A tanulmány megfogalmazásának időpontjában (2021. október vége) is – a korábbi hasonló anyagok tartalmához és szándékához igazodóan – érdemes visszatekinteni olyan tárgyilagosságot és szakmai ismereteket bizonyító szakmai anyagokra, amelyek gazdasági válságidőszak feltételezésével, erre mutató tényekkel, az önkormányzati gazdálkodás bevételi oldalával, így a helyi adórendszer aktuális bemutatásával és esetleges megoldási javaslatokkal kívántak tájékoztatást és segítséget nyújtani az érdeklődők számára.

A Magyar Közigazgatási Intézet 2006-ban megjelent Decentralizáció, transzparencia, elszámolhatóság c. könyvében a domináns helyi adónemet, tehát az iparűzési adót, korrekció alá szoruló adónemként említi, mint azon adónemet, amelynek szabályozási funkciója egyáltalán nem vagy alig működött, mert az adógazda önkormányzatok többsége már a maximális 2%-os adókulcsot alkalmazta helyi önkormányzati rendeletében. Ugyanakkor az adófajta bevételi funkciója egyre erőteljesebbé vált, aminek következményeként a legnagyobb helyi erőforrássá vált, továbbá az adóalanyok ezt a funkcióját tiszteletben tartották, a lakosság életkörülményeit kedvezően befolyásolták. A törvényi szabályozás beavatkozott az egyenlőségre való törekvés, a települések finanszírozása eszközrendszerének egymáshoz való közelítése okán és az állami támogatás rendjének újragondolásával átalakította az „adóerőképesség” intézményét, a korábbitól eltérő rendjét. Ebből következően az önkormányzatok lehetősége az iparűzési adó szabályozásában azért csökkent, mert az adókulcs növelésére a törvény által deklarált maximális kulcs miatt nem volt lehetősége.

A jogalkotó ugyanakkor belenyúlt az anyagi szabályozás fontos részébe, amikor a kettős adóztatás tilalmának betartása miatt a bruttó árbevétel és az iparűzési adóalap közötti tényezők számát megnövelte, ezzel csökkentette az adóalapot, elfogadhatóbbá tette az adónemet; ami az akkori válságidőszak előtt többletforrást biztosított a települések számára. Nem vitatható az adónem árnövelő hatása még akkor sem, ha ismert módon ráfordításként, költségként elszámolható, tehát ezért sem azonos az általános forgalmi adóval (nincs kettős adóztatás).

A számok tükrében tény, hogy adóbevételi, tehát finanszírozási képesség hatása jelentősen magasabb a társasági adónál. Egy korábbi anyagban már hasonló szándékkal említésre került (nem véletlenül), hogy az uniós jogharmonizációs kérdések között vitát indukált, mivel a tagállamok nemzeti szabályozásában a társasági adókulcs az egyik legalacsonyabb. A hazai érvek között publicitást kapott, hogy az iparűzési adóval hasonló szerepet tölt be (!), tehát a két adókulcsot együtt értelmezve közelíti meg az uniós elvárás szintjét. Egyértelmű, hogy mindkét adónem változása bekövetkezik, a követelmény és az adópolitika találkozik (?) egymással.

Számos polémia, számtalan kérdés merül fel a helyi adóztatás rendszerében, később még említésre kerülő egyéb helyi adónemekben is. Okai között figyelmet érdemel a gazdasági növekedés kedvező változása, a reáljövedelem esetleges emelkedése, az említett uniós harmonizációs igény, a hazai adópolitika erejének helyi adókra vonatkozó változása is. A külön figyelmet érdemlő iparűzési adó harminc esztendeje – jelenleg különösen – sodródik az adóztatás medrében, esetenként az érdemeinél kisebb figyelmet, máskor indokolatlanul nagyobb exponálást kapva (a pandémia miatti enyhítés indokolt).

Év vége felé közeledve, gyakran és indokoltan merül fel, hogy az önkormányzatok fizetőképességének fenntartása érdekében, milyen és mekkora mozgáskörlet áll rendelkezésre jelenleg, valamint a közeli jövőben (február végéig el kell fogadni a következő év költségvetését, meddig tart a pandémia miatti kényszeridőszak stb.). Továbbá, hogy bővíthető és színesíthető-e a jelenlegi adótérkép, illetve az állam és önkormányzatok közötti anyagi és eljárásjogi rendszer milyen irányt vesz. Korábbi hasonló szándékú cikkekben már megfogalmazódott, de kapcsolódó gondolatokat ébreszt az egyre gyakrabban előforduló kiemelt gazdasági övezetek kategória, amely a települési önkormányzatok hatáskörén kívül létrehozott, kiépített, működtetett vállalkozási forma. Megyei szintű bevételt biztosít, amely nem települési önkormányzati forrásként jelenik meg. Intézményi formában és tartalommal a megyei önkormányzat hatáskörébe kerül a 2020. évi LIX. törvény (KGÖ) alapján, a különleges gazdasági övezet létrehozásával tehát megyei önkormányzati adóbevételként funkcionál. Ennek megfelelően, a rendelet hatálybalépésével a települési önkormányzatot helyi adóbevétel egyetlen adónemben sem illeti meg. A már beindult változás iránya arra utal, hogy – a kormányzati koncepció alapján – a struktúra változásával települési szinten bevételi forráscsökkenés következik be, amelynek következményeként erőtlenebb helyi ellátás, tovább csökkenő önkormányzati hatáskör vélelmezhető. Ez az iparűzési adóforrás esetében, volumenében olyan nagyságrendű kiesést okoz, ami a további helyi adók felső szintjének (max. adótétel) törvényi megemelésével jelenleg nem kompenzálható.

Az előbbiekben csak vázlatosan említett, erőteljesen árnyalt és sajnálatos módon még le nem zárható időszakok tapasztalataiból kötelező erővel bíró, helyi és egyéb lokális adószakmai elemzéseken alapuló, realitásokat tartalmazó következtetések levonása nem halasztható el. A különböző makroszintű előjelzések alapján a bruttó hazai termék második félévi alakulása kedvezőbb képet mutat, ami feltételezhetően megjelenik az önkormányzati finanszírozásban, erőteljesebb költségvetési bevételeket biztosíthat. Ezzel együtt a szeptember végéig összeállt adatok és a szerkezeti változtatások aktuális ismerete alapján várható a települési önkormányzatokat érintő anyagi-eljárásjogi törvényi változás, amiből következően feltételezhető a helyi adórendeletek módosításának szükségessége is.

A jelen anyag megfogalmazásának időpontjában (október vége) a különböző kommunikációs eszközökben ismételten megjelent a kamarai érdekképviseleti szerv vezetésének azon szándéka, hogy a már jelentősen csökkentett iparűzési adót nem szabad az eredeti adószabályozásra visszaállítani, ezzel ellentétben meg kell teljes egészében szüntetni. Ennek indokaként az állam által megemelni szándékozott átlagbér forrásaként szükséges fedezetként említették a különböző publikációk. Sajátos összefüggés fedezhető fel a nem egészen ezer milliárd forint bevételt elérő helyi adófajta és a sokmilliárdos személyi jövedelemadó volumen kapcsolatában, így a jogharmonizációs feladatot a jogalkotóra bízta a kamara, tehát a felelősségrendszer nem az érdekképviseletnél jelenik meg. Az átlagbér és a minimáljövedelem emelkedése iránti igény és szándék nem vitatható, de a megoldás az említett és várható gazdasági növekedés etikai megítélését csorbíthatja. Feltételezhető, hogy a parlamenti döntés az őszi időszakban pontot tesz a javaslatra.

A 2022. évi költségvetés előkészítése a települési önkormányzatok feladata és az előbbiekben vázlatosan felsorolt adópolémiák okán nem feltétlen racionális taktikai szemléletet igényel a helyi adóbevételek témakörében. A település pénzügyi vezetői akkor járnak el helyesen, ha a már korábban is sokszor említett elemzési feladatokat elvégzik, megpróbálják megkeresni azokat a tartalékokat, amik bevételi forrásként garantáltan beérkeznek, tehát saját kapacitással elérhetőek. Fel kell térképezni adónemenként az adóhátralékot és az adózót sérelemmentes eljárásban, preventív technikával és stílusban, a rendelkezésre álló és a körülményekhez igazodó mérlegeléssel, szükség esetén méltányossági eljárással kell a hátralék rendezésére felszólítani. A helyi sajtó hangja kiváló eszköz a reális helyzet bemutatására, azon keresztül érvényesíthető a település kérése, szándéka és akarata is. Érdemes bemutatni a költségvetés aktuális helyzetét, problémáit; a település életkörülményeinek biztosítása, javítása érdekében mutatott eddigi és jövőbeli elképzeléseit, tehát a finanszírozási lehetőség és adóképesség összhangját reprezentálni. Ki kell emelni a finanszírozási okok miatt felfüggesztett, megszüntetett felújításokat, beruházásokat, érdemes az életkörülményekre való hatásukat hangsúlyozni, így például a foglalkoztatásra, szociális, óvodai, bölcsődei ellátás csökkenésére vonatkozó érveket felsorolni, ha azok valós tartalmúak.

A különböző helyi adóhátralékok behajtási-végrehajtási feladatai a pandémia miatti kényszerhelyzetben a jogalkotás alárendeltségéből és etikai okok miatt feltételezhetően elmaradtak, tehát az elemzési munkánál a nagyságrendek is ismertek lesznek. A gazdasági növekedés miatt is a keresetek emelkedése várható, de az inflációs és áremelkedési tények a reáljövedelmek növekedését kisebb mértékben prognosztizálják. Ebből következően ezek nem feltétlen az adófizetési készséget, morált erősítik, de a hatósági eljárást preventív és korrekt módon javasolt még ebben az évben megkezdeni, ami vonatkozik különösen az iparűzési adóhátralékokra és az esetleges változások miatti adóbevétel-kiesésre is.

A gondolatsor folytatását erősíti az a tény, hogy megszületett a jövő évi minimálbér és garantált bérminimum tartalma, ezzel az előbbi bruttó 200 ezer, az utóbbi 260 ezer forintra emelkedik 2022. január 1-jétől, de ebben a fontos részletkérdések bemutatása még várat magára. A tervek szerint ezzel párhuzamosan a szakképzési hozzájárulás 1,5 százaléka eltörlésre kerül, a szociális hozzájárulási adó 2,5 százalékkal csökken, tehát a szociális hozzájárulási adó 13 százalékra változik, ha a törvényi módosítás a jogharmonizációs követelménynek eleget téve a kapcsolódó adótörvényeket is módosítja. Egyes sajtóközlemények szerint az adócsökkentési összhatások eredménye több, mint 600 milliárd forint megtakarítást eredményez a munkavállalók és a vállalkozások számára, amely összeg kompenzálásának forrása még részletesen nem ismert az érdeklődők számára. Ugyanakkor a kisvállalati adó alanyai esetében az adó mértéke feltehetően 1 százalékponttal csökken, mert a szociális hozzájárulás változásával ez indokoltnak tűnik.

A koncepciók között, a fentiek makroszintű bevételt érintő kiesése miatt, változatlanul az érdeklődés középpontjában áll a települési bevételek között – ismert módon – meghatározó szerepet betöltő iparűzési adókulcs további csökkentésének szándéka, vagy a jelenlegi, csökkent szinten történő tartása (1%), tehát a települések költségvetési kondícióinak további romlása. Az év végi zárszámadás problémáit és a következő év tervezhetőségét még tovább nehezíti néhány törvényi módosítás, amelyek hatása még nem teljesen ismert, így az iparűzési adó feltöltési kötelezettségének megszűnése miatti, a reklámhordozók utáni építményadó megszűnése, egyesület, alapítvány feltétel nélküli mentességének belépése az építmény- és telekadóban, az idegenforgalmi adókötelezettség felfüggesztése miatti bevételkiesés, az ideiglenes tevékenység utáni adómentesség, az építőipari tevékenység területén belépett telephely szerinti elosztási módszer, feltárt számviteli hiba miatti adókötelezettség és az iparűzési adó újragondolása stb.

A 2022. évi költségvetés elkészítésénél alapvetően fontos feltételezni, hogy a települési önkormányzatok adóhatósági feladatai tovább nem szűkülnek, hatáskörük nem változik, saját bevételi forrásaik elvonására, szervezeti és szerkezeti átalakítására nem kényszerülnek. Mint ismert, jelen év január 1-jétől az adóalanyok az iparűzési adóbevallásokat, javításokat, önellenőrzéseket a NAV-nál kötelesek benyújtani, aki elektronikus úton az önkormányzatoknak azokat átadja. Az anyagok feldolgozása, javítása, az adó fizetése (kivéve KGÖ esetében) a települések felé történik. Az egyéb helyi adók esetében az adóbevallások benyújtása az önkormányzatok felé történik, hatáskörmegosztás, -elvonás nem volt. Az adóalanyok által kezdeményezett, hatósági intézkedést igénylő beadványok benyújtása mindkét adóigazgatási szerv felé történhet, de annak elbírálása kizárólag települési önkormányzati hatáskörben szabályszerű. A központi adóhatósághoz történő benyújtás esetén az állami adóhivatal köteles az ügyet az illetékes önkormányzatnak átadni, de saját információkon alapuló javaslatot, véleményt megfogalmazhat. Ez fordítva is igaz, helyi információk is hasznosak az állami adóhatóság számára (minimálisan információcsere és koordinációs akarat esetén, kötelező kölcsönös adatszolgáltatás kényszere esetén).

Az adószakmában gyakorlattal bíró szakemberek körében számos alkalommal felmerül a központi, állami adófajták és a helyi adó kategóriába tartozó adónemek léte, megfogalmazása, a megjelenése előtti jogharmonizáció gyakorlatának valóságos tartalma, eszközrendszere, működésének gyakorisága, mechanizmusa, a véleményt alkotók összetétele, avatottsága és a törvény elfogadása milyen technikával működik. Direkt válasz erre csak a törvény elfogadása után, kihirdetésével jelenik meg, így az ellenvélemények jó esetben csak a sajtó útján tájékoztatnak, összhatást nem mindig feltételeznek, majd mutatnak.

Hasonló figyelmet érdemelnek a különböző adófajták, illetve az árak alakulásának figyelmen kívül nem hagyható mechanizmusai, tehát az adótételek növekedése, csökkenése mikor és milyen mértékben változtatja meg az árképzést és annak megjelenési formája a nagyságrendjét, a kapcsolatát, a hatás és visszahatás tartalmát. Az árra ható összes tényező itt most nem kerül még említésre sem, mert jelen anyagnak ez nem lehet témája. Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az iparűzési adótétel nagysága, csökkentése vagy akár csekély összegű emelése nem lehet piaci tényező sem a volumene (évi kb. ezer milliárd Ft), sem a szabályozási funkció hiánya miatt. Tehát adótételének csökkentésével kizárólag a települési önkormányzatok járnak rosszul akkor, ha a pandémia megszűnésével az eredeti állapot nem kerül vissza a bevételi forrásai közé mint meghatározó tényező.

A jelenlegi nehéz települési önkormányzati költségvetés-tervezés időszakában ismételten felmerül az adóigazgatási szerkezeti rendszer átalakításának gondolata, tehát: racionálisabb, gyorsabb, szakmailag kiemelkedő szintre való átalakulás, amely kizárólag adópolitikai dominancián alapul. Ennek talán nincs meg az aktualitása, egy későbbi anyagban ismertetésre kerülő egységes irányítási-, eszköz- és módszerrendszer kialakításának igénye és további koncepciói a 2022. évi költségvetés kialakítását kívánják indokolt esetben megsegíteni. Ennek feltétele az e területhez tartozó törvényekre vonatkozó további változások szándéka, iránya, ismerete, mozgáskörlete, adótérképe, jogalkotási szintű elfogadottsága.