Somogy megye egyik kedves kisvárosában, Marcaliban 17 évvel ezelőtt kezdtem közigazgatási pályafutásomat. Az akkor még 2 laktanyával működő település alig több, mint 13 ezer fős lakosságával nem volt az otthonom, de számos más ponton kötődtem hozzá.

Friss diplomával itt kezdtem igazán ismerkedni az államigazgatással, olyannyira, hogy a mai napig aktív részese, dolgozója maradtam annak a csapatnak, aki ebben látja sikerét, átéli nehézségeit, nyomasztó gondjait.
Elmondhatom, hogy végigjártam több lépcsőfokot amíg 2005. február 1-jével jegyző lettem.
Rövid ideig titkársági, szervezési munkát végeztem, majd igazából a klasszikus hatósági igazgatási területen dolgoztam. Közben alakult, változott a világ, a város, megalakultak az önkormányzatok, az addig begyakorlott, ismert feladatok mellett megjelentek az újabb kihívások, gondok.
Miután irodavezetői megbízást kaptam, már nagyobb rálátással, más jellegű ismeretekkel végezhettem a munkámat.
A város megismerkedett a növekvő munkanélküliség problémájával, az addig megszokott és működő üzemek bezártak, létszámot építettek le, megszűnt a város belső laktanyája, amely lehetővé tette egy teljesen más városkép kialakítását. Elindult a szennyvíztelep rekonstrukciója, személyes kapcsolatok révén a városba települtek elsősorban német tulajdonú cégek, a város átvette működtetésre a múzeumot a megyei önkormányzattól, a kórház újabb épülettömbbel bővült és még a végtelenségig sorolhatnám azokat a lépéseket, intézkedéseket, amelyek megjelentek a város életében s, amelyek révén mára egy átalakult városkép jelenik meg az átutazó vendég előtt.
Hosszú évekig aljegyzőként volt lehetőségem tanulni elődömtől, aki lelkiismeretes, és segítőkész munkára ösztönzött, majd mintegy egy évvel ezelőtt a hivatal vezetését hagyta rám. A feladat, a teher, óriási volt. Az egyik nagy munka az uniós csatlakozásra történő felkészülés, a helyi jogalkotás jogharmonizációjának elvégzése, a másik a kistérségi feladatellátás a minta-kistérségi jelleggel ötvözve.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozással véglegesen megváltozott a közigazgatás hatékonyságának jelentősége, az ügyfelek elvárása, a fejlesztések pályázati úton történő megoldása, a környező településekkel történő együtt gondolkodás.
Ebben a megváltozott jogi környezetben a települések vezetése csak abban az esetben tud eredményeket felmutatni, egy élhetőbb környezetet kialakítani, az állampolgárok feszített anyagi problémáin, – amelyek családi, szociális, lakhatási, munkavállalási gondok mélységes jelenlétét tükrözik – segíteni, ha igyekszik szemléletet váltani, a települést menedzselni, amelyhez olyan munkacsapat szükséges, amely magában foglalja a szakértelem, a kezdeményezőkészség tapasztalt, bölcs és fiatal, merész generációját is.
A város számos pályázaton indult és több alkalommal szép eredményeket ért el. Az Európai Uniós támogatással megvalósuló, elnyert pályázataink végrehajtása megkezdődött. A mindennapi, egyedi ügyek mellett ezek szervezése, bonyolítása óriási odafigyelést igényel. Mivel tapasztalataink e téren még nincsenek, ezért volumenében, tartalmában ezt tartom a legnagyobb feladatnak, s a kivitelezés nehézségi foka tekintetében egyáltalán nem vagyok bizakodó. A feladat rendkívül szerteágazó, a pályázatok jellegétől függően több ágazat összehangolt munkájára, egyeztetésekre van szükség. A siker érdekében ezt is tanulnunk kell.
Volt hatósági ügyintézőként természetes számomra az egyedi ügyek kezelésének, megoldásának fontossága, amelyen keresztül lemérhetik az ügyfélközpontúságot, a jogszabályoknak megfelelő, törvényes eljárást.
Az egyre nehezedő gazdasági, társadalmi feltételek mellett mind több az egyén életét érintő gond, probléma, amelynek megoldását elsősorban tőlünk várják. Sajnos, nem mindig sikerül a leggyorsabban megoldást találni, ügyet intézni a hivatalra nehezedő munkateher miatt.
Az ágazatok közötti egyeztetések, feladat kiosztás, a pályázatok figyelemmel kísérése, a testületi, bizottsági ülések előkészítése, az előterjesztések törvényességének figyelemmel kísérése más jellegű felkészültséget igényel.
Nagyon nagy jelentőséggel bír ezért is a szakapparátus megfelelő szintű képzettsége.
Munkáltatóként sem látom más szemmel a szakmai hiányosságokat, csak nehéz megfelelő intézkedést tenni ellene. Úgy gondolom, hogy a jelenleginél szigorúbb elvárásokat kell támasztani, s azt a közigazgatási vizsgákon kívül a munkáltató által tehető megfelelő intézkedésekkel erősíteni.
Naponta érzékelem, hogy a feladat, a köz szolgálata, mind többet kíván, jó szakmai felkészültséget és szinte állandó jelenlétet. Ennek összeegyeztetése családdal, gyermekneveléssel nem egyszerű feladat, talán több is, mint elhivatottság.