egyet a korrupcióval, a vádját pedig a szakma képviselőjeként visszautasítom. (Megjegyzem Hankiss Elemér korrupcióval kapcsolatos véleményét nem tekintettem vádnak.) A korrupciótól elvonatkoztatva feltenném a kérdést Hankiss Elemér úrnak, hogy vajon a köztisztviselők melyik részére, “rétegére” gondol, amikor az alábbiakat nyilatkozza: “Mert köztisztviselők nem szorulnak rá egy gyári munkáshoz képest, nem szorulnak rá egy munkanélkülihez képest…”. “Gondolom, a köztisztviselők Magyarországon az átlag fölött keresnek, többet keresnek, mint a társadalom harmada vagy a fele”. Nem elvitatva egy gyári munkás munkájának nehézségét, ugyanakkor nem is összevetve egy köztisztviselő felelősségével és a szellemi munka okozta állandó fáradtsággal, az emberekkel foglalkozás kiégéssel fenyegető veszélyével; sok gyári munkásról elmondható, több pénzt visz haza havonta a családjának, mint egy önkormányzati köztisztviselő. 2o-3o éves – tanácsi – önkormányzati munkaviszony után 35-45-5o ezer forintot kap kézhez egy középiskolai végzettségű, közigazgatási alap- és egyéb vizsgákat letett ügyintéző, hatalomgyakorló, aki pl. a hatósági engedélyekkel korrumpálható lenne. Ez az a havi jövedelem, amiből lakást kell fenntartani, gyermeket nevelni, iskoláztatni és naponta megélni. Nem tudom, Magyarországon mennyi az átlagkereset – hivatalos és fekete jövedelem -, de az önkormányzati köztisztviselőnek csak hivatalos, TÁKISZ-on keresztül kimutatott jövedelme van és az a Ktv.-nek megfelelően a fenti összegű. Ez az a kereset, amelyért az állampolgár elvárja a gyors, pontos, csak neki szóló ügyintézést, a hivatal vezetése az utasításai szakszerű végrehajtását, a képviselő-testület a település ellátását, a rendezvények szervezését és az azon történő részvételt munkaidőn túl is. A jegyző pedig természetesen mindezt tudja, és saját példamutatásával igyekszik átsegíteni a vezetése alá tartozó köztisztviselőket a napi nehézségeken szakmailag, emberileg.
A témakörhöz történő hozzászólásommal az önkormányzati közigazgatásban dolgozók érdekében kívántam reflektálni, tényszerűen, utalva a munka, a hatalomgyakorlás jelentőségére és az ehhez párosuló jövedelemre.
Valamennyi kollégámnak – jegyző vagy ügyintéző – sikeres munkát, a pályán maradáshoz erőt kívánok!