A szociális törvény újévi változásairól 2011/1

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Gyámügy-Gyermekvédelem-Szociális ügyek

A szociális törvény újévi változásairól 2011/1

XIII. évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
Dr. Kelemen Barnabás szociális és gyámhivatal vezető - Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye - a szerkesztőbizottság tagja



A címben az évenként megismétlődő jogszabály-változásra irányítom a jogalkalmazó közönség figyelmét – saját megismerési vágyamat is megtartva – miszerint 2010. utolsó napjaiban kihirdetésre került az „Egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról” szóló 2010. évi CLXXI. tv.

 


E törvényből a szociális törvény (Szt) változásairól értekezem, meghagyva a lehetőséget másoknak, hogy a címben szereplő egyéb változásairól akaratuk szerint figyelemfelhívást tegyenek. Teszem ezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az év eleji beszámoló-, és statisztikai jelentések fennkölt életérzése ne vonja el a figyelmet e nem kis terjedelmű, ám annál fontosabb szabályokat tartalmazó korpusz megismerése alól. Terjedelmi korlátokból adódóan még e szűkített témakörben sincs mód tételes elemzésre, csupán jogalkotói szándék mederben tartott interpretálására való törekvésre lehet vállalkozni a jogalkalmazó kíváncsiságával. A jogszabályok előírásai csak és kizárólag akkor jutnak el a rendelt célcsoporthoz, ha a jogalkalmazás szereplői is érdemben motiváltak és felkészültek a feladatra. Visegrády Antal professzor e tárgyú monográfiájából megismerhető gondolat lehet itt a vezérfonal: „a jogalkalmazás akkor hatékony, ha működése a jogszabályban foglalt fő-, és alcélok elérését eredményezi”. 1.


Nézzük meg ezek után, hogy milyen célok elérése válik lehetővé a jogalkotó szándéka szerint, amely nem vitásan arra irányul, hogy a jogalkalmazással érintettek ismerjék meg mindazt, ami a módosítást kikényszerítette. Az Szt. módosítás alapgondolata nem más, mint a Nemzeti Közfoglalkoztatási Programban megfogalmazott célkitűzésekhez való igazodás, mely a korábbiakhoz képest jelentős strukturális változásokat sugall.


Mindenképpen üdvözlendő az Szt. azon módosítása, melyben a jövedelem fogalmának újraírása végre megfelel a jogszabály szerkesztés elveinek, s egyben az egyházi fenntartó fogalma is a korábbiaktól eltérően immáron egyértelművé vált. Megszűnik a közfoglalkoztatás három eddig alkalmazott formája, helyette egységes közfoglalkoztatás lép életbe. Nóvum, hogy a rendelkezésre állási támogatást (RÁT) felváltja a bérpótló juttatás (BPJ), mint tartalmában is új jogintézmény, melyet szintén a jegyző állapít meg szociális rászorultság esetén az Szt-ben meghatározott feltételek szerint. A BPJ bevezetésével kapcsolatosan még új elem, hogy az abban részesülők körére az önkormányzat rendeletében előírhatja a lakókörnyezetének rendben tartását is többek között. Ehhez kapcsolódóan még lényeges változás az is, hogy az önkormányzatok közfoglalkoztatásban betöltött szerepe alapvetően megváltozott, ugyanis a közfoglalkoztatás körébe tartozó munkát már a munkaügyi központ ajánlja fel majd az érintetteknek. Miután már nem az önkormányzat tesz ajánlatot a közfoglalkoztatás körébe tartozó munkára, így természetesen az e tárgyban kötött hatósági szerződések újabb megkötése és hatályban tartása is okafogyottá válik.


Módosult a lakásfenntartási támogatás eddig alkalmazott rendszere hatékonyabb, könnyebben alkalmazható szabályok beépítésével. A jogosultsági jövedelemhatár az eddigi öregségi nyugdíjminimum 150 %-a helyett 250 %-ában került meghatározásra, míg a jövedelemszámítás alapja a háztartási szerkezetét jobban kifejező fogyasztási egység lett. Ennek megfelelően az önkormányzat rendeletében határozza meg a település lakásfenntartási támogatási jogosultság feltételeit, eljárási szabályait és a támogatás összegét.


Technikai jellegű változás érhető tetten az ápolási díj összegének megállapításával kapcsolatos eljárásban. Ezek után már nem az öregségi nyugdíjminimumhoz igazodóan kerül a díj megállapításra, hanem a költségvetési törvényben.


Felesleges bürokratikus eljárást iktatott ki a jogalkotó azzal, hogy a szociális intézmény vezetőjének nem kell immáron kétévente vizsgálnia a szociális rászorultság fennállását, csak akkor, ha az ellátott állapota nem végleges.


A gyakorlatban gondot okozott a tanyagondnoki szolgáltatás ellátásánál az a merev szabály, mely szerint a szolgáltatás 400 fős külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen engedélyezhető. A módosítás lehetővé teszi a 10 %-ot meg nem haladó lakosságszám növekedés esetén is a szolgáltatás tovább működtetését.


A helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a térítési díjakról rendeletet alkot. Problémát jelentett a döntéshozatal folyamatában, hogy az önkormányzati társulások által ellátott intézményi ellátások esetében az, hogy a társulás nem alkothatott rendeletet, ugyanakkor ebben az esetben a helyi önkormányzat sem dönthetett önállóan. A módosítás kézenfekvő javaslata szerint, amennyiben a fenntartó, önkormányzati társulás vagy többcélú kistérségi társulás, akkor a társulási megállapodásban az erre kijelölt települési önkormányzat alkothat rendeletet az érintett tárgykörökben. Ez a módosítás vélhetően elősegíti az egységes jogalkalmazást a társulások körében.


Az ország egyes területein elszaporodtak az engedély nélkül működő szociális „szolgáltatók”. Az illegálisan működő szociális szolgáltatás miatt kiszabható szociális igazgatási bírság legmagasabb összegének – 200.000-ról 500.000.-Ft-ra történő – emelése remélhetően érdemben visszatartja az illegális szolgáltatások számának növekedését.


Életszerű az Szt-nek az a módosítása, miszerint nem szükséges a törvényes képviselő beleegyezése, vagy utólagos jóváhagyása a 16. életévét betöltött fiatal számára, ha igénybe akarja venni a szenvedélybetegek részére nyújtott alap- vagy szakellátást.


A jogalkotó által gyakorlati tapasztalatokon nyugvó módosítások átvezetése tisztább, átláthatóbb kapcsolatot eredményezhet az intézményi jogviszonyok keletkezése, módosulása, megszűnése tekintetében.


Az utóbbi években az ellátó szférában is észlelt negatív jelenségek miatt immáron büntetőjogi értelemben is közfeladatot ellátó személynek minősül az intézményi ápoló, gondozó, szociális- és mentálhigiénés munkatárs, valamint a falu- és tanyagondnok is.


A térítési díjak megállapításával kapcsolatban korábban felmerült jogalkalmazási és jogértelmezési kérdést rendez az Szt. módosítása. A módosítások köréből – nagy számuk miatt – itt csak azt emelem ki, hogy az igénybevételt megelőzően végzett jegyzői jövedelemvizsgálat idősotthoni ellátás esetében is megszűnik.


Az Szt. módosításához kapcsolódóan természetesen számos végrehajtási rendelet is módosult, ezek közül kiemelendő a 321/2009. (XII.29) Korm. rendelet (Szmr) módosítása. Eszerint valamennyi szociális szolgáltatás működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben első fokon a kormányhivatalok szociális és gyámhivatalai járnak majd el 2011. július 1-jétől. E hatáskörváltozással összefüggésben a jegyzőknek 2011. június 30-án az addig hatáskörükbe és illetékességükbe tartozó intézmények működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos iratokat meg kell küldenie a hatáskört gyakorló szociális és gyámhivatalnak.


1. Visegrády Antal: A jog hatékonysága. i.m 111. o.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu