Minden jogállam választópolgárának alapvető igénye, hogy az állama és annak intézményrendszere a lehető legkisebb legyen, ugyanakkor az állami funkciók – szolgáltatások – olyan köre működjön, amely kerete, de nem korlátja a polgár életének.

Ezen elvárásnak többféle módon lehet eleget tenni. Az egyik ilyen eszköz az „államtalanítás”. Tartalma szerint az állam csak olyan társadalmi viszonyokat szabályozzon jogi eszközökkel, ahol a társadalom érdeke a közhatalom működtetését indokolja. Ennek egyik lehetséges módja a hatáskörök átruházása autonóm szervezetekre, köztestületekre, kamarákra, a különböző önkormányzatokra. (Ez a tendencia jelenleg megfordulni látszik.)
A másik lehetséges út a decentralizáció – a hatáskörök és anyagi eszközök területi, helyi szintre, – régiók, kistérségek, települések – telepítése. A megoldás természetesen a kormányzati központ jelentős korlátozásával járna, anyagi eszközei, döntési lehetőségei, irányítási jogosítványai jelentős módosulásával. Csak olyan hatásköröket lehet decentralizálni, amelyhez alapvető, vagy jelentős állampolgári érdek nem kapcsolódik, mint például közbiztonság, közoktatás, közegészségügy. E feladatokat az ország egész területén megegyező színvonalon kell ellátni, e szolgáltatások minősége, elérhetősége nem függhet a hatáskör címzettjének pillanatnyi anyagi kondícióitól, döntéseitől.
A közigazgatás korszerűsítését, jobban mondva a közigazgatási reformot sürgetővé a magyar közigazgatás jelenleg kialakult struktúrája teszi: Az erős – túlsúlyos – központ mellett működik közel 3200 önkormányzat, amelyek hatáskörökkel túlterheltek, ugyanakkor a szükséges anyagi eszközök híján vannak. A megyék hatáskör és eszköznélküliek, a régiók csupán statisztikai, tervezési régiók. Az ügyeket helyben, vagy a keletkezésükhöz a lehető legközelebb célszerű – és gazdaságos – elintézni, a központi államigazgatás szervei ezért kiépítették a területi nyúlványaikat az ún. dekoncentrált szervek hálózatát.
A területi közigazgatás ma széttagolt, gyengén együttműködő. Megyénél nagyobb (regionális) szinten 15, a megyében 16, a körzetben pedig 7 decentralizált szerv működik, ami önmagában is indokolja a területi szint reformját.
A megerősített területi-megyei regionális szint mellett szükséges egy közbenső szint – az ún. kistérségek szintjének kialakítása is. E kistérségek területi lehatárolása – a közigazgatási hivatalok közreműködésével – megtörtént. A kistérségek – Tolna megyében a korábbi járások területe – a tényleges gazdasági, kulturális kapcsolatos alapján kialakult földrajzi egységek.
A területfejlesztésről szóló törvény módosításával – a kistérségi társulási tanács létrehozásával – e kistérségek a terület- és településfejlesztés szereplőivé válhatnak.
Magyarország társadalmi-gazdasági modernizációjának egyik alapvető feltétele a racionális és hatékony közigazgatás. A közigazgatási, ezen belül az önkormányzati rendszer és a területi államigazgatás működésének 1990 óta felhalmozódott tapasztalatai, a társadalmi-gazdasági életében bekövetkezett változásokból fakadó új adottságok és követelmények mellett szükségszerű a közigazgatás további korszerűsítése, amellyel szemben újabb, aktuális kihívásokat támaszt az EU-csatlakozás, valamint a területfejlesztéssel kapcsolatos feladatok is.
A közigazgatási területbeosztás reformja elsődlegesen nem szakmai, tudományos probléma, hanem hatalmi, politikai, társadalomigazgatási és szervezési kérdés, amelynek változtatása általában mindig a közigazgatás átfogó reformjához kötődik.
Az EU regionális politikájához igazodó területfejlesztési régiók kialakítása biztosítható a közigazgatás jelenlegi struktúrájának változatlansága mellett, de az EU-konform területfejlesztési régió- és intézményrendszer, és a területi közigazgatási, illetve önkormányzati struktúra viszonyának rendezése feltétlenül szükséges, ami felveti a közigazgatási térrendszer változtatásának lehetőségét.
A közigazgatási reform első lépéseként a jelenlegi szervezeti struktúrát és a feladatköröket kell felülvizsgálni és – lehetőség szerint – radikálisan szűkíteni.
A közelebbi cél az lehetne, hogy a tárcák a dekoncentrált szerveiket tárcánként egy szervezetbe integrálják Ennek megtörténte után lehetséges a megtisztított feladatköri dekoncentrált szervek egységes, regionális hivatalba szervezése. E megoldás felveti a kérdéseket: Mi lesz a megyei államigazgatási szervek által ellátott feladatok sorsa? Milyen feladatokat célszerű a regionális hivatalban ellátni, melyeket kell kistérségben?
A legvalószínűbb megoldás az lehet, hogy e feladatok jó részét  régió mellett a körzetközponti település polgármesteri hivatala látja el és a hatáskörök címzettje a jegyző lenne.
Az államigazgatás dekoncentrált szervezetrendszerének regionális alapokra helyezése politikai szempontból kevésbé kényes, a végrehajtó hatalom szféráin belül megoldható kérdés, amelynek azonban vannak az ágazati, személyi és területi érdekeket érintő hatásai is.
A regionális közigazgatás reformja csupán egyik eleme a kormány programjában kitűzött önkormányzati reformnak; ahhoz illeszkedik még a községi és a városi, azaz a lakossághoz legközelebb álló önkormányzatok autonómiájának megerősítése, majd az önkormányzatok társulásával a kistérségek létrehozása. Kívánatos, hogy a már területileg lehatárolt kistérségek több alapvető funkció ellátására képes és saját szervezetrendszerrel rendelkező közigazgatási egység legyen. A kistérségek a centrumperiféria elvén meghatározott területi egységek, amelyekben az eltérő nagyságú központok kisebb-nagyobb területet, népességet látnak el.
Az ellátandó funkciók az (önkormányzati) közszolgáltatási, a területfejlesztési és az államigazgatási feladatok ellátása körében határozhatók meg.
Ahhoz, hogy e közigazgatási rendszer működőképes legyen, rögzíteni kell azokat a feladatokat, amelyeket egységesen a kistérség egészét átfogóan kell megoldani és melyek azok, amelyek társközpontok útján láthatók el. Az önkormányzati reform sikerének záloga, ha a kistérségi közigazgatás bevezetésével egyidejűleg célul tűzik ki a kistérségek közötti ellátásbeli színvonalkülönbségek kiegyenlítését (ez a funkció regionális szinten látható el optimálisan), valamint kompenzálja a városok által a vonzáskörzet lakosainak nyújtott közszolgáltatásokból adódó többletkiadásokat.