A közigazgatás nagy öregjei már régen felismerték és hangoztatták azon a tételeket, hogy a közigazgatási pályán szolgáló szakembereknek a lehető legnagyobb szellemi felkészültséggel kell rendelkezniük. Ugyanis a közigazgatás állapota attól függ, hogy a közigazgatás letéteményesei, a hivatalnokok értenek-e választott hivatásukhoz.

A magyar közigazgatás már elődeink idején is fontos volt, de napjainkban egyre meghatározóbb szerepet tölt be a társadalom életében, ezért különösen lényeges, hogy a közigazgatás résztvevői rendelkezzenek a feladatok hatékony, színvonalas ellátásához szükséges szakmai ismeretekkel.

A tudás, a tapasztalat, a szakismeret stratégiai erőforrás, melynek megőrzése és gyarapítása valamennyiünk közös érdeke. A köztisztviselőknek az egyre növekvő és változó feladatokra, az új kihívásokra állandóan és gyorsan reagálniuk kell, azoknak meg kell felelni. Hogy hogyan lehetséges ez? Megfelelő szakértelemmel, a megszerzett tudás rendszeres frissítésével, új információk megszerzésével, ami lehetséges autodidakta módon, de hatékonyabb és biztonságosabb azt szervezetten, szakmai képzések, továbbképzések formájában megszervezni.

A képzések, továbbképzések szükségességét a rendszerváltást követő időben felismerte a kormány, amikor a belügyminisztériumnak, majd a köztársasági megbízottaknak határozta meg a közigazgatási szakemberek képzésével, továbbképzésével kapcsolatos feladatokat. Ezt követően – a teljesség igénye nélkül – a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, majd kormányrendelet és kormányhatározat is megfogalmazta a köztisztviselők rendszeres, tervszerű továbbképzésének és vezetőképzésének követelményeit. A köztársasági megbízotti, majd a megyei közigazgatási hivatalok több-kevesebb sikerrel próbáltak megfelelni az önkéntességen alapuló térítéses önkormányzati továbbképzési igényeknek. Versenyt is kell folytatniuk azért, hogy az önkormányzatok, a munkáltatók, az általuk szervezett tanfolyamokra, előadásokra, és ne a profitorientált cégek által hirdetett programokra jelentkezzenek, akik eluralták az oktatási piacot, s nem kis anyagi áldozatot jelent – főleg a kistelepülések köztisztviselőinek – szolgáltatásaik igénybevétele.

A képzés-továbbképzés iránti fokozott igényt felismerve, s az oktatásszervezéssel kapcsolatos anomáliákat látva a Jegyző című szakfolyóirat főszerkesztője, Dr. Tóth Zoltán ötlete alapján – 2000. márciusában az Európai Jogakadémiával együttműködve elindult egy olyan konferenciasorozat a Budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állami és Jogtudományi Karán megrendezve, amely célul tűzte ki, hogy a jegyzőket, önkormányzati köztisztviselőket az európai közösségi jog struktúrájával, alkalmazásának módszertani kérdéseivel megismerteti. A rendezvény technikai lebonyolítását a Jegyző újság kiadásával megbízott Magyar Mediprint Szakkiadó Kft vállalta, s azóta is ellátja. A nyitó előadáson több mint 400 jegyző jelent meg, s azóta is bárhol tartotta rendezvényét, mindenhol telt ház előtt folytak az előadások.
Az első rendezvényen, amely programadó jellegű volt, sok új információt kaptunk az Európai Unióról, megismerkedhettünk az európai közösségi jog struktúrájával, alkalmazásának módszertani kérdéseivel.
A konferencia második rendezvényére 2000. május 31-én Jászberényben került sor, ahol a jegyzőkön kívül a magyar kormányzat, továbbá vállalkozók és egy osztrák környezetvédelmi cég is képviseltette magát. Az előadásokból megismerhettük, milyen környezetvédelmi követelmények vannak az Európai Unióban.
Áttekintettük a jegyzői feladat- és hatáskör kérdéseit, az Alkotmánybíróság témához kapcsolódó gyakorlatát.
A konferenciasorozat harmadik rendezvénye 2000. június 13-án volt az Országgyűlés épületében. Itt az osztrák jegyzők, köztisztviselők tapasztalatait hallgattuk meg arról, nekik mit jelentett a csatlakozás feladatban, hatáskörben és munkamódszerben.

A negyedik rendezvényre 2000. szeptember 13-án került sor Siófokon, ahol azt próbáltuk megfejteni, mi a sikeres önkormányzatok titka az Európai Unióban.

A következő rendezvénynek 2000. november 25-én, a Ceglédi Városháza adott otthont. E rendezvény a jegyzőklubok koordinációs találkozójaként vonult be a konferenciasorozat történetébe.

A hatodik rendezvényt 2000. november 29-én, Siófokon tartottuk, két évfordulóról is megemlékezve. Nevezetesen a választási igazgatás 10 évéről, a választás múltjáról és jelenéről, s ez adott alkalmat a választási eljárás elméleti, gyakorlati és informatikai problémáinak, nemzetközi vonatkozásainak megismerésre, megvitatására. Emellett a Jegyző szaklap megjelenésének egy éves évfordulója is számvetésre adott okot.
E rendezvény másik fő témája „Az okmányirodák integrálása az ügyfélszolgálatokban” című előadássorozat volt.

2001-ben az első, sorrendben a hetedik konferencia helyszíne a Budapesti International Business School nagyterme volt. Délelőtt a „Jegyző és az Internet” felhasználási lehetőségeiről kaptunk ízelítőt azon jegyző kollégáktól és önkormányzati informatikusoktól, akik már tapasztalatokkal rendelkeznek, s közérdekű adataik nyilvánosságra hozatalában már megtették a kezdeti lépéseket. Délután egy korábbi, Jászberényben elkezdett témát, a környezetvédelem és a szilárd háztartási hulladék kezelésének önkormányzati rendeletalkotási problematikáit és megoldási módozatait ismerhettük meg, többek között a környezetvédelmi miniszter úr előadásában is.

A következő értekezést a Kaposvári Egyetem dísztermében 2001. április 18-án rendeztük meg. Az építésügyi törvény hatályosulása és módosításának megismerése volt a délelőtti program, délután új témát nyitottunk „Területfejlesztés és regionalizmus” címmel. Politikus, egyetemi tanár, jogász és ágazati szakember mondta el e témáról véleményét.

A kilencedik konferenciát összekötöttük a Jegyzők Országos Szövetsége éves gyűlésével, választmányi ülésével, illetve küldöttgyűlésével. Célszerű és gazdaságos megoldás volt ez, hiszen csaknem valamennyi résztvevő érintett és érdekelt volt a rendezvények többségében.
A konferencia egyetlen témája a helyi adó volt, több szempontból megközelítve. Az önkormányzati rendeletalkotástól kezdve az adóbeszedésen, ellenőrzésen át az alkotmánybírósági és nemzetközi gyakorlatig minden hallgató megtalálhatta az érdeklődési körének megfelelő témát. Ez a sokszínűség nemcsak erről a rendezvényről, hanem valamennyi előzőről is elmondható. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy a szervezők előre felmérik az igényt. Mennyi elméleti és gyakorlati megközelítésű előadás legyen; kik vállalnak előadást, kik legyenek az előadók, ki, miről szeretne hallani, és kitől szeretné hallani. Hasonlóan működik a konferencia is, mint az azt szervező Jegyző újság, vagyis: azt jegyző írja a jegyzőnek, emezt – a profi előadókon kívül – a jegyző mondja a jegyzőnek. Valakinek erre rá kellett jönni, ki kellett találni, de meg kell szervezni, működtetni is kell. Mindezt lehetőleg non-profit módon, minden jegyző számára elérhető áron. Ez eddig sikerült, ezért tartunk a 10. konferenciánál. Jubilálunk. Ezért is időztem el pár gondolat erejéig a köztisztviselők, ezen belül a jegyzők képzés-továbbképzése problematikájánál, s ezért elevenítettem fel a konferencia eddigi állomásait.

Megköszönöm a Jegyzők Országos Szövetsége részéről az ötletet adó Dr. Tóth Zoltán főszerkesztőnek, s valamennyi a konferenciasorozaton szerepet vállaló előadónak önzetlen közreműködését, s végül, de nem utolsósorban a Magyar Mediprint Szakkiadó Kft. szervező munkáját. Biztatok mindenkit a folytatásra annak érdekében, hogy egyre több kollegához mind több új ismeretanyag, minél kedvezőbb feltétellel jusson el.
a