A jegyzői hatáskörbe tartozó végrehajtás néhány kritikus pontjáról – I-II. rész

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Gazdálkodás - pénzügy

A jegyzői hatáskörbe tartozó végrehajtás néhány kritikus pontjáról – I-II. rész

XXI. évfolyam, 1-2. lapszám
Szerző(k):
Dr. Kovács Anita
hatósági szakügyintéző, Csongrád Megyei Kormányhivatal


2018. január 1. napjától kezdődően az adóvégrehajtás területén is több jogszabály rendelkezései között eligazodva kell megkeresni a jogszabályszerű végrehajtáshoz vezető, nem mindig egyenes utat. A következőkben az önkormányzati adóhatóságoknál lefolytatott felügyeleti ellenőrzés során tapasztaltak alapján néhány problémás témára hívnám fel a figyelmet.

Az adóhatóság a végrehajtási tevékenysége során a következő jogszabályokat alkalmazza:

  • az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.),
  • az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.),
  • az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (új Art.),
  • a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.)

Az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárásban az elsődleges jogszabály az Avt., melynek eltérő rendelkezése hiányában sor kerülhet az Air. és az Art. szabályainak alkalmazására. Amennyiben az Avt., az Air. és az Art. nem rendelkeznek eltérően, a Vht. előírásait kell alkalmazni. Az Avt. háttérjogszabálya tehát a bírósági Vht., amely csak annyiban állapít meg az általánostól eltérő részletszabályokat, amennyiben ez valóban indokolt.

Ellenőrzéseink alkalmával mindig felhívjuk a jegyző kollégák figyelmét arra, hogy az adóhatósági munka megszervezése során az adókivetés mellett fordítsanak nagyobb figyelmet az adózók adófizetési gyakorlatának ellenőrzésére, vagyis a kivetett vagy önadózással bevallott adó befizetésének ellenőrzésére, és az adózók adófizetési hajlandóságát kíséreljék meg következetes végrehajtási gyakorlattal növelni.

Ha szükséges, készítsenek saját maguknak erre vonatkozóan egy belső munkatervet, szabályzatot arról, hogy milyen időközönként (pl. negyedévente) ellenőrzik a tulajdonosváltozásokat, annak érdekében, hogy az új tulajdonosok eleget tegyenek az adófizetési kötelezettségüknek.

1. Fizetési felszólítás

A végrehajtási eljárásra akkor kerül sor, ha a kötelezett esedékességkor önként nem tesz eleget adófizetési kötelezettségének.

Az Art. pontosan meghatározza azt, hogy az adózó mely időpontig (esedékesség) tehet pótlékmentesen eleget fizetési kötelezettségének. Az egyes adók megfizetésének esedékességét az Art. 2. számú melléklete írja elő, míg a határozatban megállapított adókat annak jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni.

Az adóhatóság, amennyiben az önkéntes teljesítés elmaradását észleli, az adósnak fizetési felszólítást küldhet, de ez nem kötelező, a végrehajtási eljárás megindításának nem feltétele, azonban alkalmazása célszerű.

A fizetési felszólításban ajánlott részletesen leírni, hogy az adósnak milyen adónemben, milyen összegben és lejárattal van hátraléka; bele kell foglalni, hogy a tartozást hogyan fizetheti meg rövid határidővel anélkül, hogy a hatóság vele szemben végrehajtási eljárást indítana.

Fel kell hívni az adós figyelmét arra is, hogy a végrehajtási eljárást jövedelmére és vagyontárgyaira a fokozatosság elvére tekintet nélkül folytathatja le az adóhatóság, melynek során akár a gépjármű-, ingatlan- és cégnyilvántartás adatai alapján is foglalhat, valamint arra is, hogy a végrehajtási eljárás valamennyi költsége őt fogja terhelni.

2. Végrehajtható okirat

A végrehajtási eljárásban az Avt. szabályai szerint végrehajtható okirat többek között

  • a fizetési kötelezettséget tartalmazó, véglegessé vált hatósági döntés;
  • önadózás esetén (helyi iparűzési adó, talajterhelési díj) a fizetendő adót, adóelőleget, adóelőleg kiegészítést tartalmazó bevallás;
  • adóhatósági adómegállapítást tartalmazó határozat;
  • az adók módjára behajtandó köztartozás esetén a behajtást kérő megkeresése.

A hatósági döntés végrehajthatóságához szükséges, hogy az végleges legyen.

A véglegesség a döntés közlésével áll be, vagyis azzal, hogy azt szabályszerűen, hivatalos iratként vagy elektronikusan, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (továbbiakban: Eüsztv.) alapján küldték ki az ügyfélnek.

Az Air. szabályai szerint az adóhatósági iratot – ideértve a döntést is – a meghatalmazott képviselővel rendelkező adózó esetében a képviselőnek kell kézbesíteni hivatalos iratként vagy az Eüsztv.-ben meghatározott elektronikus úton. Az eljárás során az adózó kérheti, hogy az adott ügyben az adóhatóság akkor is a számára kézbesítse az iratokat, ha meghatalmazott képviselője van.

Az adóhatósági irat – a meghatalmazott képviselő mellett – a meghatalmazott képviselővel rendelkező adózó részére is kézbesíthető, ilyenkor az iratot az adózó és a meghatalmazottja részére ugyanazon a napon kell postára adni, illetve az irat kézbesítéséhez biztonságos kézbesítési szolgáltatást is igénybe lehet venni.

A fellebbezési eljárás során meghozott döntést az elsőfokú adóhatóság útján kell közölni az adózóval, ami azt jelenti, hogy a jegyző a részére hivatali kapun érkezett, elektronikusan hitelesített dokumentumot küldi meg, továbbítja az elektronikus kapcsolattartásra köteles ügyfélnek, vagy képviselőjének. Olyan természetes személy esetében, akinek nincs elektronikus kapcsolattartásra köteles meghatalmazottja, a másodfokú adóhatóság döntését postai úton is megküldi a jegyzőnek abból a célból, hogy az adózó részére a döntés ezen kiadványa kerüljön megküldésre. A jegyző ugyanis az elektronikusan megküldött másodfokú határozatról az Eüsztv. szerint nem állíthat ki hiteles papíralapú kiadványt, mivel az iratot nem ő állította elő.

A végrehajtás elrendelésére adóügyekben nincs szükség, és hangsúlyozni szükséges, hogy a tartozás után felszámított pótlék, kamat, végrehajtási költségátalány és költségminimum is az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre.

3. Fellebbezés benyújtása

Ha az adott ügytípusban törvény megengedi a fellebbezést, az adóhatóság döntése véglegessé válik, ha ellene nem fellebbeztek és a fellebbezési határidő letelt, vagy a fellebbezésről lemondtak/fellebbezést visszavonták; vagy ha a felettes szerv az elsőfokú adóhatóság döntését helybenhagyta/megváltoztatta, akkor a másodfokú döntés közlésével.

A fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, vagyis a jegyző döntése ellen benyújtott fellebbezés esetén annak elbírálásáig nem lehet az elsőfokú döntést véglegesnek tekinteni. A fellebbezést annak beérkezésétől számított 15 napon belül kell felterjeszteni az ügy összes iratával együtt a másodfokú szervhez; a felterjesztésben ismertetnie kell a jegyzőnek a fellebbezésről kialakított álláspontját.

A fellebbezés alapján a jegyzőnek lehetősége van arra, hogy a megtámadott döntését saját hatáskörben módosítsa vagy visszavonja. Ha a jegyző mégis a fellebbezés felterjesztése mellett dönt, akkor a digitalizált formában felterjesztett iratok megküldésével további teendője az ügyben nincs a másodfokú döntés meghozataláig: vagyis a végrehajtás iránt intézkednie nem kell. Ha az adózó időközben mégis teljesít, akkor azt nem kell visszautalnia a részére, kivéve, ha a másodfokú hatóság nem helybenhagyó döntést hoz.

A fellebbezés elbírálásának időszakában az adózó benyújthat méltányossági, vagy fizetési könnyítési kérelmet is az adóhatósághoz, melynek elbírálását a fellebbezés elbírálásáig az új jogszabályok alapján már nem lehet függeszteni. Mivel előfordulhat, hogy a másodfokú adóhatóság döntése az adózóra nézve kedvező lesz, célszerű az adózóval a kérelem benyújtásakor ezt közölni, és amennyiben szándékát nem másítja meg, és azt nem vonja vissza, úgy a kérelem elbírálásával a másodfokú döntést megvárni. Amennyiben a másodfokú döntés nem születik meg a 30 napos ügyintézési határidőn belül, úgy lehetőség van arra, hogy a jegyző azt további 30 nappal meghosszabbítsa arra hivatkozással, hogy a fellebbezés elbírálása olyan előkérdés, amelynek eldöntése más szerv hatáskörébe tartozik.

Célszerű azonban ennek elkerülése érdekében a másodfokú adóhatóságot a méltányossági kérelem benyújtásáról tájékoztatni.

4. A végrehajtási eljárás akadályai

A végrehajtási eljárás tehát megindítható, ha az adós a végleges, vagy végrehajtható okiraton alapuló tartozását esedékességkor nem fizette meg, és nem állnak fenn az eljárás megindítását akadályozó tényezők.

Szünetelés miatt nincs lehetőség végrehajtási cselekmények foganatosítására az Avt. 16. §-a szerint abban az esetben,

  • ha az adós fizetési kedvezmény iránti kérelmet nyújtott be, a benyújtást követő naptól a döntés véglegessé válásáig, feltéve, hogy az adós a tartozás esedékességét követően 8 napon belül benyújtotta erre irányuló kérelmét;
  • ha az adóhatóság az adós részére fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett;
  • ha az adóhatósági határozat ellen indított közigazgatási per során az első alkalommal előterjesztett halasztó hatály iránti kérelmet jogerősen még nem bírálták el;
  • ha a gazdálkodó szervezet adós adótartozásáért a rá vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles tagot vagy vezető tisztségviselőt kötelezték a tartozás megfizetésére és az adóssal szemben felszámolási eljárás indult.

Ezen esetekben a szünetelés a törvény erejénél fogva áll be, arról az adóhatóságnak külön rendelkeznie nem kell.

Felhívom a figyelmet arra, hogy az adósnak lehetősége van a fizetési kedvezmény (adómérséklés, fizetési halasztás és részletfizetés) iránti kérelmét akár a végrehajtási eljárás előtt, de akár aközben is benyújtania. A fizetési kedvezmény iránti kérelem elbírálásakor a hatóságnak fokozott körültekintéssel kell eljárnia, és az automatikus részletfizetés esetét leszámítva fizetési kedvezményt csak akkor kell adnia, ha a kérelemben foglaltakat az adós kellőképpen igazolta vagy valószínűsítette. Mindezeket a körülményeket az adóhatóságnak döntése indokolásában ismertetnie kell.

Amennyiben adózó ilyen tárgyú kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, a meghatározott ütemezés és feltételek szerint teljesítheti fizetési kötelezettségét. Ez idő alatt az engedélyezett fizetési könnyítéssel érintett összeg tekintetében kényszerintézkedéseket az adóhatóság nem foganatosíthat.

Abban az esetben, ha az adózónak – fizetési könnyítéssel nem érintett – lejárt esedékességű tartozása keletkezik, vagy az engedélyezett részleteket nem megfelelően teljesíti az adózó, annak visszarendezésére kerül sor. Ilyen esetben a tartozás újra egy összegben esedékessé válik és az a továbbiakban nem akadályozza a végrehajtási eljárás lefolytatását.

A végrehajtás felfüggesztése joghatásában a szüneteléssel azonos: a felfüggesztés beálltának időpontjától nem indítható végrehajtás, valamint további végrehajtási cselekmény nem foganatosítható.

A végrehajtási eljárás felfüggesztése az adóhatóság, illetve a bíróság hatáskörébe tartozik.

 Az ADÓHATÓSÁG a döntés végrehajtását hivatalból felfüggesztheti vagy felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget előíró döntés megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.

  • Az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtási eljárást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás során korábban e törvény alapján nem sújtották eljárási bírsággal.
  • A behajtást kérő kezdeményezésére az adóhatóság a végrehajtási eljárást az Avt. 111. § (2) bekalapján felfüggeszti, és ha a végrehajtási eljárás folytatását 6 hónapon belül nem kéri, akkor az eljárást megszünteti.
  • A felfüggesztésről a hatóság végzésben dönt, mely ellen fellebbezésnek van helye; a fellebbezésnek a döntés végrehajtására azonban nincs halasztó hatálya.
  • Végzést kell a hatóságnak hoznia a felfüggesztés megszüntetéséről abban az esetben, ha az arra okot adó körülmény megszűnt.

A BÍRÓSÁG a fizetési kötelezettséget megállapító határozat felülvizsgálata iránt indított közigazgatási per során felfüggesztheti a határozat végrehajtását, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 50. §a alapján.

  • Az azonnali jogvédelem a Kp. rendelkezései szerint a végrehajtás felfüggesztésének a helyébe lépett, mely adóigazgatási eljárásban a halasztó hatály elrendelésének lehetőségét jelenti.
  • A jegyzőnek ilyen esetben 3 napon belül kell a keresetet elektronikusan felterjesztenie a másodfokú hatósághoz, és ügyelnie kell arra, hogy a kérelem elbírálásáig a végrehajtást ne foganatosítsa, szükség esetén pedig haladéktalanul intézkedjen a végrehajtási cselekmények visszavonása iránt.
  • A bíróság a halasztó hatály elrendeléséről 15 napon belül hoz döntést, melyet a másodfokú hatóság továbbít a jegyzőnek, ahogyan az annak jogerőre emelkedéséről küldött értesítést is.
  • Ameddig a bíróság döntése nem lesz jogerős, nem lehet a végrehajtás iránt intézkedni.

A végrehajtáshoz való jog elévülése szintén egy korlátot jelent a hatóság végrehajtási tevékenységében, ugyanis az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtásához való jog, valamint az önkormányzati adóhatóságok hatáskörébe tartozó fizetési kötelezettségek végrehajtásához való jog az Avt. szerint az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított négy év elteltével évül el. Ha az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik.

Az elévülési időt bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Ez azt jelenti, hogy az elévülési idő mindaddig nyugszik, amíg a végrehajtási cselekmények foganatosítása folyik. Ha pedig a megindult végrehajtási eljárás valamilyen okból nem folytatható, akkor a legutolsó végrehajtási cselekménytől kezdődően újból megindul az elévülési idő folyása.

5. Költségátalány – költségminimum – készkiadás

Az Avt. a végrehajtási eljárást olyan többletfeladatnak tekinti, amit az adós mulasztásával idéz elő, ezért kimondja, hogy a végrehajtással kapcsolatban felmerült valamennyi költség (készkiadás, költségminimum és költségátalány) az adóst terheli.

Az adóhatóságot pénzkövetelés végrehajtásának foganatosításáért 5000 Ft végrehajtási költségátalány illeti meg minden más költségtől és költségátalánytól függetlenül.

A költségminimum az az összeg, amelyet ingó- és ingatlan-végrehajtás foganatosításakor meg kell fizetni, függetlenül a felmerült költség tényleges összegétől; összege ingó- és ingatlanfoglalás esetén 5000 forint. Járműnyilvántartáson alapuló ingófoglalás és ingatlanfoglalás esetén a költségminimumot foglalásonként külön-külön kell felszámítani.

Az adóhatóság a költségátalányról, illetve költségminimumról azok felszámításától számított 8 napon belül értesíti az adóst. A költségátalány, illetve költségminimum felszámítását az adós az azok alapjául szolgáló végrehajtási cselekménnyel szemben benyújtható végrehajtási kifogásban sérelmezheti. A költségátalányhoz hasonlóan a költségminimum felszámítása is külön végzés nélkül történik.

Az adóhatóság a költségekről végzést hoz, mely ellen fellebbezésnek van helye.

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárás során felmerült végrehajtási költségek és a végrehajtási költségátalány megállapításának és megfizetésének részletes szabályait a 8/2018. (III. 19.) NGM rendelet tartalmazza.

6. Jogorvoslatok

A végrehajtási eljárásban már végrehajtható okiratokon alapuló kötelezettségek behajtására kerül sor, ezért a követelés jogalapjának vitatására, az érdemi határozat megtámadására ekkor már nincs lehetőség; a megfelelő jogorvoslatot erre az alapeljárásban az adózó részére biztosítják a jogszabályok.

A végrehajtási eljárásban hozott döntés elleni fellebbezés kivételes jogorvoslati eszköz, melyet a végrehajtási eljárásban hozott határozattal és végzéssel szemben lehet igénybe venni. A végrehajtási cselekményekkel okozott jog- és érdeksérelem általános jogorvoslati eszköze a végrehajtási kifogás, melyet általánosságban már nem, csak pontosan megjelölt intézkedés ellen lehet benyújtani, megjelölve azt is, hogy a kifogásolt intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását az előterjesztő milyen okból kívánja.

A végrehajtási kifogás benyújtására a sérelmezett intézkedésről való tudomást szerzéstől számított 15 napon belül van lehetőség, ezért fontos, hogy az adóhatóság a végrehajtási intézkedéseiről (pl. a letiltásról) az adóst is megfelelően, tértivevényes levéllel értesítse.

A végrehajtási kifogást 15 napon belül kell felterjeszteni a fellebbezéshez hasonlóan, az ügy összes iratával együtt, és arról a másodfokú hatóság is 15 napon belül hoz döntést.

Az Avt. értelmében a végrehajtási kifogást nem kell felterjeszteni, hanem azt a jegyző utasítja vissza, ha az elkésett, nem a jogosulttól származik, vagy indokolás nélkül került benyújtásra. A visszautasításról rendelkező végzés ellen is önálló fellebbezés nyújtható be.

7. Adók módjára behajtandó köztartozások

Azon köztartozások, igazgatási és bírósági szolgáltatási díjak és egyéb tartozások végrehajtása során, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el, a természetes személy adós vonatkozásában a belföldi lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy a szokásos fellelhetőségi helye, ennek hiányában az utolsó ismert belföldi lakóhelye, egyéni vállalkozó esetén a székhelye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság (jegyző) az eljárásra jogosult szerv, míg jogi személy és egyéb szervezet köztartozásai ügyében a NAV jár el.

Az adók módjára behajtandó köztartozások vonatkozásában az önkormányzati adóhatóság végrehajtói hatásköre jelentősen leszűkült 2018. január hó 1. napja óta: csak azon köztartozások (Art. 7. § 34. pont), igazgatási és bírósági szolgáltatási díjak és egyéb tartozások végrehajtására korlátozódik, melyekre együttesen teljesülnek az alábbi feltételek:

  1. nem az Ákr.-en alapulnak és
  2. azokra törvény az adók módjára való behajtást írja elő, és
  3. a kötelezett természetes személy, és
  4. az adók módjára behajtást előíró törvény nem az állami adóhatóságot nevesíti végrehajtó hatóságként, vagy nem rendelkezik a végrehajtást foganatosító szervről.

A behajtást kérő a fizetési határidő lejártát, illetve ha a behajtást kérőt törvény valamely eljárási cselekmény foganatosítására kötelezi, ennek eredménytelen megtételét követő 30 nap elteltével elektronikus úton keresi meg a hatáskörrel rendelkező adóhatóságot behajtás végett, ha a tartozás összege eléri vagy meghaladja a 10 000 forintot. Törvény ennél alacsonyabb összegű értékhatárt is megállapíthat, de az nem lehet alacsonyabb 5000 forintnál.

Abban az esetben, ha a hátralék későbbi megfizetése igazoltan veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető; ekkor a behajtási megkeresésben a kötelezettség veszélyeztetettségét az okok megjelölésével részletesen indokolni kell.

A megkeresett adóhatóság az Avt. 106. § (4) bekezdés szerinti behajtási megkeresés alapján tudja megindítani a végrehajtási eljárást.

Adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása során a megkereső felelősséggel tartozik a megkeresésében közölt adatok helytállóságáért, így azért is, hogy a megkeresésben feltüntetett követelése végrehajtható (esedékes és el nem évült legyen).

Az adóhatóság az adók módjára behajtandó köztartozásokra késedelmi pótlékot nem számíthat fel, azzal összefüggésben felszámolási eljárást nem kezdeményezhet, a folyamatban lévő csőd-, felszámolási, végelszámolási, kényszertörlési, adósságrendezési eljárásban e kötelezettségeket hitelezői igényként nem jelentheti be, a követeléseket behajthatatlanként nem tarthatja nyilván, a végrehajtásához való jog elévülését nem állapíthatja meg, illetve a kötelezettséggel összefüggésben mögöttes felelősséget nem érvényesíthet az Avt. 108. §-ban foglaltak alapján.

Az adók módjára behajtandó köztartozásokra irányuló fizetési kedvezmény iránti kérelem a végrehajtás elrendelését követően előterjeszthető az Avt. 109. § szerint a jegyzőnél is, és azt a jegyző az Art. fizetési kedvezményekről szóló fejezetében foglaltak szerint bírálja el azzal, hogy a tartozást kizárólag a behajtást kérő előzetes hozzájárulása alapján mérsékelheti.

Az adóhatóság a mérséklésre irányuló kérelem egyidejű megküldése mellett felhívja a behajtást kérőt az előzetes hozzájárulásra vonatkozó nyilatkozat megtételére, melyre 8 napja van. Ha a behajtást kérő nem járul hozzá a mérsékléshez, e nyilatkozata az adóhatóságot köti. Ha a behajtást kérő határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a mérséklést nem ellenzi, vagy az adóhatóságot arról tájékoztatja, hogy a nyilatkozat megtételére nincs hatásköre, az adóhatóság a rendelkezésre álló információk alapján dönt.

Ha a fenti kérelmet a végrehajtás elrendelését követően a behajtást kérőhöz nyújtották be, akkor a behajtást kérő a kérelmet annak elbírálása érdekében – mérséklési kérelem esetén az előzetes hozzájárulásra vonatkozó nyilatkozatával egyidejűleg – elektronikus úton, haladéktalanul megküldi a jegyző részére.

8. Az egyes végrehajtási cselekmények

Az adóvégrehajtási eljárásban a fokozatosság elve már nem érvényesül: az eljáró adóvégrehajtó döntése, hogy milyen végrehajtási cselekményt foganatosít.

A végrehajtási cselekmények sorrendjét, időpontját az adóhatóság az Avt. keretei között maga határozza meg. Azon cselekmény foganatosítása indokolt, amely gyors és hatékony, költségkímélő eszköz és az arányosság elvének figyelembevételével az adósra nézve a legkisebb mértékű korlátozással jár.

A törvényhez fűzött indokolás szerint e korlátozásra tekintettel a végrehajtást foganatosító adóhatóság lényegében szabadon állapíthatja meg az adott esetben leghatékonyabb végrehajtási cselekményt, illetve dönthet egyidejűleg több cselekmény foganatosításáról is.

Egy konkrét, garanciális jellegű korlátozást is tartalmaz a törvény a Vht.-hez hasonlóan: a lefoglalt ingatlant csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. E korlátozás annak érdekében került szabályozásra, hogy az adós tulajdonát képező ingatlan csak akkor kerüljön értékesítésre, ha más lehetőség nincs az adott ügyben a követelés észszerű időn belül történő behajtására, védve ezáltal az ingatlantulajdonhoz fűződő jogot.

Túlfizetés nyilvántartása esetén a túlfizetés összegét az adóhatóság a tartozásokra elszámolhatja; az Avt. 31. § (3) bekezdése alapján a tartozást elsősorban így kell behajtani, melyről az adóst értesíteni kell.

Hatósági átutalási megbízás/inkasszó benyújtásához a gazdálkodó szervezet adósok esetében az e-cegjegyzek.hu oldalról ingyenesen elérhető céginformációs adatok között szereplő bankszámlaszámok nagy segítséget jelentenek.

A végrehajtási eljárás során a követelés kielégítésének leggyorsabb és legegyszerűbb módja az adós pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt pénzeszközeinek végrehajtás alá vonása. Bankszámlával is rendelkező adózók esetén – amennyiben a tartozás várhatóan a pénzügyi intézmény által kezelt összegre vezetett végrehajtással is behajtható – a végrehajtási eljárást hatósági átutalási megbízással indokolt megindítani.

A pénzforgalmi szolgáltató az inkasszó foganatosításakor elsősorban a végrehajtó által benyújtott inkasszóban megjelölt bankszámlán lévő összeget tekinti alapnak. Amennyiben ez nem fedezi az inkasszóban megjelölt valamennyi követelést, úgy a végrehajtó további intézkedése nélkül kiterjeszti az inkasszót az általa kezelt további fizetési számlákra.

A pénzügyi intézmény a kiterjesztést az alábbi sorrend szerint végzi el:

  1. a pénzforgalmi számlán kezelt összeg;
  2. a pénzforgalmi számlán betétszerződés alapján kezelt összeg;
  3. a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényben meghatározott fizetésiszámla-szerződés alapján kezelt összeg;
  4. a betétszerződés alapján elhelyezett összeg, ha azt a hitelintézet a fizetésiszámla-szerződés szabályainak megfelelően kezeli;
  5. a takarékbetét-szerződés alapján elhelyezett összeg, ha azt a hitelintézet a fizetésiszámla-szerződés szabályainak megfelelően kezeli.

Felhívom a figyelmet, hogy lakás-takarékpénztári megtakarítás nem tartozik ebbe a körbe, tehát arra a végrehajtást adótartozás miatt kiterjeszteni nem lehet.

A pénzügyi intézménynél több számlatulajdonos tulajdonában álló számlán kezelt pénzösszeg bármelyik számlatulajdonossal szemben fennálló követelés fejében végrehajtás alá vonható. Ebben az esetben a pénzügyi intézmény köteles közölni a nem adós számlatulajdonos értesítési címét, amely alapján a végrehajtó e személyt haladéktalanul értesíti a számla megterheléséről.

A Vht. 79/A. § szerint a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adóst megillető pénzösszeg teljes egészében végrehajtás alá vonható, kivéve a magánszemélyt megillető pénzösszegeket. A magánszemélyt megillető összegből az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg (114 000 Ft) korlátlanul végrehajtás alá vonható, az ez alatti összegből pedig az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese közötti rész 50%-a vonható végrehajtás alá (42 750 Ft).

Végrehajtás alól mentes az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének megfelelő összeg, ez 2019-ben 28 500 Ft. Ha a végrehajtás gyermektartásdíj vagy szüléssel járó költség behajtására folyik, ennek az összegnek az 50%-a is végrehajtás alá vonható.

Mindezen korlátozások betartása a pénzügyi szolgáltató feladata.

A mentességi korlátozást a pénzforgalmi szolgáltató által több szerződés alapján kezelt, adóst megillető pénzösszegek együttes összegére kell alkalmazni.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a végrehajtás foganatosításának szabályai eltérőek attól függően, hogy az adós mely vagyontárgyaira történik a végrehajtás. A különféle vagyontárgyak végrehajtására vonatkozó eltérő szabályok nem keveredhetnek, így nincs lehetőség a Vht. IV. Fejezetébe foglalt munkabérre vezetett végrehajtás szabályainak és a Vht. V. Fejezetébe foglalt, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg végrehajtási szabályainak együttes alkalmazására, ahogyan arról a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2011.2321. számú döntésében foglalt állást.

A döntés lényege abban áll, hogy a levonás végrehajtása során a pénzintézet nincs abban a helyzetben, hogy a bankszámlán lévő pénzösszeg eredetét vizsgálja, ezért előfordulhat, hogy olyan juttatás került inkasszálásra, amely letiltás esetén mentes lenne a végrehajtás alól.

A döntés indokolása szerint nincsen lehetőség a Vht. IV. és V. Fejezeteibe foglalt szabályok együttes alkalmazására: azt, hogy az adott esetben az említettek közül melyik fejezet rendelkezései az irányadók a végrehajtás alá vont pénzösszeg jellege dönti el. Ha a felperes (azaz a végrehajtási eljárás adósa) ellen pénzkövetelés végrehajtása körében a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg kerül végrehajtás alá, ennek foganatosítására a Vht. V. Fejezete irányadó, míg a munkabérre (és a Vht. 7. §-a értelmében az ezzel egy tekintet alá eső jövedelmekre) vezetett letiltás során a Vht. IV. Fejezetének rendelkezései kerülnek alkalmazásra.

… A II. rendű alperesre irányadó rendelkezések nem tették lehetővé a folyószámlán kezelt pénzösszeg rendeltetésének a vizsgálatát, s mivel a II. rendű alperes pénzforgalmi szolgáltató – s nem munkabért fizető munkáltató – nem alkalmazhatta a Vht. IV. Fejezetébe foglalt rendelkezéseket, így a Vht. 69. § (2) bekezdése foglalt, a családi pótlék mentességére vonatkozó rendelkezést sem. A IV. Fejezet rendelkezései akkor kerülnek alkalmazásra, ha a végrehajtó letiltást bocsát ki az adós munkabérére [vagy egyéb, a Vht. 7. § (1) bekezdésében említetteknek megfelelő járandóságára], s a letiltást az adós munkáltatója foganatosítja. A II. rendű alperes pénzintézetnek a Vht. 79/A. § (2)–(3) bekezdésének megfelelő számítás elvégzését követően (amelynek eleget tett) az átutalást teljesítenie kellett, a számlán kezelt összeg rendeltetését kizárólag a Vht. 79/D. § esetben (ügyleti biztosíték céljára elkülönítetten kezelt pénzösszeg) vizsgálhatta, azonban nem térhetett át a letiltást foganatosító munkáltató Vht. IV. fejezetébe foglalt kötelezettségeire. (Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy abban az általánossá vált esetben, ha a munkabért kezelik folyószámlán, a Vht. 79/A. § (2)–(3) bekezdéseibe foglalt korlátozásokkal számított, azaz a folyószámlán „mentesen maradó” összeg közel azonos a munkabérből letiltás során mentesen maradó munkabér-hányaddal.)

Hasonló ügyben a Szegedi Ítélőtábla a Pf.20.207/2016/3. számú ítéletében arra a megállapításra jutott, hogy a banknak a Vht. 79/A. § (2)–(3) bekezdésének megfelelő számítás elvégzését követően az átutalást teljesítenie kellett, a számlán kezelt összeg rendeltetését kizárólag a Vht. 79/D. § esetben (ügyleti biztosíték céljára elkülönítetten kezelt pénzösszeg) vizsgálhatta, azonban nem térhetett át a Vht. IV. Fejezetében foglaltakra. Ugyanebből az okból nem kellett a végrehajtónak sem tájékoztatást nyújtania a bank felé a Vht. 74. §-a szerinti [letiltás alól mentes juttatások] mentességi esetekről. Ezekre – döntése alapján – az adósnak kell hivatkoznia végrehajtási kifogás formájában. Ez ezért van így, mert a bankszámlára érkező pénzösszeg jogcímének, eredetének pénzintézeti vizsgálata technikailag lehetetlen, a számla egyenlege ugyanis nem ad információt arra vonatkozóan, hogy az azon lévő összegek milyen jogcímen kerültek jóváírásra, és arra sem, hogy a különböző jogcímű összegek, illetve maradványaik milyen arányban képezik részét a számlaegyenlegnek. A Vht. 79/A. §-a ezzel szemben nem az adott pénzösszeg eredetére, hanem a számlaegyenleg összegére figyelemmel biztosít mentességet.

Döntésében a behajtási eljárás jogszerűségét állapította meg az Ítélőtábla, mivel a kifogásolt hatósági átutalási megbízás elrendelése a Vht. szabályai szerint történt.

Letiltás

A letiltási rendelvényben a hatóság az adós munkabérét letiltja és ilyen módon lefoglalja, a munkáltatót pedig felhívja, hogy a letiltásban szereplő összeget az adós munkabéréből vonja le és utalja át a megadott számlára.

Munkabérnek minősül a munkaviszonnyal összefüggésben kapott munkabér jellegű juttatás (munkabér, munkadíj, illetmény), a betegszabadság idejére kifizetett összeg, a végkielégítés, a prémium és a jutalom is. A munkabérre vonatkozó szabályok alkalmazandók a társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságokra, így a nyugellátások és az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira is.

A munkabérből való levonás alapját a nettó bér képezi, vagyis a tipikusan az szja-előleg és a járulékok levonása után fennmaradó rész, melyből általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen 50%-ot lehet levonni.

Az adóst megillető nyugdíjból szintén legfeljebb 33%-ot, kivételesen 50%-ot lehet levonni, hasonlóan a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokhoz és a megváltozott munkaképességűek ellátásához.

A gyermekek ellátásához kapcsolódó juttatásokból, így a családi pótlékból is csak ugyanilyen jogcímen fennálló tartozásra, míg az álláskeresők ellátásaiból hasonló jogcímen, valamint tartásdíjra lehetséges a levonás.

A levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek, nyugellátásnak az öregségi nyugdíjminimum összegével megegyező része (28 500 Ft), azonban korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett bérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíjminimum ötszörösét (142 500 Ft).

Mentes a letiltás alól:

  • a nemzeti gondozási díj és a hadigondozottak pénzbeli ellátása, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény szerint járó életjáradék;
  • a települési támogatás, a rendkívüli települési támogatás, az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a gyermekek otthongondozási díja, az ápolási díj, a tartós ápolást végzők időskori támogatása;
  • az anyasági támogatás;
  • a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka;
  • az egészségkárosodásra tekintettel járó keresetkiegészítés, az átmeneti keresetkiegészítés, a jövedelemkiegészítés, az átmeneti jövedelemkiegészítés, a bányászok egészségkárosodási járadéka;
  • a törvényen alapuló tartásdíj, ideértve a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat is, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényen alapuló gyermekvédelmi pénzbeli ellátások;
  • a nevelőszülő részére a gondozásába ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek, utógondozói ellátásban lévő fiatal felnőtt ellátását szolgáló nevelési díj, külön ellátmány és családi pótlék;
  • az ösztöndíj, a tudományos továbbképzési ösztöndíjas munkabér jellegű ösztöndíjának kivételével;
  • a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés;
  • a meghatározott kiadás fedezésére szolgáló összeg;
  • a fogva tartott adós részére a kapcsolattartó által célzottan befizetett összeg;
  • a fogyatékossági támogatás.

A letiltásban a jegyzőnek ismertetnie kell a munkáltató letiltással kapcsolatos kötelességeit a Vht. 75–77. §-ban foglaltak szerint, melyek a következők:

  • A munkáltató köteles az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott összeget levonni és – a letiltásban foglalt felhívás szerint – kifizetni a végrehajtást kérőnek, vagy átutalni a megadott számlára.
  • A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon értesítse az adóst a letiltásról, és
    • intézkedjen, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára, és
    • értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a jegyzőt.
  • Ha az adós munkabéréből a rendszeresen, időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést valamelyik hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem lehetett levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni amint lehetséges.

A letiltásban ismertetni kell a munkáltató felelőssége körében a Vht. 79. §-ban foglalt szabályt, miszerint a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelesség megszegése esetén a munkáltató a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a jegyzőnek.

Mindezeken túlmenően a letiltásba bele kell foglalni azt is, hogy az Avt. 41. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató a letiltás kézbesítését követő 15 napon belül – ha a letiltás elektronikus úton érkezett, akkor elektronikus úton – az adós egyidejű tájékoztatása mellett tájékoztatja az adóhatóságot a havonta letiltható jövedelem összegéről, valamint a letiltást befolyásoló körülményekről, különösen a folyósított jövedelem összegéről, valamint az azt terhelő egyéb végrehajtói letiltásokról.

A letiltható jövedelem összegét befolyásoló körülményekről, illetve a letiltható jövedelem összegének a változásáról a munkáltató a letiltás teljes időtartama alatt, az ok bekövetkezésétől számított 15 napon belül – ha a letiltás elektronikus úton érkezett, akkor elektronikus úton – tájékoztatja az adóhatóságot.

A végrehajtási kifogásra vonatkozó tájékoztatást szintén bele kell foglalni a letiltásba, és azt a munkáltató mellett az adósnak is meg kell küldeni, mivel végrehajtási intézkedés a letiltás, melyről neki is tudomást kell szereznie.

Az adóhatóság határozattal kötelezheti a kötelezettségét elmulasztó munkáltatót az adótartozás megfizetésére az Avt. 102. §-a szerint, ha az adóhatóság felhívása ellenére a követelés fennállásáról nem nyilatkozik, a levonást elmulasztja, vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti. A határozat ellen fellebbezés nyújtható be.

Ingófoglalás

Az ingófoglalás hatálya a foglalási jegyzőkönyvben való összeírással beáll, attól függetlenül, hogy a foglalásra nyilvántartás adatai alapján, az adóhatóság hivatali helyiségében vagy a helyszínen kerül sor. A Vht. 104. § (2)–(3) bekezdése szerint a foglalás az ingóságon elidegenítési és terhelési tilalmat keletkeztet, ami azt jelenti, hogy a lefoglalt ingóság elhasználása, elzálogosítása, elidegenítése, megsemmisítése vagy a végrehajtás alól más módon történő elvonása polgári jogi oldalról semmisséget, büntetőjogi oldalról pedig bűncselekmény megvalósítását, zártörést eredményez.

A foglalási jegyzőkönyvbe ezt a figyelmeztetést az adóhatóságnak bele kell foglalnia.

A Vht. szabályai szerint a foglalást az adósnak vagy képviselőjének, távollétükben pedig az adóssal együtt lakó nagykorú családtagnak a jelenlétében kell elvégezni.

Lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van. Nem lehet lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő ingóságot, ha a rajta levő jelből vagy más körülményből kétségtelenül megállapítható, hogy az ingóság nincs az adós tulajdonában. A házassági életközösség tartama alatt a házastársaknak vagy bármelyiküknek a vagyontárgyát bármelyik házastárs ellen külön vezetett végrehajtás során is le lehet foglalni, kivéve, ha az a házastárs, aki ellen a végrehajtás nem irányul, kétséget kizáróan igazolja, hogy az érintett vagyontárgy az ő különvagyonához tartozik.

Gépjármű foglalása

Az adóhatóság az adós tulajdonában lévő gépjárművet a járműnyilvántartás adatai alapján is lefoglalhatja, majd a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldése mellett az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése érdekében megkeresi a közlekedési igazgatási hatóságot, aki e felhívásnak haladéktalanul eleget tesz.

Az adóhatóság a lefoglalt jármű forgalomból történő kivonása iránt legkésőbb az árverési hirdetmény kitűzésével egyidejűleg intézkedik. A végrehajtó megkeresésére az okmányiroda haladéktalanul intézkedik a gépjármű forgalomból történő kivonása iránt.

Az adóhatóság köteles a forgalmi engedélyt és a törzskönyvet is lefoglalni a Vht. 103. §-a alapján. Ha a járműnyilvántartásban a vásárláshoz kölcsönt nyújtó pénzügyi intézmény javára opciós jog van bejegyezve, akkor a törzskönyvet nem lehet lefoglalni, mivel az a banknál biztosítékként letétben van, de a járművet le kell foglalni.

Lízingbe vett gépjármű esetében a gépjármű tulajdonosa a lízingbeadó pénzügyi intézmény, ezért azt nem lehet végrehajtás alá vonni.

Mentességi esetek gépjárműfoglalás esetén:

  • Természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen (kizárólag a személy- és áruszállítási tevékenységhez szükséges) gépjárműve a 13/2001. (X. 10.) IM rendelet értelmében mentes a foglalás alól, ha a becsértéke nem éri el a rendelet szerinti összeget. Ha eléri, akkor csak a gépjárművet és a törzskönyvet kell lefoglalni, a forgalmi engedély az adósnál marad, aki az értékesítésig azt használhatja. Ez a kedvezmény csak egy darab járműre vonatkozik.
  • Mozgáskorlátozott adós gépjárműve is mentes a végrehajtás alól, melynek igazolására parkolási igazolványát, vagy az annak igényléséhez kiállított parkolási igazolványát kell bemutatnia.
  • Vállalkozási tevékenységet végző adós (egyéni vagy társas vállalkozó) tevékenységéhez szükséges üzemi vagy üzleti gépjárművénél szintén csak a gépjárművet és a törzskönyvet kell lefoglalni; ha a tartozását a foglalástól számított 6 hónapon belül nem fizeti meg, a forgalmi engedélyt is le kell foglalni. Ezen időtartam alatt a tevékenysége végzéséhez rendeltetésszerűen használhatja a gépjárművet.

Üzemi vagy üzleti célú az a gépjármű, amelyeknek a használatát a vállalkozó költségként elszámolja, illetve, amelyik az eszköz-nyilvántartásában szerepel, vagy jövedelemszerző tevékenységét képező árunak, szolgáltatásnak az előállításához, értékesítéséhez használja.

Abban az esetben, ha a végrehajtásra részben vagy egészben gépjárműadó tartozás miatt kerülne sor, a legcélravezetőbb megoldás az, ha a jegyző az egy évi adótételt meghaladó adótartozásra tekintettel először a gépjármű forgalomból való kivonását kezdeményezi az okmányirodánál a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény alapján.

Ingatlan-végrehajtás

Mivel nincs kötelező sorrendiség, ingatlan-végrehajtásra az egyéb végrehajtási cselekményekkel egyidejűleg is sor kerülhet, de ez lehet akár az első végrehajtási cselekmény is.

Az adós tulajdonában lévő ingatlan korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható, azonban nincs helye olyan ingatlan esetében, ami a természetes személy (ideértve az egyéni vállalkozót is) és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgálja, ha a tartozás összege az 500 000 Ft-ot nem haladja meg.

A földhivatalnak küldött megkeresés alapján a földhivatal a végrehajtási jogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba, melyről az adóst tájékoztatni kell, ugyanis ellene végrehajtási kifogással élhet. A foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg.

A foglalást mellőzni lehet, ha az ingatlant terhelő jelzálogjog miatt a követelés kielégítése nem várható. Ebben az esetben a tartozás és járulékai erejéig az adós ingatlanára jelzálogjogot jegyeztethet be a jegyző. Ugyanez a helyzet akkor, ha a tartozás összege miatt nincs helye a végrehajtásnak, vagy amiatt, hogy az lakhatásul szolgál.

A földhivatal a végrehajtási jogot soron kívül jegyzi be a Vht. 138. § (3) bekezdése alapján, ha a végrehajtási költségként megelőlegezett igazgatási szolgáltatási díj meg van fizetve.

Az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésért és az onnan való törlésért díjat kell fizetni, melyet végrehajtási költségként az adós visel. A végrehajtási jog bejegyzésének, törlésének és a jelzálogjog törlésének a díja ingatlanonként 6600 Ft, míg a jelzálogjog bejegyzésének a díja 12 600 Ft.

Az ingatlan lefoglalása nem jelent elidegenítési tilalmat; a végrehajtási jog dologi hatályú, mindenkivel szemben érvényes.

A lefoglalt ingatlanon további jogokat szerezni, így pl. jelzálogjogot alapítani csak a végrehajtási jog jogosultjának a hozzájárulásával és csak akkor lehet, ha az a végrehajtási jog jogosultjának a jogát nem sérti és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg.

A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre.

9. Eljárási bírság

Az Avt. szabályai szerint természetes személy adós 200 000 Ft-ig, más adós 500 000 Ft-ig terjedő eljárási bírsággal sújtható, ha a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza. A bírság kiszabásakor az Air. vonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazásával kell eljárni. Ismételt jogsértés esetén a kiszabható eljárási bírság összege természetes személy adós esetén 500 000 forintig, más adós esetén 1 millió forintig terjedhet.

A korábbi szabályozáshoz képest új elemként vezeti be a törvény az adósnak nem minősülő személy bírságolásának lehetőségét is, melynek indoka, hogy a gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a végrehajtást nem maga az adós, hanem például valamely hozzátartozója, illetve egyéb, az eljárásban nem érdekelt harmadik személy akadályozza.

10. Foglalási jegyzőkönyv

A végrehajtó a helyszíni eljárásáról és a törvény szerinti más végrehajtási cselekményekről foglalási jegyzőkönyvet készít. A Vht. 35. § (2) bekezdése tartalmazza a jegyzőkönyv tartalmára vonatkozó előírásokat.

A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:

  • a felek és a jelen levő más érdekeltek nevét és lakóhelyét, valamint a végrehajtó és a jogi képviselő nevét és irodájának címét;
  • az eljárás helyét és idejét;
  • a végrehajtandó követelés jogcímét és összegét;
  • a végrehajtható okirat megnevezését és ügyszámát;
  • a végrehajtási cselekmény leírását;
  • a felek és más érdekeltek kérelmét és észrevételét;
  • a törvényben meghatározott egyéb adatokat és körülményeket.

Az eljárási cselekményről a jegyzőkönyvön kívül indokolt esetben kép- és hangfelvételt is készíthet a jegyző, azonban ügyelni kell arra, hogy a felvételeket az iratoktól elkülönítve, az ügy irattárba helyezésétől számított 5 évig tárolja, ezt követően azokat meg kell semmisíteni.

A becsérték meghatározása a forgalmi érték alapulvételével történik; ha az adós kéri, vagy arra a lefoglalni kívánt ingóság speciális természete miatt szükség van, a végrehajtó a foglalásnál szakértő becsüst alkalmaz. Abban az esetben, ha az eljárás bármely szakaszában az adós kérésére sor került szakértő becsüs kirendelésére, akkor az adós a költség megelőlegezésére kötelezett.

A foglalási jegyzőkönyvet az adósnak, illetve meghatalmazottjának hivatalos iratként kell kézbesíteni, és abban tájékoztatni kell a foglalással szembeni jogorvoslati lehetőség, a végrehajtási kifogás benyújtásának módjáról.

Álláspontom szerint a jegyző akkor jár el helyesen, ha a foglalási jegyzőkönyvet csak azt követően küldi meg a földhivatalnak, illetve az okmányirodának, ha a jogorvoslatra nyitva álló határidő eredménytelenül telt el. Mindezt alátámasztja a Fővárosi Bíróság gépjárműadó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozott ítélete, melynek indokolásából kiemeltem egy részt:

„ …A közlekedési igazgatási hatóság – többek között – akkor rendeli el a gépjármű forgalomból való kivonását, ha a gépjárművet közigazgatási végrehajtás során az adóhatóság lefoglalta. A felhívott jogszabály és a Vht. 103. §-ának (2) bekezdése alapján a kivonás feltétele a végrehajtási eljárás megindulása, a gépjármű adóvégrehajtó általi lefoglalása, valamint a gépjármű kivonásának kezdeményezése a közlekedési igazgatási hatóságnál. Ebből következően, amennyiben vitatott az adóvégrehajtó intézkedése, a gépjármű lefoglalás jogszerűsége, elsődlegesen abban kell dönteni, mivel az a lefoglalásnak [kivonásnak?] előkérdése. Helyesen akkor járt volna el alperes, ha a gépjármű kivonásáról akkor határoz, amikor a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv a végrehajtási kifogást érdemben elbírálta….” (Fővárosi Bíróság K.34.473/2007/14.)

11. Végrehajtás a NAV útján

Az állami adó- és vámhatóság az adók módjára behajtandó köztartozások behajtására irányadó szabályok szerint, a jegyző megkeresése alapján végrehajtja a helyi adóval, illetve gépjárműadóval összefüggő tartozásokat. A helyi adóhatóság havonta előzetes fizetési felszólítás nélkül, a hónapot követő hó 15. napjáig keresheti meg a NAV-ot a legalább 50 ezer forintot elérő tartozás végrehajtása céljából. A NAV megkeresése előtt a jegyző megkísérli a tartozás átvezetését, ha ennek feltételei fennállnak.

A jegyzőnek továbbra is lehetősége van a visszatartási jog kezdeményezésére az állami adóhatóságnál az Art. 76. § (2) bekezdése alapján, mely az szja-, illetve áfa visszaigénylés időszakában különösen eredményes lehet, saját adótartozás esetén.

A visszatartás jogát a saját adótartozás mellett az adók módjára behajtandó köztartozásokra akkor lehet alkalmazni, ha a visszatartás jogát a jegyző maga gyakorolja.

Összegzésképpen elmondható, hogy az adóhatóságnak nemcsak a kivetési, hanem a végrehajtási eljárásban is kellő körültekintéssel kell eljárnia, mely eljárása során a hatályos jogszabályok helyes alkalmazása mellett arra is törekednie kell, hogy az adózóból adóssá lett ügyfél jogai ne sérüljenek, a végrehajtási kényszer-intézkedések közül lehetőleg a „soft” megoldásokkal éljen, előmozdítva ezzel az adózó jövőbeni jogkövető magatartását.

Hozzászólások

Előfizetés

Kategória

Feliratkozás hírlevélre

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu