Szép Ernő gyermekéveit Hajdúszoboszlón töltötte. „Felnőtteknek” című 1941-ben kiadott könyvében írta a bevezető sorokban:
„Ahogy az én könyvem kinyitja valaki, úgy nyitom én ki Szoboszlót a lelkemben. Úgy szoktam kinyitogatni Szoboszlót. Mert Szoboszló az én képeskönyvem, örökösen nézegetem, olvasgatom; jól esik belé merülni, abban gyönyörködni, vígasztalódni, tanúlni belőle.”

 
Könyve plasztikusan bemutatja a város elmúlt század eleji életét. Napjainkban az internet szolgálhat erre, azonban jellemzően a jelen (esetleg a közelmúlt) és a tervek szintjén a közeljövő eseményeit rögzítik a honlapok. Szép Ernő sorai adták az ötletet polgármesteri hivatalunk portálszerkesztéssel – is – foglalkozó dolgozójának, hogy a világháló nagyon alkalmas a múlt emlékeinek, dolgainak, dokumentumainak megjelenítésre, az egyre szélesedő nyilvánosság számára. „Kinyitogathatóvá” tenni a történelmi várost egyfajta képeskönyvként, ezáltal elősegíti eleink életének, tetteinek felelevenítését, megismerését, megőrzését.
Az ötletet tett követte, a munkába bekapcsolódott önkormányzatunk egy másik dolgozója is. A kivitelezéshez pedig különös történelmi apropót szolgáltat a Bocskai István fejedelem általi hajdútelepítés városi 400 éves évfordulója 2006. szeptember 2-án.
Nem meglepő tehát, hogy a város helytörténeti honlapja a „Szoboszló képeskönyve” címet kapta, termékeny találkozásaként a régi koroknak és mindennapjainknak, városunk elmúlt 400 évének és a modern technikának.
 
Hajdúszoboszló jó néhány híressé vált szülöttel, valaha itt élt művésszel, neves tudóssal és helyi hősökkel büszkélkedhet (Szép Ernő, Kenézy Gyula, Hőgyes Endre és sokan mások), akik apránként mind fontos helyet kapnak a „könyv” lapjain, anyaguk folyamatosan bővül, színesedik.
Az épített örökség bemutatását is kardinális célként tűzi ki a weboldal, mert nagyon kevés történelmi épület áll, többet közülük már csak fotókon, festményeken láthatnak a jelenkor nemzedékei, kiváltképp a gyermekek. Miért is fosztanánk meg őket pl. a gyönyörű, de a 60-as években bontásra ítélt zsinagóga látványától?
Számbavételre kerülnek a történelmi események, megtudhatja az olvasó, hogy mi volt a Szejdi-dúlás, vagy a Dóró-lárma, de azt is, hogy miért tettek bográcsfeneket a szoboszlói juhászok a kalapjuk alá, ha beültek iszogatni a csárdába, vagy miféle kincseket kerestek a kalandorkedvű helyiek a határban.
Mivel képeskönyvről van szó, természetesen nagy és egyre bővülő képtárat is találhatunk a honlapon, és ha valakinek kedve támad felhívni ismerőse figyelmét rá, akkor a képtár képeiből tetszőlegeset kiválasztva elküldheti azt elektronikus képeslapként.
A kalendárium jelenleg közel 150 helyi történelmi évfordulóra hívja fel a figyelmet, és a nyitólap az aktuális hagyományőrzéssel, helytörténettel kapcsolatos eseményekről, rendezvényekről is hírt ad, valamint a ma már megmosolyogtató stílusban leírt régi apró hírekből szemezget a „100 éve írta a helyi újság” című rovatában.
A gyerekek figyelméhez leginkább a játékokon keresztül vezet az út, ezért a szerkesztők igyekeznek játékos formában is belelopni az ifjú fejekbe és szívekbe a lokálpatriotizmus csiráit, hagyományos, mindannyiunk által jól ismert szórakoztató formákban, mint pl. akasztófa, memóriajáték.
A kulturális és történelmi örökség megőrzése minden városlakó közös érdeke és feladata, de emellett a jelenkor krónikájának is helyet kell biztosítani, hisz jól tudjuk: ami ma jelen, holnap már múlt. Ezért lehet a jövőben kiemelten jelentős elem a helyismereti virtuális könyvtár és múzeum mellett a helyi periodikák elektronikus változatainak tára.
Hiánypótló ez a kezdeményezés, mely a kulturális ismeretterjesztő szerepe mellett növeli a helyi közösség-összetartó, települési megtartó erőt, a közös gyűjtőmunka (helytörténészek, pedagógusok, intézmények, nagy-és kisdiákok, lakosság közreműködésével), az interaktív tartalmak, a jövőbeni tesztek, versenyek összekötő kapocsként működhetnek ember és ember, ember és történelem között.