”Lokális Lendület – Lehetőségek és stratégiák a településmarketingben” címmel rendezett konferenciát április 9-én a Budapesti Gazdasági Főiskola és a Helyi Obszervatórium. Az esemény célja az volt, hogy fórumot teremtsen a magyar települések számára a modern településirányításban érintett szakmák párbeszédjéhez. A konferencián a turizmusban, településmarketingben és a menedzserszemléletű településirányításban jártas szakemberek vettek részt, többek között Dr. Fábián Zsolt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének főtitkára, akivel a konferencia után beszélgettünk.

Miért tartja fontosnak, hogy ez a mai konferencia létrejött?
A településmarketing korábban ismeretlen fogalom volt Magyarországon. 2000-től vált tudatos tevékenységgé a településmarketing, illetve jelentek meg ezzel foglalkozó szakemberek az önkormányzatoknál. Erre szükség van, hiszen sok jó döntés hiúsult meg a lakossági ellenállás következtében, mert korábban nem ismertették megfelelő mértékben a fejlesztési elképzeléseket így a közösség azt nem tudta magáévá tenni.

Mennyire vannak ma tisztában az önkormányzatok a településmarketing és a stratégiai tervezés fontosságával?
A stratégiai tervezés a 2007-es költségvetési periódustól vált kötelezővé és széleskörűen ekkortól került előtérbe. Az ISPA pályázatoknál az Unió már 2007 előtt is külön keretet biztosított marketingre, de akkor a polgármesterek még nem igazán értették ennek fontosságát. Mára már tudatosodott, hogyha fejlesztésbe akarunk kezdeni, ahhoz meg kell nyerni a lakosságot is, tehát marketing eszközöket kell alkalmaznunk, sőt ha marketing tervet nem nyújtanak be, nem is pályázhatnak.

A civil szféra általában mennyire vesz részt a tervezésben?
A civil társadalom ma még gyenge. A háború előtt még erős civil társadalom az 50-es évekre gyakorlatilag megszűnt. A 80-as években kezdett újra kibontakozni, főleg kulturális téren, és bár a 90-es évekre már adott volt a lehetőség az újjászületésre, a pénz hiányzott, így erőtlen maradt. Anyagilag az államra szorulnak, ezért erősen függnek is tőle. Vannak jó példák és a helyzet folyamatosan javul, de még nem tartunk ott, mint nyugaton, ahol a civil szervezetek jelentős erőt képviselnek. Az önkormányzatoknak azonban érdekükben áll együttműködni velük, ugyanis ezek a szervezetek kis támogatással, igen hatásosan tudnak ellátni sok olyan feladatot, például városszépítés, sport vagy a kultúra terén, amelyhez az önkormányzat kevés lenne. Az önkormányzatoknak tehát nemcsak kell, de érdemes is együttműködniük velük.

Egyre több a fejlesztési lehetőség, főleg pályázatok segítségével, de képesek a kisvárosok is élni ezekkel?
A kisvárosok szerepe nagyon fontos, hiszen a 40 ezer főnél kisebb lakosú városokban durván 3 millió ember él. Sokan értek el komoly eredményeket és kialakult egy réteg, amely sikerrel tud pályázni, mert megfelelő a felkészültsége. A gond általában az önrésszel van. Az önkormányzatok pénzügyi ellátása igen szegényes, sokszor csak a működési költségekre elég. Aki nem tudja az önrészt előteremteni, az sajnos nem is tud pályázni. Mindemellett a pályázatok egyre bonyolultabbak és komoly problémát jelent, hogy hosszú az elbírálási idő. Sok pályázatot például 2 évvel ezelőtt, jóval kedvezőbb Euró árfolyamnál nyújtottak be, és az árfolyam ingadozás miatt nem tudni, ez az összeg mire lesz elég, mikor az adott projekt megvalósítása elkezdődik.

Vannak önkormányzatok, amelyek segítik egymást különböző együttműködések formájában?
Országon belül nem igazán léteznek együttműködések. Nincsenek hagyományai, és az állandó versenyzés divatja sem kedvez ennek, holott a települések esetében ez teljesen értelmetlen. A határon átnyúló együttműködések viszont igen komolyak. A szomszédsági, testvérvárosi programok vagy az INTERREG program ezt nagyon pozitívan befolyásolták. A kezdeti, főleg kulturális téren kialakult szomszédsági vagy testvérvárosi együttműködések sokszor még véletlenszerűen születtek, de később az Eurorégiók kialakítása után már jóval szélesebb területen működtek együtt a különböző határ menti területek. Ilyen együttműködés például az Alpok-Adria vagy a Duna-Kőrös-Maros-Tisza Eurorégió. Ezeket az együttműködéseket uniós források segítik és számos eredményt hoztak.

Sokszor hallunk a városvédelem fontosságáról, többnyire negatív példák alapján. Milyen eszköze van egy önkormányzatnak, amellyel egy befektetőt inkább felújítására tud ösztönözni pusztítás helyett?
Az önkormányzat rendezési tervekkel vagy szigorú feltételek megszabásával védekezhet. Kérdés, hogy mennyire tud vagy akar élni ezekkel az eszközökkel. A befektetőknek és a tulajdonosoknak alkalmazkodniuk kell a feltételekhez, és ha a testület elég határozott, el is fogadják őket. Erre sok pozitív példa van, például nálunk Gödöllő esetében, ahol egy befektetőt rá tudtunk venni, hogy bontás helyett inkább egy régi épület felújításával alakítson ki szállodát, így a város is gazdagodott és végül a befektető is sokkal vonzóbb és patinásabb környezetben tudja fogadni vendégeit. Számos helyen látni már, hogy fontosabbnak tartják a megmaradt értékek megőrzését, mint a rövid távú haszonszerzést, de ez egyelőre inkább a vidékre jellemző. Itt is igen fontos szerepe van a civil társadalomnak és fel is tűnik néha egy-egy mozgalom, mint például Budapesten a Nagymező utcai fák esetében, de jóval nagyobb aktivitásra lenne szükség.

Szűts András