Még néhány gondolat a helyi adókról XXXIX.

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Gazdálkodás - pénzügy

Még néhány gondolat a helyi adókról XXXIX.

XXV. évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
Dr. Deli Lajos
adószakértő, közgazdaságtanok doktora


Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Art.) a 22. szakaszában sorolja fel az adóhatóságokat, amely az állami adó- és vámhatóságból (Nemzeti Adó- és Vámhivatal), majd az önkormányzat jegyzőjéből mint önkormányzati adóhatóságból, illetve az adóigazgatási rendtartás, valamint az Art. vonatkozásában az önkormányzati adóhatóság döntései elleni fellebbezések elbírálására jogosult és megyék területén működő, települések határán túli elsőfokú adóhatóságként is tevékenykedő szervezetekből áll.

A gondolat folytatásaként és a korábbi hasonló tartalmú témához igazodva ismételten érdemes megemlíteni, hogy önkormányzati adóhatóságként az önkormányzat jegyzője jár el első fokon. Adóhatóságként működik a fővárosi és megyei kormányhivatal, csak abban az esetben, ha az önkormányzati adóhatóság felettes szerveként, tehát másodfokon jár el. Számos alkalommal felmerült témaként az is, hogy a kormányhivatal kettős hatáskörrel (első- és másodfokú) bíró szervezetként funkcionálva végzi-e feladatát, továbbá milyen felelősséggel bír a települési önkormányzatok adóztatási, ebből következően annak finanszírozási rendszerére, a helyi költségvetés nagyságára és működésének rendjére. A válasz megfogalmazása nem jelen cikk feladata, de egyre erőteljesebben felveti a koordinációs működtetés, a folyamatos konzultáció szükségességének igénye iránti gyakorlat erősítését, a települések és a kormányhivatalok, egyéb funkcionális szervek, például az állami adóhivatallal való együttműködés rendjét is.

Az aktuális gazdasági környezethez részben igazodó helyi adó szabályozása és a kitűzött helyi célok alapján elfogadott költségvetés teljesítése kötelező az érintettek számára. Jelen időszakban, tehát február vége felé közeledve a helyi költségvetések egy kisebb része már kialakult, elfogadott, mindez a települések többségénél később realizálódik. Folyamatos témaként merülhet fel, hogy év közben milyen adózási taktika szükséges a bevételek eléréséhez; a fizetési könnyítések számának változása, feltehetően növekedése és az egy főre jutó (előző cikk szerint) reáljövedelmek alakulása preventív intézkedést, nagyobb számú méltányos eljárást, a mérlegelési jogkör érdemi és maradéktalan alkalmazását vonja-e maga után, vagy más megoldást kell keresni. Az egyéb lehetőségekből kiemelkedő szerepet kell betöltenie az adóellenőrzésnek, mert az önkormányzat korábban reálisan, az összes körülményre tekintettel meghozott döntésével visszaélők esetében csak a kontroll marad egyetlen hatósági eszközként. A megyei jogú és járási, közepes nagyságú városok esetében az adóellenőrzési kapacitás valamilyen szinten adott, így az adóellenőrzések számának növelése lehet e bevételek növekedésének forrása. Szakmai irodalomban megjelent a NAV 2023. évi tervezett ellenőrzési programja, amelyben megfogalmazódott az a szakmai kör, amely vizsgálat alá kerül. Ezt iránymutatóként azért érdemes elfogadni, mert az állami hivatal kiválasztási programja a rendelkezésére álló hatalmas adathalmaz, valamint a szakma és az érintett adóalanyok korábbi adómoráljának színvonala által összerendezett tematika. Ebben a jelentős költségvetési kockázatot hordozó építőipar, élelmiszeripar és kapcsolódó kereskedelem, gépjárműipar és kapcsolódó kereskedelem, alkatrészgyártás, reklám- és médiaszolgáltatás, textilipar és cipőipar kapott megkülönböztetett figyelmet. Az adó iránti jogszerű magatartás, a foglalkoztatottak bejelentése, a könyvvezetés és az adókötelezettség maradéktalan betartása az előző és a jelen adóidőszak tapasztalatai alapján a megbízható vagy a kockázatos minősítést vonja maga után, az ellenőrzött adóalany jövőbeni minőségét, helyét biztosítja. Megfontolásra érdemes tehát az előbbi adóalanyi kör településszintű megítélése, preventív, például sajtó-eszközökön keresztüli tájékoztatása, majd az eljárás korrekt, szakszerű lefolytatása.

A fentieket és az önkormányzati adóigazgatás, adóellenőrzési gyakorlat működését igazolja, erősíti, ha a települési hivatal részlege kezdeményez vizsgálatot az állami adóhivatalnál, adatokat kér, cserél, együttes eljárás lehetőségét veti fel. Ezzel az adóhatóságok közötti mellérendeltségi viszonyt igazolja, tehát a helytelen, külső szemlélő negatív megítélését cáfolja, továbbá saját szakmai képességét is elismerteti, megerősíti. Néhány vidéki településen az ellenőrzési feladatokat külső vállalkozásokkal, így egyéni vállalkozó szakértővel, kisvállalkozásokkal, kft.-k közreműködésével végeztetik szerződés alapján. Az adótitok intézményének sérülése esetén mindkét szerződő fél felelőssége fennáll, ezért ezt a gyakorlatot különös szempontként kezeli az önkormányzatok felettes szerve, így az kormányhivatali, számvevőszéki kontroll alá is kerülhet.

A korábbiakban már többször említett különleges gazdasági övezetbe tartozó adóalanyok helyi adó befizetéseinek és felhasználásának iránya általánosan nem ismert, az önkormányzatok számára azonban bevételi forrásként nem vehető igénybe, a helyi költségvetést nem érinti. A befolyó bevétel 3%-át a megyei önkormányzat saját költségvetésében kizárólag igazgatási feladatra fordíthatja. A további 17%-át szintén megyei szinten saját beruházásának finanszírozására rendezi. A fennmaradó 80% a különleges gazdasági övezetbe tartozó területek feladatainak ellátására fordítható, tehát ebből a helyi, települési önkormányzatok bevételre nem számíthatnak. A gazdasági övezetek minősítésben érintett területek száma jelentős növekedést mutat, nemcsak a főváros környezetében érintett területek esetén, hanem szinte minden korábban megyei szintnek minősített körzetben is.

A makroszintű gazdasági környezethez kapcsolódó és az infláció, áremelkedés, árfolyam és reáljövedelem aktuális helyzetét befolyásoló szabályozási és automatikusan alakuló konstellációban gyakori kérdésként merül fel az árak szinten tartását, remény szerinti gyors csökkenését befolyásoló körülményekre való ráhatás eszközeinek, például ellenőrzésének szükségessége. A különböző külső tényezők, így háborús környezet, energiaválság, aszály stb. sajnálatosan, de indokoltan említett hatásai pénzügyi rendszereken belüli szabályozása meddig terjedhet mint határon belüli eszköz, tehát az ismert ársapkák rendje milyen korlátokba és időintervallumba ütközik. Itt kell megemlíteni a kiskereskedelmi adóról szóló törvényt [2020. évi XLV. törvény 6. § (d) pont], amely szerint az adókulcs 2023. évtől 2,5%-ról 2,7%-ra nőtt, továbbá az extraprofitadóról szóló törvény szerint annak adóalap növekedése után 100 milliárd forintot meghaladó esetben 4,1%-os az adókulcs. Év közben történő változás esetén arányszámítás alkalmazása kötelező. A nagykereskedelmi tevékenység érintettsége egyértelmű, a középvállalkozások esetében azok egy része lehet érintett. A kiskereskedelemben jelentkező árak emelkedése a közvetlen lakossági fogyasztás területén 25–40%-os áremelkedést mutatva tönkretette az egyrészt állami döntés alapján megnövekedett 1–15%-os reáljövedelem növekedést, különösen az életkörülményeket befolyásoló élelmiszer termékek területén, tehát az energiakörnyezet kompenzációs szándéka nem valósult meg. Mindezekből az is következik, hogy az adószabályozásból következő fogyasztót terhelő adó áthárításra került, kalkulációs tényezőként működik mindaddig, amíg a korábbiakban említett környezeti hatások dominálnak. Felmerül az áremelkedések miatti feszültségek levezetése érdekében, hogy mely szerv ellenőrzi az árakat, központi hatáskörrel a piaci árak alakulásában felelős és hatáskörrel bíró NAV, egyéb szerv (GVH, NÉBIH) bír felügyelettel vagy az önkormányzatok, tehát a helyi életviszonyok ismerői kapnak-e ismét jogosítványokat mindezek elvégzésére. A kiskereskedelmi tevékenységet végző vállalkozók számára az ilyen ellenőrzés összekapcsolható adóvizsgálattal is, amely számukra preventív, megelőző szolgáltató funkciót is jelent.

A helyi adók 2023-as változásait, illetve annak költségvetési hatásait a korábbi anyagok már kiemelt hangsúllyal igyekeztek bemutatni. Mindezek kiegészítéseként az adómaximumok további figyelemre érdemesek, így a Htv. módosításával a kivethető építményadó (épület, épületrész után) 2190,9 Ft/nm, telekadó 398,3 Ft/nm, magánszemélyek kommunális adója 33 859,6 Ft/adótárgy, idegenforgalmi adó (tartózkodási idő alapján) 597,5 Ft/fő/vendégéjszaka után, iparűzési adó esetében pedig max. 2% alkalmazható, de a már korábban ismertetett differenciált tematika szerint.

Az önkormányzati adóigazgatást irányító vezetők és apparátusi dolgozók számára a 2023-as év nem egy nyugalmat biztosító időszakként tervezhető. A költségvetési bevételeket biztosító adóelőlegek befizetésének nagysága és időarányos alakulása megfelelő információt ad az évre tervezett bevétel nagyságához, amit majd kiegészít a május 31-ig benyújtandó iparűzési adóbevallások feldolgozása utáni tényszám is. Az előbbi bekezdésben ismertetett maximum adótételekre való áttérés előkészítő szakasza megkezdődik azoknál a településeknél, ahol forráshiányos második félév várható. Azzal a közgazdasági összefüggéssel számolni kell, hogy az inflációs érték, az árszínvonal csökkenése, a reáljövedelem szinten tartása, emelkedése, az árfolyamváltozás kedvező alakulása esetén érdemes a II. félévre helyi adót emelni. Bármely változás esetén a költségvetési feltételekben módosítási igény lép be, akár több alkalommal is. Nem zárható ki a Htv. módosítása sem, legkésőbb az év második felében az eddigi gyakorlat szerint ez bekövetkezik. Amennyiben az említett reáljövedelem nem emelkedik, a nyugdíjak reálértéke sem változik, akkor az adó befizetése iránti szándék csökken, a hatósági intézkedést igénylő adókönnyítés iránti beadványok száma növekedést mutathat. Ezek elbírálása során a mérlegelés, méltányos eljárás alaposan indokolt esetben jogszerű, de a bevételek teljesítési kényszere okán óvatos, körültekintő döntés indokolt. Hasonlóan kell az adóellenőrzésre kiemelt szakmákra, vállalkozókra, területekre, építmény- és telektulajdonosokra vonatkozó eljárás esetén is tervezni és gyakorlatot folytatni.

A kommunikáció fontos eszköz az önkormányzati adóztatás területén is. A befizetési határidő előtti, helyi sajtóban tett, avatott szakmai nyilatkozat preventív eszköz, aminek alapján növelhető az adóbevétel összege, csökkenthető a fizetési könnyítést igénylő beadványok száma is. Ha nincs helyi újság, akkor az elektronikus információs rendszer vagy posta segítségével igénybe vett figyelemfelkeltő levél az adómorál javulását eredményezheti, de az adóellenőrzést nem pótolja.

A következő, hasonló szándékú cikkben az adóbevételek aktuális alakulásáról, a helyi adóigazgatás fejlesztésének lehetőségeiről érdemes újabb gondolatokat megfogalmazni.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu