Több mint tíz éves hatósági jogalkalmazói tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy a magánszemélyek által telepített és működtetett kamerarendszerekkel kapcsolatos szomszédkonfliktusok megoldása sokkal hatékonyabb adatvédelmi hatósági eljárásban a jegyzői birtokvédelmi eljáráshoz képest; elsősorban az adott eljárásokra jellemző anyagi jogi és eljárásjogi szabályok, továbbá a lehetséges döntések speciális és generális prevenciós hatása miatt. Kíváncsi voltam ugyanakkor, hogy mi erről a NAIH véleménye, és ez vajon megjelenik-e valamilyen kommunikált formában a nyilvánosság előtt.

Tegyünk meg néhány alapvetést! A jegyzői birtokvédelmi eljáráshoz szükséges kérelemnek olyan kötelező elemeket kell tartalmaznia, melyek hiányában az eljárás meg sem indulhat (természetesen egy újabb, ismételten benyújtott és teljes kérelem alapján annak már nincs akadálya, mert az elutasító döntés nem hoz létre „közigazgatási res iudicatat”). A kérelmezőnek olyan információkkal kellene rendelkeznie a birtokvédelmi ügyhöz, amelyeket a NAIH saját eljárásában is magától az adatkezelőtől kér be, illetve a jegyző kifejezett döntésére irányuló kérelempontban olyan tartalmat kellene megjelölnie a kérelmezőnek, amelyhez minimálisan ismerni kellene a telepített kamerarendszert (ehhez időnként az adatvédelmi hatósági eljárásban is komoly informatikai háttértudás szükséges, illetve az adatkezeléssel kapcsolatos büntetőjogi tényállások miatt indult büntetőeljárásokban a nyomozó hatóság is kifejezetten sokszor rendel ki igazságügyi informatikus szakértőt a kérdéshez).

A jegyzőhöz érkező kérelmek viszont jellemzően ennyit szoktak tartalmazni: „a szomszéd kamerát szerelt fel, ami rám néz, vetessék le vele”. Hogy a kamerarendszer álkamera-e vagy valóságosan működik, háztartási adatkezelést valósít meg vagy valóban megfigyelik vele a környező lakóközösséget is (ami eldönti a GDPR alkalmazhatóságát is a tevékenységre), mi a hatóköre, pusztán valós idejű megfigyelést tesz lehetővé egy képernyőn vagy adatot is rögzít, tárol, esetleg továbbít; mind olyan tisztázandó részletkérdés, amely kiderítésére a kérelmezőnek nincs lehetősége a jegyzői birtokvédelmi eljárásban, a jegyzőtől pedig nem várhatja el ezek tisztázását, hiszen a jegyző ezen eljárásokban nem bizonyít, csak összegyűjti a bizonyítékokat és azok alapján dönt. Mondhatjuk, hogy ezek a részletkérdések az adatvédelmi hatósági eljáráshoz szükségesek, ugyanakkor a birtokvédelmi ügyekben többek között például a „tilos önhatalom”, „eredeti állapot”, „jegyző döntésére vonatkozó kifejezett kérelem” definícióinak tartalommal való kitöltéséhez is elengedhetetlenek, de az eljárás természeténél fogva ezt a kérelmező nem tudja teljesíteni.

Véleményem szerint egyébként a kiindulópont világos: a magánszféra megsértése, a képmás élőképes követése, rögzítése vagy továbbítása nem a tulajdonjog részjogosítványaként ismert birtoklás jogát csorbítja, hanem a személyes adatok jogszerűtlen kezelését is jelenti, mellyel kapcsolatban egyrészt a NAIH-nak van hatásköre eljárni, másrészt beleérthetjük a személyiségi jogok sérelmébe, így bírósághoz fordulhat az érintett a probléma orvoslása érdekében. Amennyiben igen-igen erőltetett jogalkalmazással mégis beleérti valaki az ingatlan fölötti birtoklás (tehát az ingatlan fölötti tényleges hatalomgyakorlás) jogának csorbításába a szomszéd által telepített és használt kamerarendszer jelenlétét, feltétlenül vizsgálandó, hogy van-e lehetőség párhuzamos eljárásra (tehát adatvédelmi hatósági és jegyzői birtokvédelmi eljárásra egyidejűleg) és ebben az esetben mi a jelentősége annak, hogy konkrét megfigyelés történik-e, vagy csak a megfigyeltség érzetéről beszélhetünk például álkamera esetén. Itt az az érdekes kérdés is felmerülhet, hogy a megfigyeltség érzete megalapozhat-e birtokvédelmet és nem volna-e célszerűbb összevetni a másik fél biztonságérzetével, amely mérlegelésére viszont csak szomszédjogi perben van lehetőség.

A NAIH álláspontja elég világos, bár érzékelhetően finomodott az általam felvetett kérdés kapcsán az elmúlt években.

Mind a hatóságok közötti kommunikációjában, mind a honlapján elérhető dokumentumokban (elsősorban az éves beszámolókban) azt olvashatjuk, hogy magánszemély által végzett kamerarendszer-telepítés esetén helye van jegyzői birtokvédelmi eljárásnak, illetve megjegyzik, hogy kamerás ügyeik többsége a jegyzők „átirányítása” (azaz: hatáskörük hiányának megállapítása) után keletkezik a NAIH-nál.^[1] A hatóságok közötti kommunikációjukban pedig leírják, hogy országos illetékességű közigazgatási szervként nincs kapacitásuk az összes kamerás bejelentést kivizsgálni, így „jó lenne”, ha a települési jegyző eljárna birtokvédelmi eljárásban.

A NAIH honlapján található dokumentumok – elsősorban az éves beszámolók – kapcsán végigkövethető az a fejlődési ív, ahogyan a magánszemélyek által telepített és használt kamerarendszerek jegyzői birtokvédelmi eljárás keretében való kivizsgálhatóságáról gondolkodnak. A 2014-es beszámoló 74. oldalán például ugyan kapacitáshiányuk orvoslására még a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (továbbiakban: társasházi törvény) akkori módosítására hívják fel a figyelmet, amely a jegyzőknek törvényességi felügyeleti feladatokat adott a társasház szervei és azok működése tekintetében, de ez a hatás- és feladatkör nyilvánvalóan ugyanúgy nem alkalmas a magánszféra védelmére, ahogyan a jegyzői birtokvédelmi eljárás sem. A jegyzői törvényességi felügyeleti feladat tartalommal való megtöltése egyébként több éves (további jogszabály-módosítással is együtt járó) folyamat volt, ahol körvonalazódott, hogy a jegyző gyakorlatilag csak a társasház jogszerű létrehozása és működtetése kapcsán rendelkezik beavatkozási lehetőségekkel, de sem a közös képviselő feladatellátásával kapcsolatos kifogások, sem más, napi szintű probléma megoldása érdekében nem élhet például törvényességi eszközökkel – így a jogszerűtlenül használt kamerarendszerek kapcsán sem.

Ahogyan egy konfliktus létrejöttéig sokakat nem érdekel személyes adataik jogszerű kezelése, és csak a konfliktus kapcsán keresik meg a NAIH-ot (jellemzően például: volt munkavállalók indítanak eljárást munkáltatójuk ellen, illetve más hasonló viszonyrendszerben létező felek), úgy többek között például a jegyzői birtokvédelmi eljárások és a jegyzői társasházi törvényességi felügyeleti hatáskör gyakorlásának is fő ismérve, hogy az ügyek többsége nem a megjelölt alapprobléma megoldása érdekében indul, hanem puszta bosszú a vélt vagy valós sérelmekért. Remek szakirodalma van a paranoia egyik ágának, a kverulátoros (perlekedési) tébolynak, az ebben szenvedők ezrei keresik meg évről évre a hatóságokat ilyen ügyekkel, és amikor vélt vagy valós sérelmükkel kapcsolatban „nem történik semmi” (vagyis egy lefolytatott eljárás végén – az adott bizonyítékok mérlegelése után – nem hozható számukra pozitívnak megélhető döntés), úgy az adott hatóságot is bepanaszolják felettesénél vagy feljelentést tesznek a rendőrségen visszaélés miatt. Nincs ez másképp a kamerás szomszédkonfliktusoknál sem.^[2] A NAIH kifejezetten ilyen ügyek vonatkozásában statisztikát nem vezet, megkeresésemre az alábbi hat esetet ajánlotta figyelmembe.^[3] A NAIH-903/2022. számú ügyben a beadványozó azzal fordult a hatósághoz, hogy egészségügyi szolgáltató munkáltatója a telephelyein jogosulatlanul figyeli meg munkavállalóit, továbbá az ellátásra érkező betegeket. Az eljárás lefolytatása során a területileg illetékes kormányhivatal arról értesítette a NAIH-ot, hogy a beadványozó a munkáltatója jogsértő tevékenységével kapcsolatban bejelentést tett, így világossá vált, hogy a beadványozónak elsődlegesen a munkaviszony nem megfelelő teljesítésével összefüggésben áll fenn jogsérelme. A NAIH-2660/2022. számú ügyben a panaszos a szomszédja által a saját tulajdonára felszerelt kamerákat panaszolta, azonban az eljárás során a NAIH tudomást szerzett arról, hogy a panaszos folyamatosan zaklatja különböző magatartásokkal (szemét, valamint galambtetemek átdobálása más tulajdonára, kerítés megrongálása) szomszédjait, köztük azt is, aki a kamerákat az ingatlanjára felszerelte. A NAIH-3722/2022. számú ügyben osztatlan közös tulajdonú területre került kamera, amely üzemeltetésének célja a panaszos szerint az ő személyének, valamint családjának megfigyelése volt. A NAIH az eljárás során tudomást szerzett arról, hogy a panaszos és a panaszolt között közel húsz éve folyamatos családi viták állnak fenn. A NAIH-4831/2022. számú ügyben a panaszos azért kérte a NAIH eljárását, mert a telke határán lévő kutat – szomszédja álláspontja szerint – jogosulatlanul figyeli meg. Az eljárás során a NAIH feltárta, hogy a kutat mind a panaszos, mind a panaszolt megfigyeli kamerával, a háttérben egy régóta elhúzódó szomszédjogi vita áll. A NAIH-5480/2022. számú ügyben a panaszos azért tett bejelentést a rendőrséghez, mert állítása szerint szomszédja az osztatlan közös tulajdont képező kertrészt jogosulatlanul kamerával megfigyeli. Az eljárás során fény derült arra, hogy a kamera felszerelésére azért volt szükség, mert a panaszos szomszéd több módon is rongálta panaszolt tulajdonát, értéktárgyait, valamint több ízben veszélyeztette testi épségét. A NAIH-7173/2022. számú ügyben panaszos állítása szerint több, a szomszédjai házán elhelyezett kamerával készült videófelvételt (amelyen hang is hallható) továbbítottak panaszos munkáltatójának, továbbá a rendőrség részére. Maga a panaszos is elismerte ügyindító beadványában, hogy a felvételeket készítő szomszédjaival több bírósági és rendőrségi eljárás is folyamatban van konfliktusaik miatt. A hivatkozott számú válaszlevél záró sorai szerint „Az esetek jelentős többségében már magából az ügyindító iratból is világos a NAIH számára, hogy egy rossz szomszédi viszony vagy megromlott munkaviszony szolgál a panaszos bejelentése alapjául. Számos esetben előfordul, hogy az ügy során derül ki, hogy mind a panaszos, mind a panaszolt »egymást kamerázza« a köztük fennálló konfliktusok miatt, így a jogsérelem alapja nem adatvédelmi, hanem inkább polgári jogi vonatkozású”. Vagyis, ahogy egy főtevékenység fő szála mögött/mellett mindig meghúzódik az adatvédelmi-adatkezelési szál, amennyiben ott személyes adatokkal dolgoznak, úgy az adatkezelési aggályok, illetve a NAIH-hoz fordulás mögött is jócskán akad más jogterület megoldási metodikája alá tartozó mellékesnek gondolt, ámde mégis lényeges „aggály-szál”.

Ugyanakkor érdekes felvetés a jegyzői törvényességi felügyeleti feladatkör kapcsán a 2013. évi beszámoló 48. oldalán az, amikor társasházban működő kamerarendszerről derül ki háttérinformációként, hogy egyébként „nem létező” társasházról beszélünk, mert nincs meg valamennyi törvényes elem a létezéshez. Ebben az esetben nyilván lehet a jegyzőnek törvényességi felügyeleti feladata. Ez azonban mintegy előkérdése annak, hogy a nem működő társasház működőképessé tétele után következhet az ehhez tapadó számonkérési lehetőség, vagyis a kamerarendszer jogszerű bevezetéséhez kötődő lépések számonkérése (közgyűlési szavazatok, külön működtető cég mint adatfeldolgozó stb.), ami viszont már nem a jegyzőre tartozik.

A 2015. évi beszámoló 35. oldalán a NAIH eléggé kategorikusan kijelenti, hogy „szomszédos magánterület kamerás megfigyelése kapcsán az információs önrendelkezési jog csupán érintőlegesen sérülhet, a megfigyelés jogszerűségének vizsgálata és eldöntése elsősorban birtokvédelmi eszközökkel lehetséges, vagy személyiségi jogi per keretében. A Hatóság a jogsértő, tehát a szomszéd ingatlanát megfigyelő kamerarendszerrel összefüggésben azt tartja célszerűnek, ha az érintett birtokvédelmi eljárást kezdeményez a település jegyzőjénél. A Hatóság álláspontja szerint ugyanis a jegyzők számára rendelkezésre állnak mindazok a jogi eszközök, amelyekkel eredményesen helyre lehet állítani a jogszerű állapotot.” A korábbi és későbbi hivatkozásokhoz képest számomra ez a szakasz elég nagy szakmai hibának tűnik, hiszen a magánszféra megsértése, valaki személyes adatának (jelen esetben: elsősorban képmásának) megfigyelése, rögzítése, továbbítása véleményem szerint egyértelműen nem a birtoklás jogát csorbítja és arra a birtokvédelem orvosságot nem adhat.

A 2015-ös beszámolóban írt kategorikus kijelentést árnyalja még az is, ha tudjuk, hogy 2015-ben került sor a birtokvédelmi jogterület újraszabályozására, a hatályba lépő új kormányrendelet^[4] eléggé radikálisan változtatta meg a birtokvédelmi eljárás ismérveit, elsősorban utalok itt a rendkívül rövid, 15 napos ügyintézési határidő bevezetésére vagy arra, hogy megszűnt az egyezségkötés hatósági jóváhagyásának lehetősége (ez kamerás ügyekben elég hangsúlyos eszköz volt korábban). A módszertani útmutató, melyet a Miniszterelnökség készített a jegyzők és birtokvédelmi ügyintézők részére,^[5] a felek által benyújtott egyezségtervezetet a bizonyítékok mérlegelése körében (!) javasolja kezelni, és bár határozattal jóvá nem hagyható, véleményük szerint az indokolásban nyugodtan megemlíthető. Ha meg is egyezne tehát a két fél abban, hogy milyen módon történjék a kamerarendszer további használata, az ügy komolyságát veszíti el azzal, hogy az indokolásban tudunk rászánni pár sort. Ez többek között egy olyan kevésbé fontosnak tűnő, de mégis jellegzetes eljárásjogi sajátosság a később felsoroltak mellett, amely megerősít minket abban, hogy jegyzői birtokvédelmi eljárásban nem kezelhető a probléma.

Árnyalja a 2015-ös beszámoló 36. oldalán a NAIH az álláspontját ugyanakkor azzal, hogy „A Hatóság azt tapasztalja, hogy a területileg illetékes jegyző által lefolytatott helyszíni szemlét követően, az annak eredményét magába foglaló dokumentumok hatóság részére való megküldésével – amennyiben a Hatóság eljárása ezt követően is indokolt – a jogellenes állapot megszüntetése több szerv együttes eljárásával elérhető”. Vagyis legalább a korábbi évek hozzáállásához képest már nem zárja ki a párhuzamos eljárások lehetőségét és nem utalja kizárólagosan birtokvédelmi megoldási körbe a kamerás ügyeket.

Milyen ügyszámokról beszélhetünk a jegyzői birtokvédelmi eljárások és az adatvédelmi vizsgálati és hatósági eljárások kapcsán?

Benyújtott jegyzői birtokvédelmi kérelmek száma összesen Magyarországon
(Budapest és 19 megye, 2014–2016.)

Benyújtott jegyzői birtokvédelmi kérelmek száma összesen Magyarországon
(Budapest és 19 megye, 2017–2020.)

A grafikonokat a jegyzők által kötelezően félévente elkészítendő és leadandó OSAP-statisztika^[6] alapján készítettem, mely a Kormány honlapjáról érhető el. Ebben sajnos az elindított ügyek tárgyköreire nem kérdeznek rá, úgyhogy arra, hogy a jegyzők előtt indított birtokvédelmi ügyek hány százaléka indul magánszemély által telepített kamerarendszerek miatt, a jegyző kollegák becslései alapján hivatkozom. Ezeket a becsléseket egy Facebook közösségi oldalon működtetett, birtokvédelemmel foglalkozó szakmai, zárt csoportban kaptam 2022. augusztus 19-ei zárással, melynek taglétszáma 1033 fő. Ebből a becsléshez hozzájárult 301 fő, amit ezúton is köszönök.

A jegyző és birtokvédelmi ügyintéző kollégák becslése szerint az eléjük kerülő kérelmek 10–15%-a szól magánszemélyek által telepített kamerarendszerekkel kapcsolatos panaszokról, így évente átlagosan 600 ilyen üggyel biztosan számolhatunk országosan.

A NAIH 2021-es beszámolójának 20. oldaláról vettem az alábbi két grafikont.

Hatósági eljárások

Vizsgálati eljárások

A vizsgálati és az adatvédelmi hatósági eljárások tárgykörei itt sincsenek megkülönböztetve, de mivel a „kamera-kérdés” gyakorlatilag minden évben hangsúlyos fejezettéma az éves beszámolókban, illetve mivel rendre visszatért a jegyzői birtokvédelmi, illetve a társasházi törvényességi felügyeleti hatáskörben való lehetséges megoldás felé terelés, így feltételeztem, hogy a beérkező beadványoknak itt is legalább 10%-a szólhat erről. Feltéve a kérdést, a NAIH az alábbi grafikonban szereplő adatokról tájékoztatott NAIH-6851-2/2022. számú válaszában.

Összevetve az éves ügyszámokat a „kamerás ügyekben” indított vizsgálati és hatósági eljárások számával, egyértelműen látható, hogy egyik évben sem éri el a 10%-ot sem. Ezen adatok tükrében még érdekesebb a „kamerás ügyeknek” a kezdeti években tanúsított teljes terelése a jegyzői birtokvédelmi szakterület felé, a folyamatosan növekvő ügyszám ugyanakkor érthetővé teszi az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 71. § (1b) bekezdésének 2019. április 26-tól hatályos módosítását, mely alapján a NAIH megkeresése alapján a települési jegyző ellenőrzi illetékességi területén a megkeresésben megjelölt adatkezelési tevékenységet, és a helyszíni szemlén felvett jegyzőkönyv továbbításával segíti a hatóság munkáját az adatvédelmi hatósági eljárást illetően.

Korábban utaltam arra, hogy a jegyzői birtokvédelmi eljáráshoz szükséges kérelemnek olyan kötelező elemeket kell tartalmaznia, melyek hiányában az eljárás meg sem indulhat (természetesen egy újabb, ismételten benyújtott és már teljes kérelem alapján annak már nincs akadálya, mert az elutasító döntés nem hoz létre „közigazgatási res iudicatat”). A kérelmezőnek olyan információkkal kellene rendelkeznie a birtokvédelmi ügyhöz, amelyeket a NAIH saját eljárásában is magától az adatkezelőtől kér be, illetve a jegyző kifejezett döntésére irányuló kérelempontban olyan tartalmat kellene megjelölnie a kérelmezőnek, amelyhez minimálisan ismerni kellene a telepített kamerarendszert.

A jegyzőnek a birtokvédelmi eljárás sajátosságaiból adódóan feltétlenül ügyelnie kell a fegyveregyenlőségre: amit a felek úgy élnek meg, hogy a hivatalban nem voltak segítőkészek és nem segítettek például kitölteni a kérelmet, vagy előre jelezték az ügyfélfogadáson adott tájékoztatón, hogy a kérelmező feladata lesz (és nem a hivatalé) a bizonyítékok összegyűjtése, az az eljárás sajátosságaiból adódik, amellyel kapcsolatban például nem véletlenül nem használjuk az ügyfél (vagy a hatóság) definíciókat. A jegyzői birtokvédelmi eljárás ugyanis nem hatósági eljárás és abban nem ügyfelek vannak (az alapeljárásban egészen bizonyosan nem, az eshetőleges végrehajtási szakasz más kérdés). Ügyfelek helyett tehát feleknek hívjuk az eljárásban résztvevőket, akiknek a jogvitáját meg kell oldania a jegyzőnek, aki nem részese az ügynek, azon kívül áll.

A korábban fejtegetetteknek érdekes részkérdése, hogy amennyiben a NAIH megkeresésére helyszíni szemlét tartott a jegyző a magáncélú kamerarendszert telepítő és használó ingatlanán, úgy a későbbiekben teljesen elfogulatlanul tud-e döntést hozni a másik fél által benyújtott kérelem és bizonyítékok alapján és bizonyosan nem befolyásolja-e az, amit tapasztalt korábban és amiről jegyzőkönyvet vett fel, hogy továbbíthassa adatvédelmi hatósági eljárásban való felhasználás céljából. Akár pro, akár kontra: tehát akár bebizonyosodott, hogy jogszerűtlen adatkezelés történik, akár nem. Akár az derült ki, hogy működő kamerarendszer van az ingatlanon, akár az, hogy csak álkamera. Van-e annak bármilyen eljárásjogi akadálya, hogy a kérelmező által a kérelem mellé becsatolt, a NAIH eljárásában keletkezett iratokat, információkat értékelje a jegyző a bizonyítékok körében, amennyiben az a saját maga által felvett jegyzőkönyv? Esetleg álljon meg a maga készítette jegyzőkönyv tartalmánál, és a NAIH döntésében foglaltakat (melyek egyébként nyilvánvalóan nem kötik, hiszen az az adatkezelőnek írhat elő kötelezettségeket vagy szabhat ki rá szankciót) egyáltalán ne vegye figyelembe?

Hatósági eljárások száma magánszemélyek által telepített és használt kamerarendszerek tárgykörben a NAIH-nál 2012–2021.

Vizsgálati eljárások száma magánszemélyek által telepített és használt kamerarendszerek tárgykörben a NAIH-nál 2012–2021.

Olyan érdekes részletkérdések ezek, hogy akár a kettős értékelés tilalmánál is fontosabbak lehetnek, de ne menjünk el amellett sem. Első ránézésre egy adatvédelmi hatósági bírság például egy birtokvédelmi kötelezés mellé téve nem ütközik a kettős értékelés tilalmába, hiszen eltérő jogkövetkezményeket tartalmaz. De mi a helyzet akkor, ha a NAIH például adatvédelmi bírság kiszabása mellett (vagy helyett), olyan tartalmú kötelezéseket ír elő, amely a kamerarendszer jogszerű használatát segíti elő, míg a jegyző birtokvédelmi döntésében a kamerarendszer levételére kötelez? Melyik döntés az „erősebb”? Melyik döntést kell végrehajtani? A NAIH gondolati evolúciója kapcsán megállapítottam korábban, hogy a korábbi, egyértelműen jegyzői birtokvédelmi eljárás felé terelő gondolkodásmód az évek során finomodott és eljutott a párhuzamos eljárásindítás gondolatáig is. A párhuzamos eljárást azonban mindenkinek megfontolásra javaslom: egyrészt eljárásökonómia vagy a manapság divatos bürokráciacsökkentés jegyében nem biztos, hogy a minél több eljárás megindítása hozza el a kívánt eredményt, másfelől könnyen olyan kettős végrehajtási csapdába eshetünk, amire csak bíróság tehet pontot, végérvényesen eldöntve, hogy az adatkezelő tegye inkább jogszerűvé a kamerarendszere használatát, vagy inkább szerelje le véglegesen.

^[1] A 2019-es beszámoló 14. oldalán olvashatjuk, hogy „Számos esetben kérték a Hatóság tájékoztatását ingatlantulajdonosok – illetve társasházban, lakásszövetkezeti lakásban élők – azzal kapcsolatban, hogy milyen jogi lehetőségeik vannak, ha a szomszédjuk az ő ingatlanjukat, bejárati ajtajukat, esetleg a lépcsőházat is megfigyelő kamerát szerelt fel a saját ingatlanára. Sajnos sok esetben nem egyértelmű, hogy a vagyonvédelmi célú kamerák valóban jogsértő módon kerültek-e kiépítésre, vagy azok látószöge ténylegesen csak a saját ingatlanra irányul – például mivel azt megfelelő kitakarási (maszkolási) beállítással látták el, vagy esetleg a felszerelt kamera csak álkamera volt. A telefonálók sok esetben már az illetékes jegyzőnél is próbáltak birtokvédelmi eljárást kezdeményezni, akik azonban az érintetteket a Hatósághoz irányították.”

^[2] Forrás: www.azenkutyam.hu/elet/gdpr-es-allatvedelem-jogasz/ [2022.08.19.], Fekete Mária – Grád András: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak, HVG-ORAC, Budapest 2017.

^[3] NAIH-7496-2/2022. számú, 2022. szeptember 26-án elektronikusan érkezett válaszlevele.

^[4] A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Kormányrendelet (a továbbiakban: birtokvédelmi kormányrendelet).

^[5] http://onkormanyzat.csmkh.hu/wp-content/uploads/2018/04/248_1_mell%C3%A9klet_M%C3%B3dszertani-%C3%BAtmutat%C3%B3.pdf [2022.08.19.].

^[6] Országos Statisztikai Adatfelvételi Program, https://kormany.hu/miniszterelnokseg/orszagos-statisztikai-adatfelveteli-program [2022.08.19.].