Az önkormányzatok – különös tekintettel ezúttal a megyei önkormányzatokra – költségvetésének 2007. évi alakulása ritkán tapasztalt összevonási, integrációs hullámot keletkeztetett a területi ellátórendszerben.

Nógrád Megye Önkormányzatának Közgyûlése 2007 májusában és júniusában döntött három eddig önálló, különleges ellátást nyújtó intézményének összevonásával egységes megyei gyógypedagógiai módszertani központ létrehozásáról, három közoktatási intézményének (két szakközépiskola és egy kollégium) szakmai integrációjáról, valamint hat – az intézményrendszer jelentõs részét lefedõ – gazdasági centrum kialakításáról. Ezekkel az átalakításokkal az intézmények száma az eredeti 21-rõl 17-re csökkent, majd a települési önkormányzatok feladatátadását követõen 18-on állapodott meg. Teljes körû gazdálkodási önállósággal jelenleg tíz intézmény rendelkezik. 

A „gazdasági ésszerûsítés” ellentmondásoktól korántsem mentes folyamatát olyan rövid idõ alatt kellett elindítani, hogy a közép- és hosszabb távú – közvetlen és közvetett – hatások felmérésére sem nagyon maradt lehetõségünk. Korrekt hatástanulmányok híján most az utólagos korrekciók területén lesz szükség nagyobb odafigyelésre, a „legkisebb károkozás doktrínájának” érvényesítésére. 

Míg a többlet-erõforrások elosztásával járó expanzió rendszerint a szakmai logika által vezérelten valósul meg, addig a gazdasági megszorítások által indukált visszavonulásban majdnem kizárólag a költségvetési logika érvényesül. 

Az „ésszerû üzemméret” határai egészen máshol húzódnak, ha azt kifejezetten szakmai, vagy épp gazdasági szempontok figyelembevételével keressük. Nyilvánvaló, hogy – pusztán gazdasági megfontolások alapján – a rendelkezésre álló erõforrások leghatékonyabb felhasználására az egységes, a mûködtetés valamennyi mozzanatát tekintve centralizált rendszer kínálja a legnagyobb mozgásteret, ugyanakkor ez a modell uniformizálja az intézmények gazdálkodását, és lassan „felfalja” egyediségüket, az adott feladatellátás igazi jellegzetességeit adó specialitásokat. 

E kettõsség valamivel részletesebb kifejtése rávilágít a megyei intézményrendszer átszervezésével kapcsolatos, az elmúlt fél évben felvetõdött problémáink jelentõs részére. Kiindulásként le kell szögeznem, hogy külsõ gazdasági kényszer (a költségvetési források többirányú csökkentése) nélkül aligha került volna sor az intézmények nagyobb arányú szakmai és gazdasági integrációjára. 

Akadtak ugyan az expanziót fékezõ hatások például a közoktatás, a különleges ellátást nyújtó intézményrendszer területén – konkrétan a gyermeklétszám radikális csökkenésével összefüggésben – de a felszabaduló erõforrásokat optimális költségvetési helyzetben itt is inkább a minõségi ellátás feltételeinek megteremtése felé tereltük volna (egyre kisebb létszámú tanulócsoportok, az egyéni foglalkozások arányának növelése, az oktatást-nevelést segítõ alkalmazottak körének szélesítése stb.). 

A közoktatás más területein, a közmûvelõdési- közgyûjteményi szférában és legfõképp a szociális és egészségügyi ágazatban azonban egyáltalán nem éreztünk késztetést a szolgáltatások mértékének, színvonalának csökkentésére. Annál is inkább, mivel jelenleg – a 131 nógrádi település vonatkozásában – meglehetõsen távol állunk az egyenlõ hozzáférés, illetõleg divatosabban megfogalmazva: az esélyegyenlõség feltételeinek kívánatos mértékû biztosításától. 

Az integrációs program tervezése, a javaslatok elõkészítése tehát meglehetõsen rossz közérzetet eredményezett az intézményi körben, nem kevésbé a konkrét tervezést végzõ hivatali apparátusban. 

A fent idézett kényszerek hatására azonban fel kellett fedeznünk az integráció lehetséges elõnyös mozzanatait is. Kétségkívül ilyen a közös beszerzések kialakításának rendszere – amelyre ugyan ma már intézményi összevonások nélkül is mód volna –, de megvalósítása a központi ágazati gazdasági centrumok eszközeivel lényegesen egyszerûbb. (E rendszer hatékonyságát azonban némileg rontja a területi önkormányzatok azon specialitása, hogy intézményeik a megyén belül elszórtan találhatóak, így a mûködtetéshez szükséges anyagi javak elosztása vagy épp a napi kapcsolattartás is önálló logisztikai tervezést igényel.) 

További elõnyöket rejt az egységes humánerõforrás- gazdálkodás (az átirányítás, „átvezénylés” egyszerûbb lehetõsége). 

A gazdasági-pénzügyi feladatok összevont ellátása – bár lassíthatja a rendszer mûködését, és aprólékosabb tervezést igényel – közvetlen megtakarítási lehetõségeket jelent (alacsonyabb létszámmal, ésszerû feladatcsoportosítással), a szervezeti integráció során pedig csökkenthetõek a vezetõi szintek (így ez a pótlékok területén eredményez szintén közvetlen megtakarításokat). A kevesebb vezetõi szint emellett áttekinthetõbb szervezeti rendszert is jelent. 

Minimális szakmai elõnyök rejlenek az azonos típusú intézmények munkatársi közösségeinek összekapcsolásában, a jó gyakorlatok átvételének lehetõségében. Az eddig versengõ közösségek az integráció során együttmûködésre ítéltetnek, ami ugyan csökkenti a versenyelõnyöket, de növelheti a kooperációból fakadó hasznot. 

Talán nem meglepõ, ha elárulom: a fenti érvek igen kevéssé hozták lázba a közalkalmazotti (szakmai) közösségeket, amikor a javaslatokat elõzetesen véleményezték. 

A megyei önkormányzat ugyanakkor változatlanul Nógrád legnagyobb munkáltatója, szolgáltatásai révén – érzékelhetõ vagy érzékelhetetlen módon – a megye valamennyi lakójának életét befolyásolja. Ilyen értelemben nem volt egyszerû feladat a javaslatok elõkészítése, és nyilván nem volt egyszerû a közgyûlés negyven képviselõje számára a döntések meghozatala. Annak felelõsségét ugyanis, hogy az intézményrendszer mûködõképessége biztosított, a költségvetés végrehajtható legyen, a mindenkori testület viseli. E felelõsség tárgykörébe tartozik a változtatások helyi társadalmi hatásainak vállalása is. 

Az év második fele mindannyiunk számára ugyanazt a kihívást jelenti: a rendelkezésre álló eszközökkel és mozgástérben – a szükséges korrekciókkal – gondoskodnunk kell az ellátás szakmai színvonalának lehetõség szerinti megõrzésérõl, illetve ahol ez lehetséges, annak javításáról. Ezzel párhuzamosan nem zárhatóak ki további beavatkozások az intézményrendszer mûködésébe, melyek tervezését már a 2008. évi költségvetés elõkészítésével párhuzamosan meg kell kezdenünk.