Az építés az egyik legősibb emberi tevékenység. Az építési tevékenységgel az ember kreativitása száll szembe a környezet ártalmaival, biztosítva a megfelelő lét körülményeit.
Az építési tevékenység azonban nem csak az egyén számára jelent meghatározó életteret, hanem egyúttal a közösségi léthez kapcsolódás formáját is meghatározza. Az emberi közösség joggal várja el tagjaitól, hogy egyéni életkörülményeiket ne a közösség hátrányára és kárára, hanem annak érdekeit figyelembe véve hozza létre és alakítsa ki. Ehhez az egyéni építési kedvnek a közösség által alkotott jogszabályok, és azok közhatalom erejével történő betartatása nyújt kereteket.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény által bevezetett új településrendezési terveknek megfelelően, a törvény az építésügyi tevékenységet a jogszabályok keretein túl a helyi építésügyi szabályzat és szabályozási terv előírásaihoz köti. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, azaz az építési törvény szerint a településrendezés célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése.
A településrendezés feladata pedig, hogy a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával:
 meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit;
 a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse annak működőképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett;
 biztosítsa a település (településrészek) megőrzésre érdemes jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának védelmét.
Mindezek a célok és feladatok csak akkor teljesíthetők, ha a települési önkormányzat képviselő-testülete határozattal megállapítja a településfejlesztési koncepciót és ennek figyelembevételével a településszerkezeti tervet és mindezekre alapozva, ezek figyelembevételével önkormányzati rendeletben rögzíti a helyi építési szabályzatot és a szabályozási tervet.

Felméréseink szerint a megyénkben lévő települések mintegy harmada semmilyen rendezési tervvel, helyi építési szabályzattal nem rendelkezik, országosan ez az arány 14 %.
A hatályban lévő új építési törvény követelményeinek megfelelően a törvény hatálybalépésekor a korábbi jogszabályok rendelkezései szerinti tartalmi követelményeknek megfelelően készített érvényes településrendezési terveket a módosításukig változatlanul alkalmazni kell a megyei jogú városok, a városok, a főváros, valamint a fővárosi kerületek esetében legfeljebb 2003. december 31-ig, egyebekben 2004. december 31-ig.
Megyénkben 5 város rendelkezik a követelményeknek megfelelő szabályozással, ez 31 %-a a megye városainak. A többi város esetében jelenleg nincs érvényes szabályozás és ilyen módon az építésügyi hatósági engedélyezési eljárások jogszerűsége megkérdőjelezhető.
A rendezési terv hiányának következményei
A legkedvezőtlenebb helyzetben azok a települések vannak, amelyek nem rendelkeznek semmilyen szabályozással. Ezeken a településeken nem biztosítható a már korábban említett célok egyike sem. (sajátos jogintézmények érvényre juttatása, infrastruktúra-hálózat szükséges mértékének meghatározása, megvalósítása, stb.)
Településrendezési terv és helyi építési szabályrendelet hiányában a képviselő-testület fejlesztési, rendezési döntési jogát is átengedi a kiemelt építésügyi hatósági jogkört gyakorló település jegyzőjének.
Az építési törvény szerint ugyanis, ha egy adott településen nincs építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, építési munkát végezni csak a törvény, valamint az egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja illeszkedik a meglévő környezethez. E szabályozás értelmében az építésügyi hatóság dönthet ingatlanok beépítéséről, átépítéséről, bővítéséről, bontásáról, másfajta hasznosításáról, stb. Döntésével kedvezően, de kedvezőtlenül is befolyásolhatja a település (adottságokra épülő) későbbi rendezését, fejlődésének, fejlesztésének irányait.
A régi szabályokra épülő rendezési tervek alkalmazása az új jogi környezetben is számtalan problémát vet fel annak ellenére, hogy jelenleg csak a községek tekintetében alkalmazhatók.
Ezek a rendezési tervek a valamikori OÉSZ előírásait kétféleképpen, de nagyon sok esetben hiányosan alkalmazták, mivel vagy szövegében – esetleg helyenként módosítva azt – megismételték a szabályozási előírásokat, vagy csak hivatkoztak a szabályozási helyekre, paragrafusokra, bekezdésekre.
Az OÉSZ hatályon kívül helyezésével mindkét felsorolt szabályozás pontatlanná, nehezen alkalmazhatóvá vált vagy amiatt, hogy a szabályozás nem tartalmazott esetleg olyan lényeges szabályozási elemet, amelyet az adott terület-felhasználás esetében az OÉSZ más helyen tartalmazott és csak azzal volt teljes, vagy amiatt, hogy a paragrafusra való hivatkozás is eleve hiányos volt.
Az építési hatóságok az OÉSZ alapú rendezési terveket általában ugyanúgy alkalmazzák mint korábban, holott az OÉSZ hatályon kívül helyezésével az OÉSZ csak olyan mértékben és csak ott volna alkalmazható – a helyi rendezési terv szabályaként -, ahol azt a rendelet lehetővé teszi. Amennyiben a helyi rendelet nem tartalmaz rendelkezéseket, úgy az OÉSZ-re hivatkozással a hatályon kívül helyezett OÉSZ rendelkezései nem alkalmazhatók. A OÉSZ alapú rendezési tervek esetében ugyanakkor nem alkalmazhatók az OTÉK beépítésre vonatkozó előírásai sem. Az építési hatóság az OÉSZ alapján megállapított terület-felhasználási egységeket és azok beépítési előírásait nem sorolhatja át a jelenleg hatályos OTÉK szerinti terület-felhasználási egységbe és azok beépítési lehetőségeibe.
Egy jellemző példa erre az esetre, hogy az elő, oldal, és hátsókert, mint fogalom megváltoztatása vagy az építési hely új elemként való megjelenése, több főépület elhelyezhetősége egy-egy ingatlanon alapvető változást eredményezett az ingatlanok beépíthetőségében.
Az építtetők a jogszabályváltozással érvelve az építési hatóságokon kérik számon lehetőségeik azonnali megváltoztatását, módosítását, holott az ilyen rendezési tervet érintő változás – felelősségteljes településrendezés esetében, függetlenül az OTÉK szabályaitól a kialakult maghatározó adottságok miatt – esetleg be sem következik.
Nem megengedhető az, hogy az építtetők az országos érvényű jogszabályokban bekövetkezett változásokat, helyi adottságok újraértékelése, azaz új rendezési tervek, építési szabályzatok nélkül az építési hatóságokon keresztül próbálják érvényre juttatni.
Az építési hatósági munkavégzést hátráltató szabályozás az, amikor egy településen belül, a település egyes területein még élnek a régi rendezési tervek, helyi szabályrendeletek, más területein pedig hatályba léptek az új szabályozási eszközök. Ilyenek lehetnek, amikor egy-egy fontosnak ítélt beruházási igény kielégítése miatt az ÁRT-vel, ÖRT-vel rendelkező települések részterületeket érintően módosítják rendezési terveiket. Ezek a módosítások általában nem vizsgálják az adott terület megváltozott hasznosításából, használatából fakadó a település egészére gyakorolt hatásokat. Előfordul ilyen esetekben, mivel egy-egy telektömbre készült szabályozási tervet utakkal határolnak le úgy, hogy ugyanazon utca egyik oldalán más a szabályozás mint a másikon.
Az OTÉK előírásain alapuló, a mai szabályoknak megfelelő rendezési tervek jelentik a távolabbi jövőt, ezért is sajnálatos, hogy megyénkben is nagyon kevés település rendelkezik a településrendezés ilyen eszközével.
Ugyanakkor ezek a rendezési tervek sem mindig problémamentesek, így szinte folyamatos azoknak is a korrekciója, módosítása. Az új rendezési tervek, helyi építési szabályrendeletek szabályozási elemei között is található jogszabálysértő szabályozás. Ilyenek például a tervtanácsok, vagy a főépítészek jogosítványainak növelése, részletkérdéseket majdan meghatározó újabb tervfajta készítésének kötelezettsége, az OTÉK-tól megengedőbb szabályozás jogtalan beépítése, stb.
A hatályos törvény a jelenlegi szabályozásával nem ad garanciát arra, hogy a települések belátható időn belül rendelkezzenek a mai szabályozásnak megfelelő településrendezési tervekkel, ugyanis a már említettek szerint lehetővé teszi határidő megjelölése nélkül a szabályozási tervvel és helyi építési szabályrendelettel nem rendelkező, illetve hiányosan szabályozott települések esetében is – feltételekkel ugyan – teljes körűen az építési munka végzését.
Csak a régi jogszabályokra épülő rendezési tervek alkalmazhatóságát köti határidőhöz: 2003. december 31, és nem rendelkezik teljes körűen az új tervek elkészítési kötelezettségéről, és egyáltalán nem a mulasztókkal szembeni szankciókról.
Véleményem szerint megengedhetetlen, hogy az építésügyi hatóságok vitatható, vagy hiányos helyi jogszabályok alapján végezzék munkájukat, mert ilyen körülmények között minden szempontból törvényes és szakmailag megalapozott hatósági döntés nem hozható, és mert ez az állapot alapul szolgálhat negatív megítélésüknek.
A teljes körű és megfelelő jogszabályi háttér megteremtése sürgős feladat, ezért azok elkészítésért mindent el kell követnünk, hogy az építésügyi joganyag a helyi adottságokra épülő szabályozásokkal minél előbb kiegészüljön.
Fel kell hívnom az önkormányzatok figyelmét arra, hogy településük tervszerű rendezésének, fejlesztésének biztosítása érdekében mielőbb készíttessék el településrendezési terveiket, mivel csak ez garantálja, hogy településük sorsáról átgondoltan és saját maguk döntsenek, miközben rendezési terveikkel megalapozzák településükön az építésügyi hatósági munka törvényszerűségét is.