Hegykő 1380 lakosú település a Fertő/Neusiedlersee világörökségi védelemben részesített kultúrtáján, melynek jelentős külterületei ráadásul a természetvédelem hatókörébe, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területéhez tartoznak. A községen áthalad a Fertőt megkerülő kerékpárút, de mindezek mellett kétségtelenül a legnagyobb attrakciót az immár több mint, három évtizede működő termálfürdő jelenti.

A vendégéjszakák száma éves szinten eléri, sőt meghaladja a százezret, így az Önkormányzat jelentős bevételei származnak a turizmusból. Ezért érdemel különös figyelmet minden olyan jogszabályi módosulás, amely az idegenforgalmi tevékenységet érinti.

Megváltozott jogi környezet

A vendégek a település panzióiban, üdülőházaiban, kempingjeiben és falusi szálláshelyein szállhattak meg – legalább is eddig, ugyanis a tavaly októberben megjelent kormányrendeletnek  köszönhetően a korábbi kereskedelmi- és magánszálláshely fogalmak megváltoztak. Az új jogi szabályozás áttekintéséhez a rendelet mellett ismerni kell a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényt, a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvényt, sőt fakultatív alkalmazásához az idejétmúlt, a fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló 45/1998.(VI. 24.) IKIM rendeletet. További változást hozott januártól az SZJA törvény módosulása, mely némi jogalkalmazói kétség után egyrészt tisztázta, hogy az egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységhez továbbra sem feltétel vállalkozást alapítani, másrészt furcsa módon fittyet hány az akkurátusan újradefiniált magánszálláshely fogalmakra, és visszahozza a fizetővendéglátás tételes átalányadó választási lehetőséget megalapozó kategóriáját.
A deregulációs igényekkel és az egyszerűsítési törekvésekkel szembemenő, nehézkesen áttekinthető jogi környezet mellett az új koncepción alapuló szálláshely-szolgáltatási tevékenység szabályozása számos kérdést is felvet.

Jogalkalmazási nehézségek

A leglényegesebb változás, hogy az egyes szálláshely típusok között a meglehetősen merev mennyiségi szempontok (szoba és ágyszám) alapján történik a különbségtétel, így e tekintetben alig van mozgástere a szállásadónak. A turisztikai szakmai szervezetek számára az ÖM által készített összefoglaló szerint ez azt is jelenti, hogy az eddig panzióként működő szálláshely a rendelet hatálybalépést követően amennyiben szobaszáma meghaladja a tízet, már csak szállodaként működhet. A rendelet átmeneti szabályainak áttekintésekor ezzel már csak azért is vitatkozni lehet, mert a hatályos üzletműködési engedéllyel rendelkező szálláshelyek, és nyilvántartásba vett magánszálláshelyek a 3. mellékletében közzétett megfelelési szabályok szerint – legalább is a következő adatváltozásig – engedéllyel rendelkező szálláshelynek (pl. a panzió panziónak, a falusi szálláshely egyéb szálláshelynek) minősülnek.
Az eddig a kereskedelmi és vendéglátó üzletekkel együtt kezelt ún. kereskedelmi szálláshelyek nem kerültek be a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009.(IX. 29.) kormányrendeletbe, így közös szabályozás alá esnek az egykor magánszálláshelyként összefoglalt, ma egyéb-, illetőleg falusi szálláshelyekkel. Ez a változás maga után vonta, hogy a magánszálláshelyek engedélyezési eljárása – az eddigi egészen egyszerű hatósági nyilvántartásba vételről – nehézkesebbé vált. Igaz ez még akkor is, ha az egyéb szálláshelyek esetében (ezen belül képez speciális kategóriát a falusi szálláshely) nincs szükség előzetes szakhatósági véleményeztetésre, és a szomszédos ingatlanok tulajdonosait sem kell ügyfélként az eljárásba szólítani. Itt is furcsán hat ugyanakkor a kereskedelmi tevékenységek bejelentéséhez hasonló 22 munkanapon belüli utólagos szakhatósági ellenőrzés, mert a vendég helyett kopogtató ellenőr könnyen kedvét szegheti az épp csak induló szállásadónak.
Az idegenforgalmi szempontok érvényesülése, és az idegenforgalmi adó beszedésének ellenőrizhetősége szempontjából lényeges dolgok kimaradtak a szabályozásból: ilyen a szálláshelyek minősítése (osztályba sorolása), továbbá a vendégkönyv vezetés előírásának hiánya. Az átmeneti szabályok lehetőséget biztosítanak például a szálláshely kommunikációjában a korábbi minősítések feltüntetésére, azonban ez egyrészt nem kötelező, másrészt csak 2010 végéig van rá mód. Amíg a magánszálláshelyekről szóló korábbi rendelet  precízen még a vendégkönyv tartalmát is meghatározta, addig az új szabályozás nyitva hagyja ezt a kérdést, a szállásadóra bízva, milyen nyilvántartásból teljesíti a tárgyévet követően bel- és külföldi lakóhelyű vendégeiről szóló adatszolgáltatását.