Az Európai Parlament képviselői választásai 2009. június 4. és július 7. között került lebonyolításra. 1979 – azaz 30 éve, hogy a küldötteket közvetlenül választják a tagországok állampolgárai és nem delegálják őket az államok. Az alábbiakban elemezzük a 2009-2014-es parlament összetételét államonként és pártfrakciók szerint.

A 2009-es európai parlamenti képviselői választások speciális helyzetét az a körülmény határozta meg, hogy a világ országain belül az Európai Közösséget is pénzügyi-gazdasági válság sújtja.
A pénzügyi és gazdasági válságból való kilábalás kérdéseire, az európai unió teljes intézményrendszerének kell pozitív választ adnia olyan körülmények között, amikor a szervezeti reformokat tartalmazó „Lisszaboni Szerződés” nincs hatályban, hiszen a ratifikációs folyamat megakadt.
EP-képviselők és -frakciók:
Tagország Pártok
 Európai Néppárt
(EPP-ED) Európai Szocia-listák (PES) Liberálisok és Demokra-ták Szövetsége Európájáért (ALDE) Unió a Nemzetek Európájáért (UEN) Európai Zöldek Európai Egyesült Baloldal (GUE/NGL) Függetlenség és Demokrácia (IND/DEM)
 Függetlenek Összesen
Ausztria 6 5 – – 1 – – 5 17
Belgium 6 5 5 – 3 – – 3 22
Bulgária 7 4 4 – – – – 2 17
Ciprus 2 1 – – – 2 – 1 6
Csehország 2 7 – – – 4 – 9 22
Dánia 2 3 3 2 2 1 – – 13
Anglia – 12 11 – 5 1 14 29 72
Észtország 1 1 4 – – – – – 6
Finnország 4 2 4 – 2 – – 1 13
Franciaország 30 14 6 – 14 4 1 3 72
Görögország 7 9 – – 1 3 2 – 22
Hollandia 5 3 6 – 3 2 2 4 25
Írország 4 2 1 3 – 1 1 – 12
Lengyelország 28 6 – 16 – – – – 50
Lettország 1 – 1 3 1 – – 2 8
Litvánia 4 3 2 2 – – – 1 12
Luxemburg 3 1 1 – 1 – – – 6
Magyarország 15 4 – – – – – 3 22
Málta 2 3 – – – – – – 5
Németország 42 23 12 – 14 8 – – 99
Olaszország 35 – 7 8 – – – 22 72
Portugália 10 7 – – – 5 – – 22
Románia 14 11 6 – – – – 2 33
Spanyolország 23 21 2 – 2 1 – 1 50
Szlovákia 6 5 – 1 – – – 1 13
Szlovénia 3 2 2 – – – – – 7
Svédország 5 5 4 – 2 1 – 1 18
Összesen: 267 159 81 35 51 33 20 90 736
Forrás: Gallup Europe
A fenti eredményeket elemezve az alábbi megállapításokat tehetjük:
1. A jobboldali pártok ugyan előretörtek, de ez nem okozott az Unióban az erőviszonyokban drámai változásokat.
2. Kérdés, hogy a szélsőjobboldali pártok képesek lesznek-e frakciót alakítani, hiszen csak az a közös bennük, hogy szélsőségesen politizálnak, de eltérő célokért. (Pl. Jobbik Magyarország, Nemzeti Párt Szlovákia., Nemzeti Párt Anglia, Szabadságért Hollandia, Nemzeti Front Franciaország és FB/Ö-BZÖ Ausztria)
Megjegyzés: a frakcióhoz minimum hét országból 25 képviselőt kell összeállítani.
3. A szélsőjobbal a nagy pártok nem kívánnak együttműködni és semmilyen közösséget nem akarnak vállalni.
4. A pártok a választásokat nemzeti keretekben, belpolitikai motivációk alapján vívták meg, ezért a szavazó állampolgárok nem értették meg, hogy mi forog kockán, a tét a gazdasági válságból való kilábalás folyamata, nem pedig a hatalmi tényezők alakulása.
5. A kormánypártok súlyos vereséget szenvedtek Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Magyarországon, Csehországban, Lettországban, Írországban, Bulgáriában, Észtországban, Portugáliában, Svédországban, Görögországban és Szlovéniában.
A nagy tagállamok kormánypártjai jól teljesítettek Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Lengyelországban.
6. A liberális pártok a mérleg nyelvét játszhatják el a vezetői posztok elosztásában. (Bizottsági Elnök, EU Parlament elnöke, stb.)
Általános tapasztalat még, hogy az Unió továbbra is „demokrácia deficittel” küszködik, hiszen a választásokon résztvevők aránya alacsony volt (Magyarországon 36,31 %).
Az Európai Parlamenti választások, mint említettem a Nizzai szerződés alapján bonyolódott le és ennek szellemében kellene a bizottság elnökét és testületét is összeállítani. Ennek értelmében a továbbiakban nem áll az egy ország egy biztos elve, vagyis ha most az Állam és Kormányfők Tanácsa – háttéralkuk nyomán – kijelöli a Bizottság új elnökét, akkor nem küldhetne minden tagállam egy embert a végrehajtó testületbe. Van azonban esély arra, hogy az idei év során hatályba lép a lisszaboni szerződés, amely bővíti az EU vezetői csúcsait (elnök, külügyminiszter). Ezzel kapcsolatosan is megkezdődtek a „lobby” eljárások. A cikk írásakor még nem dőlt el a Bizottság elnöki posztja, bár az EU a választásokból megerősödve kikerült Nicolas Sarközy francia elnök és Angela Merkel német kancellár jelezte, hogy támogatják José Manuel Barroso néppárti bizottsági elnök újrajelölését.
Megállapítható tehát, hogy az év folyamán az EU-nak le kell küzdenie a nizzai és lisszaboni szerződésekből adódó kisebb intézményi válságot és csak ennek megoldása után koncentrálhat a pénzügyi-gazdasági válság megoldására.