Magyarország első soros elnöksége nagyon nehéz politikai helyzetben indult. Ha az Európai Unió, vagy akár a világ egészét vizsgáljuk, a 2011. év rendkívül feszült hangulatban kezdődött. Olyan időszak volt ez, amikor mind a tagállamok, mind a piacok egyaránt határozott lépéseket vártak az Unió elnökségétől, egy bizonytalan intézményi, gazdasági, és váratlan politikai eseményekkel tarkított környezetben.

Bizonytalan volt az intézményi háttér, hiszen Hazánk egyfajta kísérleti nyúl szerepét tölti be a Lisszaboni Szerződés után megújuló Európában. Hiszen az új intézmények, magas rangú tisztségviselők szerepe, hatáskörei még nem forrtak ki teljesen, a mi elnökségi periódusunkra vár azok összecsiszolása.
De bizonytalanul alakult a gazdasági háttér is, hiszen a példa nélküli pénzügyi válság még mindig tart. Egyetlen dolog egyértelmű csupán: valamit lépni kell annak érdekében, hogy Európa gazdasága talpon maradjon.

Mindehhez hozzájött még rögtön az elnökség elején, hogy méltatlan támadás érte a magyar kormányt. Az elnökség programja helyett a hazai és a külföldi lapok is azzal voltak tele, hogy Magyarország új médiatörvénye „felszámolja a demokráciát”. A kormánynak mindenekelőtt azzal kellett foglalkoznia, hogy az igaztalan állításokat megcáfolja, a törvény valóban vitatható néhány részéről pedig megállapodjon az Európai Bizottsággal.

Joggal mondhatjuk tehát, hogy az elnökség indulása nem mondható a legideálisabbnak. Egyesek már-már odáig mentek, hogy rögtön az első két hét után temetni kezdték a magyarokat, mondván ez a kis ország úgysem képes megoldani az Unió nagy gondjait. Azt hiszem, a magyar elnökség félidei teljesítménye máris egyértelmű választ adott az itthoni és az európai kétkedőknek: Magyarország felnőtt a feladathoz, hogy ebben a válságos időszakban maradéktalanul betöltse elnöki szerepét.

 Az elnökség feladata az uniós döntéshozatal legalsóbb szintjétől, a tanácsi munkacsoporttok elnöklésétől a miniszteri szintű munka koordinálásáig tart. A munka és így az eredmények is annyira sokrétűek, hogy szinte lehetetlen valamennyit számba venni, ezért a teljesség igénye nélkül, vegyük sorra azokat, amelyek alapjaiban változtatják meg az Európai Unió életét.

1. A pénzügyi helyzet. Az Unió minden országát kihívás elé állítja a kialakult pénzügyi helyzet, ezért közös, uniós szintű cselekvésre van szükség. Mivel több tagország is felelőtlenül túlköltekezett az elmúlt években és ennek következtében hatalmas mértékű államadósságokat halmoztak fel mindenképpen indokolt a költségvetési fegyelem erősebb kontrollja. Ez egyfelől megkívánja a már meglévő szabályok szigorítását, másfelől új szabályok meghozatalát is. Ezt a szerepet egy 6 jogszabályból álló jogalkotási csomag hivatott betölteni, melynek letárgyalása elnökségünk talán legfontosabb feladata. Ráadásul az euró- zóna tagállamai által létrehozott válságkezelő alappal kapcsolatos egyeztetés is ránk hárul, hiába nem vagyunk tagjai a valutauniónak. A gazdasági kormányzásról szóló hat jogszabály ügyében éppen március 15-én történt áttörés, amiről a résztvevő politikusok és a sajtó is elismerően szólt, amikor a pénzügyminiszterek tanácsában (ECOFIN) sikerült minden tagállam által elfogadott kompromisszumot elérni. Jelenleg az elnökség az EP-vel egyeztet, a téma fontosságát és az egyeztetés nehézségét jól mutatja, hogy az EP képviselők több mint 2000 módosító javaslatot adtak be a jogszabályokhoz. Ezzel együtt is úgy tűnik, jó esélyünk van arra, hogy az egyeztetési folyamat a magyar elnökség alatt véget érjen.  Ha ez sikerül, véleményem szerint tekintet nélkül minden másra sikeresnek mondható az elnökségünk.

2. Az energia. Régóta ismert, hogy hazánk számára milyen nagy problémát okoz egyoldalú függőségünk az orosz gáztól. Éppen ezért számunkra különösen nagy jelentősége van, annak a kompromisszumnak, amelyet a februári EU-csúcson sikerült elérnünk. A csúcs végén elfogadott következtetések egyértelművé teszik, hogy Európában nincs helyük az olyan energiaszigeteknek, mint például Magyarország. Az Észak- Déli irányú energiafolyosó megteremtésével javul a térség energiabiztonsága és nő a diverzifikáció. Ez elnökségünk egyik legkomolyabb sikere.

3. A Közös Agrárpolitika (KAP), az Unió egyik legfontosabb politikája, ráadásul hazánk számára még inkább kiemelt jelentőségű, hiszen a magyar mezőgazdaság nem lenne képes fennmaradni a jelenlegi szinten az uniós agrártámogatások nélkül. Az Unión belül hatalmas különbségek vannak abban, hogy egy-egy tagállam milyen mértékben részesedik az agrárpénzekből, így ez a kérdés nagyon megosztja az egyes országokat. Éppen ezért kiemelt jelentőségű, hogy a magyar elnökség egy olyan dokumentumot tudott elkészíteni, mely mögé felsorakozott a tagállamok minősített többsége, köztük Franciaország, Németország és Lengyelország is. Ez történelmi pillanat, hiszen a három ország eddig teljesen ellentétes véleményen volt a KAP jövőjét illetően, a tagállamok minősített többsége pedig garantálja, hogy 2013 után is erős agrárpolitikája lesz az EU-nak, ebben pedig a magyar elnökségnek is megkérdőjelezhetetlen szerepe lesz.

5. Az uniós költségvetés második legnagyobb tételét kitevő Kohéziós Politika létjogosultságát is sikerült megvédeni. Kimondásra került, hogy a régiók felzárkózását, és ezzel az Európai Unió gazdasági, társadalmi és területi egységének erősítését célzó Kohéziós Politika a fejlesztéspolitika legfontosabb eszköze, és nélkülözhetetlen az Európa 2020 Stratégia megvalósításában. Mérföldkő az egységes piac történetében a tagállamok nagy többségének megállapodása az egységes európai szabadalom létrehozásáról, amivel a magyar elnökség több évtizedes tárgyalásokra tett pontot. A magyar elnökség prioritásának számító két további stratégia, a Duna Régió Stratégiája, valamint a magyar kezdeményezésű Roma Stratégia szintén a kevésbé fejlett régiók felzárkózását célozzák. Mindkettő elfogadására Elnökségünk alatt kerülhet sor.

6. Minden elnökség alatt akadnak olyan váratlan helyzetek, amelyekre előzetesen nem lehet felkészülni. Magyarország itt is rendkívül gyorsan reagált a soros elnök hatáskörébe tartozó területeken. A tunéziai események másnapján belügyminiszteri találkozót szervezett a migrációról, jelezve, hogy a migráció kérdését nem a déli tagállamok ügyének, hanem európai ügynek tekinti. Az Európai Unió és Líbia közti kapcsolattartásban, a Tripoliban működő magyar nagykövetségnek kiemelt szerepe van. Szintén élen jártunk a humanitárius segélyek koordinálásában az arab országok és Japán megsegítése érdekében.

7. Természetesen szólnunk kell azokról a területekről is, amelyeken a vártnál talán valamivel lassabb az előrehaladás. Magyarország mindent megtesz Horvátország uniós-, illetve Bulgária és Románia schengeni csatlakozásának előmozdítására. Ez a kérdés azonban elnökségünk diplomáciai erőfeszítésein túl a szóban forgó országok teljesítményét is feltételezi. Ami a Keleti Partnerséget illeti, a csúcstalálkozó elhalasztását a G 20-ak találkozója írta felül. Magyarország számára a Keleti Partnerség fontosabb annál, minthogy megkockáztatná, hogy a csúcstalálkozóra ne jelenjen meg lehetőség szerint valamennyi tagország, állam és kormányfője. Erre egyébként a partnerségi folyamat csehországi indulásakor már volt precedens, amikor a német kancellár kivételével a régebbi tagállamok külügyminiszteri szinten képviseltették magukat. A csúcstalálkozóra a lengyel elnökség alatt kerül sor Donald Tusk és Orbán Viktor közös elnökletével.

Természetesen ezek csak a legfontosabb eredmények a teljesség igénye nélkül, hiszen valamennyit felsorolni – már csak a szűkös keretek miatt is lehetetlen. Futball hasonlattal élve az első félidő nehezen indult, de végül megszereztük a vezetést és reméljük, hogy a második félidőben tovább növelhetjük az előnyt.