A gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyár.) 2020. január 1-jén hatályba lépett módosításával – ezen naptól – a korábban a gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró járási hivatal hatáskörébe tartozó családvédelmi koordináció a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe került át.

A fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítésével összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 360/2019. (XII. 30.) Korm. rendelet a Magyar Közlöny 2019. évi 220. számában, 2019. december 30. napján jelent meg. Ebből is látható, hogy a jegyzőknek, a polgármesteri hivatalok munkatársainak nem sok időt hagytak az új feladatra való felkészülésre, a munka átgondolt megszervezésére. Természetesen ennek ellenére mindenki felvértezve állt a feladat elé, igyekezett megszervezni annak minél hatékonyabb ellátását.

Mi is az a családvédelmi koordináció?

A gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1/A. §-a szerint a Kormány a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvény szerinti családvédelmi koordinációért felelős szervként a települési önkormányzat jegyzőjét jelöli ki.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, kicsit visszább kell lépnünk az időben és az áldozatvédelem intézményével, fejlődésével röviden meg kell ismerkednünk.

Az áldozatok védelmét, segítését Magyarországon is először civil szerveződések karolták fel, többéves múltra visszatekintő, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, működő áldozatvédelmi szervezetekkel találkozhatunk.

A civil kezdeményezéseket követően a Magyar Kormány is célul tűzte ki az áldozatok védelmét. A Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezésével és kodifikációs munkája révén elkészültek azok a normák, melyek alapját képezték a hazai jogrendszeren belül a bűncselekmények áldozatai védelmének.

A Kormány elkötelezettségét mutatta, hogy a Belügyminisztériumban létrehozták az Áldozatvédelmi Irodát, mely végrehajtotta és koordinálta az áldozatvédelemmel kapcsolatos feladatokat a minisztériumban és a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szerveknél, továbbá együttműködött az e témával foglalkozó társadalmi szervezetekkel.

A Kormány kiadta az 1074/1999. számú határozatát, melyben megfogalmazta azokat a nagy jelentőségű jogalkotási feladatokat, mely az áldozatközpontú büntető igazságszolgáltatás megvalósítására törekedett, kialakította az állami kárenyhítés intézményrendszerét.

1999-től folyamatosan jelentek meg az áldozatok védelmében hozott jogszabályok, Magyarországon is elindult egy folyamat az áldozatok segítése érdekében, és rövid idő alatt komoly lépéseket tettünk annak érdekében, hogy hazánk is csatlakozzon az Európában már évtizedek óta működő rendszerhez.

A törvényhozás felelőssége, hogy hatékony és megfelelő védelmet nyújtson az ártatlan áldozatoknak. Ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy figyelembe vegyék a társadalmi jelenség sajátosságait, lehetőséget adjon arra, hogy a bántalmazóval sokszor bonyolult érzelmi viszonyban álló bántalmazott még azelőtt kérhessen segítséget a hatóságtól, mielőtt súlyos vagy végzetes következménnyel járó áldozattá válna.

Ezt szem előtt tartva, az Országgyűlés az élethez, testi épséghez és méltósághoz minden embert megillető alapvető emberi jogok védelmében, összhangban a nemzetközi egyezményekkel és az Alaptörvénnyel, a hozzátartozók közötti erőszak visszaszorítása érdekében alkotta meg a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvényt (a továbbiakban: Hkt.). E célokat a törvény bevezetőjében is deklarálták.

Eszerint hozzátartozók közötti erőszaknak minősül:

• a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység,
• a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető mulasztás.

Bántalmazott az a hozzátartozó, akinek a sérelmére a hozzátartozók közötti erőszakot megvalósítják, bántalmazó pedig az a cselekvőképes hozzátartozó, aki a hozzátartozók közötti erőszakot megvalósítja, vagy akire tekintettel a hozzátartozók közötti erőszakot más megvalósítja, feltéve, hogy ezzel a bántalmazó egyetért.

A hozzátartozók körét a Ptk.-ban foglalt hozzátartozói körnél tágabban határozza meg a törvény eleget téve a mindennapi élethelyzetekben előforduló eseteknek. Így hozzátartozónak minősül a volt házastárs, volt élettárs, bejegyzett élettárs, volt bejegyzett élettárs, gondnok, gondnokolt, gyám, gyámolt, hiszen ezek a személyek gyakran még inkább ki vannak téve a bántalmazásnak az élethelyzet sajátossága miatt. Az új Ptk. hozzátartozói körének szélesebbé tételére szükség volt, mivel a jogalkalmazói gyakorlat és a tapasztalat alapján a bántalmazás elszenvedője leggyakrabban a volt élettárs.

A Hkt.-ban meghatározott intézmények és személyek kötelesek jelezni a családvédelmi koordinációért felelős szervnek, ha hozzátartozók közötti erőszak veszélyét észlelik. Nézzük, kik kötelesek tehát jelzéssel élni:

• az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos,
• a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, így különösen a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ, gyermekjóléti szolgálat, gyermekjóléti központ, gyermekek vagy családok átmeneti otthona,
• a köznevelési intézmény, a szakképző intézmény és a nevelési tanácsadó,
• a gyámhatóság,
• a rendőrség,
• az ügyészség,
• a bíróság,
• a pártfogó felügyelői szolgálat,
• az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek,
• a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása,
• az egyesületek, alapítványok, valamint
• bárki más is tehet jelzést.

Külön kitér a törvény arra, hogy a meghatározott intézmények, illetőleg a családvédelmi koordinációért felelős szerv a hozzátartozók közötti erőszak megelőzése és a bekövetkezett, hozzátartozók közötti erőszak ártalmainak csökkentése érdekében kötelesek egymással együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni.

Ezek után nézzük meg, mit tehet a jegyző, azaz a családvédelmi koordinációért felelős szerv.

A bántalmazottat kérelmére személyesen meghallgatja. Ebben az esetben a bántalmazó meghallgatására is sor kerül azzal, hogy a bántalmazott kérelmére a bántalmazót és a bántalmazottat külön-külön kell meghallgatni. A bántalmazott kérelmére arról is megfelelően gondoskodni kell, hogy a bántalmazó a személyes meghallgatást közvetlenül megelőző és azt közvetlenül követő időben se léphessen kapcsolatba a bántalmazottal.

A hozzátartozók közötti erőszak, vagy annak veszélye miatt tett jelzés fogadását követően a bántalmazottat és a bántalmazót személyes meghallgatás érdekében történő megjelenésre hívhatja fel. A bántalmazó és a bántalmazott köteles a családvédelmi koordinációért felelős szerv felhívásában megjelölt helyen és időpontban megjelenni. A bántalmazott védelmére a fentebb leírt szabályok – a személyes meghallgatásra történő megjelenésre felhívás esetén is – megfelelően irányadóak. A bántalmazót tájékoztatni kell a meghallgatás során a hozzátartozók közötti erőszak folytatásának következményeiről.

A családvédelmi koordinációért felelős szerv tájékoztatást ad a bántalmazottnak

• a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható intézkedésekről,
• a bántalmazottat megillető jogosultságokról,
• a család és a gyermekek védelmét szolgáló szociális intézményrendszerről és szolgáltatásokról, valamint arról, hogy
• a hozzátartozók közötti erőszak miatt helye van-e büntető- vagy szabálysértési eljárás megindításának, továbbá
• a hamis vád következményeiről.

A bántalmazott kérelmére a családvédelmi koordinációért felelős szerv gondoskodik arról, hogy a bántalmazott jogi, egészségügyi, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget kapjon. Tájékoztatja a bántalmazottat és a bántalmazót az igénybe vehető terápiás kezelésekről és más segítségnyújtási, konfliktuskezelő lehetőségekről. Ezek eléréséhez igény szerint segítséget ad.

A szereplők együttműködése keretében a tájékoztatáson túl azonnali segítség biztosítható:

• a területi család- és gyermekjóléti központok, szociális szolgáltatók útján,
  • tájékoztatás, családsegítés
  • 24 órában hívható segélyvonal;
• a kormányhivatalok áldozatsegítő szolgálata útján, amennyiben bűncselekmény vagy tulajdon elleni szabálysértés áldozata
  • 24 órában hívható áldozatsegítő vonal,
  • érdekérvényesítés elősegítése,
  • azonnali pénzügyi segély,
  • áldozat státusz igazolása,
  • állami kárenyhítés,
• rendőrség útján az ideiglenes megelőző és megelőző távolságtartás elrendelésével,
• egyházi és civil szervezetek útján.

Hogyan néz ki a családvédelmi koordináció a gyakorlatban 2020-tól?

Településünkön 2020. január 1. napja óta kilenc esetben kellett ilyen ügyben eljárást indítanunk. A jelzés minden esetben a Szegedi Járási Ügyészségtől, illetve a Makói Járásbíróságtól érkezett arról, hogy a Makói Rendőrkapitányság ideiglenes megelőző távoltartást, vagy a Makói Járásbíróság megelőző távoltartást rendelt el a bántalmazott kérelmére.

Ezekben az ügyekben minden esetben megtörtént a bántalmazott írásbeli tájékoztatása a jogszabályban foglaltak szerint, azonban az eltelt idő alatt egy bántalmazott sem kérelmezte személyes meghallgatását, a személyes tájékoztatást, tanácsadást.

Nem tudom, hogy más településeken is hasonlóak-e a tapasztalatok, de mind a jelzések száma, mind pedig a jelzések utóélete arra enged következtetni, hogy talán a jogalkotó célját nem érjük el a családvédelmi koordináció intézményével.

Mi lehet ennek az oka?

A Hkt. számos szerv, szervezet kötelezettségévé teszi a családon belüli erőszak veszélyének jelzését, ennek ellenére mégis csak a bíróságtól és az ügyészségtől érkezett ilyen az elmúlt hónapokban. Örömmel töltene el, ha ez azt jelentené, hogy nem kell a családon belüli erőszakkal településünkön számolni, azonban nyilvánvaló, hogy nem erről van szó. A kérdéssel mélységében természetesen ezen cikk keretében nincs alkalmunk foglalkozni, azonban az mindenképp megállapítható, hogy a családon belüli erőszak még mindig nem áll a fontossági sorrend azon helyén, ahol lennie kellene. A társadalmi fejlődés során változhat a magatartások megítélése. Bizonyos viselkedési formák előbb tilalmazottak, majd később normasértő mivoltukat elveszítve elfogadottá válnak. Mások éppen a fordított utat járják be. Elfogadottságuk vagy tolerálásuk a fejlődés egy pontján, a viszonyok változásával megszűnik, többé nem részei a „normalitásnak”, és a társadalom érzékenysége nem tűri tovább gyakorlásukat. A családon belüli erőszakos magatartások valamennyi megnyilvánulási módja is jellemzően ilyen. Azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy egyes társadalmi csoportokban, vagy közösségekben mások még a mai napig is az elfogadott viselkedések, mint máshol. Beszélhetünk itt akár a romák helyzetéről, vagy más szemszögből megvizsgálva a vidéki, kis települések akár idősebb korosztályáról is.

A jelzések számát mindenképp meghatározza, hogy milyen településről beszélünk és mely társadalmi csoportot vizsgáljuk.

A másik lényeges kérdés, hogy valóban jó döntés volt-e, hogy ez a jogintézmény a jegyző hatáskörébe került. Statisztikai adatok természetesen még nem állnak rendelkezésünkre, de a gyakorlatból és közel húszéves közigazgatási tapasztalatomból, mely idő alatt sok ügyféllel megismerkedtem sokféle településen, következtethetek bizonyos dolgokra.

Az elmúlt évek jogalkotási tendenciája alapján a jegyző gyámhatósági feladatai csökkentek, majd szinte teljesen megszűntek, míg a gyámhivatalok egyre több feladatot kaptak. Az ügyfelek elfogadták, tisztába kerültek azzal, hogy ilyen jellegű problémával a gyámhivatalt kell keresniük, ahol megfelelő ismeretekkel, tapasztalattal rendelkező ügyintézők fogadják őket, a megfelelően kialakított irodai helyiségekben. Ezzel szemben 2020. január 1-jétől jellemzően a polgármesteri hivatalok szociális irodáját kell felkeresniük, ahol sok esetben éppen csak leülni tudnak, de a nyugodt és zavarásmentes kommunikáció nem biztosított.

Ezt tetézve még azzal is számolniuk kell, hogy az eljáró ügyintézőt ismerik, adott esetben egy kisebb településen mindenki ismer mindenkit, így nem könnyen nyílnak meg, beszélnek problémájukról, talán még szégyellik is azt. Mindaddig, amíg az ügyintézés távolabb, ismeretlen emberek között zajlott, talán könnyebb volt a problémákról beszélni.

Ráadásként, mit tud csinálni a jegyző vagy munkatársa? Beszélget, meghallgat, tájékoztat. Semmi érdemi hatásköre nincs.

A cikk megírását megelőzően megkereséssel éltem a Csongrád-Csanád megyei jegyző kollégák felé, hogy tájékoztatást kérjek az általuk tapasztaltakról. Sajnos nem minden településről kaptam választ, azonban a beérkezett tájékoztatásokból a miénkhez hasonló tapasztalatokat tudok leszűrni. A feladatokat szociális, illetve hatósági ügyintéző látja el, vagy látná el, amennyiben érkezne ilyen jellegű megkeresés. Egy településről jelezték, hogy jogász kolléga intézné az ügyet, de eddig erre nem került sor. Kisebb települések esetében arról tájékoztattak, hogy maga a jegyző látná el a feladatokat, amennyiben erre szükség lenne.

A beérkezett válaszokból szinte általánosan levonható az a következtetés, hogy a kollégák tapasztalatlanok e tekintetben, kevés ilyen jellegű üggyel találkoznak, erre a feladatra nincsenek felkészítve, felkészülve. Ahol nagyobb településeken sor került jelzésre, ott is jellemzően az ügyintézés az egy-két személyes találkozáson kívül a telefonos, vagy az írásbeli tájékoztatás szintjén megrekedt.

Félreértés ne essék. Nem a konkrét intézkedési jogosultságot hiányolom, nem azt szeretném, ha több hatáskörünk lenne, inkább úgy gondolom, hogy talán szerencsésebb helyen volt ez a jogintézmény a gyámhivataloknál, ahol e területen felkészültebb, edzettebb kollégák járhattak el, és adott esetben talán komolyabban is vették őket.