A jelen írás korlátozott terjedelmi határai nyilvánvalóan nem teszik lehetővé a nagyszámú és sokszínű jegyzői hatósági hatáskör teljes vertikumát átfogó kitekintést. Az írás célja csupán a jellemző hatósági ügyfajták – így pl. adó, kereskedelmi, építési ügyek, szabálysértési hatósági tevékenység stb. – területén szerzett ellenőrzési tapasztalatok bemutatása, mely ügytípusok ugyan a települések méretéhez igazodó nagyságrendben, de minden Polgármesteri Hivatalban az egyéb hatósági ügyekhez képest, jelentősebb számban fordulnak elő.

Tapasztalataink szerint a jegyzők többsége az ellenőrzést nem csak szükséges rossznak, hanem fontos kontrollnak tekinti az általa vezetett hivatalban folyó hatósági munka tekintetében, de az ellenőrzést végző munkatársainknak is az adott ügykörben esetlegesen kialakult helytelen gyakorlat megszüntetése és a helyes jogalkalmazás kialakítása a célja, ennek érdekében segítő szándékkal végzik e tevékenységüket.

Fentiek előrebocsátása mellett említenék néhány hatósági tevékenységet, illetve az ezekhez kapcsolódóan felmerült, lényegében tipikusnak nevezhető problémát.

Az adóigazgatási tevékenységen belül problematikusnak nevezhető terület az adóvégrehajtás, mely tapasztalataink szerint sajnos több hivatalban is akadozik, helyenként nem fordítanak kellő figyelmet az adótartozások behajtására, pedig a legegyszerűbb lépés nem okozhat gondot, hogy az adóhatóságok éljenek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 150. § (1) bekezdésében biztosított lehetőséggel, az adós felhívásával. Ennek alapján, ha az adós a felhívásra önként teljesít, a végrehajtási eljárást el sem kell indítani.

Olykor nehézkes a végrehajtás alá vonható vagyontárgyak megállapítása, pedig ennek érdekében a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 47. §-a széles körű tájékozódási lehetőséget biztosít az adóhatóságnak. Ebben például társas vállalkozások esetében az interneten keresztül ingyenesen elérhető cégkivonatok segítséget nyújthatnak.

A közszolgáltatások adók módjára történő végrehajtásában problémát szokott jelenteni, hogy sokszor a közszolgáltatói megkeresés nem felel meg az Art. 161. §-ban foglaltaknak. Ilyen esetben felhívást kell kiadni a közszolgáltató felé az adatok pontosítása érdekében, és csak annak beérkezése után kell a végrehajtás iránt intézkedni. A hatóságok gondnak tartják, ha egyes közszolgáltatók nem tudják a végrehajtáshoz szükséges valamennyi adatot szolgáltatni, pedig a megkeresés megfelel az Art. 161. § (2) bekezdésében foglaltaknak, ha abból a köztartozás megalapozott, jogszerű végrehajtásához szükséges adatok egyértelműen kiolvashatók, tehát egyes adatok hiánya ily módon nem feltétlenül akadályozza a végrehajtást.

A következetes végrehajtási gyakorlat folytatása különösen fontos az adófizetési morál javítása céljából. Ennek érdekében például nem jelenthetnek problémát az adóhatóságnak az olyan, a hivatali helyiségből is megtehető végrehajtási cselekmények, mint letiltás, a hatósági átutalási megbízás és a gépjárműfoglalás intézkedések, melyek alkalmazásával hatékonyan lehet növelni a helyi adó bevételt. Az egy éven túli adótételt meghaladó gépjárműadó tartozás esetén a gépjármű forgalomból való kivonásának kezdeményezése is eredményes lehet, melyre az adóhatóság figyelmét ellenőrzéseink alkalmával külön is fel szoktuk hívni.

A fizetési kedvezményekkel összefüggésben a fizetési halasztás, vagy a részletekben történő teljesítés az Art. 133. § (1) bekezdés b) pontja értelmében csak átmeneti fizetési nehézség esetén engedélyezhető, egyébként az Art. 134. §-a alapján, az ott meghatározott feltételek megléte esetén az adó mérséklése, elengedése tárgyában kell döntést hozni.

A méltányossági ügyekben a tényállás feltárására sajnos nem szoktak kellő figyelmet fordítani, pedig az Art. előírásainak megfelelően azokat részletesen fel kell deríteni és a mérlegelés szempontjait is ismertetni kell. Az ilyen eljárásoknál hasznos lehet a 7003/2007. (AEÉ 10.) számú APEH irányelvében foglaltak alkalmazása.

A kereskedelmi igazgatás területén a szolgáltatási tevékenységek megkezdéséről és folytatásának feltételeiről szóló 2009. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szolg.tv.), továbbá az ezzel összefüggő, a kereskedelmi igazgatást érintő számos jogszabályváltozás – elsősorban a szabályozásból adódó jogértelmezési problémák miatt – jelentősen megnehezítették a hatósági ügyintézést.

A 210/2009. (IX. 29.) Kormányrendelet (továbbiakban: R.) a korábbi, teljes körű engedélyezési eljáráshoz képest a legtöbb kereskedelmi tevékenység végzését csupán bejelentéshez köti, az engedélyhez-kötöttség szűk területen maradt csak meg. Az egyszerűsítésnek szánt, de a hatósági gyakorlat számára szokatlan, alakszerű döntési formát mellőző szemlélet az elsőfokú hatóságoknál meglehetősen vegyes megoldásokat eredményezett. Problémát jelentett a korábbi nyilvántartás új adattartalmú nyilvántartásba való átvezetésének kötelezettsége, mivel a R. a korábbi üzletköri jelzőszám helyett a forgalmazott termékkör tételes nyilvántartásának a kötelezettségét írja elő. A termékköröket a hatóság nem tudta a kereskedő helyett meghatározni, a kereskedő e vonatkozású adatközlési kötelezettségét pedig a jogszabály nem írta elő, így a teljes körű végrehajtás a nyilvántartás tekintetben helyenként még a mai napig sem történt meg, mivel a termékkörök nyilvántartásbavételére csak azokban az esetekben van lehetősége a hatóságnak, amikor valamilyen egyéb változás-bejelentés történik a kereskedő részéről. Nem könnyítette meg a gyakorlatot a rendelet által bevezetett, a korábbi tevékenységi körökhöz képest kevesebb tételből álló termékköri lista, amelyben nehezebben azonosítható egy-egy ritkább termék.

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény, a Szolg.tv. valamint a R. együttes alkalmazását a joganyag esetenkénti koherencia-hiányát és számos értelmezési problémáját a többi, akkor még államigazgatási hivatalokkal együtt írásban jeleztük a jogalkotó minisztérium felé, de a megoldás elmaradt, lényegi jogszabály-módosításokra ezek esetében sajnos azóta sem került sor.

Az építésügyi hatósági területen a gondot az építési hatósági eljárás anyagi jogi jogszabályi környezetének 2008. évtől szinte folyamatos változásai jelentik, melynek során az alkalmazandó jogszabályok sok esetben az egy évet sem érik meg módosítás, vagy jelentős átdolgozás nélkül. Tudomásunk szerint jelenleg is folyamatban van az OTÉK., a 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet és a 193/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet átfogó módosítása. Ezen folytonos jogszabályváltozások mellett is fontos kiemelni, hogy az elsőfokú építésügyi hatóságok az eljárások során megfelelően tudják alkalmazni a hatályos jogszabályokat, azt is figyelembe véve, hogy tovább nehezíti a jogalkalmazást – de hát nemcsak e területen – hogy a hatályba lépése óta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) is már többszöri „ráncfelvarráson” esett át. 

A vizsgálataink alapján kijelenthető, hogy a megyében az elsőfokú építésügyi hatóságok kisebb, javítható hiányosságoktól – pl. esetenként a helyszíni szemle hiányában a kizárólag iratokból és az iratokból történő döntéshozatal, a döntések jogorvoslatról szóló tájékoztatásában a szakhatóságok eljárási illetékei, illetve díjai mértéke feltüntetésének esetenkénti elmaradása – eltekintve, magas szakmai színvonalon végzik munkájukat.

A szabálysértési hatósági tevékenység során akad néhány tipikus probléma. Ilyen a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. tv. (továbbiakban: Sztv.) 82. § (4) bekezdésében foglalt 30 napos ügyintézési határidőnek – az ügy bonyolultsága vagy más elháríthatatlan akadály hiányában is – az esetenkénti többszörös túllépése és a határidő meghosszabbításának elmaradása.

A Sztv. 2010. január hó 1. napjától hatályos módosítása óta az országosan létező Központi Szabálysértési Nyilvántartásba is rögzíteni szükséges elektronikus úton az eljárás alá vont személyekkel kapcsolatos lényeges információkat, ez azonban főként a kistelepüléseken elmaradt.

Leginkább a kistelepüléseken mondható szinte általános gyakorlatnak, hogy nincsenek figyelemmel az Sztv. 23. § (1) bekezdésére, így a megállapított büntetések és az intézkedések nem igazodnak a cselekmény súlyához, s a bírságolási gyakorlat pedig – ha sor kerül egyáltalán bírság kiszabására, mert nagyobb részt figyelmeztetéssel zárulnak az ügyek – túlságosan liberális. Jellemzően problematikus a pénzbírság végrehajtásánál, hogy bár az Sztv. 111. § (2) bekezdése elrendeli a pénzbírságnak a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belüli meg nem fizetése esetére az adók módjára történő végrehajtást, ezzel szemben a végrehajtás húzódik, többnyire azért, mert feleslegesen, helyenként többször is, újabb felszólítást küldenek ki az elkövető részére, holott már a határozat ezt a felhívást minden esetben tartalmazza.

Mivel e gondok láthatóan kistelepüléseken jelentkeznek – ahol a jegyzők elsősorban a zárt kisközösségre hivatkozva próbálnak „lazítani” a jogszabályi előírásokon – a szabálysértési ügyek 2012. április 15. napjától a kormányhivatalhoz, illetve 2013. január 1. napjától pedig a felállításra kerülő járási hivatalokhoz kerülnek, várhatóan a vázolt problémák megszűnnek.

A birtokvitákkal összefüggésben, a szabálysértési ügyekhez hasonló problémák merülnek fel a kistelepülések vonatkozásában, mivel tapasztalataink szerint a kistelepülések jegyzői nem szívesen folytatják le ezeket az eljárásokat, de megoldásként nem a felek „összebékéltetésének” megoldását választják, hanem tipikusan úgy próbálnak az ügy elbírálásától úgymond megszabadulni, hogy másik eljáró hatóság kijelölését kérik, tipikusan elfogultsági okot bejelentve.

Ezek miatt gondoljuk úgy, amint ezt már több esetben is jeleztük, hogy a kistelepüléseken ezen ügyekben jelentkező ilyen irányú problémákra tekintettel a birtokvitás ügyek intézésére vonatkozó hatáskört is célszerűbbnek tartanánk a szabálysértési hatóságokhoz hasonlóan a jövőbeni járási hivatalokhoz telepíteni.

Egyebekben az ellenőrzések során szerzett tapasztalataink megosztására és az egyes, nemcsak jelen írásban érintett hatósági tevékenységek vonatkozásában az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében szoktunk a fontosabb jogszabályváltozásokhoz kapcsolódóan (pl. Ket.) szakmai értekezleteket tartani, illetve az évek óta hivatalunkon belül havi rendszerességgel megjelenő „Hivatali Tájékoztató”-ban a hatósági munkához kapcsolódó szakmai cikkekkel segíteni az egységes jogalkalmazás kialakítását.

Mindezeken kívül úgy gondoljuk, hogy a megyénkben a jegyzőkkel, ügyintézőkkel sikerült jó munkakapcsolatot kialakítanunk, melyet, a segítséget, véleményünket kérő szóbeli és egyéb módon történő megkereséseik is visszaigazolnak.