Igen, igen, mi magyarok  elnökök leszünk. Így mindannyian Európát vezetjük, képviseljük teljes hat hónapig, 2011 első félévében.

Magyarország méreténél és politikai-földrajzi helyzeténél fogva nem engedheti meg a csak túlélést, amelyet például egy Luxemburg méretű ország esetében például senki sem kifogásolna. Ebben a hat hónapban politikailag és szakmailag is teljesíteni kell. Nyilván lesznek olyan krízis helyzetek, amelyekre nem lehet előre felkészülni, de a már nagyrészt ismert elnökségi program prioritásaira maximálisan fel lehet készülni és azokat proaktívan képviselni kell.
A politikai koordináció kérdésével nem foglalkozunk a továbbiakban, inkább a szakigazgatási, egyeztetési mechanizmus néhány lényeges szervezeti-személyzeti kérdésére hívjuk fel a figyelmet.
A politikai egyeztetések néha látványos, de kevéssé izgalmas pillanatai mögött az elnökségi munka kevésbé látványos részét az a mintegy ezer magyar köztisztviselő végzi majd, akik az ún. Elnökségi stáb tagjai. A miniszteri tanácsülések mellett az azokat előkészítő ún. tanácsi munkacsoportokban végzik ők a szakmai munka jelentős részét.
Hogyan állunk szürkeállomány tekintetében? Ki a jó tanácsülés-, munkacsoport-vezető?

Az ülésre kerülő fajsúlyos ügyek nem az ülésen dőlnek el. A jó vezető már előre egyeztetett az érintett tagországokkal (a fő hangadókkal – ugye ilyenek mindenütt vannak), így nagy meglepetés már nem érheti az ülés folyamán. Erre akár néhány napot is rá kell szánni. Az Európai Bizottság álláspontjának ismerete és megértése ugyancsak egy előzetes feladat. Egyes vélemények szerint a bizottsági szakértők segítsége nélkül az elnökség nem tudná megfelelő szinten ellátni feladatát, más álláspont szerint az Elnökségnek ellenőriznie kell a gyakran önjáró Bizottság munkáját. Bármelyik oldalról is közelítjük a kérdést, a kulcsszó a megfelelő szintű együttműködés kialakítása és lefolytatása a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel.
Az ülésekre készített írásos anyagok, illetve a napirend helyes kialakítása nyilván evidens követelmény.
A jó munkacsoport vezető már előre kiosztotta a szerepeket azoknak a kollégáknak (általában 3-5 fő), akik a munkáját segítik. Az írásos anyagok előkészítése, a szakmai-technikai koordináció mind precíz előkészítő munkát igényel.
Az ülés vezetése még talán nem is a legnagyobb kihívást jelentő feladat, az intézmények közötti koordináció és a minden tagállamot kisebb-nagyobb mértékben kielégítő kompromisszum megtalálása viszont annál inkább. Amikor a 27 tagország, az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament különböző nézeteit kell egy, vagy több ülésen egy irányba terelni, ahhoz nem elég a szakmai felkészültség, ehhez kiváló kommunikációs, a különböző nézeteket integrálni képes személyiségre van szükség.
A szükséges képességek sorának végén említjük a megfelelő szintű angol (és ideális esetben francia és német) nyelvtudást, hiszen az ülések előkészítéséhez gyakran lehet szükség informális, két-vagy többoldalú konzultációkra. Az ülések vezetése során is könnyebbséget jelenthet az angol nyelv általános használata, mert igy kiküszöbölhető az esetleges, néha többszörös fordításból adódó félreértelmezés lehetősége, azonban ez nem feltétel: jó néhány munkacsoportban az angolul egyébként igen jól beszélő svédek például meglepetésre saját anyanyelvüket használták.
A miniszterek, államtitkárok esetében feltételezzük a velük született képességet a fenti feladatok megoldására, de vajon a legmegfelelőbb köztisztviselők lettek kiválasztva a munkacsoportok vezetésére? Úgy tűnik néhol a vezetői megbízás egyben automatikusan predesztinál a munkacsoport vezetésére, holott sokkal felkészültebb kollégák is rendelkezésre állnak.
Furcsa helyzetet jelent az is, hogy jó néhány minisztériumban deklaráltan euro szkeptikus kollégáknak kell az Elnökségi stábban dolgozni.
Ma több mint 500 magyar tisztviselő dolgozik a Bizottság, a Tanács, illetve az Európai Parlament valamely főigazgatóságán. Legtöbbjük már többéves tapasztalatot szerzett, kisujjukban van az európai intézmények működése, hiszen nap, mint nap a bizottsági „meetingek”, tanácsi munkacsoportok és parlamenti bizottsági ülések székeit koptatják. A felkészülés során lehetőség lett volna arra, hogy a magyar kormányzat „kikérje” ezeket a tisztviselőket az őket foglalkoztató Uniós intézménytől. Információnk szerint ez egyetlen esetben sem történt meg. Még az egyébként magyar köztisztviselői státuszban lévő, de az Uniós intézményekben dolgozó ún. Nemzeti Szakértők bevonására is csak csekély mértékben került sor.
Van viszont több száz, az Uniós ismereteket a könyvekből, egyetemi tanulmányokból megszerző frissen (kevesebb, mint két esztendeje) felvett köztisztviselő, akik „segítik” az Elnökségi stáb munkáját. Kérdés, milyen hatásfokkal.
Az újonnan felvettek mellett a már régebben kinevezett köztisztviselők is részt vettek egy ún. kompetencia felmérésben, amely arra volt hivatott választ adni, hogy az Elnökségi stábtag milyen, az elnökségi munka során hasznosítható tapasztalatokkal rendelkezik. Bár magát a kompetencia felmérés tartalmát is lehetett volna még életszerűbbé tenni, az még inkább elszomorító, hogy a felmérés eredményét lényegében senki sem hasznosítja. Viszont nagyon sokba került…
Nem akarnánk persze túlmisztifikálni a megszerezhető Uniós tapasztalatokat, de mint tudjuk, a gyakorlatban, a napi munka során szerzett tapasztalatokat semmi sem pótolhatja. A Bizottságban dolgozó taktikus, öreg rókákkal fel kell venni a kesztyűt, hiszen az Elnökség a legfőbb kontrollja a – már korábban is említett – néha önjáró bizottsági tisztviselőkkel szemben.

Mi az, amit még meg kellene tenni ahhoz, hogy egy sikeres elnökséget vigyünk végig 2011-ben?
– A Trió (spanyol-belga-magyar) Elnökség spanyol és belga hat-hat hónapjának szoros megfigyelése, és a hasznosítható megoldások átvétele;
– A munkacsoport ülések szervezési és vezetési lépéseinek precíz végiggondolása és megtervezése;
– A megfelelő képességű ember a megfelelő posztra elv szigorú és következetes érvényesítése;
– Az „élő”, napi uniós tapasztalatokkal rendelkező magyar szakemberek legalább tanácsadás szintű bevonása az előkészítési feladatokba.
Egy szakmailag jól előkészített, professzionálisan vezetett és menedzselt elnökségi félév végképp felhelyezheti Magyarországot az Unió térképére és bizonyíthatja, hogy a magyar szakemberek képesek jelentős európai projektek menedzselésére is.
JK